Amit nálad hallottam, még klasszikus zenén is üvölt, legalább is amikor ott voltam! Rockot már nem hallgatok, és a jazz-hez sem kell, hogy lefújja a nadrágom...
"Végül is melyik phono volt a legjobb mérések szerint?"
Én honnan tudjam, nem én mértem! Csak híreket hallottam mindenféle torzításokról, meg igen komoly eltéréseket két csatorna között, de ez kit érdekel...:))))))))))
Na itt az egyik gond, hogy esetenként! A másik meg hogy a lemezen nem azok a dinamikai viszonyok vannak beállítva, mint ami a koncerten, és egyáltalán semmi sem azonos, még talán a zene sem...:)
Egyszóval képtelenség koncettermet csinélni a szobából, max azt éred el, hogy megsüketülsz...
a paradoxon a lényeg: ha része vagy egy kiegyensúlyozott rendszernek, nem ítélkezhetsz... De ha nem vagy alkotó eleme az illúziónak, nem is fog létrejönni. Minden teszt értelmetlen.
Nem teljesen értek egyet. Ugyanis a koncerteken sem méx oda a karmesterhez és nem tekered le a faxát, h halkits a zenén.
Esetenként baromi hangos tud lenni a zene, és mégsincs semmi hiányérzetem a réxleteket tekintwe.
Mápediglen otthon is xeretem hangosan hallgatni, mert ha az a xerencsétlen zenéx wért izzadwa kiadja a lelkét is, h én az otthonomban jot tudjak hallgatni, akkor nem tehetem meg wele, h lehalkitom, h a háttérböl jol halljam a kinti busz, auto, wagy willamos, esetleg motorcsonak hangjait...
A tézis az volt MonoSE részéről, hogy a hallgató is a rendszer része. Namármost ha jámbor alanyunk süket, akkor azonnal elhanyagolhatóvá válik a rendszer összes többi komponense. Szóval csak poénkodni próbáltam, nem jött össze...
Gondolod? :) Mi más lenne, ha nem illúzió? Ha valaki egy élő koncert után, a cuccát bekapcsolva nem hallja a különbséget, az tényleg süket!:)
Viszont szerintem az a jó rendszer, amit ha hallgatsz, megtöltetés nélkül úgy tudja azt az illúziót kelteni benned, (ha hagyod!) hogy ha nem is élő, de azt megközelítő élményt tud nyújtani. És ami a lényeg, ezt hosszú időn át tudja, úgy, hogy nem fáraszt! Ezért nem hiszek a gyors, kapcsolgatós, üvöltetős, illetve a vaktesztekben, mert szerintem azoknak nagyon kicsi a "felbontása"...
(ez természetesen a saját véleményem, és így vitatható!)
egy kiegyensúlyozott rendszerben nincsenek kitüntetett szereplők, valamennyien azonos mértékben felelősek az illúzió színvonaláért. és mivel illúzióról van szó, a hallgató is e rendszer része:)
Én nem olvasok újságot, mert már nincs aki felolvassa nekem, (mivel olvasni nem tudok, csak írni) így hát kénytelen vagyok szerény tapasztalataimra hagyatkozni...:)
Vakteszten sok mindent be lehet bizonyítani, és ha nagyon akarjuk, annak az ellenkezőjét is...
Az "aranyfül" meg nem én vagyok, vagy tán láttad, hogy magabiztosan dicsérem a saját portékámat valahol? :)
Végül... Ha nem csak irkálnál, hanem olvasnád is az emiledet, akkor láttad volna, hogy még délelőtt válaszoltam...:)
Ok! Hozzáteszem még, hogy akkor érvényes ez, ha a rencer megüt egy olyan szintet, ahol az egyes komponensek cserélye jól hallható. Egyébként meg gondolj bele, hogy egy hangfal cseréjét egyből észreveszi mindenki, még egy 0,1%-os torzítású erősítő cseréjét egy másik 0,1%-os-ra a hallgatóság legalább 60%-a nem veszi észre. Ezt valamelyik angol gyártmányú újságban írták, hogy csináltak ilyen vak teszteket. Bezony ám! Emilemet megkaptad Te aranyfül?
a megjelenő hangzás 85%-ért a hangfal felelős. A maradék 15 az összes többi, de aabból a 15ből az előfok, forrás, végfok kb egyenlőn osztozik, s marad 3% a woodoo-ra, azaz a kábel, hálózat, alátámasztás, demagnetizálás stb.-re.
Megfeledkeztél a leglényegesebb komponensről, ami nem más, mint a szoba! Én a szobának adnék 40%-ot és a hangfalnak 25-öt, a maradékból az elektronikára 25%, a resztlire (kábel, woodoo, stb.) 10% jut.
