A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Kedves construct! Te egy matematikai nyelvezetre vagy bedrótozva, és ebből adódóan egy szűk körű társaság tagjaként jó magasról nézitek le a filozofikus, laikus gondolkodású emberek megszólalásait. s-ombre-o olvtársam minden mondatát és kérdését értem és értelmesnek tartom. Magam is kíváncsi vagyok arra, hogy a fentiek közül ki mer számunkra érthető válaszokat adni? Az általános relativitáselmélet kikezdhetetlen volta, egy burokba zárta azok, igazán jó ismerőit, amiből nem tudnak presztízs veszteség nélkül kibújni egy számunkra adott érthető válasz miatt. Így aztán maradnak azok a közhely válaszok, hogy nézz utána, tanuld meg, számold ki, amivel a laikusok nem jutnak előbbre. Az a válasz, hogy értelmetlen, meg hülyeség amit leírsz, csak elveszi az érdeklődésünket a tudomány megértése iránt. Tudom, hogy minden relatív, vagyis nézőpont kérdése, de arra szolgál a szinkronizáció, hogy megtaláljuk azt a közös nézőpontot, ami egységes képet ad a valóságról.
Az egyetlen ma ismert elmélet szerint a fekete lyukak anyaga a rendkívül lassú Hawking párolgással távozhat, elektromágneses sugárzás formájában. De erre még semmiféle kísérleti bizonyíték nincs.
Hol hallottál te a "tér összeomlásáról"? Talán egy mező összeomlása helyett írtak, vagy írsz tévesen a tér összeomlásáról?
Nem akarok én semmit a szemedre hányni, csak jelzem, hogy korábbi két hosszú hozzászólásodból egy árva kukkot se értek. Nekem összefüggéstelen kavalkádnak tűnik, ismeretterjesztő irodalomból vett szavakból keverve. Nem a tudományos igény hiányzik belőle, hanem már az értelmezhető mondatok is. Nem tudom, mi célból írsz egy olyan nyelven, amit nem értesz. Arról persze szó sincs, hogy ezek a szómozaikok veszélyeztetnék a tudósok és ismeretterjesztők kenyerét. De mégis mire valók?
A tér tehát - szerintem - felcsavarodott bránok összessége.
A világegyetem sorsa azon múlik, hogy ezek a brán darabkák miként töltik ki a teret.
Eleinte a nagy kitöltöttség miatt rendkívül gyors volt a világegyetem tágulása (a kis rugók hézagmentesen, felhúzva érintkeztek).
A világegyetem ekkor még alkalmatlan volt az anyagkeletkezésre, túlzottan kaotikus volt.
A felfúvódási szakaszban még elég nagy volt a nyomás, de csökkent a rendezetlenség ahhoz, hogy anyag keletkezzék.
Az anyag kiválásával csökkent a belső nyomás, a tér kezdett homogén entitássá válni.
A rugócskák azonban még őrizték a maradék energiát és mindaddig tágítják a teret, amíg teljesen ki nem csavarodnak.
A kérdés - szerintem - csak az, hogy megmaradnak-e becsavarodott állapotukban, de energia mentesen (szemcsés szerkezetű térként), vagy energiájukat és alakjukat elveszítve hatalmas bránokká egyesülnek.
Előbbi esetben ott a hőhalál, az utóbbi esetben van lehetőség az újrakezdésre.
Jó lenne a bránok mikéntjéről és viselkedéséről többet tudni.
Én csak a feltevésemet vázoltam fel.
Ez csak feltevés, nem éltem tudományos igénnyel.
Kérlek, ne haragudjatok rám!
Senki kenyerét nem óhajtom elvenni!
Úgy tudom, a világegyetem magyarázatáról megszámlálhatatlan hipotézis van.
Valahol, valamikor nagyon megróttak engem a matrjoska baba hasonlatomért.
Szerintem az sem volt jogos!
Ma sem tudjuk, hogy mi van a belátható univerzumon túl, ha van még más univerzum a miénken kívül, az milyen természetű.
A LIGO és a többi észlelés megmutatott valamit, hatalmas eredmény, de a gravitációs hullámok csak növelik bennem a kételyt egy szerkezet nélküli teret illetően.
A nagy bumm világ-keletkezést is elfogadom - jobb elképzelés hiányában -, de ott is a gravitáció lecsatolódásával van a gond.
Lefelé hasonló a gondom.
Ha a brán elmélet helyes, hol van az alsó határ?
A világ-keletkezésben lennie kellett egy pillanatnak, amikor a bránok előttünk ismeretlen módon és nagyságrendben feldarabolódtak és felcsavarodtak.
Teljesen homogén "őslevest" képzelek el, ami aztán megszervezte magát és anyagot hozott létre.
Feltevésem szerint a fekete lyukakban is hasonló folyamat megy végbe.
A tér - a sötét energia alól szabadulva - kisimul és bránokká kapcsolódik.
A bránok végül feltekerednek és egy számunkra elképzelhetetlenül sűrű térrészben egzisztálnak.
Már nem sokaságként funkcionálnak, elveszítik a helyzeti energiájukat, az mozgási energiává alakul.
Egy ponton túl felvillan a galaxisokét meghaladó sugárzás. A legnagyobb energia átalakulás a nagy bumm óta.
Ezért nem lehet teljesen elvetni a ciklikus modellt sem!!!
"Mi indokolja hogy mondjuk egy elektronnak nincs ugyanolyan szerkezete, mint egy fullerénnek?"
Ezt nem valami elvi okra alapozzuk, hanem a tapasztalatra: soha semmilyen kísérletben nem bukkant fel töredék elektron. Ha részekből állna, akkor növelve az ütközési energiát egy szint felett a széthullását várnánk.
"Tudsz valamit, ami indokolná hogy miért gondolod indokolatlannak?"
Hát ez furcsa. Külön indok épp ahhoz kellene, ha valamilyen szerkezetet feltételeznénk.
"Például egy fullerén simán átmegy 2 résen egyszerre"
A mikro és a makro határát jelentő mezoszkopikus kvatumrendszerek fizikája ma egy intenzíven kutatott terület. A tapasztalat szerint, minél nagyobb, összetettebb egy objektum, annál nehezebb annyira elszigetelni a környezetétől, hogy hosszú időre megőrizze kvantumfizikai koherenciáját, vagyis egyszerre fennálló és egymással interferenciára képes állapotait. Itt az utóbbi évtizedekben jelentős előrehaladást értek el, az ultra nagy vákuum, a rendkívül alacsony hőmérséklet, az optikai eszközök kifinomultsága és rezgésszigetelése segítségével.
"Mert a hullámtermészetével kapcsolatos tulajdonságai nem teszik."
Természetesen a nem elemi, hanem összetett részecskék állapotfüggvényei is képesek egymással interferálni. De egyébként a kvantumfizikai effektusokat sem maga a hullámtermészet indokolja. Hisz a hang és az elektromágneses sugárzás is hullámtermészetű. Hanem, hogy azok a hullámok szimultán létező állapotok függvényei. S a kvantumfizika különlegességei addig tartanak, amíg a szimultán állapotfüggvények koherenciái nem esnek szét valami környezeti hatásra (pl. egy méréstől).
> Azt viszont indokolatlan elvárni, hogy az atomot szétszedve belül valami olyan típusú magyarázatra leljünk, mint mondjuk egy makroszkopikus struktúrában.
Tudsz valamit, ami indokolná hogy miért gondolod indokolatlannak?
Például egy fullerén simán átmegy 2 résen egyszerre (1999), mégis, nagyon szép szerkezete van. Mi indokolja hogy mondjuk egy elektronnak nincs ugyanolyan szerkezete, mint egy fullerénnek? Mert a hullámtermészetével kapcsolatos tulajdonságai nem teszik.
"A szubatomi világról keveset, a térről és a gravitáció működéséről még kevesebbet tudunk."
Úgy tapasztalom, belőled rendszeresen kibuggyannak efféle kijelentések.
A szerénységet ugyan mindig nagyobbra értékelem, mint a megalapozatlan önhittséget, de a te többesszám első személyű kijelentéseidet túlzott kishitűségnek gondolom, már ha az emberiség által elért tudást akartad velük jellemezni. S nem a sajátodat.
Nem gondolod, hogy mégiscsak jelentős tudást bizonyít a mindennapokban széltében használt rengeteg praktikus kvantumfizikai szerkezet (tranzisztor, lézer, stb,), meg azok a különféle kolosszális kísérleti berendezések, amelyek mind sikeresen működnek a szubatomi világ felismert törvényszerűségei alapján? És hasonlóan van ez a gravitáció működésének olyan bámulatos finomságaival, mint az előre megjósolt gravitációs hullámok, a lencsehatások, a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságának detektálása. Ezeket az eszközöket is a gravitáció működésének mélyreható ismerete alapján tervezték és üzemeltetik. Aztán nézd a műholdak pontos navigálását, vagy a globális helymeghatározást, amelyek szintén a gravitáció alapos ismeretét igazolják.
Érdekesebb megismerni a bennük rejlő tudást, mint legyintve lesajnálni.
Azt viszont indokolatlan elvárni, hogy az atomot szétszedve belül valami olyan típusú magyarázatra leljünk, mint mondjuk egy makroszkopikus struktúrában. Szintén naivitás úgy képzelni, hogy a gravitáció belsejében valami erőáttételek rejtőznének. Ezek hasonló félreértések, mint azon igyekezni, hogy egy kristályrácsban valami kampószerű tüneményeket találjunk, amelyek egymáshoz kapcsolják a rácselemeket.
"...vagy nem nézett oda, így nem is létezett az a küszöb (amit nem látunk, az nincs is!)."
Mégis belerúgott, tehát ott volt annak ellenére, hogy nem látta. Azért, mert nem látunk (érzékelünk) valamit, attól még létezik.
"Éppen most olvastam, azt amit egyébként tudtam is, hogy amikor a széken ülünk, csupán arról van szó, hogy testünk és a szék atomjainak elektronfelhője találkozik egymással."
Az erdő sem egy tömör fa, mégsem tudsz átmenni rajta egy teherautóval....
Ha közben belerúg a küszöbbe, két eset lehetséges.
Vagy nem figyelt a valóságra, vagy nem nézett oda, így nem is létezett az a küszöb (amit nem látunk, az nincs is!).
Furcsa dolgok ezek!
Éppen most olvastam, azt amit egyébként tudtam is, hogy amikor a széken ülünk, csupán arról van szó, hogy testünk és a szék atomjainak elektronfelhője találkozik egymással.
Bármilyen "üres" is az anyag, hatalmas erők összegződnek ilyenkor.
Van olyan felfogás, amely szerint a tömör anyag sem tartalmaz semmit, hiszen egy atom egy futbal pálya méretűre nagyítva a kezdőpontnál egy atommag kb. cseresznye méretű lenne, az elektronok meg valahol a tizenhatos tájékán mákszemnyi méretükkel tűnnének fel hol az egyik térfélen, hol a másikon. Gyakorlatilag üres a tér az anyagon belül is.
Persze, már lehet, hogy ez a példa is elavult, én még ezt ismerem.
(Bár én mégis állítom, a világűr nem teljesen üres.)
"Ismert filozófiai őskérdés: egyáltalán létezik-e a világ? NA, ez az omega és az alfa."
Azt gondolom, hogy a tapasztalatot nem érdemes kétségbe vonni akkor sem, ha az érzékszerveink nem a teljes valóságot közvetítik tudatunkba. Amiről van információnk (a megtapasztalás révén) az mégis csak a valóság, jóllehet annak töredéke, de minden kétséget kizáróan létező dolgok állnak mögötte.
A nagy távolságból (belátható kb 13 milliárd fényévnyi sugarú világterünk határától) hozzánk érkező fény nem csak meggyengül az irdatlan távolságban elé került anyagon való áthaladás következtében, hanem az anyag okozta gravitációs erőtér "prizmahatása" folytán a spektrum vonalak is balra tolódnak.
