" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Lehet, hogy igazad van, csak a csonkolás legalább 5 éves, ha nem több (annyi ideje lakunk itt). Ez az ág tavaly is zöld volt és mogyorót termett. A kivi 4 éve van rajta most terem először, amikor mogyorót meg már nem. Érdekes egybeesés, ezek alapján nehéz elhinni, hogy nincs köze a kivinek az ág kiszáradásához, de nem találok (más) magyarázatot.
amit nem értek, ha vadon nőtt a kivi, felkúszott öt méterig, ki a fene hajtotta le ősszel, vagy tavasszal? ))) vagy mi is a hayward torténete? nemesített? vadon hogyan nőtt?
Köszönöm.Akkor most mit tegyek? Hogyan változtassak rajta?Illetve 4m magasra, hogy növesszem felfelé, hogy ne lógjon az "indája"?
"amikor már a kordonkar teljes hosszát kiadó, vastag indánk van a hajlítási pont fölött" itt arra gondolsz, hogy csak azután szabad lehajlítani, amikor már kb 2 m-től felfelé legalább olyan hosszt elér a hajtás, mint amire ráfogom hajtani/tekerni?
én is így jártam, tavaly lehajtottam, idén a hajlítási pont alatt kicsivel tol egy vastag szárát, vastagabbat mind maga a tavalyi fő szár. Nevelem is felfele, már négy méteren van a csúcsa. Most juliusra már lehajthato meretű lesz, olyan intenzitassal nő.
Toldanom is kell a héten a kúsztató támasztékot.
Nem a hajlítási pont magasságával van a probléma, hanem a vízszintesbe került (felső) szakasz fejlettségével/vastagságával. A vízszintes pozíció gátolja a növekedést. A hajtásvég rövidesen babinda jellegűvé fog válni, a vízszintes szakasz pedig csökevényes marad és a hajlítási pont körül/alatt fog új rügyeket bontani, ismét felfelé igyekezvén nőni.
Lehajlítani csak akkor szabad, amikor már a kordonkar teljes hosszát kiadó, vastag indánk van a hajlítási pont fölött.
Hamar sztem, múltév tavasszal volt az enyém 1,5 méteres, nyárvégén 4,5 m-ről hajtottam le 2m re, kinőtt még augusztusban csomó termőág, ez évben már egy tucat virág volt, az más kérdés hogy nem porzódott be mert átnyestek a fiúval, de már lehetett volna 1 kilócska termés mutatóba.
És a zalai kivik, amiket a találkozóról hoztam, az idén elkezdtek teremni!!
Tavaly is virágzott az egyik, de a többi nem. Idén azonban mind a négy, és íme! Mondjuk nem az lett a porzós, amelyiket gondoltam, de mivel a négyből 3 termő lett és egy porzós, valószínűleg én kevertem össze őket. A lényeg, hogy a porzós elvégezte a feladatát, a mogyorón lévő kivit is ő porozhatta be.
Sziasztok érdekességképpen mutatom ezt a képet. Egy mogyoróbokor két ága. A középső le lett vágva. Az egyiknek semmi baja, a másik a bal oldalon teljesen kiszáradt tavaly őszre. Egy tőről jönnek fel. Egy fontos különbség van. A bal oldalira rá van futva egy kivi, az a kevés zöld a kivi levele. Nincs más megoldás, a kivi ölte meg a mogyórót, de nem tudom hogyan, a fára magára csak rátekeredik, de mégis. Ez az első év, hogy terem is a kivi, ahogyan a többi is, amiket még négy éve a topictalálkozón vettem.
Ezt a kivit egy kertészetben vettem, kísérletképpen, hogy nőjön úgy, ahogyan a vadonban szokott, fusson fel valamilyen fára, bokorra, és ez lett. De szerintetek hogyan? Miért?
Amennyire a képekből (nehezen) kivehető, ezek nem jól vannak így. A kinevelés alatt lévő indákat nyílegyenesen függőleges helyzetben kell tartani. Az idő előtt lehajlított inda növekedése leáll, majd a hajlításnál megindít egy rügyet, azt kérve, hogy "tessék tudomásul venni: "nekem még fölfelé nőnöm és erősödnöm kell. Ha lekunkorítják a csúcsomat, kénytelen leszek egy újat fejleszteni, remélve, hogy azt hagyják nőni (fölfelé)!"
Hagyj egyet-kettőt vésztartaléknak arra az esetre, ha a régi bokornak tövig kellene netán fagynia a következő tél egyik gyönyörű, havas, holdvilágos éjszakáján. Ezeket az idei hajlékony sarjakat pedig le tudod úgy hajlítani és takarni, hogy jövőre új termő "fa" lehessen belőlük.
