jó ez! ettől izgi a bajnokság!!! és vannak csapatok akik minden évben elnyomják ugyanazokat a "poénokat" :) télleg, Körmeneden idén még nem merült fel hogy megszűnnek? utóbbi pár évben mindig ez volt a téma tavasszal.
Zé kezd tisztára "elsitkuosodni". minden szezonban nyom egy olyan meccset ahol odateszi magát, ami üt, ami számít, ami tlátványos és innentől kezdve mindenki felejt, nem emlékszik...
ha már a jövőt építjük: nekünk szerintem Brigire van nagy szükségünk! nem egy varázsló a gyerek, de a feladatát tökételesen megoldja, nagy lelkesedéssel. én őt tartanám meg. sok ilyen harcosra lenne szükségünk.
Veled ellentétben én láttam Lowe-t az egész szezon során, így elhiheted, hogy nekem, nekünk akik végig voltunk még nagyobb pozitív fordulat az ő játéka! Nekem, másokkal egyetemben valódi komoly kétségeim voltak afelől, hogy ez a csávó tud-e egyáltalán kosarat dobni idén itt nálunk (mert a bundesligában is csak megoldotta)? Neked bezzeg könnyű, arra toppantál be, hogy elkezd jól kosárlabdázni...:-)
Az, hogy kit tartunk meg jövőre, az valóban csak és kizárólag a szóbajövő egyének nomeg persze a csapat playoff szereplésén múlik. Mert igazából egy alapszakaszban lehet hullámozni meg gyengélkedni, de innentől derül ki igazán, ki a legény a gáton, egy jó cspataban ki tud, vagy jobb esetben kik tudnak a sorok élére állni.
De ha már itt tartunk, akaratlanul felmerült bennem is már, hogy ha Lowe ekkora értéke is marad a cspatnak, érdemes lenne legondolkodni rajta...
Én bízom Phillips-ben is, hogy javul a teljesítménye még, és Brigivel is nagyot húztunk, főleg így szezon közben. Utóbbi két urat csak azért emelném ki e jelenleg még teljesen fölösleges előre tervezésből, mert az említett urak EU-s játékosok...
Mi szívtunk vele rendesen, mert az akkor még erős csapatukkal lenyomtak minket, most az Olaj meg simán nyer. Csak a Falcoban meg a Sopronban bízhatunk. :)
nem kételkedem abban, amit mondasz, de nekem aki csak jó formában látta ezt a srácot, olyan furcsának tünik, hogy képes ez a fazon szarul is játszani???
Szerintem hatalmas értéke a csapatnak, és őt jó lenne megtartani jővőre is (Marci mehet, és ha a play offban sem mutat semmi extrat Phillips akkor ő is, meg Kámi is)
nem tudom, szerintem nem kell feltétlenül CSK-nak lenni ahhoz, hogy valaki felvesse egy meccs után, hogy üljenek be valahova vacsorázni.
Ez egy csapatnál természetesnek kéne hogy legyen.
Vagy szerintetek mitől igazi csapat egy csapat?
Tavaly nem egyszer láttam Nisat Bódit meg még 1-2 játékost közösen kólázni a pátriában...
Most hiányzik a csapatból egy mindig mosolygós jó kedvű csupaszív Nisa, vagy egy Bódi fél karakteres egyéniség, úgyhogy valóban Matus lehet az egyetlen aki képes lenne arra, hogy összefogja a fiúkat edzések/meccsek után is egy kicsit...
Egyébként hetek óta ezt irogatom, hogyha csapatként működne az a 10 ember aki általában felveszi az Alba mezt, akkor nem itt tartanánk. Érdekes, hogy most Matus is megjegyzi, hogy végre csapatként müködtünk (tehát eddig nem)
Ahogy az is érdekes, hogy miután hazajöttem és lenéztem egy edzésre, és utána megjegyeztem, hogy Lowe (akkor még nem tudtam a nevét csak a mezszámát) a csapat legjobb játékosa, sokan csak mosolyogtak a megjegyzésen...aztán tessék, most mintha úgy tünne Lowe tényleg ért ehhez a sportághoz valamit.
Az mondjuk nem derült ki a cikkből, hogy ez (mármint a közös vacsora) most csak egy vágyálom Matus részéről, vagy meg is valósítja mindezt? Egy közös vacsora/sörözés/összetartás többet ér, mint 2-3 napi edzés, mert ezek a fiúk már szinte mindent tudnak a kosárlabdáról, mostmár csak csapattá kéne kovácsolódniuk, aminek 1-2 jelét már fel lehetett fedezni a Szolnok elleni meccsen
Ezek az összehasonlítások nem reálisak. Ha az akkori Jordan most jáccana, egész másat produkálna, Bryant és még néhányan simán megvernék 1-1-ben, ill. a csapatok is erősödtek annyit, hogy MJ nem fickándozna úgy, mint régen. Egy lenne a sok jó játékos (Wade, Bryant, James stb.) közül. Ha viszont MJ 20 évvel később születik, és ebben a mezőnyben nő fel ill. most lenne kb. 25-28 éves, akkor lehet, hogy akkora király lenne, mint anno, hiszen egyedülálló adottságokkal rendelkezett.
Pór esetleges kapitányságával kapcsolatban csak annyi gond lenne, hogy lehet akkor nem tudná vinni a Szolnokot, vagy ha meszlényisen egyszerre csinálná, valahol ezt az eredmény sínylené meg. namost (sokan úgyse értitek majd) ÉN örülök h van egy jó Szolnok (főleg hogy kétszer is megvertünk őket)
majd ha a tesód írja, akkor leszállok rólatok! Bryant témával nem értek egyet. Byrant személyiségben kisebb sokkal, sokkal nagyobb hype volt körülötte mikor bekerült a ligába, mivel ő is egy Baby-Jordan-nak indult. de teljesen mindegy, engem úgyse győz meg senki h MJ-nél volt valaha is jobb.. (talán ha Trusin a Celticsbe igazol és nem hozzánk) :)
Pont a szombati siker után elmondhatjuk, hogy bárhol, bárki ellen van esélyünk. Persze a legjobb az lenne, ha Fehérváron lenne a döntő, ha nem, akkor pedig Pécsen, de Szolnokra vagy Körmendre se föltartott kézzel megyünk.
Amiket Matus mond, azok nagyon igazak, tényleg fontos a jó közösség. Számomra viszont érthetetlen, hogy miért nem természetes a meccsek utáni közös vacsora. Elég régen, megyeiben mi úgy csináltuk, hogy mikor idegenbe utaztunk, odafelé megrendelte mindenki a kaját, hazafelé meg elfogyasztottuk + söröztünk. Rengeteg sztori volt pincércsajokkal, lerobbant bussszal, sorolhatnám. Jaj de szép is volt. :)
Azt mondta Matus Gábor, az Albacomp kosarasainak a szakvezetője egy nappal a győztes szolnoki bravúr után, hogy együttese végre csapatként ténykedett, ...
Azt mondta Matus Gábor, az Albacomp kosarasainak a szakvezetője egy nappal a győztes szolnoki bravúr után, hogy együttese végre csapatként ténykedett, az egyének egységet alkotva harcoltak a sikerért. A vezetőedző szerint ez annak is köszönhető, hogy az egyes emberekből közösség alakul(hat), ami fontos a végeredmény szempontjából. Ezzel maximálisan egyet lehet érteni. Matus Gábor a lényegénél fogta meg a problémát, nem véletlen, hogy nem tetszik neki, hogy az idegenbeli meccsek után a csapat buszba ül, egy benzinkútnál ki-ki megveszi a maga szendvicsét, üdítőjét, aztán a busz mélyében mindenki magába fordulva rágcsál és kortyol. M. G. szerint sokkal többet használna, ha megállnának valahol, körbeülnének egy asztalt, és a közös vacsora alkalmával együtt beszélnének a meccsen történtekről, beszélnék ki magukból gondjaikat, örömeiket. Azt mondta a volt válogatott labdarúgónk, amikor erről fecsegtünk, hogy Matus Gábor még abban a világban nőtt fel, amikor a játékosok együtt csajoztak, és ittak meg néha közösen egy-egy üveg sört. És ebben az esetben az együtt jelensége a lényeg. Mert a közösség, a csapat, a sok kiváló egyéniség, ha egyfelé húz, együtt mozdulnak a léptek, dobban a szív, az csodákra lehet képes. És ettől lesz emberivé a sport, a győzelem is. A közönség, a nagyobb közösség pedig ettől érezheti magáénak a csapatot, a közös siker örömét.
