a szláv is simán átvehette... amit az is mutat, ha jól tudom nem szabályszerű toldalék a szlávban az -un és a krač (kb. lépni de a rendes szó kráčat) meg a napforduló közti kapcsolat is esetleges.
és képzeld, a legsötétebb nap az évben az egy objektív dolog, azon a napon van a legtöbb ideig sötét, és legkevesebb ideig a Nap az égen. azért fekete avagy kara, mint korom és csonk, mint csonkig.
A kunkor, kunkorodikhangfestő eredetű szó(család), a görbülés, hajlás alapértelme szerint a guggol, kuporog, távolabbról a kacskaringós, kampó rokoni körébe tartozik.
Hangfestés jellege miatt (a hangutánzókhoz hasonlóan) több nyelvben is hasonló alakja lehet.
A karácsony nem szláv szerinted, bár alakilag és jelentésében egyezik a szláv kračun-nal.
Nem török, bár belemagyaráztad a török kara (=fekete) előtag jelentését, mint legsötétebb nap.
Jó lenne, ha eldöntenéd, hogy mit akarsz.
Az angol crouch és cross tipikus példája annak, amikor egy átvett szót a saját hangzása szerint alakít egy nyelv, és így hasonlítani fog (vagy akár alakilag meg is egyezik) egy már meglévő szóval. A cross eredetije a latin crux (cruci) ezt vette át többek között a többi ógermán nyelv is.
Csak egy példa az analógiára, ahogy a német leicht (=könnyű) és leucht (=fény) az angolban egyaránt light lett. Nem kell értelmi hasonlóságot belemagyarázni, mivel eredetileg is két különböző szó volt.
A kusti a kusch dich hallomásból átvett régies változata, mára eltűnt. A -ti egyébként milyen képző magyarul szerinted? Mert visszahatóként nem igazán működik.
ez volt a hivatalos álláspont nyevészetileg (?) és ugye, te kritikátlanul elfogadod azt. mert nagyon virít, hogy neked csak az a hiteles, ami idegen nyelvből magyarázza.
mert ugye hangutánzó szó az csak oroszul érthető és azt át kellett venni...
a kerreg szavunkat is át kellett venni ugye akkor szerinted...
és ugye az se lehetséges, h a szláv vette át és torlasztotta össze a hangzókat... csakis úgy lehetett, h mi toldottunk bele hangzót, miért is?
a szóvégi változás (ha egyáltalán van, miért kell hogy legyen? mert csak úgy illik bele az oroszból átvételbe?) magyar belső fejlemény
A szelemen szó magyar eredetű, előzménye valószínűleg a szelemény (a.m. gerenda)
"valószinű alapja az egész szóbokornak a hun gug szó (ami góc, pont)"
Ez a felsorolt szavak egy részére igaz is, mert a guggol egy szócsaládba tartozik a kuksol, kuckó, kunkorodik és a tájnyelvi kucorog, kutyorodik szavakkal.
Nem furcsa, hogy ezeket semmilyen másik nyelv nem vette át?
A kúszik megint más történet, a kúsz- töve talán finnugor örökség: cseremisz kuzem, mordvin kuzsemsz (‘felmászik’), de lehet a csúszik elkülönült alakváltozata, hiszen a cs–k váltakozásra van bőven példa: csábít–kába, csóvál–kóvályog stb.
Tudok magyarul, ezért azt is tudom, hogy az átvett szót beillesztve a magyar szókészletbe ugyanúgy lehet képzőkkel ellátni, mint bármely másik szavunkat.
A csehek is a németből vették át, a németek meg a franciából. A németek is ragozzák, a csehek és a magyarok is, a saját nyelvük, nyelvünk szabályai szerint.
kushad – ‘meghúzza magát’. A kussol ige (lásd kuss) származéka, a poshad, rothad mintájára.
kuss – ‘hallgass!’. Származéka: kussol. A német kusch! átvétele, a kuschen (‘lapul’) felszólító módja, forrása a francia se coucher (‘fekszik’); eredetileg vadászkutyának szóló kiáltás: ‘feküdj!’. A régebbi kusti forma a bajor-osztrák kusch dich változatból ered, amely szerkezetileg pontosabban követi meg a francia couche-toi felszólító alakot. A francia szó forrása a latin collocare (‘elhelyez’) a con- (‘együtt’) és locare (‘helyez’) elemekből: locus (‘hely’).
kerecsen – ‘sólyomfajta’. Az óorosz krecset szó átvétele, amely a madár kiáltását idéző hangutánzó szó. A szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő e oldotta fel; a szóvégi t ⇨ n változás talán a gereben, szelemen, szerecsen s hasonló hangzású szavak analógiájával magyarázható.
Nem valószínű, hogy a karácsonynak bármi köze is lenne a feketéhez vagy a körhöz.
karácsony – ‘Jézus születésének ünnepe’. Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovák Kračun, ukrán kracsun. Ezek egy ősszláv korcsun (‘lépő’), azaz ‘napforduló’ származékai. A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel, a szóvégi -n palatalizálódott.
