Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
A magyar nyelvben is létezik a megszámlálhatatlan mennyiség kifejezése, mégpedig a többesszám általános jelével a "K"-val, KÉPSZERŰEN és TUDATALATTIAN, így ezeket a szavakat már nem rakjuk többesszámba - esetleg "halmozott" többesszámuk fokozott absztraktív fogalmat jelölhet: "ezek a piszkok...."
HOMOK MÁK VEREJTÉK LUCSOK TÖREK PISZOK
Az ÉRDY-KÓDEX-ből (1527.)
apol = csókol állat = állapot, külső forma, lényeg, természet éltető állatok = elemek bátor = bizonyosan, igazán, bár, nosza esmeg = ismét haragra rémül = haragra gerjed hollal = hajnalban, reggel ingyen = egyáltalán nem jogjára = jobbjára, jobb oldalára jószág = lelki jószág, jóság, erény kappa = csuklyás köpeny kazdag = gazdag kedég = pedig kenyv = könyv lésálkodás = viaskodás koronkéd = mindig közönséges = széleskörű nyomotik = nyomul, előrenyomul oru = orv, tolvaj uraság = hatalom vigaszt = gyógyít vigyázás = virrasztás, őrködés viszon ellen = ellenben, viszont
Én mindenkit komolyan veszek. Igen képszerűen fogalmazol: SÜLETLEN-SÉG, ősi értelmében éppen azt fejezi ki, hogy még nem készült el, KIFORRATLAN - KÉPTELEN (ahogy írod). Mit takar akár a KÉPTELEN ? Nincs belső kép hozzá, nincs még olyan , az ősi kollektív tudatból fölhozható "emlék" sem, amit hozzákapcsolhatnánk. Amikor Jean Francois Champollion 1822-ben megfejtette az egyiptomi írások nyelvét, akkor úgy látszott, elhárult minden akadály az emberiség nagy titkainak megfejtése elől.Ám akik azt hitték, nagyot tévedtek: ugyanis az idő előrehaladtával bár mind több felirat, papirusz tartalma vált ismertté, de ezzel párhuzamosan egyre bővült azon problémáknak, nemegyszer igazi rejtélyeknek a köre, melyek PUSZTA TÁRGYI, TÉNYBELI ISMERETEINKKEL MEGFEJTETHETETLENNEK, ÉRTELMEZHETETLENNEK találunk.Az egyértelmű igazság fogalma teljességgel ismeretlen: különféle elképzelések, nézetek, állítások egymás mellett léteznek. Az ősi világban a tanulás és a tudás is inkább egyfajta beavatottságként értékelhető. Ezt a sajátosan mellérendelő, az egyes nézeteket a gondolkodás folyamatában egymásra hatni engedő gondolkodásmódot nevezzük komplementer gondolkodásnak.A múltban élő embert megérteni nem jelent mást számunkra, mint a lehetőségeinkhez képest az okok keresését, az emberekben rejlő szándékok és érdekek feltárását.
Nem kell feledni , nincs új nyelvtudomány gyártás: Julianus barát sem a múlt században kereste a magyarokat , ....a Czu-FO szótár majdhogynem előbb készült el, mint ahogy Trefort Ágoston kultuszminiszter kijelenti a kancellária politikai elkötelezettségét a finnugorizmus mellett, majd ahogy az MTA kijelentette elkötelezettségét a kommunizmus mellett jó 50 évre. Szóval itt nem új dolgokról van szó, hanem a régi dolgok folytatásáról onnan, ahová egy időre bebetonozták az ideológiák...
Ha a kemence végén lévő "c"-re gondolsz, az egy késői kicsinyítő toldalék, semmi köze a latin, kelta stb. párhuzamokhoz. Ezekbe a nyelvekbe nem a kemence, hanem egy kemen került át. Ettől még a "c" lehet kései fejlemény.
Ezt (a C késeiségét) egyébként a székely rovásírás jeleinek szóértéke, akrofóniája is alátámasztja, mert az A, B és D betűknek a magyar isteni triász nevei: Anat/Anahita ... anya; Bél ... fiú; Du/Dana...Ten - felelnek meg, de a C-nek nincs ilyen "magas rangú" magyarázata.
A Bólyai kijavítását Bolyaira köszönöm. Valóban bunkóság, ha más csinálja. Magammal azonban elnézőbb vagyok.
******************************************
polites: "Az olasszal kapcsolatban is ökörséget írsz, mert ott nincs camino=út, hanem egy másik szó, a cammino jelenti az utat. Az viszont nem latin eredetű, hanem kései kelta átvétel."
rovó: Honnan lehet tudni, hogy kelta átvétel?
S aztán a cammino és a camino között nem érzékelek akkora különbséget, hogy ezért Molnos Angélát ennyire elítéld (pláne helyette engem - ezt különösen illetlennek találom).
A különbség csak akkor érdekes, ha valóban kelta eredetű a cammino. Van ilyen szó a keltában? S hol lehet ezt megtalálni?
De ha ez tényleg kelta eredetű lenne, az akkor sem döntő. Ugyanis ha egy nagyon régen nemzetközivé vált szócsaládról van szó, akkor a kelta és az olasz szó egyaránt közös (magyar) gyökerű lehet, csak a kelta az egyik, a latin pedig a másik jelentést adta át az olasznak.
Azaz Molnos Angélának a lényegben mégis igaza lehet.
Te csak azért érzed botrányosnak Molnos Angéla állítását, mert szemellenzővel nézed a szócsaládok történetét, merev határokat képzelsz a nyelvek és nyelvcsaládok közé - holott nyelvcsaládok talán nem is léteznek, vagy távolról sem olyanok. Áthághatatlan korlátai pedig csak a finnugrizmusnak vannak, a nyelvek között ilyen sohasem létezett.
Egyébként válaszolnod kellene Molnos Angéla felvetésére, hogy ugyanis magyarázható-e az olaszból (keltából) a kő és a menet (út) jelentés? Mert az ostoba finnugrista hőbörgésetek nem pótolja a kérdésre adandó tudományos igényű választ. Eddig ugyanis úgy tűnik, hogy a magyarból meg lehet magyarázni a szót, máshonnan nem.
Lassan hozzá kéne szoknotok, hogy a mocskolódás nem elég, gondolkodni és érvelni is kéne. Meg kellene különböztetni a felszínt a lényegtől. Azaz érdemi választ kéne adnod - ha tudnál. A szótárak felolvasása és a helyesírási hibák kipécézése nagyon imponáló, de kisiskolás szintű feladat. Miért ragadsz le ezen a szinten?
Azért vicces, hogy Gordon Childe-re hivatkozik a cikk. (Mentségére legyen mondva régen adták ki).
Ő ugyebár az egyik úttörője volt a diffuzionista elméletnek, szép nagy térképeket gyártott arról, hogy miilyen régészeti kultúrák merre haladtak tovább.
Csak az a ciki, hogy a radiokarbon vizsgálat atomjaira zúzta az elméletét.
(Amúgy az Alföldön, a folyók mentén már egy csomó neolit, vagy kbronzkori tell települést ismernek).
"A TESZ szerkesztői eredetként mindig azt a nyelvet adják meg, ahonnan szerintük átvettük a szót. A kemencénél konkrétan azzal kezdik, hogy "Bizonytalan eredetű", amit te igen praktikusan kihagytál." A TESZ-nek kéne igen praktikusan annyit mondania, hogy bizonytalan eredetű STOP. Ehelyett leírják, amit tudnak PLUSZ amit sejtetnek: "valószínűleg ősi finnugor örökség", "talán szláv átvétel", stb. Nem korrekt. Szerintük "szlávos a hangzása"? Haha, szerintem meg a ház szónak németes a hangzása, akkor mi van.
"További probléma, hogy a nyelvészek szerint az ősmagyarban nem volt C hang." Ez a nyelvészeket jellemzi, inkább ez a vélekedésük a probléma. Hogy került ez az új hang a nyelvünkbe? 1. Átvettük a kemence szóval együtt? Hülyeség, nem ha nem lett volna c hangunk, akkor pl. kementének hallottuk és ejtettük volna, és ma is úgy ejtenénk és írnánk le. 2. Valami más hang alakult c-vé? Melyik hang? Mikor? 3. ???
"De a TESZ szerint sem a caminus, sem a kaminos nincs kapcsolatban a magyar kemence szóval, mely kemencét jelent, ehelyett utóbbi "szláv jövevényszónak látszik", holott a "szláv nyelvek közül ... csak az oroszban található jelentésileg is úgy-ahogy megfelelő szó". Vaslogika :) Vagy pedig a TESZ szerkesztői tudják, hogy a magyar szó a görögből/latinból származik (persze nem fordítva :); de indokolatlanul (talán megszokásból) feltételeznek egy szláv "közvetítőt". "
A TESZ szerkesztői eredetként mindig azt a nyelvet adja meg, ahonnan szerintük átvettük a szót.
A kemencénél konkrétan azzal kezdik, hogy "Bizonytalan eredetű", amit te igen praktikusan kihagytál.
A szó hangzása viszont kétségtelenül szlávos, a görög kaminos, latin caminus szavakban nincsen C
További probléma, hogy a nyelvészek szerint az ősmagyarban nem volt C hang.
"Caminus latinul csak kemencét és hasonlókat jelentett... A görög kaminos szóból vették át, ami kályha, kemence."
De a TESZ szerint sem a caminus, sem a kaminos nincs kapcsolatban a magyar kemence szóval, mely kemencét jelent, ehelyett utóbbi "szláv jövevényszónak látszik", holott a "szláv nyelvek közül ... csak az oroszban található jelentésileg is úgy-ahogy megfelelő szó". Vaslogika :) Vagy pedig a TESZ szerkesztői tudják, hogy a magyar szó a görögből/latinból származik (persze nem fordítva :); de indokolatlanul (talán megszokásból) feltételeznek egy szláv "közvetítőt". Vegyük észre: ezzel is kreáltunk egy újabb bizonyítékot, hogy már voltak itt szlávok, mikor idemenekültünk. (Szerencsére az őslakosok elláttak minket a szükséges szókinccsel, hogy megtelepedhessünk, és házat építsünk, kéménnyel, kemencével.)
Hazám! Te felejthetetlen, örök szépség! Fenyôkoszorúzta hegyeid, havasi legelôid, termékeny völgyeid, zúgó patakjaid, hömpölygô folyóid, szelít tavaid, álmodó tengerszemeid, ércben, sóban gazdag hegyeid kié voltak a kezdet kezdetén?. Mely nép lakta ôstelepeidet, bányászta, muvelte földeidet, ki keresztelte el hegyeidet, folyóidat? Kié vagy Erdély az ôsiség jogán?
Gordon Childe angol tudós, muvében azt az összekötô kapcsot keresi, amelynek segítségével az ôskori elsôdleges kultúra az Égei tenger mellékérôl egészen Brittániáig jutott. A régészeti leletek alapján ezt a kultúrgócpontot Magyarország területén találja meg. Így ír: "Van egy hatalmas egység, melyet az elmúlt ezer év alatt kevés megszakítással így ismertek: Ma-gyarország. Jelenleg Jugoszlávia, Románia, Ruthénia, Szlovákia és Magyarország között oszlott fel. Régészeti és földrajzi szempontból sokszor hivatkoznak e területre úgy mint egységre. Hosszadalmas lenne minden egyes alkalommal megemliteni azokat a különbözô államokat, melyek pillanatnyilag ennek az egységnek egyes részeit bitorolják. Ennélfogva megtartottam a régi történelmi nevet: Magyarország, és nem veszem figyelembe az 1920-as határokat."
Aarne Tallgren finn tudós, bizonyítja hogy már a történelem elôtti idôkben állandó összeköttetésben voltak vándorlásuk folytán a Fekete tenger és Duna mellett élô népek, akik a szkíták elôtt élénk kereskedelmi, kultúrális és hadászati összeköttetésben éltek egymással.
A Harward Egyetem 1953-ban kiadott új enciklo-pédiája mindezek alapján két kultúr-kisugárzást álla-pít meg, ami minket érdekel:
Duna, I. kultúra. Krisztus elôtt háromezer évvel Mezopotámiából, az Eufrát és Tigris völgyébôl (amit mi most Suméria néven ismerünk) nagy népi és kultúrális kivándorlás történt a Duna- medencébe, amely a Duna-Rajna vonalán át egész a brit szigetekig terjedt.
Duna, II. kultúra. Krisztus elôtt ezer évvel a ' Duna medencébôl kultúrkisugárzás és népi visszavándorlás történt Ukrajnán, Fekete tengeren át a Kaukázusba.
Hol találjuk ezeket az ôskori kultúrtelepeket Magyarország területén? Az Alföld a történelmi idôkig árterület volt, zsombékos, nádas, vadászásra, halászásra, de nem településre alkalmas terület. Az elsô telepek, ôsvárosok tehát a hegyek peremvidékén, a Duna vonala mellett, Dunántúlon, Hegyaljánés fôleg Erdélyben találhatók.
Torma Zsófia, Torma Károly archeológus húga az elsô nôi régész, a Hunyad-megyei Tordos ôstelep feltárója, az ott napvilágra került agyagedények, használati tárgyak, ékszerek alapján bizonyítja, hogy Erdély ôslakói mezopotámiai kultúrhatás alatt állot-tak. Természetesen kinevetik, még a tudós nevet is elvitatják tôle, úgy hogy családja is szégyenkezik miatta. Pedig:
Wolley l934-ben teljesen igazolja: "Az ásatási lele-tek Magyarországon újabb bizonyíték Közép Európa és a sumír kultúra között." Torockó (amelyrôl most már nyugodtan állithat-juk, hogy népe trójai telepesek leszármazottja) bronz leletei megegyezést mutatnak a Luristan szobrokkal.
Ugyanakkor Max Tilke a magyar ruházat diszítô motívumainak mását csak Perzsiában és a Kaukázusban találta meg. Mindezek alapján megállapít-hatjuk, hogy Magyarország területén, fôleg Erdély-ben, Kr. e. háromezer évvel elsô telepesekként Sumí-riából a magyarsággal faji, nyelvi és kultúrális szem-pontokban megegyezô nép telepedett le.
A sumír és magyar leszármazásnak, vagy rokonságnak számos híve volt és van. Mióta Edward Hinks felvetette a kérdést, hogy a szemita óbabyloniai kultúra és nép elôtt egy másfajú kultúrnép élt az Eufrát és Tigris mellett Henry Hawlisson (1810-1895) , Jules Oppert (1825-1905), Francois Lenor-ment (1837-1883) a sumír nyelvet szkíta, turáni, ural-altáji, ugro-finn nyelvnek tartják; a turáni nyelv-család finn-ugor ágához hasonlitják és tanulnak magyarul, finnül, osztjákul, vogulul. A. H. Sayce (8) oxfordi tanár így ír: "A babiloniai kultúra eredetét egy fajnak köszönheti, melynek nyelve a finn és magyarra emlékeztet.
Természetesen voltak szép számmal ellenzôi is. Vezérük Josph Halevy ( 1827-1917) bukaresti származású zsidó semithologus Párizsban. Szerinte su-mír nép, sem semmiféle másfajú nép nem élt a babilonok elôtt Mezopotámiában. Az ékírásos táblák és a nyelv, amint szólnak, nem egy népnek, de a semita papoknak mesterséges, rituális nyelve volt. Ötven évig tartott a legádázabb vita a legdurvább hangon; pillanatnyilag Halevy került ki gyôztesként. Véleményéhez csatlakozott Goldziher Ignác a Magyar Tudományos Társaság 1892-ben "Comfress of Orientalis"-ra kiküldött budapesti zsidó származású tudósa is; és a Tudományos Akadémia soha többet nem foglalkozott a kérdéssel, hiába kérlelt Galgóczy János: "Egy nyelv ébredezik évezredes álmából. -Amit most hallunk elsô gügyögése, ne mondjuk: ., nem beszéli az én nyelvemet, nem testvérem! Késôbb talán inkább megértjük, segítsünk neki hogy érthe-tôbbé váljon, talán testvérünkké válik! Sumít nyelvtanát az Akadémia elfogadta, de soha nem adta ki! Az elhallgattatás remek módja, azok németül jelentek meg.
Azóta Leonard Wolley ásatásai az 1920-as évek-'. ben a sumír nép létezését, annak a babiloniaktól való eltérô fajiságát vitán felül bebizonyították. Ma már mindenki tudja, hogy sumír volt a civilizáció megteremtôje, ô az ismeretlen nagyjótevô. Ô fedezte fel a szkíta ékírást, a boltívet, a kereket. Számtanunk, csillagászatunk, mértanunk, kereskedelmi és büntetô jogunk alapjait vetette meg. Ô építette az elsô emeletes házat, az alapkôbe okmányt helyezve el; ô csatornázott, harcolt és hitt "Isten"ben az egyedülvaló-ban.
A sumír nép létezését nem tagadja már senki, de az elsô nagy kutatások turán elmélete feledésbe merült. A Halevy- és Goldziher-elmélet mákonyától elaltatott magyarság nem jelentkezett jogos örökös-ként. Így megállapították, hogy a sumír kihalt nép és nyelv. Az összehasonlitó kutatások azonban soha-sem szüntek meg; minden létezô nyelvvel összehasonlították, kivéve a magyart. Így összehasonlitották a hindu, egyiptomi, polynéziai etruszk, bantu, stb. nyelvekkel, hogy csak egy párat említsünk és az eredmény szinte nevetségesen az elhalt nagy tudó-soknak, az úttörôknek ad igazat. Az összehasonlító nyelvészet eredményt csak a turáni fajú népeknél talál.
Fritz Hommel ( 1854-1936) török népnek mond-ja. Méd, khald, ótörök, japán, tatár szórokonságokat mutatnak ki, mint az úgynevezett turáni népcsalád körébôl. Így hát hamar diszkreditálni kell az egész turáni szót és elvet, mert turáni nép sohasem volt. Talán indo-germán, vagy indo-európai igen? Semita nép sem létezettt soha. Képzelt szavak ezek mind, egy-egy népcsoport összekapcsolására alko-tott nagyon jó fogalmak. De hát most már az öröksé-gért az egész világ harcol. Germán, angol mind szívesen vállalná a sumír leszármazás dicsôségét. Az élen a törökök állnak 500 körüli sumír szókincsükkel.
Munkácsi Bernard (1860-1937) német szárma-zású nyelvész még mindig "nevetségesnek" tarja a sumír elméletet. Rajta kívül Varga Zsigmond foglalkozik a kérdéssel. Száznyolcvan primitív számnevek, családnevek, házi eszközök egyezését taglaló köny-vét az Akadémia dicséretre méltatta, de a sumír altáji nyelv rokonságát még mindig kétesnek tartja. Míg most végre:
Dr. Bobula Ida 4000 sumír szóból 1500-at a mai magyar nyelvben is még meglévônek talál és további 1000 magyar szónak megtalálta a sumír értelmét.
Legcsodálatosabb, amikor dr. Bobula Ida páros szavainkat egyezteti össze a sumírral, mondván: egy szó megegyezése még lehet véletlen, de ha a meg-egyezô vagy ellentétes szó is meg van a sumírban, akkor már nem beszélhetünk véletlenrôl. Íme:
dagal ....... sal.........tágas, széles masu........ rétu .......mezô, rét gál .......... ná . . . . . . . . . kel, nô enag ........duli ....... ének, dal mag . . . . .nag. . . . . . . .magas, nagy sun . . . . . bad . . . . . . . szánt, vet gin .......... mud.......jön, megy en . . , . . . su . . . . . . . . .szem, száj dul ......... bul ........dúl, fúl tar. . . . . . sud . . . . . . . .tör, zúz sir .......... lo .........sár, ri igi .......... nam . . . . . . .igen, nem sun . . . . . zeeb . . . . . . .csúnya, szép, stb.
Dr. Bobula Ida a szóegyezéseken kívül felöleli munkájában a sumírral megegyezô szokásainkat,bámulatos munkát végezve. Sajnos ezeket itt most nem tárgyalhatom. Inkább azokat a magyar szava-kat veszem elô, amelyeknek Deimel szótára új értel-met adott úgy, hogy azok szembeszökôek. Mert nem nyitható fel ez az ötkötetes fóliáns nagyságú munka anélkül, hogy a laikus is ne fedezne fel valami újat. Íme szavak saját gyujtésembôl:
Óh, rigmust zengô regösök, ti voltatok népünk tanítómesterei!
Ha nyelvünk ötezer év távlatából olyan tisztán ôrízte meg ôseredetét, akkor ma is fennálló bizonyí-téka kell legyen a Kárpát-medencében eltöltött két-ezeréves településünknek. Talán idegenül hangzó és így románnak, szlávnak vélt földrajzi neveinkkel bizonyíthatjuk, hogy a mi fajtánk élt itt, telepített, sugározta ki magasabb kultúráját a körülötte levô népeknek?
Erdély szülötte Telekiné Kovács Zsuzsanna tuzte ki magának emigrációs életcélul ennek a tételnek a bizonyítását. Hegyeink, folyóink neve az élô bizonyíték, hogy a mienk ez a föld, mert mi muveltük, védtük, ôseink pora tette termékennyé immár ötezer éve!
Telekiné Kovács Zsuzsanna: "Magyar földrajzi nevek sumír és akkád eredete" ( 1956) címu muvébôl a legszembetunôbb nevek:
Kar sumír jelentése bezárt hely, vár. Kardu erôs, bátor, hôs; másszóval kiemelkedô. Pat = part. Kar-patu = vizet körülzáró, kiemelkedô part.
Sumír szó tehát a Kárpátok, hazánk egykori mocsaras területét, az alföldet körülzáró, természetes vár. Maga a kar szó erôtjelentô értelme megmaradt a kard szavunkban. Karunkban van az erô és a bátor, a hôs kardot visel. Itt megtalálta T. Kovács Zs. az addig sehol meg nem magyarázott címet, amit a rendi Magyarország a gyulés megszólitásnak használt: Tisztelt karok és rendek! Mai magyarsággal: Tisztelt hôsök és nemesek! Mert nálunk a nemesek-nél elôbbjáró volt a hôs és hôsiességgel a nemesnél magasabb rangot érhetett el az ember! Ország szavunk is sumír eredetu: Kardu tu nan urság, annyi mint hatalom, úrság = ország.
Ister, Danubius, Duna, hazánk legnagyobb folyója. Legôsibb nevét a görögök jegyezték fel. Herodotos Kr. e. V. században így ír: "Az Ister az összes általunk (görögök által) ismert folyók közül a legnagyobb. Szkítiában a legelsô nyugat felôl." Istárnak hívták a sumírok istenasszonyát, aki BAO boldog volt (Boldogasszony). Egyik mellékneve GOLA = gólya és két neki szentelt madara: a fecske és a gólya. Ô a szülôboldogasszony, vagy Innana a Nagyasszony, aki segítette a szülô asszonyokat. Innen származha-tott a magyarok és germánok között elterjedt gólya mese: GOIA segíti világra a kisdedeket. Ô volt a Szent Gellért által Magyarországon talált oly hatal-mas égi királynô "a napba költözött asszony", hogy a kereszténység átvétele érdekében meghagyta nevét és neki ajánlotta fel Szent István az országot! Magyarországon nem volt olyan vásott utcakölyök, aki Boldogasszony két szent madarát bántotta volna: az eresz alatt fészkelô fecskét és a kémény tetején fészkelô gólyát. Istár Istennônek a nevét ôrzi a Duna.
Danubius, vagy Danu, ha a latin "ius"-ragot el-hagyjuk. Da-nub magyarra fordítva: a folyó víz. És ugyanazt jelenti az utolsó változat is: Du-na. Dun jön, népiesen: gyün, ab =hab: jövô hab.
Temes, Tamas. Ister fia és ura Tamuz, régiesen Danuzi a minden tavaszkor feltámadó Istenfi, akit a sumírok vártak, hogy szuzlánytól újra szülessen a földre, hogy diadalmaskodjanak az élôk a holtak felett. Tanuz a mindig újra születô Igazság, megma-radt tavasz szavunkban és a neki szentelt folyó a Tamas-Temes nevében.
Szamos. A sumír napistennô neve Samos volt. Sumír települést ôríz Sámos szigete is és Bihor tarto-mányban Indiában is a napistennô tiszteletére szen-telt patak Számos nevu. Kr. e. V. században jegyzik fel a latinok a Szamos partján Napoka telepet. Samos = nap, ugyanazt jelenti. Samos férje a vihar-isten: Galu. Kolozsvárra a vihart a gyalui havasok küldik. Egész csokorban vannak együtt Erdélyben a sumír földrajzi nevek.
Maros neve már nem ilyen romantikus. Egyszeruen utat jelent. Maras = út. De bizony a régiesen Marasnak nevezett Marosunk volt a legbiztosabb út, rajta szállitották Erdély aranyát, sóját a királyi adó fejében még a késô középkorban is.
Kud = határ, a középkorban még Hutu. Szolnok- ..: Dobokában kis község: Várkudu a Bethlen vár ha-'. tárán fekszik.
Zil (to be clear) = fénylô tisztának fordíthatjuk.' Zsil folyónk neve, de ott van Kud-Zsiri havasokban: .. határa a fényesnek, azaz az aranyvidék határ hegysége.
Za, Zalah = sziklás, Zilah, Gurus = erôd, Kolozs, , Gula nagy erôs Gyula. Kussu = trón, szék, Kassa. Gur-gu-la = erô-nagy-tette: Gurgulata. Kabud erdélyi falu neve: Kies hely, Zeeb = szép: Zebegény. Gim = nô, gyirnes szoros. Zalag fénylô, csillogó: Zalatna aranyvidék. A mi Göncöl- szekerünket a sumírok Margitának hívták és az összes népek között csak a magyar és a sumír lát kocsit ebben a csillagképben. Margita Istor csillagszekere volt. Margita erdélyi falu név és talán Hargita hegyvidékünk igazi neve. Gis = fa, és minden ami fából van archaikus magyar gesz. Czuczor- Fogarasi szótár 1864 gesz =fa, Gesz, Gesztes falunév. Érdekes, miként vezeti le T. Kovács Zsuzsanna az élet szavunkat:
Balatu... alat... élet. A középkorig az ó-korban az Olt feljegyzett neve Alatu = élet, innen származik az Olt, Ojtozi-szoros és innen "Balaton" az élet tava.
Végül tudnunk kell, hogy a sumírok hazájukat Kalámnak nevezték. Hunyad megyében ismeretes vasgyáráról Kalán község és határában még a ró-maíak alatt is használt Kalán-fürdô.
Ötezer év távlata nyílik meg elôtted szép hazám! Ötezer éve a mi nyelvünket beszélô nép lakta völ-gyeidet, nevezte el hegyeidet, halászott folyóidban. Ötezer év nagy idô. Ideig- óráig idegenek bitorolták; latin, dák, szláv, gót mind csak átvonult rajtad, ittlétünknek alig hagyva nyomát. Mert éppen Herodotos fent említett idézete bizonyítja, hogy nem hagyta el hazánk területét a Kr. e. VII. században annak egész lakossága. Szkítia volt a Dunától keletre esô egész terület. Nagy Sándor hadai ott találták ôreidet az Alduna mellett. Szkítia törzs és a Maros folyó mellett és aranymosással foglalkozik. Hundzuk és Attila hunjai is csak visszatértek ide a szkítaság ôshazájába (12). Hogy a székelyek, azaz szikulok törzse Attila halála után maradt vissza vagy az avar birodalom megmaradt népe, nem tudjuk. Csak a tény fontos: a honfoglalás korában is magyarul beszélô szkítaság hazája volt a Duna-medence: a székelység a határhegységekben, Ménmaróth népe Székelyhídtól fel a Szolnok-Doboka-i Málomig és Décséig, akikrôl a pozsonyi krónika emlékszik meg: elôbb harcoltak Árpád ellen, aztán mikor rájöttek, hogy a "régi perzsiai haza" nyelvén beszélnek és így megértik egymást, szövetséget kötöttek. Magyarok éltek nagy számban a németek által is Hunnenland-nak nevezett Dunántúl, Ormányság, Kalocsa, stb. vidékén és magyarok a Tátra, Mátra, Fátra vidékén, a palócok ôshazájában.
Itt nôtt életfád erôssé, kitéphetetlenül gyökerezve az ôsi talajba. Innen akart kiirtani hol Kelet, hol Nyugat. Itt támadtad hol Keletet, hol Nyugatot. Végzeted és rendeltetésed szerint itt hullattad véredet két pogány közt egy hazáért.
Ki meri tagadni, hogy jogod van itt ülni az Életvize partján, amíg csak égnek emeli koronás fejét a Kár-pátok és folyóhabját görgeti a vén Ister.
ADATOK: 1. Gordon Childe: The Danub in Prehistory. 2. Aarne Tallgren: La Pontide Prescythique. 3 Torma Zsófia: Etnographische Analogien, 1894. 4. Walley: Ur Excavitions of the royal cemetery, 1934. 5. Philis Ackermann: The Luristan Brons, Buffalo, 1946. 6. Max Tilke: The Costume of Eastern. Berlin, 1925. A magyar ruházat és himzések mását a Kaukázusban és Perzsiá-ban találta meg. 3000 darab indiai ruhát, kendôt, stb. hozott magával, amelyek szabása, díszítése megegyezett a magyar nép-muvészeti munkákkal, fôleg az úgynevezett matyóval. 7. Edward Hinke: On the language and mode of writing of the ancíe Assuryans. Felszólalás az Angol Társaság értekezletén Edinburghban. 8. Babylonian cultur owned its origin to a race whose type of language was that of the Finn, the Magyar. 9. Galgóczy János: A sumír kérdéshez. Etnográfia, Buda-pest, 1904. - Sumerisch-Grammatische Erörterungen Zeit-schrift für Astrologie, Strassburg, 1909. 10. Dr. Bobula Ida az elsô nô, akinek a magyar egyetem megadta a történelembôl a venie legendi-t, szakképzett nyelvész. 1951-ben Washington D. C. adta ki tanulmányát Sumerian Affiliations címen. 11. Varga Zsigmond: Ötezer év távlatából. Debrecen, 1942. 12. Telekiné Kovács Zsuzsanna, Kolozsváron és a Sorbonne-on (Párizsban) végzett nyelvtanárnô: Többezer éves mezopotá-miai magyar szövegek. New York, 1955; - és Magyar földrajzi nevek sumír és akkád eredete. New York, 1956. (Lármafa, 1957. január-márciusi szám.)
Legalább Bolyai nevét leírhatnád rendesen. Bunkóság Bólyainak írni.
A kemence=kő-menet, kőút zagyvalékkal kapcsolatban:
"Egy latinból alakult olasz szó is megerősíti a men „menet, járat” jelentését. A latin caminus-ból ered az olasz camino, ami annyi mint „út”, de „kemencé”-t is jelent. A latin szó szerintem csakis a magyar „kő-menet” vagy „kőút” értelmű kemen-ből eredhet, mert a latin vagy olasz nyelvből nem lehet megmagyarázni sem a camino-t, sem a kemen-t.
Bólyai János és Molnos Angéla kitűnő érveivel szemben a TESz a következőket mondja:"
Nagy bajban lenne Molnos Angéla kitűnő érveivel, ha bizonyítania kellene, hogy a latinban volt "út" jelentésű "caminus" szó. Nem volt.
Caminus latinul csak kemencét és hasonlókat jelentett, de nem utat.
A görög kaminos szóból vették át, ami kályha, kemence.
Az olasszal kapcsolatban is ökörséget írsz, mert ott nincs camino=út, hanem egy másik szó, a cammino jelenti az utat. Az viszont nem latin eredetű, hanem kései kelta átvétel.
Nem? Pedig te is olyan marhaságokat irkálsz, hogy azt gondoltam, ez a hét viccei topic.
Öcsém... Ennyi energiával, amit ezekbe a faszságokba fektetsz, akár valami értelmes tudományágban is elsajátíthatnál valamit, nem ebben a "ki tud nagyobbat hazudni?" jellegű ökörségben.
Ha meg valaha is tanultál volna csak 1 finnugor nyelvet is, akkor tudnád, hogy azok bizony rendkívül közel állnak a magyarhoz (a finn is, pedig az a legtávolabbi). Persze ahhoz fel kéne venni egy nyelvkönyvet, és nem elmeosztályról az őrök figyelmetlensége miatt kiszabadult mélymagyar barmok firkálmányait böngészni.
Benkő Samu közel fél évszázadon át munkálkodott a Bólyai által hátrahagyott hatalmas kézirattömeg rendezésén és kiadásán. A kutatási eredményeiről Bolyai János vallomásai címmel 1968-ban jelent meg egy kötete, amelyet a Mundus Kiadó 2002-ben újra kiadott. Ebben a szerző egy egész fejezetet szentelt Bolyai János nyelvészeti kéziratainak.
Erről írja Molnos Angéla (2005) a következőket:
Olvasás közben meglepett, hogy Benkő Samu A nyelv c. fejezetben érezhetően hangot vált és szinte ellenségesen fogadja Bolyai nagy érdeklődését a magyar nyelv gyökrendszere iránt. Benkő Samu rosszalló, néhol egyenesen megvető és felbőszült indulattól fűtött kijelentései magukért beszélnek. Az alábbi idézetek az 1968-as kötetből származnak, de szó szerint megegyeznek a 2002-es kiadással, tehát a szerző közel 35 év multával is ragaszkodik állításaihoz.
Benkő azt írja, hogy ,,(Bolyai) egy kevés alkotóelemből összetevődő, ... egyetemes nyelv kidolgozásán fáradozik konokul. ... s érdemleges eredmény híján a tovatűnő évek valósággal rögeszmévé kövesítették egész nyelvészeti tevékenységét." … "A magyar nyelv megreformálására és a tervezett új, egyetemes nyelv alapjaira vonatkozó nézeteit Bolyai három nagy fejezetben kívánja előadni. Az első szól a betűkről, a második a gyökszókról, a harmadik pedig a nyelvtanról. ... a magyar nyelv úgynevezett gyökszavait kezdi összeállítani ..." ... "Az ívek tömegét írja tele gyökszavakkal. A legegyszerűbbekkel, az egy betűből állókkal kezdi, s azután folytatja a kettő, három, négy betűkből összetevődő gyökszavakkal ... Láthatjuk tehát, hogy a világtól elvonult, korán öregedő százados alaposan belegabalyodott a nyelvtudomány történetének egyik legveszedelmesebb zsákutcájába, a gyökelméletbe" ... "szerencsétlenségére kezébe került" (Engel József és Nagy János munkája). "E munkákat olvasva egyszeriben magáévá tette a gyökelméletet, és ehhez kapcsolva igyekezett felépíteni a maga matematikai ihletettségű nyelvi reformját. De az is lehet, hogy már korábban megismerte ezt az elméletet. " (Engel Józsefen keresztül, aki közeli barátja volt) " ... e személyi kapcsolat nagymértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy Bolyaiban a gyökelmélet iránt hatalmas lelkesedés támadt. Ilyenformán nem nyelvtudományi ismereteinek szegénysége, hanem ellenkezőleg, a 'divatos' tájékozottság sodorta a gyökszavak elméletének útvesztőjébe." ... "Szerintünk mindenekelőtt az elmélet racionális látszata ejtette meg Bolyait" ... " Meggyőződése volt, hogy a nyelvben matematikai képletekben kifejezhető törvényszerűségek lappanganak, ezeket azonban véleménye szerint a felismerhetetlenségig elváltoztatta a rakoncátlan nyelvfejlődés. Ha lefaragjuk mindazt, ami az eredeti szilárd vázat, nevezetesen a gyökszavak rendszerét eltakarja, máris megvan az alapja a félreérthetetlen, könnyen áttekinthető és hamar megtanulható egyetemes nyelvnek." … "A nyelvtan kérdéseiben Bolyaiszintén a gyökelmélet egyszerűsítő tendenciáit igyekezett érvényre juttatni. ... a kutató elme nemegyszer útvesztőbe tévedt; az útvesztők a korabeli tudomány zsákutcái, ... "
Azaz Benkő Samu azt állítja, hogy Bolyai, akinek volt lelki, szellemi ereje és erkölcsi bátorsága megdönteni a 2000 éves euklideszi elméletet, hirtelen és meggondolatlanul egy múló tudományos "divat" sodrába került. Annyira befolyásolhatóvá vált, hogy sajnálnunk kell, mert "szerencsétlenségére" "kezébe került" két díjnyertes pályamű a gyökökről. És semmit sem számít, hogy ezekről nem kisebb magyar emberek mondtak kedvező véleményt, mint Kölcsey és Vörösmarty.
Hogy hol van itt a kutatótól elvárható tudományos tárgyilagosság? És honnan veszi a bátorságot Benkő Samu a fenti lealacsonyító vélemény hangoztatásához? Mit jelent az, hogy a gyökelmélet "a nyelvtudomány történetének egyik legveszedelmesebb zsákutcája"? Mi az a veszély, amitől Benkő Samu annyira fél? Ki és miért tiltja meg, hogy bizonyos elméletekkel foglalkozzunk?
Molnos Angéla fenti kérdéseire nincs válasz.
A Benkő Samu által vizsgált kéziratok egyike Bolyai János máig kiadatlan Kemence-tana. Ebben a kemence hasznáról és célszerű szerkezetéről elmélkedik a nagy matematikus; miközben a kemence szó eredetéről alkotott álláspontja is kiderül:
Kemence … minden azon szer, mely által valamely … tűznek melege is, füstje is más … mesterséges úton kényszeríttetik hatni, járni, terjedni. Így egy, a tűz mellé tett kő már-már a legegyszerűbb, noha még nem célszerű kemence ...
"Kemence" hihetőleg, vagyis úgy látszik a "kemen"-nek kicsinyítője, vagyis kis kemen akar lenni s a Camin-nal is, a kéménnyel is rokonnak látszik, ugyanis az például olasz-honban divatos camin is egy kemence, s a kemence is egy darab füst út is, mint a kemen.
… Az újabb időkben érezni a fa szűkét. … A(z) … égőszer kímélő kem (gondoskodik arról), hogy a füst igen melegen ne menjen ki; mivel akkor minden lehető meleg nyilván a szobában marad, tehát el nem vész, pazarlódik, célszerüleg fordul, s kész a Spar kemence. Másként van a dolog a főző kemnél.
Bólyai soraihoz Molnos Angéla a következőket fűzi: A kemence szót a "k" hang uralja. Ősi, zöngétlen mássalhangzó, talán egyike az első hangoknak, amihez már határozott értelmet fűztünk: kő, kemény, kőkemény ... A kemenben, vagyis a kéményben két ősi gyököt látok: kő és men, ez utóbbi „menet, járat” értelemben. Kövekből és agyagból épített menet, melyben egybefogottan lobog a láng, és melyből körbe terjed, sugárzik a hő és fölfelé gomolyog a füst.
Egy latinból alakult olasz szó is megerősíti a men „menet, járat” jelentését. A latin caminus-ból ered az olasz camino, ami annyi mint „út”, de „kemencé”-t is jelent. A latin szó szerintem csakis a magyar „kő-menet” vagy „kőút” értelmű kemen-ből eredhet, mert a latin vagy olasz nyelvből nem lehet megmagyarázni sem a camino-t, sem a kemen-t.
Bólyai János és Molnos Angéla kitűnő érveivel szemben a TESz a következőket mondja: „Bizonytalan eredetű. Szláv jövevényszónak látszik. A szláv nyelvek közül azonban csak az oroszban található jelentésileg is úgy-ahogy megfelelő szó.” A TESz megemlíti: Az orosz kámennyica „kőből rakott kemence az északi oroszok gőzfürdőjében”. A szerb-horvát kámenica „kőedény; kőbánya”, a szlovén kámenica „sulyoktáska, kőbánya, kőfaragó műhely; kőedény”. A cseh kamna „kályha” már nem fogadható el. A német kemenata kamenate szóból való származtatásának pedig főleg alaki akadályai vannak. Török szavakkal való összevetése téves.
A Tesz eljárásának komolytalanságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szócikkei szerint a kemény „származékszó; kem- alapszava ősi örökség a finnugor, esetleg az uráli korból.” A kémény ugyanakkor „szláv eredetű”.
Bátortalanul kérdezem meg, nem származhat-e a latin chimia „kémia” és az arab kimiya „kémia” is végső soron ugyanebből a magyar eredetű szócsaládból? A kémia és az alkémia egyaránt a fémolvasztás tudományával összefüggésben alakult ki, s a fémolvasztáshoz nélkülözhetetlen a kemence (kohó). Vitán felül áll, hogy eleink olyan területeken éltek (bárhol éltek is), ahol a kohászat tudománya évezredekkel ezelőtt is fejlett volt. Ilyen korai, kohászok-járta terület volt az Urál, de Anatólia és az andronovói kultúrkör is.
A kiterjedt szócsalád alapja tehát lehet a magyar kő (kemény) szó. Ahhoz azonban, hogy ez titokban maradjon, szükség van Bólyai János kéziratainak kiadatlanul tartására, nyelvészeti vonatkozású álláspontjának alábecsülésére is.
Jó lenne meghatározni ennek a gyermekországnak a helyét és nyelvét, ahol a gyermekek éppen két kemény és babák számára nehezen kiejthető mássalhangzóval dacolva ropogtatják a KR gyök morzsáit...
Sokkal szerencsétlenebb Róna-Tas azon példája (1978/132. o.)
"a kerek ,körszerű dolgok jelölésében szinte minden nyelvben valahogy szerepet kapnak a K R hangok, német Kreis,latin circus,orosz krug,angol ring(hring),tibeti khor-la és így tovább szinte minden nyelvben".
R-T szerint ennek magyarázata az, hogy a K.R hangok ún. gyereknyelvi szavak.
Az érdekes az az egészben. hogy ezt a "KöR" szót szokta mint legelterjedtebb szógyököt felhozni mostanában néhány renitens kutató...
Bárczihoz hasonlóan érvel Róna-Tas András (1978/392) is, amikor a nem rokon nyelvek hasonló szavairól beszél.
Álláspontja szerint bármely két nyelv szótárát elővesszük, abban számos olyan szót találunk, amelyek hasonlítanak egymáshoz vagy éppen azonosnak látszanak. A magyar fiú és a román fiu, melyeknek jelentése is nagyjából azonos, mégis véletlen összecsengések. A magyar szó a finnugor poj, a román a latin filium szóra megy vissza. A magyar év és a román ev is véletlen összeesés, a magyar szó finnugor, és ősi alakja ike volt, míg a román szó az aevum folytatása. A magyar föld és a német feld, a magyar nő és a kínai nü jelentése azonos, az egyezés mégis merő véletlen. Az arabban kat csakúgy vágni, mint az angol cut (ejtsd: kat), s a két szónak a világon semmi köze sincs egymáshoz. Az ilyen véletlen egyezéseket százszámra sorolhatnánk.
Hogyan lehet e véletlen egyezéseket kizárni? E véletlen egyezésekre az a jellemző, hogy semmilyen rendszerességet nem mutatnak. Ha az arabból és az angolból a szavak sokaságát tudnánk kimutatni, ahol egy arab szókezdő k-nak az angolban ko, az arab -a-nak az angol ban -a- és az arab ot-nek az angolban -t- felel meg, akkor már arra kellene gyanakodnunk, hogy az egyezésnek nem véletlen, hanem meghatározott oka van. Ez persze még sok minden lehetne. Ilyen rendszerességet azonban nem tudunk kimutatni.
Nos, Róna-Tas András érvelése nem korrekt, mert a rendszertelen egyezéseket nem lehet minden további nélkül véletlennek tekinteni. Attól ugyanis, hogy a rendszeresség nem mutatható ki, a hasonló szavak etimológiája még lehet közös gyökerű.
Például a Róna-Tas által említett magyar fiú, a latin filium és a román fiu egyaránt egy végső soron kőkori napisten (vö. sémi Bél, sumér-asszír Vul!) nevéből keletkezett, nemzetközivé vált szócsalád tagjai.
Bél, belső szavunk a szemitáknál jóval korábbi Bél fiúisten nevével rokonítható. A tő megjelenik az Apollóval azonosított kelta Belenus (bel "világos”) és női párja, a Minervához hasonlított Belisama (bel "világos", sama "hasonló”), Álmos ősének, Eunedubeliánusnak, valamint a Balaton (Pelso) és a Pilis nevében is. Mély hangrendű változata a Bál, amely az ugariti istentriász fiú tagjának neve. A Bél-pel-pi-fiú hangváltozás során az istennévből keletkezett a fiú szavunk.
A bél változata rejlik a világ szócsaládjának tövében is. E szócsaládot Sadovszky (1989/176) a miwok és patwin indiánok nyelvében lényegében azonos formában megtalálta. A közvetlen indián párhuzam arra utal, hogy az istennév nem sémi és nem indoeurópai, hanem kőkori eredetű (… ábra).
magyar angol miwok világ world wilak (patwin) világít shine wilep- villám lightning wilep virul bloom wilet-y virág flower wile-
… ábra. A világ szócsaládjának megfelelője a miwok indiánoknál
(Sadovszky/1989/176)
Bél jelképe a „b” rovásjel, amely gyakran látható felülnézeti világmodellek kiemelt jelentőségű belsejében, amiképpen a Balaton és a Pilis is a Kárpát-medence szakrális középpontjával azonos. A „b” rovásjel alakja az Éden négy folyójának térképe, ami a szócsalád eredetére és korára utal.
Megállapíthatjuk, hogy az istennek nem csak a neve, hanem a jelképe is fennmaradt a magyar írásjelek között, valamint a kőkori eredetű világábrázolásokon (mandalákon), amelyek ez istennek a központi (a Naphoz hasonló) szerepét is tanúsítják.
Az istennévből keletkezett szavak közé tartozik az orosz bjélüj „fehér” szó is, amelynek a jelentése a napisten szerepével van összefüggésben. Ez az orosz szó nem rokona a hasonló jelentésű latin alba, angol white és német weiss szónak, azaz az istennév nem indoeurópai, hanem a kelta bel-lel egyetemben sztyeppi, vagy közel-keleti eredetű lehet.
Az indián megfelelők (… ábra) e szócsalád eredetét messze a kőkor mélyére teszik. A homo sapiens sapiens mintegy 35 ezer évvel ezelőtt hódította meg a sztyeppét és Szibériát, az amerikai indiánok ősei pedig legkésőbb kb. 12 ezer évvel ezelőtt mentek át Amerikába. Mindezek a vándorlások a Közel-Keletről (a jégkorszak előtti Édenből) indultak ki. Az istennév ebben az időszakban, a keletre rajzó népek körében, vagy őshazájában alakulhatott ki.
A latin filium és a nemzetközivé vált vulkán szintén keleti eredetű lehet, végső soron talán az Égeikumból, Kisázsiából, vagy Mezopotámiából származik.
Mindezeket a kiterjedt kapcsolatokat Róna-Tas András nem ismerte, nem ismerhette fel. Így azonban az egyik fontosnak tekintett érve hiteltelenné vált. Azaz a „százszámra sorolható” egyezések nem feltétlenül véletlenek. A véletlen fogalma egyébként is mást jelent a matematika és mást Róna-Tas András számára. Ő – mint láttuk – véletlennek tekinti azon szavak genetikusan összefüggő egyezését is, amelyek hangtörvényes nézőpontból nem alkotnak rendszert. Mondanunk sem kell, hogy ez a sajátos véletlen-értelmezés megalapozatlan. A genetikus kapcsolatokra visszamenő szópárhuzamok nem tekinthetők véletlennek csak azért, mert a finnugrizmus hibás prekoncepciójába nem illenek bele.
A német tor "bolond" lehet e szócsalád tagja, bár a jelentésmódosulást még meg kell érteni. Talán a tarol, tar, tarló egyik fejleménye (már ami a jelentését illeti). De kötődhet a tárkányhoz is, aki feltehetően mágikus versikéket énekelt és ugrándozott a vasolvasztás sikere érdekében. Aztán egy vallásváltás után ezt a tevékenységet bolondozásnak tekinthették. Ez persze csak találgatás a részemről, de mutatja a szócsalád lehetséges kapcsolatait.
A szócsalád élére azonban nem tenném, oda inkább Thor isten neve, vagy egy hasonló, de ősibb istennév kívánkozna.
Ha nagyon erőlködnél, talán te is észrevennéd a turtur és Götz László által felsorolt szavak összefüggéseit.
Itt alább megismétlem a kedvedért Götz szósorát, az előző közlésnél jobb tördeléssel.
A hangtörvényes nyelvészkedés gyakorlatának képtelenségét jól illusztrálja a tar és szócsaládjának esete.
A TESz szerint a tar csuvasos jellegű ótörök jövevényszó. A magyarba került ócsuvas alak *tar lehetett. A TESz a tárul-on kívül további szófejleményeket nem említ, a szócsalád szavait nem veti össze egymással.
A finnugrista eredeztetés szépséghibája, hogy magában a csuvasban nincs meg a tar, a köztörök nyelvekben pedig csak a taz változat található. Ezt a „nyelvtudomány” úgy hidalja át, hogy feltételezi: a tar egykor megtalálható volt a csuvasban, de onnan nyom nélkül kiveszett. „Nyelvtudós” körökben senkit sem zavar, hogy a csuvas tar egykori létezését semmi sem bizonyítja, sőt ez egy szokásos finnugrista eljárás a magyar szavak szétosztogatására.
A tar ugyanakkor kitűnő sumér kapcsolatokkal rendelkezik, amelyre Götz László hívja fel a figyelmet:
A tar azonos formában megtalálható a sumérben, ahol ez egy többjelentésű szó. A magyar jelentéseit egy összetartozó magyar szócsalád adja vissza. Ezek töve vagy pontosan megegyezik a sumér tar-ral, vagy csak a magánhangzóban tér el tőle. Götz László a sumér tar német jelentéseit Deimel szótárából vette s kiegészítette őket a magyar fordításokkal. A magyar szócsalád összetartozását a sumér tar jelentésbokra egyértelművé teszi, de matematikai úton is bizonyítható a sumér szó és a magyar szavak hangalakjának hasonlósága alapján. A sumér tar és a magyar szócsalád minden szabályos hangváltozás nélkül is kétségtelenül rokonságban van egymással, függetlenül attól, mit tart efelől a hangtörvényes nyelvészet.
A sumér szó
A sumér szó jelentései
A magyar megfelelők
tar
zerstört, verwüstet
tar
verwüsten, abpflücken
tar-ol
Stachel
tar-aj
abgeschnitten, verwüstet
tar-ló
bewahren
tar-t
hüten
tár-ol
Leiste, Gestell
tar-gonca
hemmen, bandigen
tar-tóztat
spalten, einschneiden, öffnen
tár
jaten, graben
túr
unterwürfig sein
tűr
beugen, sich beugen
tűr
zerbrechen
- tör
Spitze
tőr
aufueben
tör-öl
verhören, entscheiden
tör-vény
bestimmen, Geschick
tör-ténik
binden, bannen, zur Rechenschaft ziehen
tor-ol
absperren
tor-laszt
abschneiden von Kraut
tor-zs a
… ábra. Götz László táblázata a sumér tar magyar megfelelőivel
Ilyen tömeges egyezések és párhuzamok esetében a valószínűség-számítás szerint a véletlen egyezés lehetősége gyakorlatilag nulla. (Götz/1994/449)
A fenti példa segít felmérni a finnugrista történeti következtetések értékét.
Rédei Károly (1998/58) bemutatja a hangtörvényes nyelvészetnek a török-magyar nyelvi kapcsolatokról alkotott képét, s közben azt állítja, hogy „ótörök jövevényszavaink fogalmi csoportosítása jól tükrözi azt a gazdasági, társadalmi és művelődési hatást, amelyet a törökség a honfoglalás előtti magyarságra gyakorolt”. Majd a különféle szócsoportok felsorolása közben megemlíti a törvény szavunkat is, amelynek ezek szerint török jövevényszónak kellene lennie.
Mivel azonban – mint láttuk – a tar szócsaládját, benne a törvény szóval – sokkal erősebb szálak kötik a sumérhez, mint a török nyelvekhez, helyesebb azt feltenni, hogy a jogalkotással és alkalmazással kapcsolatos kultúránkat nem a törököknek köszönhetjük.
Most már szinte biztos, hogy ha egy ősműveltségben járatos magyar ember végre odamegy, (itt Glastonburyről van szó) többet is megtudhatunk még e szent helyről és keltáinkról is. Mielőtt odamennénk, nézzünk körül Tor hegye körül is. Ami a fel(TOR)lott sziklákat, Tor hegyének a környező síkságból kiemelkedő szokatlan (TOR)z alakját, nevét illetik, amint a (TOR)ony, - felhalmozódott, (TOR)lott anyag értelemben,- a kelta-angol TOweR hű párját, és DOveR (TOR)lott fehér szikláit, falait, vagy a sziklákon lezúduló habzó patak fel(TOR)lott vizét; a mai országutakon előforduló (TOR)lódásokat; az etruszkok és magyarok halotti (TOR)ló-it,[1] akik jóvoltából fel(TOR)lanak a fájdalom érzései az elvesztett családtag, rokon miatt, sok kétségünk már nem maradhat, miért nevezik (TOR)-nak Tor hegyét egy ősi magyar szógyökkel leírva. De ha már olyan sokáig gyöTÖRtük lovunkat, hogy a háta TÚRos lett a sok fekélyes szőrTORlástól, ha elTEReljük a forgalmat az útjavításnál, majd ha elTÖRöljük az elTÉRítési rendelkezést a munkálatok befejezésével, megköszönve az arra járók TÜRelemmel viselt TŰRését a TORlasz miatt, akkor megint továbbléptünk a gondolatfűzésben. Az erdő idejének lejártával TARoljuk, és felTORoljuk a fát is TORnyokba rakva, és TARra vágjuk az erdőt, és TŐRt döfünk a disznóTOR kezdetén szegény kiöregedett malacunkba, akkor végképp megnyugodhatunk. Azért, mert magyarul nevezték el azok, akikben mindig megbízhatunk, mert mindig mindent annak neveztek el, ami. Ha mégsem értenénk meg, az a mi bajunk. Ugyanilyen a TÖRökországi TORosz hegység TARajosan felTORlódott (T)ORmos csúcsaival, ugyanilyen a nagyTARajú TORlott vízhullám is a tengereken és a Balatonon is, a veszettül öklelő és erős szügyű TARjas bika is, amelyet a régiek TAURuszként, TORoszként[2] ismertek, az erős mellű disznó is zsíros TARjával, és az Alpok TAUERn nevű hegységei szintén igen TARajos, TARjás, TORlós csúcsaikkal. Aki pedig nincs az ősi tudás birtokában, az nem tudja felTÚRni FARagószerszámával TORva, TÚRva a fát, követ a fent említett jeleneteket megörökítendő, nem beszélve a vesződséggel felTÚRt, szántott földről, amelyen az eke által felTORlasztott, kifordított barázdák adják a vetés lehetőségét, és a betakarított, felTORnyozott termés után már csak a kopaszra TARlott TARló marad vissza a TARlás után. A magyar nyelv mágiájával megidéztük a Tor névadóit. Mindezzel rámutathattam egy újabb, igen erős, az élet szinte minden területére behatoló magyar ősi teremtő gyök létezésére is, amelyben a T-R mássalhangzók azonossága mellett mindig valamilyen szokatlan felgyülemlés, torlás, tornyosulás, durva és szokatlan változás, rendkívüli erő, illetve annak átvitt értelmű leképeződése látható az értelmileg összefogható jelentésmozzanati síkon.
Nézzük most meg, hogy a Tor hegye körül élt kelták mai utódai használják-e a T – R gyököt, és ha igen, hogyan teszik ezt.
“TÁIR lealacsonyít, megaláz; csökkent, megkisebbít, letarol
TÁIR-g feláldoz, merényletet követ el
TÁIR-ge termék (tárgy) > TÁIR-ge-óir termelő, fegyverkovács (tárkány)
> (TARANIS a fegyverkovács, kalapácsával dörgést előidéző isten)
TAIR-se-ach megbízható, hűséges (> társas)
TAR jár, tér, térül, visszatér, megtér
TAR-la-igh összegyűjteni, összeszedni > TARRÁIL terel, összeterel
TIOR szárít, kiszárít; leéget, felperzsel > TUR száraz, tar; rideg
TIR vidék, terület; ország
TOIR-ch-igh (meg-) termékenyít > TOIR-ch-eas terhesség > TORR-ach terhes
TOIR-m-isc [toramask] meggátol, megakadályoz; eltorlaszol
TOIR-n-each dörgés > TOIR-n-éis hatalmas zaj, durranás
TÓRA-igh keres, kutat, túr > TARATHAR földfúró (-túró)
TOR-pa rög > TOR-pánta lassú, alig mozgó
TÓRRA-igh halottól ünnepélyesen elbúcsúzni, torozni > TORRA-mh halotti tor
TUAIRIN füves táj, puszta
TUAR jel, előjel, ómen; jóslat > TUAR-úil isteni, csodálatos, varázslatos; megjósoló, előrejelző
TÚR torony”[3]
A T – R gyök kiterjedt és szerteágazó megléte, szerves jelenléte, beágyazottsága a szintén szerves kelta nyelvben nem engedi meg feltennünk sem a véletlen eltanulást. Ugyanolyan tömény, mint magyar párja, ezzel tovább erősíti a K – R gyök körül szerzett véleményünket a magyar-kelta nyelvazonosságról. Ott is összetartó szóbokrot alkot, amely a kelta szellem saját alkotása.
Tor hegy Magyarországon is van. Ez is jeles hely, de későbbi esettel kapcsolatos. “Álmos halotti torát a Tor-hegyen tartották, és a Bodrognál lévő Szomoron temették el. Ebből lett a néphagyományban TOR + SZOMOR – Szomotor.”[4]
[1] Dr. Szabó Károly: Etruszkok és magyarok. Design & Quality, Budapest, 1997, 31-32. o.
[2] Az –usz, -osz, stb. görög főnévvégződések egyszerűen a régi magyar hátravett határozott névelőt – így itt névutót jelzik, erről a hettita-hurri nyelvi részben példát is mellékeltem. Vagyis az ősrégi ragozott alanyesettel (nominativus) állunk szemben – ld. magyarban: atyus, após. Ha ezekből a görögök révén (csak a példa kedvéért) Atthus vagy Aphos vált későbbi átvételeik során, megleltük az átváltozás lényegét.
[3] Timaru-Kast Sándor szíves közlése. 1999.
[4] Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig. Orient Press, Budapest, 1996. 505. o.
turtur: újra elövenni a gyökrendszer összefüggéseit
rovó: Valóban ez a gyakorlati kivezető út. A szócsaládok szétszabdalása miatt a finnugrizmus a saját sírját ásta meg. Nyilvánvaló, hogy a hangtörvényesdi ideje lejárt. Ép eszű ember nem vehet be olyen komolytalan hipotéziseket, amelyeket pl. a TESZ is tartalmaz némelyik szócsaládunk tagjainak különböző eredetéről. Lásd alább a tar példáját, vagy a fiú-ét a következőkben.
S a szócsaládok helyreállításával (a gyökrendszer figyelembe vételével) szükségképpen átíródnak a nyelvészeti, őstörténeti elméletek is.
Mikor tekinthetünk rokonnak két nyelvet? Még az elvekben sincs egyetértés.
A finnugrizmus azokat a nyelveket tekinti rokonnak, amelyek egy alapnyelvből levezethetők. Tehát a rokonság megállapításához ismerni kellene az alapnyelvet és az alapnyelv kora óta lezajlott nyelvi folyamatokat. Ezt az elvet a végsőkig túlhajtva az is megállapítható, hogy „a rokonság a nyelv történetére és nem a tartalmára vonatkozik” (Ross/1991/78). Ez az elvileg helyes, de patikaszagú rokonság-meghatározás a gyakorlatban aligha alkalmazható, hiszen az alapnyelvnek még a létéről sem lehetünk meggyőződve, az 50-150 ezer éves nyelvi folyamatok pedig lényegében ismeretlenek. Az effajta rokonságfogalom ad lehetőséget a finnugrizmushoz hasonló, politikai okokból összeeszkábált, tudományos eszközökkel bizonyíthatatlan elméleti konstrukciók trónra emelésére.
A magyar finnugrisztika ennek ellenére, vagy éppen ezért úgy véli, hogy két vagy több nyelv rokonságának tisztázásakor a feladat az, hogy a nyelvekben levő különféle elemeket és rendszereket abból a szempontból vizsgáljuk meg: visszavezethetők-e egy közös alapnyelvre. (Róna-Tas/1978/390)
Róna-Tas András idézi (1978/169) Bloomfield álláspontját, aki másként közelíti meg a kérdést: „A rokonítás alapja a hasonlóság, méghozzá a legközönségesebb nyelvi jelenségek, a mindennapi nyelv szerkezeteinek, alaki csoportjainak és alapszókincsének hasonlósága”. Ez a praktikus meghatározás a ma is tanulmányozható tartalomra épít, de egyenrangúnak tekinti az ősi örökséget a fel nem ismert kölcsönzésekkel és areális hatásokkal.
Így gondolkozik J. H. Greenberg is a Stanford Egyetemen, aki mintegy százötven nyelvcsaládot néhány óriáscsaládba csoportosított, anélkül, hogy rekonstruálta volna a fejlődésük különböző szakaszait; s azt állítja, hogy a sok nyelv egyidejű összehasonlításának módszere olyan rokonságok felismerését teszi lehetővé, amelyek elkerülik a szűkebb területre szakosodott nyelvészek figyelmét. Az összehasonlítást szükségszerűen a hasonlóságokra (tehát a nyelv tartalmára)alapozta.
Tolnai Vilmos (Magyar Nyelv, 1924) hasonló szellemű meghatározása szerint egy nyelv abba a nyelvcsaládba tartozik, amelyhez tartozó szavak benne a leggyakrabban előfordulnak.
Ha sorra vesszük azokat az ismérveket, amelyekre a finnugrizmust építették, látni fogjuk, hogy egyrészt a finnugrista nyelvészeten belül sincs egyetértés ezek értékéről. Ez a finnugrista elméleti alapok bizonytalanságára utal. Másrészt az is látható, hogy esetenként e „bizonyítékok” erőtlenek, néha a finnugrista elveknek sem felelnek meg; ezért nem alkalmasak a finnugrista tétel alátámasztására.
Ráadásul a finnugrista nyelvrokonság "ismérvei" az uráli-finnugor körön kívül is előfordulnak, megtalálhatók az altáji, a paleoszibériai és más nyelvekben is.
Mindezek miatt azt kell megállapítanunk, hogy bár a jelenleg ismert nyelvek közül a finnugor nyelvek állhatnak legközelebb a magyarhoz, nincs elegendő nyelvészeti ok a magyar nyelvnek a „nem-finnugor” nyelvektől való éles elhatárolására; a finnugor ősnyelv, ősnép, őshaza és nyelvcsalád feltételezésére.
A rohonci kódexet elolvasta egy indiai kutató a saját (?) nyelvén. Közzétették a kódex elsö 24 oldalának szövegét is eredetiben és magyar fordításban. Egy imádság szövege látszik belöle, aminek elemzése még késöbb várható.
