A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
"Persze mások ötleteit kritizálni sokkal könnyebb, mint értelmes új ötletekkel előállni."
Ezzel egyetértek!
S emiatt igyekszem nem kritizálni senkiét. Bárkié lehetne jó! Én azonban nem kívánok ebben döntést hozni.
Helyette a sajátomat kritizálom, magamban. Jó ötlettel előhozakodni nem könnyű. A jó ötlethez kreativitás kellene. Erre írtam egy blogbejegyzést is, amely tartalma nem a sajátom, hanem egy nagyon régi cikkből van:
A problémám éppen az, hogy nem érzem magamat eléggé felkészültnek még a tanácsadásra sem. Helyette az évtizedek alatt felszedett, és az utóbbi években jelentősen kibővült ismereteimet tolmácsolom másoknak, amennyiben azokat hosszas elemzés után erre alkalmasnak tartom, és nem valamiféle FAKE szemétről van szó. Korunk éppen nem a fizikai ismeretek által ért el jelentős, és hasznosítható eredményeket, utalhatnék pl. az EMDR technikára a súlyos traumák kezelésénél. Sajnos - ahogyan egyébként a fizikánál is tapasztalható - támogatásra csak a nagy pénzt hozó, s így az embereket kifosztó újdonságok kerülnek. Én legalább is igyekszem fellebbenteni a fátylat azokról, amelyek emiatt a háttérbe szorulnak, és az embereknek szükségük lehet rá.
S úgy látom - hiába érdekes a téma - az embereket nem érdekli az, hogy a fény pl. hullám vagy részecske, vagy más, s attól, hogy megtudják, nem lesznek boldogabbak. Ezért nem is folyok bele mélyen ilyen vitákba, noha felsőfokú képzettségem inspirálhatna erre. Inkább eltávolodok a szakmámtól a gyakorlati élet felé, mert ott a világban rengeteg a gond, s nem ott ahol félrevezetéskén (talán csak viccből) témákat felsoroltál, hanem a mindennapi gondok területén. S mindennapi gondként pl. a személyiségzavarok tárgyalásával is tele van az internet, ám ott sem adhatok tanácsot, mert - pszichológiai képzettségem híján - az szigorúan tilos, hanem csak utalhatok szakemberektől származó, már meglévő ismeretekre. Saját - világmegváltó - ötleteimet pedig megtartom magamnak. (a fizikában is lennének).
Gyula, de ha mindenhová ugyanazokat a mondatokat írogatod be rendszeresen, akkor nem becsülni fognak az új gondolataidért, hanem egy megzakkant mániákusnak néznek.
Inkább válaszolj a feltett kérdésekre a tudásod szerint, akkor tisztelni fognak.
Természetesen hozzáfűzném, hogy a szintén 4843-ban megemlített "gázlángozás" egy igen hatásos módszer arra, hogy az aktív kommunikáció fennmaradjon - ahogyan ez máris tetten érhető.
(Az említésre került filmeben egy súlyos mentális problémával rendelkező férfi szinte az őrületbe kergeti a főhősnőt (Ingrid Bergman), azaz a "szerelmét", hogy megszerezze az általa hőn áhított ékszereket. A jelen időkben a problémák enyhébbek ugyan, de szintén rombolóak. A romboló talpon marad, a vele kommunikáló áldozat pedig idegileg tönkremehet.)
"Jelenleg párhuzamosan létezik a részecske és a hullám elmélet, helyenként összeegyeztethetetlenül."
Igen, így van.
Érdekes, hogy a fizikusok vért izzadnak, de sehogyan sem sikerül nekik olyan kísérletet bemutatniuk, amelyben a fény mindkét arcát megmutatná. Vajon miért nem?
Azért, mert a fény nem kettős természetű. A fény tisztán hullám, csak nem folyamatos, hanem szakaszos hullám. Ezért van az, hogy nem folyamatosan közvetíti az energiát, hanem bizonyos adagokban.
Fotonok nem léteznek, a fénynek nincs részecske természete.
Noha én nem illetném ilyen lealacsonyító (szemetel) szóval egyesek munkásságát, azt azonban meg kell érteni, hogy a mentális oldal egy résztudománya ezt a technikát háromszögelésnek nevezi.
Azaz: Szerezzünk egy velünk - többé kevésbé - egy húrt pengető társat, és így összefogva nem csak, hogy erősebbek leszünk, hanem a támadásokat is könnyebb mindkettőnknek visszaverni. Mindig hihetjük azt, hogy nem ránk orrolnak, hanem inkább a másikra, és két tűz között felőrölhetjük az ellenfeleink erejét.
Természetesen nagyon helyes ilyenkor a szétválasztási kísérlet, tehát nagyon helyes ez a kezdeményezés. Ám - az interneten egyre jobban terjedő ismeretek által - jó megtanulni azt, hogy egy önmaga gondolatainak függőségébe menekülő egyénnek szinte lételeme az, hogy foglalkoznak vele, mégha negatív színezettel is. Számára a visszavágás lehetősége, és az annak megtételéből származó pszichológiai előny az, ami élteti, s amire napi szükséglete van. Sajnos az élet más területein is nagyon sok lett az ilyen létmód. Ők így kinyilváníthatják azt, hogy bármi legyen is amit tapasztalnak, az úgy, olyan formában nem jó, s ezzel a kinyilvánítással levezethetik elégedetlenség érzetüket. (a 4843-ban írtam erről a tünetről is).
Csak egy módon "győzhető le" bármelyikük teljes egészében, bár az számukra egy komoly összeomlást hoz ilyenkor el: A teljes elhatárolódás, az agyonhallgatás. Minden hozzájuk irányuló rezdülés egy kapaszkodóvá lesz, amitől újra élednek. Ha szükség van rá, akkor majd adok egy linket a további (mintegy 8) kommunikációs módszerhez, amelyek - ha nem is tökéletesek -, de legalább is békésebbé teszik a velük való együttélést.
Meg kell értenünk őket, mert ők is emberek, csak olyan probléma van velük, amely nem betegségszintű, de környezetére ártalmas, ám a tudomány még nem talált annak megszüntetésére hathatós módszert. (bennem komolyan inkább sajnálatérzet lakozik, miután tudom mi játszódik le náluk belülről).
"Ám a közeljövőben egy pár évtizedig, nem lesznek olyanok, akik időt szakítanának arra, hogy rágódnak a jövő fizikáján."
Én nem vagyok ennyire pesszimista. Lesznek, sőt most is vannak. Mindig is voltak, és mindig lesznek olyanok, akik látva a hibákat, javítani szeretnének rajta. Persze ilyen emberek soha sincsenek túl sokan, az általad leírtak miatt.
Én, személy szerint, ilyen kategorikus kijelentést nem tennék. A tudomány folyton fölülbírálja önmagát (néha súlyos paradigmaváltás közepette), s az atomisztikusság legfeljebb a közeljövő - megtorpant - fizikájára lehetne jellemző.
Jelenleg párhuzamosan létezik a részecske és a hullám elmélet, helyenként összeegyeztethetetlenül. Azonban valószínűleg egyik sem maga a valóság. Ám mindkét létező leírási mód az emberi gondolkodás korlátját tükrözi. Ez a kettő ugyanis az, amely a legegyszerűbben - ám mégis bonyolultnak tűnően - modellezi a valóságot. Modellek ezek, nem a valóság. Szerintem a valóság végtelenül bonyolult az emberi agy számára (a húrelmélet is csaknem végtelen lehetőségekhez vezet, amelyből csak az egyik igaz), és jelenleg örülhetünk, hogy a modellekkel végzett számítások - a szükséges tűréseken belül - helyes, és használható eredményeket adnak a mindennapi életben. Ám hamarosan nem lesznek szükségesek a mindennapi léthez ezek a modellek, annyira leegyszerűsödik az életünk. De bízom benne, hogy fennmaradnak olyanok, akik - talán csak évszázadok múlva - a fellelhető örökségünkből majd egy újat hoznak létre.
Ez kicsit OFF: Amit az előbbi hozzászólásomban illedelmesen lebegtetek, az nem a véletlen műve lesz, nem spontán történések, hanem ürügyekkel jól kimagyarázott olyan jelenség, amelyről ma már tudjuk, hogy logikailag értelmetlen, nincs győztese, hatalmas önpusztítással is jár (ma már a föld létét is veszélyezteti), de - a nagyokosok szerint - egy bevált megoldás olyan válságok kezelésére, amely ma a világ fejlett nyugati régiójában kialakult. Ugyanígy alakult ki szűkebb területeken, az uralkodói körökben a régmúltban számos alkalommal, s ugyanolyan mentális következményekkel, mit amelyek a ma embereinek többségét jellemzik. A könnyű és gyors élvezetekre való törekvés, mint hedonikus létmód, kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkra jellemző, sőt egyfajta célként lebeg előttünk, ám évek, évtizedek alatt kialakuló hosszú távú hatása mentális zavarok felerősödéséhez vezet, mely jól nyomon követhető akár itt a fórumokon a hozzászólásokban is. Ez a - kihangsúlyozom - NEM betegségként jellemezhető állapot, a mai világ létszemléletéből ered, s leginkább a szüleinktől (akik szintén ettől szenvednek, s emiatt hatnak ránk) ered, de komoly befolyása van a környezetünknek is. A jellemző - egyénenként különbözően súlyos - tünetek: - Állandó boldogtalanság érzet - pillanatnyi örömök, a gyors és könnyű élvezetektől. - A világ egy ellenséges hely, s folyton akadályokba ütközünk, amelyek felbosszantanak. - Enyhülésként folyton élvezetekre vágyunk, ám az idő haladtával egyre többre. - Másoktól érkező apró bántások felnagyítva csapódnak le bennünk. - Érzékenyek vagyunk a rosszra, alig vesszük észre közben a jót. - Állandóan agyalunk vagy a múlton, vagy a közeljövőn, hogy mit tegyünk, és hogyan. - Tele vagyunk gyanakvással másokkal szemben, noha (s ez időnként kiderül) nincs alapja. - Nem ritkán életfájdalomba süllyedünk, és megkérdőjelezzük saját létünket is. - Félünk, hogy egyedül hagynak minket, ugyanakkor meg egyedüllétre is vágyunk. - Időnként cselekvési kényszer tör ránk, de a megvalósulás akadályokba ütközik. - Hirtelen ötlettel kockázatos cselekvésbe kezdünk, meggondolatlanul. Lehetne még folytatni a látszólagosan ellenmondásokkal teli tüneteket, de nem véletlen, hogy mindezek együttállását - NEM betegségként(!!!) - hanem zavarként tárgyalják. A felsoroltak mindegyike távol áll a tipikus emberi léttől, így azokat nevezhetjük "neurotipikusnak", akiknél mindezek csupán nagyon enyhe formában jelentkeznek. A mai tipikus tömeg azonban többségében már nem neurotipikus, az átlag lassan oda tart, mint példaként a H.G.Wells "Vakok országában", ahol a vakság a tipikus, és az odatévedt látót "gyógyítani" kívánják az ott élők. Számos tünet a fentiekből kezelhető, ám ehhez le kellene dönteni azt a vasbeton gátat, amely azt sugallja nekünk, hogy a pszichológus/pszichiáter ördögtől való, és mi meg betegek lennénk. Sajnos leginkább az a "beteg" (a saját fogalmai szerint), aki a másikat betegnek minősíti. Neve is van ennek a mozzanatnak: "Gázlángozás" (egy régi film, a "Gázláng" alapján). Ám ő sem ítélhető el emiatt, s nem nehéz ezt a szokást levetkőzni (ha nehéz akkor már függőségről van szó!).
Hát akkor várjuk (???) a szomszédban már zajló jótékony(???) megoldást(???), amely állítólag helyrerázza(???) neurotipikussá a pszichénket... (Én egyáltalán nem szeretném eljövetelét) OFF
Egyébként pedig: igazad van, de az igazságot érdemes árnyaltan tálalni. Erre az árnyalásra azonban a szüleink nem tanítottak meg minket, s ezért nehéz dolgunk van vele. Hiszen kitörölhetetlenül fülünkbe csengenek a hozzánk intézett indulatos szavaik, s saját indulatunkban - az értelmet felülbírálva - ugyanazokat szajkózzuk.
A javulás - és ezt én is tapasztalom - egy hosszú és nehéz folyamat, és a hatékony ráhatás érdekében érdemes elgondolkodni rajta. Egyszer én is megtettem.
szabiku_ megértetted-e te a kvantum hókusz-pókuszt, vagy csak elfogadtad a kitalációkat, mint elméleti?
Én NEM tartom helytállónak Schrödinger variaciós elvét, ami az egyenletet kiadta. Te ûgy látszik, igen!
Én kitalációnak tartott az impulzus definciojat a Planck állandoval!
Az is kitaláció hogy egy Hamilton operátor leírja egy fizikai rendszer idöbeli fejlödését.
És ha mar ezeket mind "megértetted", magyarázd el szuperfizikusnaky mikor sugároz az atom és mekkora az átmeneti valòszinüség? Mik egyáltalan az energétilus stabil állapotok, ahol nincs kisugárzás?
Én ezeket mind nem jonak talàltam.
Nagy Károlyrol ezt tudom biztosan és láttam is, hogy Aachenban áll az oktogon dómja. A könyve is megvan, NEM sok fizikát tartalmaz!
Keserűen mondom, hogy talán - egy bizonyos nézőpontból - igazad lehet:
A múlt fizikája kb 100 évvel ezelőtt - ismert világjelenség által - megtorpant, és csak egy szűk kör foglalkozott vele. Majd, a (máig tartó?) békeidőben a friss, és nagyszámú szakértői gárda alatt kialakult a mának a fizikája, amely olyan amilyen. Csakhogy a friss vér megöregedett, sokan eltávoztak, s mellette az utánpótlás szűkössé vált. De nem csak a fizikáé, hanem a mindennapi életünk szakértő gárdájában így égető hiány keletkezett. Miért is mennének az erre alkalmasak éppen egy improduktívnak látszó területre, ha az infrastruktúráink működéshez szükséges szakértők tömegére sokkal nagyobb a szükség, és több pénzt is hoz?
Ám a helyzetet még az is súlyosbítja, hogy - itt nem részletezett, és személyeken kívüli okok kapcsán - az újabb generációk nem csak, hogy kevesebben vannak, hanem a fizikai, és szellemi tevékenységük mértéke is megcsappant (a könnyű élvezeteket hajszoló, hedonikussá váló létmód ezt eredményezi). Az egyéb forrásokból (túlnépesedők) származó utánpótlás pedig - a mély kulturális szakadék miatt - semmit se javít a helyzeten.
A csökkenő szellemi össz-teljesítmény, csökkenő színvonalat produkál, s nincs is arra energiája az érintetteknek, hogy elsajátítsák a kialakult tudományos színvonalat (ennek - durva, de - hormonális oka van). Egyszerűbbre, jól érthetőre, könnyen elsajátíthatóra vágynak. S ezzel visszazuhannak a 100 évvel ezelőttire, hogy újrapróbáljanak mindent. Csakhogy akkor is, ma is sokkal kevesebb kreativitással, ugyanazon - biológiai jelenségekkel magyarázható - okokból. Akkor, és történelemben ugyanilyen jelenségként megjelenő barbarizmus azonban törvényszerűen kiváltotta az új, kreatív generáció kibontakozását, tehát a közeljövőben most egy szünet következik, és a fizika leegyszerűsödik arra, amelyben nincsenek az általad megjelöltek. Nincs is szükség rájuk, hiszen ami használná, az mind elpusztul.
A jövő fizikája lehet, hogy más lesz, de másságában ugyanolyan bonyolult mint ma, és ugyanúgy lesznek olyanok, akik ezt a bonyolultságot nem kívánják befogadni, és egyszerűségre törekednek. Utóbbiak akkor ugyanúgy nem ítélhetők el, mint ahogyan ma sem, hiszen nem önhibájukból, hanem egy hibás létszemléletből (fogyasztói társadalom) adódó követett hatások hozzák ki belőlük (de a legtöbb emberből szintén) az erőfeszítésektől való irtózást.
Ám a közeljövőben egy pár évtizedig, nem lesznek olyanok, akik időt szakítanának arra, hogy rágódnak a jövő fizikáján.
