Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Szerintem az ovisoknál ez a nagybetű írás nem is írás, hanem inkább rajzolás. Legalábbis én mindig így mondtam, meg ők is, hogy betűket rajzolnak... az írás, az a folyó írás és azt tényleg csak a suliban tanulták s.
a gyerekemmel szintén jártunk félévente egy jó hírű szemészetre, rövidlátás miatt, majd tanulási gondok miatt elvittem pszichomókushoz, ahol kapott 2 feladatot ,majd sürgősen eltanácsolt a Pálfia rendelőbe , ahol kiderült a kettő látása.
Az agy korrigál, semmi_de_semmi jele nem volt ennek a problémának.
:-)) Amúgy én rémesnek találom ezeket a feladatlapozásokat, különösen, hogy már most "értékelik" őket, mosolygó, meg szomorkodó fejekkel. De Ajnát ez totál nem zavarja, így elviselem én is.
Nekem anno úgy derült ki, hogy nincs térlátásom, hogy olyan képeket nézettek velem, hogy mondjuk a bal szemem a kalitkát látta, a jobb szemem a madarat, ha együtt néztem, akkor a madárnak benne kellett volna lenni a kalitkában, de nem volt.
A pálcikás ugyanilyen, ha meg tudta őket számolni, akkor 1. vagy beletrafált véletlenül, 2. vagy rendben van a térlátása. Szerintem a kiegészítősnek ehhez semmi köze, én pl. azokat nulla térlátással mindig meg tudtam oldani, ha gondot okozott, csak az egyik szememmel néztem :-)
Szemvizsgálaton nézték, 2,5 éves kora óta szemüveges, és 3-4 havonta járunk vele kontrolra. MÁrciusban megyünk legközelebb, akkor újra rákérdezek. Bár betűkben nem téveszt, és a számokat (két jegyű) is jól olvassa. Lehet, hogy simán ezek a rajzolós feladatok nem érdeklik, vagy nem mondják jól el nekik, hogy mit kell csinálni.
Na, de ha azt nem tanuljuk leírni, akkor nem teljesen mindegy? Mert értem én, hogy pl. írott "a" betű írásánál nem mindegy, hogyan kezdjük, merre kanyarítjuk stb., de ha leírom, nyomtatottan, hogy "A", akkor nem teljesen mindegy, hogy hogyan teszem? Én nem hiszem, hoyg ezt akadályozni kellene, különben is az oviban is ír, ott sem akadályozza senki.
Más.
A térlátást hogyan lehet jól vizsgálni? Ajna ugye szemüveges, egyik szeme jó, a másik nem. Elvileg néztek nála térlátást a legutóbbi kontrolon, számítógépbe kellett nézni és valami pálcikákat megszámolni, amit csak akkor lehet, ha két szemmel néz. Tudta. De. Az ovis feladatlapokon mindig rosszak neki azok a feladatok, ahol van egy rajz, majd ugyanaz a rajz enm teljesen készen és ki kell egészíteni készre. Lehet, hogy nincs összefüggés, de felmerült bennem.
Biztos, hogy ez valahol mélyebben van, és még csak nem is nevelés kérdése (bár nyilván hat valamennyire a példa, de nem mindenható). Totál könyvmoly családban az egyik tesóm pl. alig vett/vesz kézbe könyvet, csak szakkönyveket olvas el, ha kell.
Emlékszem olyan 10 éves kor körül volt, amikor ajándékba kapta a KÉt évi vakációt, azon röhögtünk a másik tesómmal, hogy lesz 2 év, mire elolvassa.:-)
csak az a gond, ha írni akar, szóval nem nagybetűket karcolni, hanem leírni valamit. én erre adtam alternatívának a mágneses betűket, ami szerintem tök jó alternatíva, de szerinte nem annyira.
de tényleg nem gondoltam, nem is utaltam ilyesmire, hogy az általam vázolt esetleges ok-okozati összefüggésnek a fordítottja is törvényszerű lenne, semmi ilyen szabály nincs a világon.
keresgélek egy jó példa után, de azt hiszitek, találok? majd megőrülök, úgy idegesít pedig :))
ma hallottam egy tanítő nőtől , aki kora alapján már "vén rókának" számít, hogy nagy általánosságban első elején a gyerekek ismerik a nyomtatott betűket, de összeolvasni nem tudnak, és főleg a mássalhangzóval kezdődőek a problémásak.
az írást azért nem szokták javasolni, legjobb tudomásom szerint, mert az írás elemek gyakorlásánál a honnan-hova , merről indul, hova érkezik,problémát okozhat.
vannak nagyon jó kis feladatlapok, amiben az íráslemeket lehet ygakorolni, az pl lehet az nyomtatott nagybetűk karcolása helyett.
Én meg anyukám elmondása szerint irtóra nehezen tanultam meg olvasni, gyakorlatilag első osztály utáni nyáron. A mi időnkben a szóképes módszer volt, simán tudtam melyik képhez milyen szöveg tartozik és kész. Anyukám vért izzadt és nem ment. Aztán nyáron rájöttem. Attól kezdve imádtam olvasni és faltam a könyveket. És van diplomám meg tudományos fokozatom.:-) Szóval ez tényleg nem képesség függő.
Nálunk Ajna nagy könyvmoly, már 1,5 évesen ismert egy-két betűt. Most 5 éves, mindet ismeri (a kis betűs megfelelőket még nem mindet), de az összeolvasást még nem, illetve a magánhangzóval kezdődő egy szótagosak azok mennek. MÉg nem érzett rá. Az a baj bele, hogy nagyon akarná, de irtóra nagyon, csak nem érti, hogy az nem olyan, hogy akkor ő rögtön a Ruminit fogja egyedül olvasni.:-) Egyszerűen nincs türelme kivárni ebben a fokozatosságot. Ezért most kicsit próbálom jegeltetni a témát, elterelni, ha lehet, nehogy elmenjen a kedve.
Én nem érzem olyan nagy gondnak, ha nyomtatott nagy betűket leírkál magától, ő is szeret írni, azt mondja, hogy könyvet ír.:-)
Olvastam valahol egy tanulmányt, ahol azt írták, hogy 5-6 éves korban természetes jelenség a betűk és olvasás iránti érdeklődés, és igazából ez a kor lenne a legalkalmasabb az olvasás megtanulására. Biztos van benne igazság, de az én példám is mutatja, hogy később is meg lehet jól tanulni.:-)
Ezzel maximálisan egyetértek! A fiam ismerte az összes nagybetűt iskola előtt. Ha éppen nagyon akarta, össze is olvasta őket kis hibával, segítséggel, de ritkán akarta nagyon :o) A lányom magától tanulta meg összeolvasni a betűket és még azon a nyáron, szépen komótosan végigolvasta első betűtől az utolsóig az Anna, Peti, Gergő sorozatból az Irány az iskola c. részt és azóta is folyamatosan olvas. Szinte minden könyvet, ami a kezébe kerül. Az egyébként sem könnyű táskájába mostanában minden nap belegyömöszöl egy gyerekenciklopédiát és azt tanulmányozza minden délután leckeírás után a napköziben... na, erre a fiamat semmilyen vesztegetéssel sem tudnám rávenni...:o) szóval a korai olvasás tényleg egy betűfalás nevű belső késztetésből eredhet
ohh, hát a legkevésbé sem szerettem volna semmi ilyesmit kihozni, most kivételesen ha visszaolvasom sem látok benne ilyen irányú fogalmazás-kavarodást. :) sőt, még azt is csak talányosan érzem, hogy van ilyen irányú ok-okozati összefüggés, nemhogy a fordítottjára tudnék még akár csak utalni is.
(én sem tudtam olvasni iskoláskorom előtt, de nagyon, nagyon imádtam a könyveket, rengeteget olvastam kisiskolás koromban.)
nálunk ez jódarabig működött is, hogy ne írjon, rajzoljon inkább, de mostanában nem nagyon tudom lebeszélni, folyamatosan az megy, hogy rajzol valamit és azt kommentálja. tudja, hogy nem szeretem, így sokszor a keze takarásában írja. próbáltam ajánlani neki alternatívát, vettem betűs hűtőmágnest, hogy pakolássza ilyenkor inkább azokat, de azt mondja, hogy értsem meg, hogy neki azt oda kell írnia, mert úgy lesz teljes a rajza. hát erre nehéz ugye mit mondani. :)
én ezzel teljesen egyetértek, mármint hogy nem kell szerintem se a korai olvasást túlmisztifikálni, egyszerűen csak bekattan nekik az összeolvasás és ennyi. talán annyi következménye lehet, hogy akit ennyire érdekelnek a betűk, hogy iskola előtt már sokat foglalkozzon velük, annak nagyobb az esélye, hogy később is szereti a betűket, könyvek formájában is. ez persze remek dolog, de az iskolai képességekhez nincsen sok köze.
Ez nem úgy megy, hogy rászólhatok... csak éppen látom, hogy rajzolgat, aztán ott van egy csomó betű. Vagy orvul a férjem tervrajzára odarajzol betüket... :-) Egyébként tavalyhoz viszonyítva rengeteget rajzol hálistennek. És az emberámbrázolása már egészen pofás. És minden alak olyan vigyorgó, hogy csak na.
Mi csak annyit teszünk, hogy felolvassuk neki azokat a betüket amiket lerajzolt. Nem úgy, hogy á bé cé, hanem a bö cö gö kö stb (ahogy a hangot kiadjuk). Pl a multkor azt írta fel, hogy ÁMBRIS teljesen véletlenül. De leginkább ilyeneket, hogy MÓ meg OŐMAŐ, stb.
Én sem foglalkoznék a suli előtt a betűk mutogatásával, legfeljebb csak akkor, ha a gyerek maga nagyon erőlteti. Egyébként nekünk volt valahonnan egy fakopáncsos ABC, olyan abakusz-fazon, a lemezkék egyik oldalán betűk voltak, a másikon az adott betűvel kezdődő szó és a szóban forgó dolog rajza. Gyanítom, hogy nekem ezt matatták, (maguktól - én sohasem bíztattam őket erre), és így tanultak meg olvasni. Amúgy az, hogy egy gyerek előre megtanul olvasni (írni) vagy sem, semminek sem a fokmérője szerintem, ez olyan, mint a fogzás vagy a beszéd, az egyik jó hamar csinálja, a másik később, de nagyobb ütemben stb. Azért van az iskola, hogy ott tanulja meg... Ha pedig ezt a pedagógus nem így gondolja, vagyis elvárja, hogy tudja, akkor azt az iskolát messze el kell kerülni. :-)))
nem nagyon kellene betúket írni/rajzolni, enyém is mániákusan ír/na, főleg, hogy látja a nővérét, de mindig lebeszélem, hogy inkább rajzoljon valami mást, ne betűket
érdkes, nekem a 3ból egy sem tudott olvasni, s nem is érdekelte őket iskolakezdés előtt.
Ja egyébként nem tudom hogyan is megy ez a "magától olvasás" (pedig én is tudtam már olvasni, csak nem emlékszem...)
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy Iván rajzol betüket. Sokat. És sokszor kéri, hogy olvassam fel, mi van egy-egy táblára írva. De ha pl azt kérdem tőle, hogy mi kezdődik C betüvel, a kutya vagy a cica, akkor néz mint borjú az újkapura.
Most kezdtem vele feladatlapozni, eddig nem is lehetett rávenni. Az írásos meg olvasásokat nem nagyon szereti, a formák és szinek, az ellentétek, meg a számolásos munkafüzeteket szereti. Érdekes, hogy a számok nem okoznak neki gondot.
(Nem kell figyelmeztetni, napi negyed óránál többet nem gyötröm.)
