A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A hullámszakaszokból álló fény erőssége nem a hullám amplitúdótól függ, hanem a fényforrásból időegység alatt kiáramló hullámszakaszok számától (több hullámszakasz - nagyobb fényerősség). Ez alapján már érthető, hogy a kilépő elektronok száma miért nő meg, ha növeljük a fényerősséget: a több hullámszakasz több elektront vált ki.
Az is világossá válik, hogy miért lesz a a kiváltott elektronnak nagyobb az energiája, ha nagyobb frekvenciájú (nagyobb energiájú) hullámszakasz váltja ki az elektront. A nagyobb energiájú fény magasabb pályára tudja emelni az elektront, amely így képes elhagyni az atomot. A többlet pedig a kilépett elektron energiáját növeli.
Az előbb elmondottakból az is következik, hogy a fényhullám nem ütközés révén adja át az energiáját az elektronnak. A fény hullámterében lévő elektronok energiát tudnak felvenni a hullámtérből, ha az elektron rezgési frekvenciája megegyezik a hullámtér frekvenciájával. Az energiaátadás rezonancia útján valósul meg.
Tehát a fényelektromos hatás értelmezéséhez egyáltalán nem szükséges, hogy a fénynek részecsketermészetet tulajdonítsunk. A fotonok (amelyekről amúgy sem tudja senki, hogy micsodák) feleslegesek a fényelektromos jelenség magyarázatához.
Ezen a véleményen van például Varró Sándor is:
„Megjegyezzük, hogy a későbbi szemiklasszikus elméletben (melyben az elektront kvantummechanikával, a fényt pedig klasszikus Maxwell-térrel írjuk le) a fenti Einstein-féle formula egyszerűen az elektron energianövekedését kifejező kvantummechanikai rezonanciafeltétellel azonos. Tehát valójában nem szükséges a fénykvantumok fogalmát bevezetni, mégis a tömörség kedvéért azt mondjuk, hogy … “az elektron abszorbeált egy fotont”. „
A legújabb kutatási eredmények szintén a hullámelméleti magyarázatot támasztják alá. Ugyanis sikerült a határfrekvenciánál alacsonyabb frekvenciájú fénnyel is elektront kiváltani. Ha a fényhullám az alapfrekvencia mellett tartalmaz felharmonikusokat is, abban az esetben létrejöhet a rezonancia a felharmonikus frekvenciáján. Ekkor a felharmonikus frekvenciának kell a határfrekvencia felett lennie, az alapfrekvencia lehet alatta is. Így mégiscsak megtörténhet az elektronkiváltás a küszöbfrekvencia alatt is, ahogyan azt ténylegesen tapasztaljuk is.
Ez azonban homlokegyenest ellentétes a fotonelmélettel, mert a határfrekvencia alatti foton nem rendelkezik elegendő energiával az elektron kiváltásához, tehát nem válthatna ki elektront. A tapasztalat szerint azonban mégis megtörténik a kiváltás, amely a hullámelméletet igazolja.
Világosan látható, hogy fotonok nem kellenek a fényelektromos jelenség magyarázatához.
A fényelektromos jelenséget tekintik a fény részecsketermészete és a fotonok létezése melletti legfontosabb bizonyítéknak. Mindjárt látni fogjuk, hogy nem az, mert a szakaszos hullámelmélettel magyarázható meg igazán a jelenség.
A fényelektromos hatást Wilhelm Hallwachs (1859-1922) és Heinrich Hertz (1857-1894) német fizikusok fedezték fel 1888 körül. Megfigyelték, hogy ha egy fémlemez felületét ultraibolya fénnyel világítják meg, akkor a lemezből elektronok lépnek ki. A jelenséget részletesen Lénárd Fülöp (1862-1947) osztrák-magyar fizikus kezdte kutatni 1896 körül, aki korábban Hertz asszisztense volt. 1902-ben publikálta kísérletei eredményét, amelyek megmutatták, hogy:
- A kilépő elektronok száma a megvilágítás erősségétől függ (erősebb fény - több kilépő elektron).
- A kilépő elektronok sebessége (energiája) pedig a fény frekvenciájától függ (nagyobb frekvencia - nagyobb energia).
- Ha a megvilágító fény frekvenciáját folyamatosan csökkenti, akkor egy határfrekvencia alatt megszűnik az elektronkiváltás.
- A határfrekvencia felett azonnal megindul az elektronok kilépése, nagyon gyenge fénynél is.
Mint említettük, ekkoriban még nem volt ismert a Bohr-féle atommodell, amely csak később, 1913-ban látott napvilágot. Így Lénárd – ugyanúgy, mint Planck – még folyamatos hullámnak tekintette a fényt. Miért lényeges ez? Azért, mert a folyamatos fény erősségét a hullám amplitúdója határozza meg. Folyamatos fényt feltételezve az volt várható, hogy erősebb megvilágítás (nagyobb amplitúdójú hullám) nagyobb energiájú elektronokat fog kiváltani a fémlapból. De a kísérlet nem ezt mutatta. Lénárd azt tapasztalta, hogy ha növelte a megvilágítás erősségét, akkor a kilépő elektronok energiája nem növekedett meg, viszont több elektron lépett ki a fémlapból. Tehát a tapasztalat ellentmondott az elméletnek. Lénárd ezt a rejtvényt nem tudta megfejteni, de nem is tudhatta, mivel ekkor még a fényt folyamatos hullámnak tekintette mindenki.
A kísérletek idején éppen Lénárdnál gyakornokoskodott Mileva Marič, aki néhány évvel később Einstein első felesége lett. Így Einstein jól ismerte Lénárd kutatásait felesége révén. 1905-ben publikálta tanulmányát, amelyben a fényelektromos jelenség magyarázatát Planck fénykvantumjának „továbbfejlesztett” változatával adta meg. Einstein a fénykvantumot egy kompakt, pontban lokalizált részecskének tekintette, mert ekkor még ő sem tudhatta, hogy a fény valójában szakaszos hullám. Einstein elképzelése szerint, amikor a fény a fémlapra esik, a fotonok nekiütköznek a fém elektronjainak és ütközéskor átadják energiájukat az elektronoknak. Egy foton az energiáját ütközéskor egyetlen elektronnak adja át teljes egészében. Amennyiben a foton által átadott energia nagyobb, mint a fémre jellemző kilépési munka, akkor az elektron kilép a fémlapból. A fennmaradó energia pedig a kilépő elektron mozgási energiáját növeli.
1905-ben – ahogyan Planck és Lénárd sem – még Einstein sem ismerhette Bohr 1913-as atommodelljét. Ha ismerte volna, akkor bizonyára egészen más eredményre jut. Mivel már tudjuk, hogy a fény hullámszakaszokban születik és így is terjed, a fényelektromos jelenséget meg tudjuk magyarázni a szakaszos hullámelmélet segítségével, és nincs szükségünk a fotonokra.Lássuk mi a helyes magyarázat!
"A régi fizika szerint az elektronokat a fény fotonjai ütik ki a helyükről, amikor összeütköznek, mint két billiárdgolyó."
Ilyet egyetlen fizikus se képzel. Ez csak egy kisiskolás szintű mese, ahol te megrekedtél. S ebből a békaperspektívából képzeled kritizálni a fizikát. Sokat kellene még tanulnod a kvantumelektrodinamika megértéséhez, egyelőre még egy középiskolai szintet se értél el.
A múlt hibáit korrigálni kell, ez viszi előre a tudományt.
Lássunk egy példát arra, hogy a régi fizika tévedése hogyan javítható ki!
A régi fizika egyik nagy tévedése a foton. De a hivatásos fizikusok képtelenek megszabadulni a fotontól. Senki nem meri kimondani, hogy Einstein tévedett, mert akkor összeomlik az egész einsteinista hitvilág.
Van egy jelenség, amely a napelemek működésének az alapját képezi. Ez a fényelektromos jelenség, amely során fény hatására elektronok lépnek ki fémes anyagokból, ami elektromos árammá alakítható, és így energiatermelésre használható.
A régi fizika szerint az elektronokat a fény fotonjai ütik ki a helyükről, amikor összeütköznek, mint két billiárdgolyó. Ez a gyermeteg elképzelés még Einsteintől származik, aki a fotonokat apró részecskéknek képzelte (és még Nobel díjat is kapott érte). Einstein szerint a fotonrészecske nekiütközik az elektronnak, és ha elég energiával rendelkezik, akkor ki tudja ütni a helyéről. Ez a magyarázat azonban totálisan hibás, és a tapasztalattal is ellentétes.
Ugyanis, az elmúlt 100 év sem volt elég arra, hogy kiderítsék, mi is a foton valójában. Ezt ma sem tudja senki, de maga Einstein sem tudta. Ezt írta: „Ötven év tűnődése sem hozott közelebb ahhoz, hogy megfejtsem mi a fény kvantumja.”
Fotonok a valóságban nem léteznek. A fény nem részecskékből, hanem hullámokból áll. Ha viszont fotonok nincsenek, akkor vajon mi lehet a fényelektromos jelenség helyes magyarázata?
A mérnökök civilizációnk minden eszközét a modern fizika alapján tervezik.
Amit viszont te itt "szuperfizika" néven jövendölgetsz, az szakmailag nulla, semmire se használható, a legkevésbé se meggyőző, ráadásul ellentmond rengeteg gyakorlatban bevált ismeretünknek.
A leggyakrabban ismételgetett érved annyi, hogy majd mi kihalunk.
És az "újfizika" igazságait meg a jövendőjét is "szuperfizikusok" fogják kinyilatkoztatni. A teniszmeccseik, lesiklásaik, s a fürdőzéseik között adódó szabadidejükben.
A jövő fizikájában nem lesz ősrobbanás, meg táguló világegyetem, sem feketelyukak, féreglyukak, sem időgépek, sem időutazás, sem semmiféle más mesebeli dolgok.
A tudomány a romantika korából visszatér a realitások talajára.
Az ókori görög tudósok közül Démokrítosz és Epikúrosz az anyag atomos felépítésében hittek. Ezt a felfogást később átvették a felvilágosodás tudósai is, de ők már az atomokat nem csak a kézzelfogható anyag építőköveinek gondolták, hanem a különböző jelenségek hátterében is az oszthatatlan részecskéket vélték felfedezni. Pierre Gassendi (1592-1655) francia fizikus, a tüzet, a hőt, a hideget, a hangot és a fényt is olyan anyagnak képzelte, amely atomokból épül fel. Az 1600-as években ez divatos felfogás volt. Ennek a felfogásnak a híve lett Isaac Newton (1643-1727), a nagy angol fizikus is, aki szintén úgy gondolta, hogy a fény is apró részecskékből, fényatomokból áll.
„…a fény egymás után következő vagy egyidőben létező részecskékből áll…” (Newton: A princípiából és az optikából, 101. oldal)
Gassendi és Newton szelleme kísért akkor, amikor a fény tévesen anyagnak gondolják.
Ebbe a tévedésbe Einstein is beleesett, amikor a fényt fotonoknak, vagyis anyagi részecskéknek, fényatomoknak képzelte.
Einstein majmolóinál időről időre felbukkan az a téveszme, hogy a fény is anyag.
Anyag-e a hang? Nyilvánvalóan nem. A hang is egy hullámmozgás, amelyet a levegő részecskéi közvetítenek. Amikor a hanghullámok a füledbe jutnak, akkor elektromos jellé alakulnak, az agyadba kerülnek, ami feldolgozza és pl. zeneként értelmezi.
Szerinted a mozgásforma világít?
Nem, a mozgásforma nem világít.
A fényhullámokat az atomok rezgése kelti, amelyek mozgásba hozzák a fényközeget, és a fény hullámok formájában terjed szét a fényközegben. Amikor a hullám a szemedbe jut, ott fényérzetet kelt, amelyet az agyad alakít át képpé.
Tehát a fény maga nem anyag, csak az anyagnak egy speciális mozgása. Egyfajta hullámmozgás, amely információt közvetít számodra.
Az anyagnak két formája létezik (jelenlegi tudásunk szerint):
- a részecskékből álló anyag (korpuszkuláris anyag, amelyekből a fizikai testek felépülnek)
- fizikai mező (gravitációs, villamos, mágneses mező)
De még sok mindent nem tudunk ezekről sem. Nem tudjuk, hogy a részecskék miből állnak, hogyan keletkeznek. Nem tudjuk, hogy a fizikai mező miből épül fel. Nem ismerjük a kétféle anyag kapcsolatát sem.
Rockenbauert jól ismerem, vitáztam is vele a blogon eleget.
Lássuk sorban!
"Kiindulópontunk, hogy a fény is anyag!"
Ez tévedés, a fény nem anyag, hanem az anyagnak egy mozgásformája, amit hullámmozgásnak nevezünk. Fotonok nincsenek, csak hullámok.
"De mi az a közeg, amelynek hullámai megalkotják az elektromágneses mezőt?"
Igen, ez a nagy kérdés, amelyre csak kevesen tudják a választ.
"Ez a gondolkodás vezette Maxwellt is, aki valamilyen különös közeget képzelt el, amit nevezhetünk éternek is, amelynek fodrozódása alkotja meg az elektromágneses hullámokat."
Ez így igaz. Maxwell jól tudta, hogy a fény közeget igényel, csak ő mechanikai (atomos) közegben gondolkodott, amivel nem jutott előrébb.
"Az éter fogalom bevezetése azonban nem oldja meg a kérdést, csak továbbhárítja. Mert azonnal hozza magával a további kérdést: de milyen anyag alkotja ezt a rejtélyes étert?
A hagyományos éter visszahozatala valóban nem oldja meg a kérdést. Mert a hagyományos étert is mechanikus közegnek képzelték. De ha rájössz, hogy mi valójában a fényközeg, akkor minden probléma azonnal megoldódik.
"Feynman felfogását matematikai fetisizmusnak is nevezhetjük, mert a fizikai realitás helyett megelégszik a matematikai formalizmus ellentmondás mentességével, és elégnek érzi, ha matematikai formulák kerülnek a fizikai objektumok helyére."
Ebben is igaza van. A feladat elmatematizálása nem old meg semmit.
A kovariancia törvény fizikai lényegének megértése érdekében térjünk rá a fény, illetve annak egysége, a foton tulajdonságaira. Kiindulópontunk, hogy a fény is anyag! Mégpedig az anyag különleges formája, amihez nem tartozik nyugalmi tömeg. Ennek megértése azért nehéz, mert a tömegnélküliség szembemegy klasszikus felfogásunkkal az anyagról, amely az anyag létezését a tömeghez köti. A fény természetének megértésében a Maxwell egyenletek adják a kulcsot, amely a fényt a vákuumban c sebességgel terjedő elektromágneses hullámokhoz rendeli. De mi az a közeg, amelynek hullámai megalkotják az elektromágneses mezőt? Ez a kérdés azért merül fel, mert ha hullámokra gondolunk, legyen szó a víz hullámairól, vagy a hangról, a mögött mindig valamilyen közeg áll, melynek atomjai, vagy molekulái végzik összehangolt mozgásukat. Ez a gondolkodás vezette Maxwellt is, aki valamilyen különös közeget képzelt el, amit nevezhetünk éternek is, amelynek fodrozódása alkotja meg az elektromágneses hullámokat. Az éter fogalom bevezetése azonban nem oldja meg a kérdést, csak továbbhárítja. Mert azonnal hozza magával a további kérdést: de milyen anyag alkotja ezt a rejtélyes étert? Richard Feynman, aki a Maxwell egyenletekben a fizika nagy felfedezését üdvözli, meg is „rója” Maxwellt ezért a koncepcióért. Feynman felfogását matematikai fetisizmusnak is nevezhetjük, mert a fizikai realitás helyett megelégszik a matematikai formalizmus ellentmondás mentességével, és elégnek érzi, ha matematikai formulák kerülnek a fizikai objektumok helyére." https://afizikakalandja.blog.hu/
Mint már említettem, a jövő fizikájába vissza fog térni a fényközeg, amelyet 1905-ben Einstein kitagadott.
Valójában nem is volt komoly fizikus (azóta sem), aki a fényközeg eltávolításával egyetértett volna. Fényközeg párti volt a kor legtöbb fizikusa, Ernst Mach, Stokes, Maxwell, Lorentz, Michelson, Tesla, Lénárd Fülöp, Eötvös Loránd, Jánossy Lajos.
Mindezek ellenére, mégis a fényközeg nélküli relativitáselméletet terjedt el, és ezt tanítják ma is az iskolákban.
Ennek részben az az oka, hogy azóta sem találták meg (hivatalosan) azt az anyagot, amelyet a fény közvetítő közegének lehetne tekinteni. Ma pedig már a hivatásos fizikusok számára tiltott tevékenység a fényközeg kutatása, hamar pályán kívül találja magát, aki a fényközeget keresgeti.
Az új fizika azonban meg fog szabadulni a felesleges korlátoktól, és az értelmetlen dogmáktól. Az jövő fizikájának egyik fő kutatási területe a fényközeg lesz.
"Nem csak a 'sakkautomata' nevű bűvésztrükk kapcsolódik hozzá. Készített írógépet vak lány számára, gőzgépet, speciális betegágyat, ráadásul költő, író, ötvös is volt.
...szerteágazó érdeklődésével és közösségért végzett tevékenységével kiemelkedik a XVIII. század magyarországi feltalálói, tudósai és gondolkodói közül. A pozsonyi születésű, később Bécsben is élő Kempelen Farkas kora polihisztora lett: nem csak tudós, építész, feltaláló, hanem költő, író, ötvös is volt.
Szünet nélkül ontotta a találmányait, amelyek megelőzték korukat. Az utókor azonban gyakran csak a híres sakkozógép, a "Török" feltalálójaként azonosítja. Híres sakkozó bábuját 1769-ben szerkesztette."
vagyis szuperfizikus, fogalmad sincs mi az, hogy magyar tudós, fogalmad sincs mi az, hogy magyar tudomány, és fogalmad sincs mi az, hogy a tudomány élvonala
