Bears rajongók figyelmébe:
Az NFC North az utóbbi évben a liga leggyengébb csoportjává vált. A Bears, az NFC legjobb csapata volt tavaly, de mellette a Vikings, a Packers és a Lions gyengélkedett. Lássuk mi történt velük az offseasonben.A Bears immár két éves uralmát nem nagyon fenyegeti veszély. A többiek közül elsősorban a Lions, illetve a Vikings tett sokat azért, hogy jobban szerepeljen a következő évben, míg a Packers szinte mintha kihagyta volna a free agencyt. Nem lehet tudni ez a dolog hova fog vezetni, de nem lenne meglepő, ha a csoportot Wisconsin büszkesége zárná 2007-ben.
Chicago Bears:
A csoport elsőszámú esélyese marad továbbra is a Bears. Gondolnánk, hogy egy olyan csapat, amely az elmúlt két évben divíziót nyert, tavaly Super Bowlon szerepelt, és az NFC legjobb védelmével rendelkezik, problémamentesen folytathatja tovább az építkezést az offense megerősítésével. A csapatnál azonban nincs nyugalom, valamiféle belső válság jelei bontakoztak ki az idei offseasonben. Egymás után jelentek meg furcsa hírek, furcsa tranzakciókat kötött a csapat. Az érdekes dolgok még tavaly Tank Johnson problémáival kezdődtek, majd Thomas Jones eladása vetett fel kérdőjeleket, azután (szinte másnap) kezdődött, az azóta sem lezárult Briggs-saga, míg múlt héten a csapat legjobb DE-je, Alex Brown kérte, hogy cseréljék el. Nem csoda, hogy a Bears szurkolói kétségbeesetten kérdezgetik: Mi történik a csapatunknál?!
Az offense megerősítése helyett az idei offseasonben is a defenseben volt a legtöbb mozgás, ami furcsa annak tükrében, hogy mindenki tudja, hogy a csapat kissé egyoldalú volt az elmúlt években, a defense annyira jó volt, hogy az offense gyengeségei ellenére is az NFC legjobb csapatát adhatta a Bears.
A legjobb igazolás: Anthony Adams (DT). Egy olyan játékos, aki nem szupersztár, sosem lesz az, szürkének is mondható, de a Bears számára hihetetlen sokat jelenthet az az idei szezonban, hogy meg tudták szerezni. Tommie Harris ugyan visszatér a védőfal közepére, azonban Ian Scott távozása, és Tank Johnson várhatóan több hónapos eltiltása miatt szükség volt egy olyan játékosra, aki megfelelő színvonalon tud teljesíteni DT pozícióban. Azt hiszem, megtalálták a megfelelő embert erre a célra.
A legnagyobb veszteség: Thomas Jones (RB). A Jones trade-et nagyon nehéz megmagyarázni. Senkivel sem találkoztam még, aki azt mondta volna, a Bears jó döntést hozott. Jones a Bears első számú RB-je, aki idén is 1000 yard fölött termelt, nagyon fog hiányozni Chicagoból. Helyettese, Cedric Benson lesz, akinek nincs igazán megfelelő backupja. Amellett, hogy Bensont saját csapattársai sem igazán kedvelik (gondoljunk csak arra, mi történt tavaly training campben), sokak szerint még nem érett arra, hogy every down RB legyen. Nagyon sokat sérült, ez is ellene szól. Mögötte a depth charton a négy éve szinte csak spec. teamező Adrian Peterson áll. Gondolták sokan, hogy a Bears emiatt esetleg viszonylag korán RB-t fog draftolni. Meg is történt a draft, de akit választottak, és ahol, az nagyon sok szakértőt megdöbbentett. Garrett Wolfera esett a Bears választása a harmadik körben, aki minden, csak nem egy olyan RB, akiből pár hónap alatt NFL szintű RB-t lehet faragni. Sokan érvelnek azzal, hogy ilyen-olyan futórekordokat döntött collegeban, és felépítése hasonlít Maurice Jones-Drewéra. Az igaz, hogy rekordokat döntött, de milyen egyetemen, és milyen csapatok ellen játszott... A MoJos felvetésre pedig csak annyit, hogy igen, magasságban tényleg hasonlóak, de MoJo sokkal izmosabb és nehezebb is, emellett Jones-Drew sokkal gyorsabb játékos. Számomra egyszerűen érthetetlen mit vár a Bears Wolfetól.
Úgy érzem, hogy az offense eddig kifogástalanul működő része, a futójáték, amire eddig mindig lehetett számítani, ha a passzjáték nem ment, nagy kárát látja majd Thomas Jones elengedésének.
A legnagyobb meglepetés: Greg Olsen (TE). A Bearsnek talán három területet kellett volna fejlesztenie ebben az offseasonben. A védelem rendben volt, viszont kellett a támadófalba egy guard, hiszen Ruben Brown ugyan újabb idényre tért vissza, de már ő sem lesz fiatalabb. Ezt tökéletesen megoldották Josh Beekman draftolásával. A falembereiről híres Boston College kitűnő guardja sokat tanulhat majd sokszoros Pro Bowler csapattársától. Második része az offense megerősítésének egy igazán jó QB szerződtetése lett volna, de ez nem fért bele már, hiszen a cap határt szab a tranzakcióknak. Igazából semmi gond nincs Rex Grossmannel, csak annyi, hogy mindig pánikol. Lehet ez a sok sérülés, vagy a tartós kudarcok hatása, de Rexy keze elég sokszor megremeg. Őt nem sikerült upgradelni. Tartom, hogy kellene mellé egy pszichológus, aki rendbe teszi a fejét. A harmadik pedig egy olyan project lett volna, amely Rexynek nyújt egy viszonylag biztos célpontot minden helyzetben, hogy ne a világ végére dobja a labdát, vagy éppen egy CB kezébe. Desmond Clark ezt nem tudja igazán minden pillanatban megoldani, sokszor nem tud elszakadni embereitől, ezért volt telitalálat Greg Olsen draftolása. A Miamiról kikerült fiatal játékos egyértelműen a draft class legjobb elkapó TE-je volt, gyorsasága és kiváló elkapó képessége igazán ígéretes célponttá teszi. Rexnek egy ilyen emberre volt szüksége. Ugyan voltak kisebb ügyei Olsennek college pályafutása során, többek között tagja volt a Jon Beason által is fémjelzett, elég rossz hírű társulatnak is a University of Miamin, de ennek ellenére munkabírására és futball iránti alázatára nem lesz panasza a Bears szurkolóknak.
Még egy draftolt játékosra felhívnám mindenki figyelmét, aki Lance Briggs tartós holdoutja esetén első évében hírnevet szerezhet magának. Ő nem más, mint a 3. körben draftolt Stanford kiválóság, Michael Okwo. Ugyan nem tartozott az idei OLB class krémjéhez, de kiváló teljesítményre lehet képes NFL szinten.
A Bears védelmével kapcsolatban van még egy viszonylag érthetetlen tranzakció. A csapat elengedte Todd Johnsont, aki kiválóan helyettesítette a sérült Mike Brownt SS poszton. Ezzel nincs is semmilyen probléma, hiszen TJ itt csak másodhegedűs lett volna Brown felépülésével. Azonban a csapat trade keretében megszerezte Washingtonból Adam Archuletát, aki valljuk be, két-három kiváló év után hatalmas visszaesésbe kezdett. A játékos Washingtonban nem tudott megragadni a kezdőcsapatban, igényei egyértelműen olyanok, mint egy kezdő játékoséi, és ha nem játszik, általában óriási botrányokat csap. Nem lehet igazán érteni, mi szüksége volt erre a tradere a csapatnak, hiszen csak az indulatokat kavarja majd fel, ha adott esetben nem lesz kezdő játékos.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a válság, amiről beszéltem korábban, kihatással lehet a csapat egész évi szereplésére. Óriási kérdés lesz, hogy a védelem tudja-e ilyen viszonyok között hozni a korábban látott teljesítményt, és az, hogy mit kezd a csapat az eddig sem fényes támadójátékával, miután fő fegyvere ilyen téren távozott a csapattól.
