Éppen a legfőbb ideje ennek a topiknak is. A szemeink előtt bontakozik ki a jövő, férfiak tömegei kezdenek rájönni hogy manipulálják őket a nők, hogy át lettek verve, hogy boldogtalanok, hogy a mai modern nőknek nem lehet megfelelni. Hogy túlárazottak, hogy elképesztő igényeik vannak, hogy megcsalnak. Hogy egy rántottát nem tudnak tisztességesen elkéeszíteni. Hogy a feminizmus harmadik, agresszív hulláma teljesen átmosta az agyukat.
Egyértelmű a válaszreakció : A nők bojkottja! Megvonni tőlük a figyelmet és a támogatást.
Ezeket általánosságba írom, nem rólad, minthogy ez vót a téma. A nemkívánt rész törlendő, nem feltételezem, hogy te valami állatorvosi ló vagyol, aki a zösszes modern női hibát prezentálja:-)
Amúgy vicces, hogy első körben kimondatlanul is feltételezitek itt a topikban, hogy diszkós hölgyecske vagyok, második körben meg - mikor kiderül a gyerekeim száma - azt, hogy tutira elváltam. :)
Nos, mindkettő mellé ment.
De azért mégis az a szöveg, hogy mindenért a férfiak vannak hibáztatva. :)
Éppen nem ment nekünk valami jól azokban az években, ezért is nem tudott azon a két nyáron szabira menni a férjem. Vannak ilyen időszakok egy család életében. De mondd neki, hogy többet kellett volna teljesítenie. :) - Én csak azt tudtam neki mondani akkoriban, hogy ha már nehézségeket kell átélnünk, akkor annak örülök, hogy vele kell átélni, nem mással.
De nem ez a lényeg.
Nehézségek mindenhol vannak, ezt nem kezelik a gyerekvigyázó intézmények, nem is dolguk kezelni, de az otthonon kívüli munka óriási akadályokat gördít a gyerekvállalás elé, míg a home office ilyen szempontból rengeteget könnyítene.
Bébisintér is létezik, meg apóca is be tud segíteni, főleg, ha nemcsak kéthetente vasárnap van láthatási joga:-) A ffiak rendkívül sokoldalúak tunnak lenni:-)
Szerintem a biztonságot ad az azt jelenti hogy ha elesek egy kapcsolatban a másik fel segít... és ezt visszafele is ... ilyen értelemben jó a biztonság, de a kiszolgáltatottság nem, bocsi, lehet nem hiszel a feminizmusban, de számodra is elég sok dolgot alkottak, különben ma te meg én sem lennénk itt, fórumon beszélgetve... hanem mint cselédek továbbra is szolgálnánk a Zurakat, szülnénk a kölköket oszt szevasz ... Blessen be the fruit, ugye? kösz, de kösz nem.
A gyermekmegőrzés nem működik, ha a gyerek beteg, és nem működik szinte egész nyáron.
Tehát _annyival_ több segítséget nem kapnak a nők a gyerekneveléshez, hogy az kompenzálja az otthonról elmenős munka által generált gyereknevelési nehézségeket.
Amit kapnak, az nem annyira segítség a gyerekneveléshez, hanem egy elég minimalista lehetővé tevése az otthonon kívüli munkának. Jellemzően ez sem egy emberre, hanem kettőre van szabva. Az egyik viszi a gyerekeket, a másik hozza - az egyik tovább van benn a munkahelyén, a másik korábban megy -, nyári szünet megosztott szabadsággal.
Igaz, ez gyerekenként csak mondjuk 10 év, átfedésekkel. Mondjuk én a harmadikos lányaimmal otthon hagytam nyáron az óvodás fiamat, míg dolgoztam - de ez annyira meredek, hogy ettől én már felelőtlen anyának vagyok tekinthető. De a gyerekek akkorák voltak, az anyám épp daganatos beteg, apám sose volt valami segítőkész, férjem szülei rég meghaltak már, úgyhogy vagy otthon voltak a gyerekek együtt, míg én dolgoztam és az anyámnak segítettem, amiben tudtam, vagy fel kellett volna adni a munkát, akkor meg miből élünk meg.
Szóval ilyen segítséget kapnak a nők a gyerekneveléshez.
Home office-nál az egész nem lett volna probléma. És megoldható is lett volna, semmi nem indokolta, hogy be kelljen menni.
Ezt csak azért hozzuk fel mert ismeretlen számára simán úgy tűnhet az írásaid hogy jah, zéró sikered volt ... pedig még te is nem egyszer leírtad, voltak bőven nőid, sőt, jó nőid is ... és most meg igen, nős vagy, egy szintén vonzó, okos nő a feleséged.
ez minden csak nem sikertelenség. Bár kérdés: mi számodra a sikeresség. De őszintén.
Mert egyrészt valóban, racionálisan a nők nem akarnak kiszolgáltatott szerepbe kerülni - zsigerileg meg mégis olyat szeretnének (többségükben), aki mellett biztonságban érezik magukat. És erre jön egy újabb racionális csavar, mert már nem az tud biztonságot adni, aki zsigerileg biztonságosot adónak tűnik.
Szóval, azért a nők se tisztázták még magukban, hogy mit is akarnak.
most mondjam én hogy miket kaptam a külsőmet illetően? A lekophatsz háromra duma az lófasz, azokhoz képest :)
Hiába sírsz, sehol sem vagytok ahhoz képest amit ti adtok nekünk, ha nem megfelelő a külső, ezt kéne már megértened.
Szerinted nőknél számítanak azok a dolgok amiket mantraként mondogatsz? Dehogy.
Kicsit kaptok vissza azokból a mércékből amiket ti sok-sok évtizede-százada használtok... de nyugi, még így is csak egy kis kóstolót ... kispályások vagyunk hozzátok képest de mégis úgy nyüszítetek mintha kínoznának.
Azért azt vegyük hozzá, hogy a gyerekneveléshez manapság mennyivel több segítséget kapnak a nők, mint korábban. Gondolok itt a gyerekmegőrző intézményekre, amik miatt ma már nem kell gyerekkel a hátadon kimenni markot szedni a földre a zurad után:-))
Van ebben igazság, azért is mondom, hogy most a férfijogi aktivistáknak van értelmes szerepük, nem a nőjogi aktivistáknak.
Nekem nem probléma, hogy a nők nagy része házon kívül is dolgozik, de lássuk be, a gyerekvállalás házon belüli munka, és elég nehéz összeegyeztetni a házon kívülivel.
Mikor a fiam "elsőéves" óvodás volt, és sokat volt beteg, akkor nagy segítség volt, hogy félállásban otthon dolgoztam, távmunkában, a másik félállásom volt csak eljárós, csak ez a másik munka sérült, amikor otthon kellett maradni a beteg gyerekkel.
De, szerintem a modern élet vezette be a válást, az vezette be, hogy nem szükséges munkamegosztás, mert mindent meg tud csinálni egymaga egy ember, legyen akár férfi, akár nő.
És ez amúgy nagyon sok mindenen múlik, nem csak a testi erőn, mert mondjuk mosni sose volt az a könnyű munka, de mondjuk ha egy munkának az előkészületi ideje is nagy, akkor hatékonyabb nem két embernek előkészülni 2-2 órát és dolgozni 4-4 órát, és másnap megint, a másik munkában, ami szükséges, hanem egy embernek előkészülni két órát és dolgozni 8 órát az egyik munkában, a másiknak meg előkészülni két órát és dolgozni 8 órát a másik munkában. Ha az előkészületi idő nagyon jelentősen lerövidül, akkor mindegy lesz az is, melyik formát választják az emberek ezeknek a dolgoknak az elvégzésére, vagyis ez is az egyemberes önellátás irányába mutat.
Mert ez is a probléma. Túlságosan nőközpontú lett a társadalom, ffi-nő kontextusban mindig a ffi a hunyó, minden úgy van rendezve, hogy a nők ne veszítsenek, hanem csak a ffi. Az meg nem értem, miért probléma, hogy amióta kiváltották a háztartási gépek a hagyományos házimunka nagyját, azóta a nők nagy része házon kívül is dolgozik.
Nem igazán a mosógép vezette be a válás, a családierőszak fogalmát, vagy vette ki a házastársi kötelesség, párjának való engedelmesség kötelmeit a dologból:-) A fogamzásgátló az okés, de még mellette illik megemlíteni a naagy kekszuális forradalmat a hatvanas években, az is egy kés vót a házasság szívébe:-)
A gyereknél a váltott elhelyezés lenne a célszerű, nem a tartásdíj meg az egyoldalú felügyeleti jog. Nyugatabbra működik is az ilyesmi. Dehát az is csak szükségmegoldás, az eredeti családi közeget nem helyettesíti.
Oké, rendben, így értem, de így is borul, mert pl. én a környezetemben nem látok csajozógép férfiakat. Jellemzően egy-két kapcsolatból megvolt a feleség, maximum válás után kezdtek el csajozni az általam ismert férfiak.
Szóval csajozógépet egyet sem (!) tudok mondani, míg olyan férfit, akinek nem jött össze egyetlen kapcsolat sem, tudok, kettőt is. Ezen az - általam ismert, látott - spektrumon egyáltalán nem helyezkedsz el rossz helyen.
De csak olyan nős pasival, aki kinyilvánítja, hogy nem érzi kötöttségnek a házasságát ebből a szempontból.
Olyan nős pasival, aki nem megy oda, és nem mondja, hogy szeretném, ha a szeretőm lennél, olyannal nem kavarnak. Olyannál nem kezdeményeznek, akiről azt látják, hogy hűséges akar maradni.
Versenytársak, úgy értve, hogy nagyon sokáig nem kellett egy terepen mozogniuk, és mindenkinek a saját nembéli társaival kellett versenyezni. Most azonban a munkaerőpiacon egy terepen mozognak, így aztán természtesen egymásnak - is - versenytársai.
Valójában arról van szó, hogy a technikai fejlődés (mosógép és fogamzásgátló), a modern élet, az urbanizáció szétverte az addigi kereteket. Ez leginkább a nőket hozta rossz helyzetbe, erre volt válasz annó a feminizmus, ami amúg hihetetlenül hatékony volt, egy generáción belül már felmerült, hogy a továbbiakban nincs is rá szükség.
Két dolgon biztosan változtatni kellene férfi-szemszögből.
Az egyik a felsőfokú oktatásban részt vevő férfiak aránya, ezt nagyon nyomni kellene.
A másik a gyerekjogok-kötelességek. El tudok képzelni pl. olyan válási szabályokat, hogy válásnál az addigi hozzátétel arányában lesz vagyon- és gyerekrendelkezés, tehát a vagyon megosztási aránya a hozzájárulási arány a gyerekek jogos igényeivel torzítva, a gyerekláthatás meg az addigi vállalt arányban mehetne, pl. ha egy apa gyesen volt a gyerekekkel félidőben, meg táppénzen is, és annyit vállalt a gyerekmenedzselésből, mint az anya, akkor felezzük a továbbiakban a gyerekkel tölthető időt, nem anyánál lesz a teljes gyerekelhelyezés. Ha meg valaki nem folyt bele a gyerekmenedzselésbe addig, az kap sima kétheti láthatást. Legyen ez bármelyik fél. Így pl. megmaradhatna a döntési szabadság a házasságon belül, de annak kihatása lenne a váláskor történő megegyezésre.
Sztem inkább az a gond, hogy túlnagy arcuk lett, meg túlsok joguk:-) Tulképp arról van itt szó, hogy az elmúltszázévben gyakorlatilag szisztematikusan szétvertünk egy működő rendszert, a monogám kapcsolat kötelékeit, aztán a hatásait látva mostmeg sirdogálunk a romjain, hogy manapság mé szingliskednek mgtowkonnak az embörök, miért esnek szét a családok, miért születik kevesebb gyerek. Tulképp az egész hagyományos értelemben vett család egy társadalmi konstrukció, amit bizony, azok a vallási társadalmi szokásokon alapuló korlátok alakítottak ki, amiknek a nőkre vonatkozó részeit mára a feminizmus leépítette.
