"Lehetne példát venni a svédekről, akiknél valami 86% volt az angolul tudók száma."
Úgy könnyű hogy a nyelv hasonlósága folytán az egyetlen nép amely akcentus nélkül is tudja beszélni az angolt.
Nem véletlenül jött tőlünk annyi nemzetközi popsztár.
Ezek a nyugati nyelvek röhelyesen hasonlítanak egymáshoz. Nálunk most munkából és játékból is az olasz dívik.Hát az angolhoz képest egy erősebb tájszólás. Ha valami olasz szót nem tudunk, kiindulunk az angolból. Az esetek 80%-ban bejön. Spanyol, francia szintén latin. De hogy az angol is? A német is közelebb van hozzá.
Amilyen nehéz nekik magyarul megtanulni, szerintem idehaza is annyival munkásabb az első idegen nyelvet elsajátítani.
Tapasztalatom, illetve anyanyelvi szlovákok által megerősített tény, hogy az esetek 90%-ban a csehek és a szlovákok tökéletesen megértik egymást, ha ki-ki a maga anyanyelvén beszél. Ezzel szemben a szlovákok félelmetesen nem tudnak idegen nyelveket (két évnyi személyes munkatapasztalat alapján). A két ország között nem létezik akkora különbség az idegennyelv-tudásban, mint amit a statisztika mutat, pláne nem a szlovákok javára.
Azért ez nem teljesen igaz, mert vizsgázni és államvizsgázni magyarul kell, a magyar szakkifejezések szabatos használatával. A magyar terminológiát meg viszonylag nehéz idegennyelvű tananyagból elsajátítani.
Hajjaj, pláne kínaiul. :) Emlékszem, az oroszhoz is azzal csinálták nekünk a kedvet, hogy milyen sokan beszélik.
Egyébként a 16 éves keresztfiam ma teper, hogy megtanuljon oroszul, és esküszöm, egy év után - oké, tagozaton - jobban beszél, mint én az érettségikor, pedig utána letettem a nyelvvizsgát. Szóval változnak ezek a hangsúlyok, és ami nem kötelező, az ma már lehet vonzó is.
A spanyollal az van, hogy mindenki azt hiszi, könnyű nyelv, mert dallamos és latin. Ehhez képest az igeidőkhöz és igemódokhoz kívánok mindenkinek erőt, kitartást és türelmet, de én végül maradtam az olvasásnál - a következő életemben, ígérem, majd a beszédet is elsajátítom. :)
Ez az általam nem szeretett angol, nem is beszélve az amerikairól, csúful eluralkodott a világon. Pedig ha jól emlékszem, egyszer azt olvastam valahol, hogy összességében spanyolul többen beszélnek a világban mint angolul.
Elhúzódó spanyoltanulmányaim alatt kérdezte egyszer anyám, a hülyéknek kijáró, jóságos hangon. "És mondd, ha most hivatali ügyben összetalálkoznál egy spanyollal, mégis, mit mondanál neki?" Mire én: "Do you speak English?"
Topiktalálkozón már bizonyára előadtam, de nagyon idevág a következő történet.
A több évet külföldön tanult végzős közgazdász hallgató angolul tökéletesen beszélt, de nem adhatta be a szakdolgozatát, mert hiányzott a második nyelvből a szakosított nyelvvizsgája. Egy évig eljárt a Goethe Intézetbe, ami után megszerezte a szükséges nyelvvizsgát és megkapta a diplomáját.
Később a német üzletfeleknek a következőt mondta németül: "Ugye folytathatjuk angolul?". Ezért a mondatért kellett annyit tanulnia...
Ez tényleg nagyon érdekes adat, és biztos, hogy beszámítják egymás nyelvét. Ez a tény minden statisztikában hátrasorol miket, évtizedek óta. De az eltérés lehet esetleg amiatt is, hogy a csehszlovák államban a cseh volt az uralkodó nyelv (újság, tévé, filmgyártás, stb.) így ők simán csehül beszéltek, ha síelni mentek, a szlovákok meg a csehet használták, ha a fővárosba utaztak, és elkönyvelték, hogy tudnak egy idegen nyelvet.
"A 60-as években pl. a műegyetemen már csak angol könyvből tanultak, mert nem érdemes a könyveket lefordítani, mondták."
Ezt az álláspontot a magyar felsőoktatás is korlátlanul magáévá tette. Gyakorlatilag az alaptudományi tárgyakon kívül korszerű tananyag csak angolul vagy németül elérhető.
Én egy angolnyelv-tudásról szóló grafikont láttam, annak alapján kezdtem kutakodni és mindenhol hasonló adatokat találtam. Itt is 20% szerepel egyébként.
Nem régen láttam valahol egy kimutatást az angollal kapcsolatban az EU országokban. Sajnos ott is elég hátul landoltunk. Lehetne példát venni a svédekről, akiknél valami 86% volt az angolul tudók száma. Szerintük kis nyelvcsoport a svéd, muszáj tudni más nyelven. A 60-as években pl. a műegyetemen már csak angol könyvből tanultak, mert nem érdemes a könyveket lefordítani, mondták. Mire kész, addigra a technika már elavult. Nyelvvizsga ismeretlen volt. Aki érettségizett az tudott angolul és kész.
Erre az Eurobarometer-felmérésre gondolsz: PDF ? (táblázat a 17. oldalon)
Amikor először olvastam én is meglepődtem, de valami metodológiai hibát sejtek benne. Nézzük csak: legalább egy idegen nyelven társalgásra képes beszélők aránya CZ 49%, SK 80%. No, ilyen eredmény csak akkor jöhet ki, ha a szlovák felmérésben a csehet idegen nyelvnek tekintették, a csehben a szlovákot meg nem.
Persze ez magán a tényen mit sem változtat, hogy kevesen beszélnek Magyarországon idegen nyelveket.
A nyelvvizsga papir és a nyelvtudás igen messze esnek egymástól. Nekem soha nem volt semmilyen nyelvvizsgám, mégis jól elvagyok németül és svédül is. Angollal nem dicsekszem, de eladni nem lehet és amit nagyon muszáj azt el is intézem angolul.
A statisztika szép dolog, csak nem sokat jelent. Van egy csomó ismerősöm, akinek van nyelvvizsgája, mert kellett a diplomához, oszt' meg nem szólalna az adott nyelven. (És még jó, ha nem lováriból tette le.) Én is közel álltam 18 éves koromban, hogy szerezzek egy orosz középfokút, ma meg örülök, ha a cirill betűket ki tudom olvasni. Ezzel szemben az angollal egész jól eléldegélek a cégnél mindenféle papír nélkül, legfeljebb ha a déli akcentusú, meg néha a kelet-ázsiai kollégákkal gyűlik meg a bajom. (Egyszer egy New Yorki kolléga tolmácsolta nekem az atlantai kollégát angolról angolra egy telekonferencián. Na, az jópofa volt! :-D )
Nekem a nemvidékiben is sikerült. De azért Franciaország egy külön kategória. Ők (meg az angolok) úgy gondolkodnak, hogy ha valaki egy világnyelvet beszél, az minek tanuljon mellé még egyet. Érdekes mód, a németeknek nincsenek ilyen gátlásaik. :-)
Párizsban jártam úgy, hogy az étteremben a pincér néni nem beszélt angolul. Mivel elzászi étterem volt, "mi történhet" alapon megpróbálkoztam a némettel, na, úgy beszélt. (Meg is lepődtem.) Aztán körülbelül úgy jártam vele, mint Arthur király Sir Bedevirrel, megkérdezte: honnan valók vagyunk, hogy ennyi nyelvet beszélünk? Mondtam, hogy pontosan kettőt, ha a német sem lett volna sikeres, nem próbálkozhattam volna tovább. Mire ő:
- De hallottam, hogy egymás közt egy harmadik nyelven beszéltek!
- Ja, az magyar volt, merthogy magyarok vagyunk.
- Na, az már három nyelv!
- Oké, de az az anyanyelvünk.
- Akkor is hármat beszél! - vágta rá büszkén.
Na, ezzel a vaslogikával nem lehetett vitázni, inkább rendeltünk, de -szerintem- elég jellemző hozzáállás.
Akkor szembesültem a nyelvtudási rendszerváltással, amikor pár éve egy IX. kerületi gangon épp elmentem két fiatal kéményseprő mellett, akiknek ajtót nyitott egy külföldi diák, aki egy szót sem tudott magyarul. Az egyik fekete ruhás fiú azonnal átváltott angolra...
Egyébként tényleg felnőtt egy nemzedék, amelyik már nem az "ööö, hé medem" módon kommunikál angolul. Kiugrott angoltanárként mindig fülelek ilyen helyzetekben, és a Spar-pénztárosoktól a pincéreken át az eladókig rengeteg "le a kalappal" jópontot osztok ki.
