A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Az újfizika-topikok egyik különös erénye, hogy az embert a fogalmak újragondolására készteti, szóval egész jó linkekbe is beletrafál ez a tökéletlen szuperfizikus, amikor "utánanéz" (súlyos röhögés) valaminek.
Az egyik az, hogy a szövegek valóban elnagyolják a gyorsulás, mint kifejezés használatát: pl. "a Rutherford-modell azért nem jó, mert a gyorsuló töltés sugároz, az atom nem lenne stabilis" stb. meg sem említik, hogy változó gyorsulás van, az ábrák, körülmények persze mutatják - ebből nem látott meg semmit a szuperfizikus még a saját linkjében sem.
A másik, hogy "kellően távolban" terjedő hullámokról van szó. Most azt gondolom, hogy még a gyorsulás nélkül haladó töltés is kelt hullámot a közvetlen közelében, hiszen a mágneses tér erőssége föl-le változik, ahogy elhalad mellettünk, és a mezők deriváltjai szerintem "nem egyenesednek ki". Ez rövid hullámcsomag csak, és gondolom, nagyon gyenge energiájú. Persze az egyenes minden pontjában igaz lenne ez, vagyis valami hosszanti, fázisban eltolódó helyekből kialakuló "hullámfront" lenne ez ?
Newton a gravitáció okára "nem gyártott elméletet", így ebben nem is tévedhetett.
Az volt a véleménye, hogy a gravitációt a hatási alapján kell mind jobban és jobban megismerni, ami elvezethet a gravitáció mélyebb okának a feltárásához is.
De a gravitáció okát Einstein sem találta meg. Az ő görbe térideje, amelyben nincs semmi, úgy hülyeség, ahogy van. Ez nem lehet a gravitáció oka, hiszen az anyag nélküli üres tér, az maga a semmi. A semmi pedig nem hat az anyagra. Ezt ő maga is belátta öreg korában, és megváltoztatta a görbe téridőre vonatkozó fiatalkori véleményét:
"„…a térről alkotott ideáink fokozatosan módosultak…Meg akartam mutatni, hogy a tér-idő nem olyan valami, aminek önálló létet lehet tulajdonítani, függetlenül a tényleges fizikai tárgyaktól. A fizikai tárgyak nem a térben vannak, hanem a tárgyaknak vannak térbeli kiterjedései. Így az ’üres tér’ elveszti értelmét ... Nincs olyan, hogy üres tér, azaz mező nélküli tér. "
Így a gravitáció végső oka még ma sem tisztázott. Amit te gondolsz, az is lehet egy megoldása a kérdésnek.
Ha Newtonnal akarod kezdeni, akkor meg kell jegyezni, hogy a gravitáciòs elméletét ki kellett javitani, mert a gravitációt is megmaradó elemi töltések okozzák és a g.-mezö is c-vel tejed.
Newton tisztán látta, hogy lennie kell valamiféle közvetítő anyagnak az égitestek között. Valószínűleg arra is rájött, hogy így a gravitációs hatás nem lehet pillanatszerű, vagyis a terjedéshez idő kell.
De mivel akkoriban erre a sebességre semmiféle támpont nem létezett, a gravitációs képletébe nem tudta beépíteni.
Ez akkoriban nem okozott észrevehető hibát az égitestek (bolygók, üstökösök) pályájának kiszámításában, hiszen azt sejteni lehetett, hogy a gravitációs hatás sebessége több nagyságrenddel nagyobb az égitestek sebességénél.
Az elmúlt korok tudósai értékes tudást halmoztak fel. Szinte mindegyiknek volt időtálló meglátása, a hibái mellett. Számunkra az a fontos, ami ma is hasznosítható a munkásságukból.
Vegyük sorra ezeket!
Kezdjük Newtonnal.
Newton ismerte fel az általános tömegvonzás törvényét. Sőt azzal is tisztában volt, hogy a gravitáció nem távolhatással működik. Mindig is tudta, hogy az égitestek között van valami, ami átviszi a vonzó hatást az egyik testről a másikra. Akkoriban még nem tudták, de ma már tudjuk, hogy ez maga a gravitációs mező.
Newton eleinte úgy gondolta, hogy a világmindenséget az abszolút tér tölti ki, amelyet isten által teremtett végtelen kiterjedésű tartálynak gondolt el, amely csak színtere az eseményeknek, de maga változhatatlan.
Később azonban olyan álláspontra helyezkedett, hogy az abszolút teret a nagy tömegű égitestek "feszítik ki", ami már nagyon közel állt a gravitációs mező gondolatához, hiszen a gravitációs mezőt maguk az égitestek hozzák létre, az égitestek alakítják ki a mező szerkezetét is. Az égitestek mozgása során az égitest közelében lévő mező együtt mozog az égitesttel. Vagyis a gravitációs mező szerkezete folyamatosan változik.
Ez a felismerése Newtonnak ma is érvényes, így természetesen beépítendő a jövő fizikájába.
Csak te nem tudtad megérteni még azt a pár mondatot se, amivel három elemi lépésben vázoltam, miként következik az Ampére és a Farady törvények egymásba fűzéséből, hogy a hullámkeltéshez változnia kell a töltés gyorsulásának is.
Még egy ennyire egyszerű fizikai tananyagból is kizárólag az összekötőszövegeket érted meg, és belőlük próbálsz érveket csiholni, észre se véve, amikor azok pontatlanok. Pedig az anyagban ott vannak a matematikai összefüggések is, amelyek pontosan leírják a jelenséget, sőt még szövegesen is értelmezi őket a hozzád hasonló matematikai vakok számára:
"Az elektromos tér változása mágneses teret hozhat létre, amint azt az általánosított Ampére-törvény leírja"
"A mágneses tér változása pedig elektromos teret indukálhat; ezt a jelenséget a Faraday törvény írja le"
Ezekből aztán (nem egzakt matematikai levezetéssel) kihozza a hullámegyenleteket. Amiből minden világos, csak hát számodra ez érthetetlen hierogilfa.
De azt azért pusztán az Ampére és a Faraday törvényekből is látnod illene, hogy egy egyenletesen mozgó töltés (nagy távolságban) Ampére szerint csak állandó mágneses teret gerjeszt, ami Farady szerint nem indukál elektromos teret. Mert ehhez változnia kellene a mágneses térnek. Vagyis változnia kell a töltés sebességének, hogy az általa gerjesztett mágneses tér is változzon, és újabb elektromos teret hozzon létre. Ám ha ez az újabb elektromos tér már nem változik, akkor Ampére értelmében nem gerjeszt még újabb mágneses teret . Így nem elég ha a töltés sebessége egyenletesen (állandó gyorsulással) változik, hanem még a gyorsulásának is változnia kell. Tehát a forrásáról leváló, önállóan tovább terjedő EM hullámot csak akkor kaphatunk, ha a töltés nem egyenletesen gyorsulva mozog.
A másik riposztod (a dipólmomentumos) még ennél is szánalmasabb csacskaság.
Tehát egyetlen elektron esetében csak gyorsulni kell az elektronnak, nem kell a gyorsulásnak változni.
Egyetlen elektron esetében nincs dipólmomentum.
Már megint hasba akartál akasztani, de nem sikerült.
"Az ábrán a két tömegpontot rugó köti össze; ez a rugó szimbolizálja azt, hogy a két részecske közötti kölcsönhatás jellegéből következően mindkettő harmonikus rezgést végezhet az egyensúlyi hely körül. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy az ábrán látható elrendezésben a pozitív töltésű részecske tömege több nagyságrenddel nagyobb, mint az tengely mentén mozgó negatív töltésűé. Ekkor elegendő a negatív töltésű részecske mozgását figyelembe venni. A rendszer elektromos dipólmomentuma: .
Tehát a pozitív és a negatív töltésű részecskerendszernek van dipólmomentuma, egyetlen elektronnak nincs. Találj ki másik butaságot, mert ez nem jött be.
A sugárzási visszahatás a dipólmomentum időszerinti harmadik deriváltjával arányos. Az pedig a töltés gyorsulásának változását jelenti. Másszóval a sugárzáshoz nem elég a gyorsulás, hanem annak változása kell.
