Nem tudom mikor ismerted meg őket, de a Rappai doktor egy nagy, öblöshangú, jókedélyű férfi volt, szerintem beteg lehet, vagy lehetett, hogy így lefogyott és kedvetlen lett. De azért az a sok virág kúszva, mászva is ien gyönyörű, viszont az biztos, szép, formás növényt nehéz találni náluk, de ha ott vagyunk, akkor legalább válogathatunk. A mocsári hibiszkuszai nagyon szépek. Na, térjünk vissza a leanderre.
Nos annak idején megírtam, hogy bizony nagyon ledöbbentem, amikor megláttam a körülményeket. (Tavaly voltam először.) Borzasztó volt ott látni azt a sok különleges gyönyörűséget. Azért idén is csak elmegyek, mert bízom abban, hogy (Lehet túl sokat képzelek magamról.) majd én kikúrálom és szépen nevelgetem őket.
Hát nem fogunk off-ot kapni? Rappai úréknak mi is régi vevői vagyunk, azt a leandert, amit legutóbb mutattam is tőle vettük. Nem akarlak elkeseríteni, biztos bennem volt a hiba, három bougenviliát vettünk tőle, csak egy van, az a nagy, ami a képeken látszik, azt egy nénitől kaptam itt a közelben, amikor becsöngettem, látva, hogy milyen gyönyörű az övé. Ő adott egy általa szaporítottat. Már nem árulnak leandert, eléggé lenézi. Szoktunk hozzá is menni, azért szép nála.
Mivel permetezel, ha szükséges? Atkára is jó a Bi-58? A golgotákat igazából tavaly kezdtem "gyűjteni". Előtte csak "caerulea" volt. Ez a legáltalánosabb, legelterjedtebb. De nyár elején nyakunkba vettük az országot kedvenc szomszédasszonyommal, és Zombáig, Rappai kertészetéig meg sem álltunk. Hoztam piros golgotát, tarkalevelű rózsaszín bougainvilleát, és néhány hibiscust is. Aztán begyűjtöttem még 2 fajta rojtos golgotát, és piros, fehér, narancsszínű bougainvilleát. Naponta ellenőrzöm őket, eddig úgy néz ki mindannyian élnek. Biztatom őket, hogy nem sokáig kell már tűrni, hamarosan itt a tavasz! (Egyébként a piros golgota és a tarka bugi néhány ágát leföldeltem, nagyon kíváncsi vagyok mi lesz az eredménye.)
Szerintem a kép egy kicsit túloz, a valóságban nem ennyire szép.Ami az atkákat illeti, hát az nagy kaland volt, szerintem az előbb az eső miatt szidott, boltban vett hozta a bajt. Eleinte nem is tünt fel, még nem volt olyanom, de egyre gyanúsabb lett a dolog. Ez két éve volt, akkor nagyon száraz volt a nyár és az atkák ezt szeretik. Olvastam, hogy a nedvesség nem tesz jót nekik, hát augusztus végén egy kupacba tettem az összeset a teraszon és naponta többször is megzuhanyoztam őket. A kúra használt, méghozzá méreg nélkül, de azóta minden évben itt, ott felüti a fejét. Ezért nagyon figyelni kell és akkor még elég a permetezés és ezért permetezem meg valamennyit bevitel előtt, mert ezek hidegben is terjednek. Te hogyan küzdöttél?
Gyakori szín?! Még nem is láttam ilyet! Hah! Nem jutok szóhoz! A kiárusítás miatt pedig egyáltalán ne aggódj! Hosszú tömött sorok fognak kígyózni a kaputok előtt. (Az élen velem! Hi-hi!) Arról az atka-invázióról írhatnál bővebben! Vagyis a megszüntetéséről. Sajnos a nagy csere-berében én is örököltem, pedig eddig soha nem volt még. Nagyon sajnálnám a leandereket, és attól is félek, nehogy átterjedjen a golgotákra és a bougainvilleákra. Azért csak küldj képeket! Hagy edződjünk, mert gondolom nyártól aztán nem kímélsz bennünket! De jó is lesz!
Ez a fajta életem megkeserítője, hiába ez a rengeteg bimbó, egy eső és szinte vége arra a nyárra. Annyira érzékeny, hogy szerintem még a fű locsolásának párája is ártott neki, átvittem a bejárathoz, ahol le van kövezve, ott azért legalább kinyílik, amíg nincs eső. De talán mások is elmonják az ilyen irányú tapasztalataikat, én is kíváncsi lennék rá.
Igen, igen, igen. Nagyon árt nekik az eső, a bimbók is lerohadnak, a szimpláknak is árt, de a bimbóiknak nem és hamarabb regenerálódnak. Nekünk nagy álmunk a terasz befedése, de csak álom marad, mert másrészt meg nem szeretnénk lezárni és technikailag sem tudjuk szépen megoldani, ja és persze pénzünk sincs elfogadható megoldásra.
Ezek a kedvenceim, az első hatalmas és nagyon sötét bordó, a másodiknak a közepén nagy, fehér tölcsér van, olyan mint egy margaréta, a harmadiknak a szirom formája tetszik nagyon, ez a kedvencem. Aztán van a fehérnek és a rózsaszínnek számtalan változata, talán azt is mondhatom, nincs két egyforma. Na, sikerült végre felkelteni az érdeklődést?
Gondolom most mindeni főz, majd én is fogok, de most elment mindenki kirándulni. Az előbbi képen, az asztal mellett áll egy leander, olyan mint egy kis fácska, és ha jól megnézitek, rózsaszín és fehér virágú vegyesen. Ez az egyik legnagyobb magrol hajtott virágom, bár nem a legszebb, azért is ültettem így, hogy mutassanak valahogy. A magról nevelt növények sajátossága, hogy a száruk nagyon egyenes, három éves kor előtt nem virágoznak, tehát addig nem is ágaznak el, ergo tökéletes alapanyagok a csoportos összeültetéshez. Kicsit összefontam a száraikat és most olyan, akár egy nagy csokor. Jogos a kérdés, miért nem ültetem rögtön egybe őket. Szoktam, de akkor sokkal lassabban nőnek, és az egészben az a legviccesebb,hogy előre sosem tudni, milyen színük lesz, egyetlen magházból bármilyen színű lehet, tehát sajnos egyáltalán nem biztos, hogy a sárgából sárga lesz, stb. Mondjuk a szárukon már lehet látni, hogy világosak avagy sötétek lesznek e. A szín nemöröklődik, de a habitus, vagyis inkább az, hogy erős, vagy gyenge növény lesz, az igen. És az a legjobb az egészben, hogy olyan is lehet, sőt, leginkább olyan lesz, ami nem kommersz.
Hát nem tagadom, igencsak kellemes ennél az asztalnál inni a reggeli kávét, körbevéve azzal a sok színnel, illattal, amit ugyan már nem nagyon érzek, részben azért, mert megszoktam, részben meg azért, mert többnyire a rózsás, ill. dupla virágúak illatosak (van kivétel) és én azokat most már háttérbe szorítottam, mert nagyon érzékenyek az esőre és nagyon nehéz leszedni a hervadt virágukat.
Hát a metszés az egyik legfájdalmasabb művelet, de jelen esetben elkerülhetetlennek látszik. Szerintem Rágica módszerét használd, így könnyebb lesz utána a permetezés is. Hogy melyik ágakat vágod ki, azt az ízlésed határozza meg. Engem is érdekel, hogy kb. hogyan csinálja, mondjuk ha van hat ág, abból hányat vág le és milyen mértékben, vagyis hányas elágazásnál.
Regota olvasom a topikot,de csak nyartol lettem laktiv leander tulajdonos,tehat gyakorlatban meg nem erintettek a problemak.Amig nem volt,nem annyira tudatosult bennem,hogy milyen problemakkal leszek konfrontalva a metszes is elöttem all meg,de valamikor el kell kezdenem,mert most is olyan nagyok,hogy a tetejük meg is van hajolva csak igy fertek be a garazsba.
Magyarorszagon harom nagy leander disziti a teraszunkat,de a "kellemetlen" munka mindig anyukamra marad,gyakorlatilag csak 7 hetet vagyunk otthon evente es ilyenkor csak gyönyörködni szoktunk benne,de hogy mennyi munka jar ezzel,hat most en is tapasztalhatom.
Azért ne gondold, hogy irigy vagyok, a mi környékünk is elég leanderes, sokak beszólnak a kertbe, adok nekik, meg persze a barátoknak. Azt szoktam mondani, személyes sértésnek veszem, ha valaki úgy megy el a kert mellett, hogy nem néz be. De valóban nehezen válok meg egy egy szebb darabtól, de néha muszáj. A nagy bánatom az, hogy amikor elkezdtem ezt a leanderesdit, akkor még kicsik voltak a fák, és alig volt árnyékos heky. De sajnos a fák egyre nőnek és egyre kevesebb a hely, márpedig a leandernek mint tudjuk, nagyon sok nap kell. egyre jobban aggódom, mert szeretem persze a fákat is, de... Lehet, hogy előbb utóbb nagy kiárusítást kell rendeznem.
Hát csak most látom, hogy nagyon nagyok a tieid, így ez a módszer nem éppen járható, de talán más hasznát veszi. Néhány éve, mielőtt teleltetni viszem őket, esővel lemosatom, és ha szárazabb idő van, többféle permettel lekezelem őket, hogy télen semmiképp ne garázdálkodjanak. Teszem ezt azóta, hogy egy atkainvázió igencsak megkeserítette az életemet. Hát egy jó permetezővel azért mindenhova oda lehet jutni és nem sajnálni az anyagot. Ártani nem árt, és Bi 58-at szoktamhasználni a fikuszokhoz, de sajnos a kis petéket nem tudja elpusztítani, így ismételni kell. De gondolom ilyesmikről már volt szó, lehet, hogy te is új vagy?
Gondolom pajzstetűre gondolsz. Régen nekem is volt, örököltem, de sikerült mára teljesen eltüntetnem őket és ez leginkább a téli hideg teleltetésnek tudható be. Akkor télen nem szaporodnak, míg melegben igen, már tizegynéhány fokon is. Az én módszerem az volt, (mondjuk a kicsiknél, a nagyokról, amik hidegben teleltek eltűnt szinte magától)hogy fogtam egy vödör vizet,egy régi kesztyűt húztam, és így minden levélen a tövétől kezdve végig tudtam az ujjaimat húzni, így egyszerre alul is és felül is lemostam. Persze elég macerás, sőt, egyszer talán nem is volt elég, de kétszer biztos. van még a permetezés, de az nem végleges. Például a lakásban telelő fikuszokról sem tudom kiítrani őket, nyáron a szabadban egész szépek, de télen ismét visszajönnek. Azoknak azért egy kicsit sok levelük van.
Azt is a Bálint gazdától hallottam, hogy sötét üvegben hajtassunk, én barna gyógyszeresüveget szoktam hsználni a nagyon fontosaknál, de szerintem is mindegy, az a fontos, hogy ne napra tegyük az üveget és a kicsi növényket néhány hétig.
Nagyon aggodom ertük,nagyon tetvesek,habar lefujtam öket,de ketlem,hogy minden elösködöt sikerült eltalalnom,mintha jobban ellepte volna öket a tetü. Nagyon nagyok es nem ferek elegge jol hozzajuk,hogy rendesen kezelesbe vegyem öket.
Nálunk is nagyon szép az idő, de ha kicsit ki tudod vinni biztos tetszik nekik. Igazán még szerintem március közepe, vége előtt nem lehet őket kitenni, persze az időjárás előrejelzést kell figyelni. Gondolom itt a fórumon mindenki ugrásra kész és átadja az infót.
Ezzel a garázsdologgal az a helyzet, hogy szerencsére a férjem is nagy virágbolond, legalább ebben egyezünk, sőt, sokszor nekem kell vissszafogni. Igen, a bevált tapasztalat, én is azt mondom, de bevallom, még sosem próbálkoztam tavaszi hajtások gyökereztetésével, ez nekem is új és örömteli, hiszen így egy évet nyerhetünk, mert a következő évben már nyílván virágzik. Én Bálint gazda tanácsait hallottam egyszer régen, ő ajánlotta azt, hogy nyár végén hajtassunk. Az igaz, hogy Olaszországból májusban hoztunk sok hajtást és többnyire megmaradtak, de már persze azok is hajtottak, de gondolom a te módszered szerint az a jobb, ha még nem kezd hajtani.
Igazi tavaszi hangulatra kerekedtem :) Gyönyörüek! Az egyik kicsit kicipeltem a garazsbol,mert gyönyörü napsüteses idönk lett itt az Alpok tövenel :) de aztan estere megint behuzom. Vegülis mikor lehetne mar kitenni a szabadba öket?
Ezt bár vettem, de szerintem szintén házailag gyártott.
Ez a fajta életem megkeserítője, hiába ez a rengeteg bimbó, egy eső és szinte vége arra a nyárra. Annyira érzékeny, hogy szerintem még a fű locsolásának párája is ártott neki, átvittem a bejárathoz, ahol le van kövezve, ott azért legalább kinyílik, amíg nincs eső. De talán mások is elmonják az ilyen irányú tapasztalataikat, én is kíváncsi lennék rá.
Ez elég gyakori szín, a lazac vagy elegánsan salmone, de talán ez a legszebb kép.
Ezek a kedvenceim, az első hatalmas és nagyon sötét bordó, a másodiknak a közepén nagy, fehér tölcsér van, olyan mint egy margaréta, a harmadiknak a szirom formája tetszik nagyon, ez a kedvencem. Aztán van a fehérnek és a rózsaszínnek számtalan változata, talán azt is mondhatom, nincs két egyforma. Na, sikerült végre felkelteni az érdeklődést? 
Hát nem tagadom, igencsak kellemes ennél az asztalnál inni a reggeli kávét, körbevéve azzal a sok színnel, illattal, amit ugyan már nem nagyon érzek, részben azért, mert megszoktam, részben meg azért, mert többnyire a rózsás, ill. dupla virágúak illatosak (van kivétel) és én azokat most már háttérbe szorítottam, mert nagyon érzékenyek az esőre és nagyon nehéz leszedni a hervadt virágukat.