Elvtárs, zárt területen jársz! Belépési engedélyért a Központi Bizottsághoz folyamodhatsz, ha a káderlapodat leadod a személyzeti osztály iketagfelveteli@index.hu címén. Ha szerencsés vagy, bölcs döntéséről értesít a Párt. Ha nem, akkor az Államvédelem.
az üdítős automatákra nem emlékszem, pedig biztosan találkoztam velük, járta a metróban
Fuxi et.!
ha abból a büdös, tehetségtelen, ostoba, nagyon sötét, még sorolhatnám... rüfkéből elnököt csinálnak, én ünnepélyesen kidobom a tv-t az erkélyről, becsszóra!
Pártunk és kormányunk hivatalos lapja, a Nészabó..badság szerint a Magyar Televízió Rt. kuratóriuma által kiírt elnöki pályázati anyagot megvásárolta - mások mellett - Fehér Anette, azaz Anettka. Ezekszerint pályázni kíván. Bejelentem az eftásaknak, hogy most egy darabig minden hozzászólásomat úgy fogom befejezni, hogy
Sajnos a speckó csokihoz nem volt szerencsém, de tömbösítve én is fogyasztottam novemberben a zuccán jégkrémet. Hejj, de finom is vót az a félkilós vaníliatégla!!! A vodkát - hamvas korom lévén - akkor még nem engedték megkóstálni, de a scsí, meg a borscs, meg a pirog-az-uccán mind megvoltak.
Sőt, én még arra is emlékszem, hogy miután sikerült átverekednünk magunkat a mogyoró-morzsolós automata csapóajtókon a Metróban, bévül egy olyan COK és KVASZ automata fogadott minket, emit még azóta sem láttam: Egyetlen üvegpohár volt alárakva a gépnek, ami mellé odaszereltek egy állandóan forgó, vizes kefét, hogy ki lehessen tisztítani a belsejét. A zautomata teljesen bizalmi alapon működött, mert ha valaki ellopta a züvegpoharat, akkor aznap senki nem ihatott üccsit. Bár egész Moszkva ugyanabból a pohárból ivott, azért megadták a módját a higijjénijának...
Nemcsakhogy olvastam, de edzsetemista koromban, az amatőr színjátszó csoporttal még adtunk is elő belőle részleteket ánglius (természetesen brit angol) nyelven. A büdös amcsik persze, hogy nem ismerik, ezek csak azt tuggyák, hogy "nasty"...
teccett enni abból a jó kis csokiból, amiben aszalt szilva volt?
én már gimnazista voltam, így a reggelente felszolgált igrisztoje is maradandó élmény volt, meg a fagyasztóból hozott vodka, ami alig csorgott ki az üvegből, rögtön jeges lett tőle a pohár
na meg a scsí és a borscs, meg pirog az utcán!
az isneti fagyi, mézzel és dióval a tetején, nyami!
ja, meg a kefír, üvegből, azóta sem ittam olyan jót!
Atyám!:-))
off
Ez akár a Monty Pythonban is elhangozhatott volna. Gondolom, olvastad. Nem hittem volna, hogy a naughty kitételt "hallani" fogom még. Szerintem az amik nem is ismerik.
on
Hamvas ált.isk.-ás koromban tanulmányi út keretében én is ellátogattam a SZU-ba. Azon szerencsés kevesek egyike voltam, akik az orosz nyelv tehetséges elsajátítóinak egyikeként jutalomból Aeroflot gépen utazhatott, és öt napig a Rásszija szálló vendégeként mélyíthette el a nyelvtudását. Reggel még téját is felszolgáltak nekünk, és legnagyobb megdöbbenésemre a pincérnő, a helyi benszülött akcentust követve "CSEJ"-ként aposztrofálta azt a nedűt, amit természetesen csakis azután guríthatott le az ember tűzforrón a torkán, miután a cukorsüveget már jóelőre elhelyezte a szájpadlásán... Ettől sikerült annyira összezavarodnom, hogy a GUM, valamint CUM áruházakban öt napon keresztül csak annyit voltam képes kinyögni, hogy "Etá számovár". (Nagyanyám előzőleg megbízott azzal, hogy vegyek mán neki egy ilyen téjjafőzőt, mert állítólag tök más az íze, ha abban főzik. Megvettem, kilyukadt, kidobtuk.) Kaptunk még veress(!) meg fekete káviárot is, és majdhogynem kerályoknak éreztük magunkat, miközben esténként a helyi népi zenekar legalább háromszor elnyomta a fülünkbe a Kalinkát. Hejj, de szép idők is voltak azok. Amikor farmerért cserébe vízipumpát lehetett kapni!!!
Húú, egy könnycsepp bé is ficcent a bal szemembe...
Hejj, azok a zaranyfogú, pirosított arcú, szőrmebundás moszkvai lányok, akik ottan mosolyogtak ránk, kis pulyákra a Rásszija előtt...
Node ne nosztalgiázzunk tovább...Koncentrájjunk a zelőttünk álló feladatokra...
Úgy tűnik, tegnap délután óta másoknál is sávot szélesítettek, nem történt itt semmi. Ez a hanyagság következményekkel jár, attól tartok.
Egyébként, biztos információim szerint, Medgyessy et. jutalma alkalmanként egy-egy tábla piros Tibi-csoki volt. Azért nem jelentett szorgalmasan, mert ő a kéket szerette. Meg is unta az egész cirkuszt. Valaki magyarázza már megh a fürtös fejű Baloghnak, hogy semmi értelme a cseszegetésnek, Pöpi et. tiszta, mint a patyolat.
Eftásak, szolgálattételre jelentkezem. Tegnap sajnos nem tudtam érdemben részt venni a mozgalmi életben, mivel sávot szélesítettek állomáshelyemen (bármit is jelentsen ez), hála Is.. a Pártnak, mert érezhetően jobb és stabilabb a kapcsolat.
Jaj, de szép!
Tuggya az elvtárs, amikor a testvéri Szovjetunióban jártam, meghívtak egy igazi hagyományos teázásra, adtak valami marha finom rétes-szerű süteményt is. Meg danolásztak, táncoltak népviseletes elvtársak és elvtársnők.
Nagyon szép emlék maradt!
Benne vagyunk a nyaralási lázban, én is most értem vissza belőle. A festői Kisinyevbe, majd észak-szibériába kaptam SZOT üdülési beutalót. Sajna nem sokat barnultam, viszont sok játékos kiképzési feladatot kaptunk baráti elvtársainktól. Természetesen a szórakozás önmagában csak úri csökevény, így anyaországunkban - a szovjetúnióban - is építettem a szocializmust, amit ez a kép is hűen jellemez:
(kezemben a népszabival, felhasználás céljából - másra úgyse jó)
ÉLJEN AZ ÖRÖK SZOVJET-MAGYAR BARÁTSÁG!!
Pityke vez.tiz.
Minden elismerésem a Medgyessy elvtársat felkészítő stábnak, simán el tudta makogni, hogy so-ha sen-ki-ről nem írt je-len-tést! Furcsa módon, a fidesznácik kételkednek ennek igazságtartalmában, érthetetlen.
A DDR területén már én is nagyon régen jártam (kb 5. éves lehettem).
Egyetemista éveim alatt 2-szer is megesett, hogy elakadtunk Prágában a Sklipek nevü sörözöben, miközben magunkévá tettünk naponta 10 sört.
