.ondjuk en inkabb azt mondanam, hogy megvertek egy vendeget, aki veletlenul epp ujsagiro. Egyebkent ahol engem nem akarnak kiszolgalni, ott inkabb sarkon fordulok es megyek a masik husz meterrel odebb levo ettermbe. Egyebkent celszeru, ha a vendeg legalabb szazkilencven centire noveszti magat es szazhusz kilos, sokkal kevesebb atrocitas eri:-)
Nos, én nem tudom, hogy van a KFC-ben, de mellettünk van egy non stop üzlet.
De azért ott sem dolgoznak non stop az alkalmazottak. A műszak lejártakor át kell adniuk a kasszát a kollegának. Reggel 6-kor, délután 2-kor, este 10-kor fél órára bezárnak.
Nem abból lett a verésig fajuló konfliktus, hogy a Kentucky Fried Chickenben nem adtak enni Szabó Zoltánnak, nem abból, hogy döglött csótányt talált a csirkeszárnyak között, és nem is abból, hogy átverték a pénztárnál. Abból lett a konfliktus, hogy a Kentucky Fried Chicken önkéntes PR-osa nem ehette meg az általa rendelt ételt az üzletben, hanem ki kellett volna mennie vele az utcára. Ha Szabó Zoltánban csak egy cseppnyi együttérzés lett volna az egész nap olajgőzben robotoló alkalmazottak iránt, akik hat-nyolc órányi munka után próbálják elérni az utolsó villamost, akkor aligha csinál problémát abból, hogy »a tizenegy titkos fűszer keveréke által olyan finoman csípőssé tett« vacsoráját esetleg nem az étterem területén fogyasztja el. Csakhogy Szabó Zoltán kurva befolyásos ember, aki soha nem annyira éhes, mint amennyire önérzetes: a Kentucky Fried Chicken önkétes PR-osa, az Index kultúra rovatát elzüllesztő, felkapaszkodott pénzes proli leszarja, hogy lejárt az alkalmazottak munkaideje, ő akkor is az étteremben akarja elfogyasztani a vacsoráját. Neki ez jár: ő szarja a kultúrát, ő szarja a trendeket, ő Mr. Index.
A fentiek ismeretében a Napnál világosabb, hogy váratlan megveretését megelőzően Szabó Zoltán a Kentucky Fried Chicken étteremlánc önkéntes PR-osaként tevékenykedett – épp ahogy immár másfél évtizede önkéntes PR-osa a kereskedelmi tévék valóságshow-inak, és az azokból kiáradó permanens elaljasodásnak.
Az önkéntes PR-os évtizedek óta lelkendezi tele a magyar webet afölött, hogy a villába zárt vagy trópusi szigetre telepített reailty-szereplők miként dugják, marják, rúgják, nyalják, harapják, karmolják, szopják, terrorizálják, köpik, ütik és fenyegetik egymást – a műsornak ugyanis az a koncepciója, hogy le kell vésni ezekről az emberekről a vékony kultúrmázat, és akkor lehet a legjobban élvezkezdni azon, hogy milyenek, ha az ösztönviláguk, a libidójuk, a tudattalanjuk vezeti őket. Nos, az önkéntes PR-ossal most szembejött az a szerencsétlen féllény, akit a valóságshow-k meg az azokat megszakító reklámblokkok szocializáltak, akinek megígérték a semmiért a mindent, és akivel ehelyett egy részeg újságíró kötekszik éjszaka minimálbérért egy neonbörtönben. S mit tesz az önkéntes PR-os, amikor találkozik fétise, a trash-reality termékével? Széttárja a karját, és megrökönyödve néz körbe: »Hogy lett ilyen trágyadomb a világ?«
Nos, Szabó Zoltán tette azzá. Igen, maga Szabó Zoltán és az általa vezetett »kultúra rovat«, amely a kereskedelmi tévés törmeléket nap mint nap a jövő szórakoztatásaként ünnepli. Szabó Zoltán és a hozzá hasonló újságírók tették pöcegödörré a világot, akik ehhez ujjongva aszisztáltak, akik két pofára zabálták a pogácsát a TV2 Róna utcai sajtótájékoztatóin, akik az RTL nevét mindig és csakis úgy írták le, mint a minőség megkérdőjelezhetetlen védjegyét. Most itt van az RTL Klub, a TV2, a Viasat3 és Szabó Zoltán közös teremtménye, a történelem utáni, kultúra nélküli ember, aki nem csicskul be, és nem változik meg mások kedvéért. És most, hogy már nem kukkolója és kommentelője, hanem részese és elszenvedője a reality-nek, Szabó Zoltán nem érti, honnan került elő ez a pofon.
Ez a pofon nem a Kentucky Fried Chicken bűne. Ez a pofon, ez a mindennapos türelmetlenség és elégedetlenség, ez a proli düh, amit nap mint nap elszenvedünk, kulturális termék. Olyan kulturális termék, amit Szabó Zoltán a hazai értelmiség egyik legbefolyásosabb árulójaként személyével, ízlésével és írásaival nap mint nap hitelesít. Most persze már nem olyan vicces a Szabó Zoltán arcán csattanó neoprimitivizmus, mint amikor még az Index szerkesztőségében röhögött ugyanezen többszázezres fizetésért.
"Sziasztok! Mint tudjátok nagy balhé alakult ki a napokban a Király utcai KFC-ben. Mivel belsős vagyok leírnám a dolgozók álláspontját is. Zoli leszámolás idején, részegen tántorgott be a Király utcai étterembe. Már a sorbanállás alatt is kötekedett a többi vásárlóval. Mikor sorra került közölték vele, hogy most csak elvitelre tudják kiszolgálni. Mivel feltartotta a sort ezért megkérték, hogy amennyiben nem vásárol haladjon tovább. A vásárlók könyvét kérte, de a hosszú sor miatt ez egy másik vendégnél volt, és nem volt hajlandó leülni és megvárni, ezért az üzletvezető hozott neki egy A4-es papírt, amit ugyan úgy hivatalosan lepecsételtek, és aláírtak volna. Ez sem volt neki elfogadható, és tovább folytatta a kötekedést, ezért kivezette a biztonsági őr, és mikor vissza akart menni megütötte. A slusszpoén az, hogy tegnap már újra a KFC-ből rendelt álnéven."
