Teljesen igazad lenne abban az esetben, ha idődilatáció nem létezne. Csakhogy ekkor a fénysebesség rendszerfüggetlen állandósága nem volna tartható. Ha mégis ragaszkodsz hozzá, valódi paradoxonok jelentkeznek. A c=állandó és az idődilatáció közvetlenül összefügg.
"A relativisztikus idődilatációt nem következtettem, hanem készként kapott ajándékként felhasználtam."
Ha nem készként fogadtad volna el, hanem elgondolkodtál volna rajta, akkor kidobtad volna az ajándékot.
De az ajándékba kapott csoda elvette a józan ítélőképességedet. Ahogyan Born-nak is.
„ A fentebb említett állítást, hogy a visszatérő űrutas fiatalabb lesz, mint a Földön maradt ikertestvére, nem szabad paradoxonnak tekintenünk, hanem inkább tudományos csodának …Logikailag semmi ellentmondás nincs benne, de határozottan rejt valami csodaszerűt.” (Max Born: Válogatott tanulmányok Gondolat, Budapest 1973)
A relativitáselmélet elrepített benneteket a csodák mesevilágába, és már nem akartok megválni tőle soha. Gyermekek akartok maradni örökre.
Azt írtam le, hogy a relativitáselmélet hogyan oldja fel ezt a paradoxonnak nevezett didaktikus trükköt. A relativitáselméletben nincs circulus vitiosus. A relativisztikus idődilatációt nem következtettem, hanem készként kapott ajándékként felhasználtam. Az elmélet kiindulási tételeiből levezethető.
Természetesen el lehet játszadozni, hogy egyéb elméletek szerint mi történne, mit látnának.
"Egy 10 fényév távolságban lévő bolygón egy 40 éves embert a Földről 30 évesnek látunk,mert magát a bolygót is 10 évvel korábbi állapotában látjuk. . . .Az idődilatáció csupán látszólagos."
Ennek semmi köze az idődilatációhoz. Csak a te ostobaságod, amikor ezt képzeled.
Az a tény, hogy az ikrek nem egyforma idősnek látják egymást, ha távol vannak egymástól, az teljesen normális, mert a fénynek idő kell, hogy a távoli ikertesótól visszaérjen. Éppen ennyivel látják fiatalabbnak. Ebben nincs semmi hókuszpókusz. Egy 10 fényév távolságban lévő bolygón egy 40 éves embert a Földről 30 évesnek látunk,mert magát a bolygót is 10 évvel korábbi állapotában látjuk.
Ez nyilván szimmetrikus. És az utazás alatt a távolodó testvérek egyformán lassabban látják öregedni egymást. Ez is normális.
Csakhogy a visszaút alatt meg kölcsönösen gyorsabban látják öregedni egymás, és amikor ismét találkoznak, akkor már egyforma idősnek látják egymást és egyforma idősek is lesznek.
Az idődilatáció csupán látszólagos. Valódi idődilatáció nem létezik.
Nem kell hozzá semmiféle merészség kimondani, hogy te bizony vitára érdemtelen elemi sületlenségeket beszélsz! S miután mindjárt a belépődnél hazudtál, ne várd, hogy kicsit is komolyan vegyünk.
A vonatos példa Einstein „Über die spezielle und allgemeine Relativitätstheorie” könyvéből való (3. fejezet 2. bekezdés). A magyar fordítást Novobátzky Károly lektorálta. És nagyon is ide illik.
„Dann sehe ich…den Stein geradlinig herabfallen” – Úgy látjuk…a kő egyenes vonalban esik…
Nos, ez bizony hamis állítás. Mert ugyanúgy egy parabolaívben látjuk leesni a vonat ablakából is.
Ha már állandóan azt szajkózzátok, mennyire dilettáns vagyok szemben veletek, akkor hogy-hogy nem szóltatok le emiatt? Jah persze, Einstein állította és Novobátzky sem javította ki. Mert azt nem is merem feltételezni, hogy ilyen tudós körben egyikőtöknek sem tűnt föl ez a „tévedés”.
Én ezért nem fikázom Einsteint, mert a legokosabb ember is téved időnként. De azért ha tudományos paradigmát akarunk váltani, akkor nem engedhetünk meg benne hamis állításokat.
Ami azonban ettől nagyobb jelentőséggel bír, az az ebben az esetben is megmutatkozó szimmetria. Ami mindig fellép a mozgás viszonylagosságából adódóan. Hiába akarjátok bizonygatni, hogy a szimmetria az nem szimmetrikus. És ez a Lorentz-transzformációra is ugyanúgy vonatkozik!
Ha Einstein említett könyvében szereplő levezetésben felcseréljük a vesszőtlen és vesszős mennyiségeket, szimmetrikusan ugyanazokat a transzformációs képleteket kapjuk. Amiből egyenesen következik, hogy a fénysebesség állandósága csak akkor igaz, ha a 2 inerciális vonatkoztatási rendszer relatív sebessége 0!
Mielőtt puszta fikázásba kezdenétek, legyen merszetek szimmetrikusan levezetni. Én megtettem.
A szimmetriából következően pedig a specrel pont akkor lehetne érvényes, ha lenne abszolút (nyugalomban lévő) vonatkoztatási rendszer („éter”). Vicces…
Ez circulus vitiosus. A relativisztikus Doppler-effektus feltételezi az idődilatációt, ami viszont nem lép föl e gondolatkísérletben. Azonkívül a szimmetriából adódóan mindkettőjüknél egyformán „ketyegett”, amiből nem következtethető az idődilatáció.
Nemrég még ott tartott a szerencsétlen, hogy a rádióhullámok abban különböznek a fénytől, hogy rezgőkörökben keletkeznek, a fényt meg atomok bocsátják ki.
" 300 000 km/s sebességgel kellene haladnod . . . de a mai technika mellett még nem megvalósítható."
Rengeteg gyorsítóban haladnak részecskék közel ekkora sebességgel. És az őket tovább gyorsító elektromágneses hullámok mégis ugyanakkora erővel hatnak rájuk, mint amikor még sokkal kisebb sebességgel repültek. A hullámok egyáltalán nem "sötétülnek el" és a frekvenciájuk se lesz nulla a részecskék számára.
Amit te idehazudtál, azt csak tájékozatlan naiv emberek veszik be.
"...soha senki nem tapasztalt ilyen jelenséget, akármekkora sebességgel haladt is, akármihez képest."
Ahhoz, hogy ilyet tapasztaljál, 300 000 km/s sebességgel kellene haladnod, ami elvileg ugyan nem lehetetlen, de a mai technika mellett még nem megvalósítható.
Egyébként pedig nem "akármihez képest" kellene fénysebességgel haladnod, hanem konkréten a fényközeghez képest. De ezt te már soha nem fogod megérteni.
"Nyilvánvaló, hogy az elektromágneses hullámok természetét már százharminc évvel ezelőtt is sokkal jobban ismerte nálad egy bizonyos..."
Egy bizonyos Maxwell, már 170 évvel ezelőtt. Akinek az elektrodinamikáját Einstein úgy kiforgatta, hogy az alkotója sem ismert volna rá, ha megéri szegény.
Bocsánatot kérek, nem tudtam, hogy a "megfagyott" kifejezést csak a szó eredeti jelentésében tudod értelmezni. Ugyanakkor sokat megmagyaráz hozzáállásodból.
"A klasszikus fizika is pontosan tudja, hogy a fényhullámmal együtt haladva nulla frekvenciájú fény kell látni, vagyis sötét van."
Egyrészt soha senki nem tapasztalt ilyen jelenséget, akármekkora sebességgel haladt is, akármihez képest.
Másrészt már a klasszikus fizika, tehát Maxwell elektrodinamikai egyenletei se jósoltak ilyesmit.
Ez csak a te ostoba hazugságod.
Nyilvánvaló, hogy az elektromágneses hullámok természetét már százharminc évvel ezelőtt is sokkal jobban ismerte nálad egy bizonyos Albert Einstein nevű kamaszfiú.
Lehet, hogy Einstein gyerekkorában ezt írta, de ez egy nagy baromság.
"...ha fénysugarat c sebességgel követünk, akkor - a hanghullámok analógiájára - "megfagyott", azaz mozdulatlan elektromágneses hullámot kéne tapasztalni."
Szó sincs erről. Ha a hanghullámokkal együtt haladsz, akkor csend van. Nem fagy be semmi, csak nem hallasz semmilyen hangot, mert a hullámmal együtt haladva, a dobhártyád nem rezeg. Ez a klasszikus fizikában is így van.
Ha pedig a fényhullámokkal haladsz együtt, akkor sötét van, mert nem jut rezgés a szemedbe. Itt sem fagy be semmi. Einstein butaságot beszélt fiatal korában. Ebből született a relativitáselmélet, ami sajnos még ma is mérgezi a tudományt.
"Hát akkor mi történik, ha utol akarjuk érni a fényt? A klasszikus fizika nem tudta megválaszolni."
Másik marhaság. A klasszikus fizika is pontosan tudja, hogy a fényhullámmal együtt haladva nulla frekvenciájú fény kell látni, vagyis sötét van. De nem fagy le semmi, csak a logikus gondolkodásotok.
