Nálunk vannak a családban "Jehova tanúi", párszor mondták is egymásnak, hogy hagyjad, ők nem hiszenk ebben. (lesajnáló tekintet :) ). Nekem nincs bajom azzal, ha valami hisz valamiben és jár közösségbe (ebben az esetben szektába), csak számomra alapvető lenne, hogy az életében is valósítsa meg a magas ideálokat. (már ha vannak ilyenek az adott tanban). De addig, míg valaki jár valahová, sokat képzel magáról amiatt, hogy ő "hisz" stb., de a házastársának ebéd közben leüvölti a fejét, addig számomra több, mint hiteltelen.
Inkább tán az a baj, hogy annyira besüpped, hogy már nem lát belöle ki. Máshogy értékeli a többi embert, nem látja reálisan a világot, hisz a tanoknak feltétel (sok esetben tudás) nélkül, és aszerint él. És kilép mondjuk a csaldjából, nem foglalkozik a gyerekeivel (minek, úgyis meg van írva a sorsa) és furcsán néz minden emberre, aki máshogyan gondolkodik.
De gondolom van, akinek az kell, hogy ennyire drasztikusan irányítsák, ez segít az életvezetésében. Különfélék vagyunk. Ha aztán majd érez magában elég erőt, akkor önállóvá válhat. Mondjuk kérdés, hogy az ember mennyire süpped bele egy bábokat gyártó szektába és hogy onnan van-e kiút...
Mellesleg nekem az a tapasztalatom, hogy azok keresnek szektákban menedéket (legyenek akár Jehova Tanui, vagy egy csöves/punk/skinhead banda), akiknek az életében nincsenek rendben az emberi kapcsolatok, hiányzik valami, ezért biztonságot ad nekik, a "közösséghez" tartozás.
...vagy nem akarják az életük irányítását a saját kezükbe venni, ezért inkább hisznek valami felsö irányítóban, aki mindent elöre lerendezett, így nekik mr semmi dolguk, csak várják a sorsukat ....
"Először elégetik a könyveket, melyeket nem olvastak, de alapból nem szimpik. Aztán kézre kerítik az íróikat is. :) "
Én alapból nem szeretem a dogmatikus szektákat, amik kijelentik, hogy "így van, és kész".
Ráadásul pl. Isten létéről lehet vitatkozni, de nyilvánvaló dolgokról (pl. hogy mi a türő szerepe) mást állítani, mint amit a saját szemeddel is láthatsz (pl. mikroszkóp alatt) az ostobaság.
Tehát a legrosszabb a dogmatikus ostobaság.
Mellesleg nekem az a tapasztalatom, hogy azok keresnek szektákban menedéket (legyenek akár Jehova Tanui, vagy egy csöves/punk/skinhead banda), akiknek az életében nincsenek rendben az emberi kapcsolatok, hiányzik valami, ezért biztonságot ad nekik, a "közösséghez" tartozás.
A másik: nem vagy jó matekból, kirúgtak a suliból, hát nem a legegyszerűbb kijelenteni, hogy az egész "tévtan", és nincs értelme tanulni ?
Úgy lehet a leg-"szárnyalóbban" bírálni a tudományt, hogy ha minél kevesebb közünk van hozzá..
Jó lenne elhinni, hogy van még itt remény, Jó lenne tudni, hogy otthon vagyok én, Jó lenne mondani, hogy sikerül talán, Hogy vár még ránk, egy szép és új világ...
"Lehet, hogy gyenge még a hangunk Lehet, hogy léptünk még bizonytalan, De indulunk a szépet, jót akarjuk, Érezzük, hogy hitünknek szárnya van." (Juhász Gyula)