A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Szerintem az ok-okozati viszony az, amikor egy esemény egy másik eseménynek a kiváltó oka.
Az ok nélküli eseményről még nem hallottál?
A klasszikus fizikában valamely fizikai mennyiségek független összegződésének elve. A szuperponálódó ok hatása olyan, mintha vektoriálisan összegeznénk a külön-külön ható kölcsönhatások hatását.
Mi tudná összegezni jobban, a külön-külön ható kölcsönhatások hatását, minta 4D téridő? ;-)
Ez azt jelenti, hogy a fotonok becsapódása az óramutató, maga az idő! Tehát az idő nem modellezhető egy koordinátatengellyel. Nem mellékesen ebből az is következik, hogy a téridő nem létezhet.
A fotonok olyan diszkrét objektumok, amiket csak a megmérésükkel lehet detektálni. Vagyis a téridőben minden foton virtuálisan van jelen, és csak a detektálás pillanatában lesz valós, mérhető adag. A 4D téridőben az idő, az a dimenzió, ami a kauzalitás szerint egy irányban halad, viszont a kvantumvilágra nem érvényes a kauzalitás. Az idő arra halad, amilyen utat mi választunk a számára. Mi a megfigyelői. Egyedül a jelennek van egzisztenciális jelenősége, mert az iránytalan.;-)
"Az, hogy mit csinál a foton a féligáteresztő hártyán, az nem csak a féligáteresztő hártya tulajdonságaitól függ, hanem attól is, hogy a térben utána lévő két útvonalon mi található. Ismétlem, AZ IDŐ MAGA AZ OK-OKOZATI VISZONY. "
Ez nekem elég homályos. Szerintem az ok-okozati viszony az, amikor egy esemény egy másik eseménynek a kiváltó oka. Ebből következik, hogy az ok mindig megelőzi az okozatot. Ebben és sehol nem látom az időt, amely egyébként is csak egy fogalom.
" Azaz a Lorentz elméletet kell elfogadni, és a speciális relativitáselméletet el kell vetni."
A mondat második felével egyetértek. De sajnos Lorentz elmélete sem jó.
Az, hogy mit csinál a foton a féligáteresztő hártyán, az nem csak a féligáteresztő hártya tulajdonságaitól függ, hanem attól is, hogy a térben utána lévő két útvonalon mi található. Ismétlem, AZ IDŐ MAGA AZ OK-OKOZATI VISZONY.
Makroszkopikusan ugyanezt mondja a Fermat elv (a fény úgy törik meg a különböző közegek határán, hogy az időben legrövidebb úton megy a két végpont - lámpa és az ernyő becsapódási pontja - között) is. Ez azt jelenti, hogy a fotonok becsapódása az óramutató, maga az idő! Tehát az idő nem modellezhető egy koordinátatengellyel. Nem mellékesen ebből az is következik, hogy a téridő nem létezhet. Azaz a Lorentz elméletet kell elfogadni, és a speciális relativitáselméletet el kell vetni.
Az érdekes kérdés, hogy mi történik akkor, ha a detektorokat nem a haladási irányokba tesszük, és a haladási irányokba a detektor két vetületének távolsága mögé ernyőket teszünk.
" egy 45 fokos szögben álló féligáteresztő hártyára kilövünk egy fotont. A felfelé történő visszaverődés irányába tegyünk egy detektort. Az egyenes haladás irányába is tegyünk egy detektort (a detektorok korpuszkulumként mérik a részecskét). Azt tapasztaljuk, hogy a foton mindig abba a detektorba csapódik be amelyik közelebb van."
A "foton" mit csinál a féligáteresztő "hárlyán"?
- kettéválik és egy-egy félfoton meg mindkét irányba?
- vagy némelyik az egyik irányba meg, némelyik a másikba?
Lássuk a Wheeler kísérleteket és próbáljuk meg olyan értelmezésüket adni, amely esélyt ad a matematikai leírásra!
1. számú Wheeler kísérlet: egy 45 fokos szögben álló féligáteresztő hártyára kilövünk egy fotont. A felfelé történő visszaverődés irányába tegyünk egy detektort. Az egyenes haladás irányába is tegyünk egy detektort (a detektorok korpuszkulumként mérik a részecskét). Azt tapasztaljuk, hogy a foton mindig abba a detektorba csapódik be amelyik közelebb van. Feltételezem, hogy a becsapódás impulzusvektora vagy az egyenes haladás irányával egyező, vagy a felfelé történő visszaverődés irányával egyező. Mintha a foton előre tudná, hogy melyik irányba kell mennie! Tudomásom szerint ennek a jelenségnek nincs matematikai leírása, pedig több évtizedes kísérletről van szó.
2. számú Wheeler kísérlet: abban különbözik az előzőtől, hogy az egyik irányban nem detektor van hanem egy ernyő. A foton sosem az ernyő irányaába megy - ugyanis hullámszerű interferencia képet hagyna az ernyőn, hanem mindig a detektorba csapódik be (korpuszkulumként), függetlenül attól, hogy a detektor vagy az ernyő van közelebb a féligáteresztő hártyához.
Mintha a foton előre tudná, hogy melyik irányba kell mennie és milyen formában! Tudomásom szerint ennek a jelenségnek sincs matematikai leírása, pedig több évtizedes kísérletről van szó.
3. számú Wheeler kísérlet: Mindkét irányban ernyő van. Ekkor a foton mint éterben terjedő terjedő hullámcsomag kettéválik és mindkét ernyőn interferenciaképet hoz létre (azaz a megértéshez a Lorentz elméletből kell kiindulni). Ez tiszta sor, ezt értjük.
Az 2. számú Wheeler kísérletnek azt a megfejtését találtam, hogy AZ IDŐ MAGA AZ OK-OKOZATI VISZONY. Tehát a foton a távolságtól függetlenül előbb éri el a detektort, mint az ernyőt. Ez a megfejtés még nem elegendő, hiszen korpuszkulumként kell mennie a fotonnak legalább a becsapódás előtti utolsó szakaszon. Ezért az idő képletét egy szabályozási hurok képlete fogja megadni. A szabályozási huroknak olyannak kell lennie, hogy az 1. számú Wheeler kísérlet eredménye is kiadódjon belőle.
Az a véleményem, hogy ez a gondolatmenet esélyt ad a sikeres matematikai leírásra. Erről szeretnék vitát, eszmecserét nyitni.
"Abban az esetben, ha a jövő fizikáját akarjuk körvonalazni érdemes olyan jelenséggel foglalkozni. amit nem tudunk már hosszú ideje óta leírni, azaz látható, hogy a jelenlegi fizika modellekkel esélyünk sincs erre."
Ezt én is így gondolom.
"Szerintem egyes Wheeler kísérletek ilyen jelenségek. Indítsunk eszmecserét a Wheeler kísérletekről!"
Abban az esetben, ha a jövő fizikáját akarjuk körvonalazni érdemes olyan jelenséggel foglalkozni. amit nem tudunk már hosszú ideje óta leírni, azaz látható, hogy a jelenlegi fizika modellekkel esélyünk sincs erre. Szerintem egyes Wheeler kísérletek ilyen jelenségek. Indítsunk eszmecserét a Wheeler kísérletekről!
Az emberek a testek sebességét ősidőktől fogva valóságos sebességnek gondolták.
Mivel a földfelszínen éltek, a földfelszínt tekintették a valóságos sebesség viszonyítási alapjának. Ez így van mind a mai napig. Ha azt mondjuk, hogy egy autó 100 km/óra sebességgel halad, akkor nem tesszük hozzá, hogy az úthoz képest, mert ezt mindenki tudja. A földfelszínen élő ember a földfelszínt tekinti a természetes viszonyítási bázisnak. (Később meg fogjuk látni, hogy ez nem teljesen korrekt.)
Ha az autó relatív sebességéről beszélünk, akkor meg kell mondanunk, hogy mihez képest értjük a sebességét. Például a szembejövő autóhoz képest, ami lehet 180 km/óra, de lehet 220 km/óra is attól függően, hogy a szembejövő autó milyen gyorsan közeledik.
Vagyis létezik az autónak egy valóságos (abszolút) sebessége, amely egy konkrét érték. És létezik relatív sebessége, amely a viszonyítástól függően bármennyi lehet.
Ez eddig teljesen logikus, de a modern fizika mégis szakított a józanésszel, és azt tanítja, hogy valóságos sebesség nem létezik, csakis relatív sebesség. Persze ennek a tévedésnek is megvannak a múltbeli gyökerei.
"Tudod mi a különbség a valóságos sebesség és a látszólagos (más néven relatív) sebesség között?"
A "valóságos sebesség" csak a te működésképtelen személyes téveszmédben létezik. A "látszólagosnak" hívott sebesség pedig a valódi működő fizika egyik számszerűen mérhető paramétere.
Tehát hogy te is értsed: a különbség az, hogy az első egy kitalált ostobaságod, a második pedig egy kitalált fizikai paraméter, amit számolásos modellekben használni lehet.
Lassan negyed százada tagadod a valóságot szakmányban a különféle laikus fórumokon, és ennyi idő alatt se jutottál sehova: ugyanaz a valóságtagadó köznevetség tárgya fórumbohóc vagy, mint húsz éve az internet hőskorában.
Ennyi idő alatt ennyire kevés eredményt felmutatni szerintem már Guiness-rekord aspiráns.
Ugyanis akkor az "újfizikád" egy tűzrevaló hamis szemét. Ebben a búvalb@szott világban ugyanis kizárólag egyféle sebesség létezik: egy felvett vonatkoztatási rendszerhez hozzámért.
"Abszolút (helyes nevén: valóságos) sebesség, amely csak egyetlen érték lehet. Ennek a viszonyítási alapját a természet kijelölte, vagyis nem választhatjuk meg szabadon, hogy a valóságos sebességet mihez viszonyítjuk."
Ez csupán egy relatív sebesség, aminél te úri jódolgodban önkényesen megmondtad a tutit, hogy a csilliárdnyi lehetséges vonatkoztatási rendszer közül a kis szívednek kedves kitüntetett viseli a csillámporos-szivárványos masnit. Mert csak.
DEFINÍCIÓ SZERINT minden sebesség egy választott vonatkoztatási rendszerhez hozzámért változás mérőszáma.
Egyik sebesség se "előbbrevalóbb" a többinél. Erről szól az istentelen eretnek Galilei mester relativitáselve.
"Mennyi egy vonaton ülő utas valódi sebessége?"
Nincsen neki olyan.
Csak relatív sebességei vannak, amiket te is felsoroltál.
"Azonban az utas valóságos sebességének az értéke csak egyetlen szám lehet."
Vagy egyetlen egy szám se, mivel nem létezik ilyen dolog a fizikában.
