Drága anyósom ezeket a palántákat a Szamara hátsó ablakában utaztatta, ha úgy adódott, hogy Balaton és Pest között helyet kellett változtatnia a nyáron... :-)
Ezért aggódom ennyire a paradicsomok miatt, mert mag lényegében nem maradt, szóval muszáj életben tartanom őket. Márpedig 94 óta folyik a micsurini kísérlet, ezzel a legutóbbi, könnyű tíz éves kihagyással...
A paprikamagot, kérlek, tartsd szárazon, jövőre (ha még élek, ahogy mondani szoktam) jelentkezem értük. Abba most már tényleg késő lenne belevágni.
A paradicsomoknak most a hátsó erkélyen találtam helyet, délután napfénnyel. Ha egy kicsit megerősödnek, próbálkozom majd a durvább effektekkel is, de ehhez most még gyáva vagyok.
Szerintem a kérdéses képen a közraktárak épületeit és előttük a zárt palánkot látjuk, kicsit más szögből, mint a fortepan képen, és ködös téli viszonyok között.
Igen, kicsit késő van, de én bízom bennük, annak idején is május körül kezdődött minden évben a projekt, és lett érett paradicsom az erkélyen... Meglátjuk. Most a legnagyobb bajom, hogy a tíz év alatt begyorsult a klímaváltozás, és az elülső erkélyem egyszerűen túl meleg, tavaly még két tő muskátli is kiégett ott. Hurcibálom a nyomorultakat fel és alá, és keresem nekik a napos, de még elviselhető helyet.