Ha Te nem tudod, akkor természetesen nem vagy buddhista, mert egy buddhista tudja, vagyis van felőle elgondolása. Ezért tanította azt Buddha, hogy minden jelenség összetett és feltételektől függő.
Ezért. szvsz. először gondold meg, mit jelent számodra a "lélek" szó és utána keress hozzá Tant. Nem helyes szvsz. elolvasni a tantételt és asszerint gondolkodni. Vagy. Mégis helyes út a tanulás? Érdekes, hogy milyen sokan kételkednek ebben és kételkednek az intellektus szükségszerűségében ... bides ez annak, aki egy kicsit ismeri a zent.
"Mivel pedig minden összetett jelenség állandóan változik, mulandó, nem beszélhetünk olyanról, hogy lélek, ha a lelken valami egyedi és állandó szubsztanciát, lényegiséget értünk." (pajoka)
A lélek saját Álmába van belefeledkezve. Öröm és bánat, rémálmok és jó álmok világa. A lélek folyamatosan imaginál. Ekkor a lélek álmodik és érző lénynek éli meg magát.
2. kapu: Üresség, Sunyjata, én, mint Arhat.
A lélek lecsendesül, az álmodás abbamarad, az imagináció megszűnik, csak a ki-be lélekzés, a nagy Üresség marad. Ekkor a lélek nem álmodik, és Arhatnak éli meg magát.
3. kapu: Világosság, Nirvána, én, mint Buddha
A lelket a Világosság járja át, mely maga a szeretet, boldogság, és bölcsesség. Itt a lélek az örök Világosságban fürdik, és Buddhának éli meg magát.
4. kapu: Valasóság, Brahma, én, mint Megváltó
A lélek felébred és kinyitja szemét. Meglátja a Valasóságot és rájön, hogy csak álmodott. Itt a lélek önmaga és a Valasóság kéjében és gyönyörében éli meg magát, mint Krisztus.
Vers: Rémálmok közepette fetrengek, Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom, mit tegyek, Néha sírok, néha nevetek.
Ó milyen nyugalom és békesség van mindenben. Csak a felhőket nézem, És a felhők eltűnnek, De a légzésben megnyugszom szüntelen.
Ó milyen csodálatos melegség, Kedvesség, világosság önt el. Már tudom, reggel van ideje felkelni.
Kinyitom szemem, De az álmomra még emlékszem. Atyám rám mosolyog, és szelíden megkérdi: Fölébredtél Fiam?
... ÉN VAGYOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA ...
Ezt a szakaszt a "Zen Tanítások"ból, már egyszer betettem ide - nem is régen - és most azért teszem ide megint mert van értetlenkedés itt mástól is - pl. a négy kapuval kapcsolatban - és nem értem, ha itt írkál ... csak írkál vagy olvas is másokat?
Amida
ps.: az ego nagyobb tündöklésére és kiteljesedésére ...
Dualitàst jelenthet az, hogy ezen a földön olyan életet élünk amit mi talàltunk ki magunknak. Semmi köze a valòsàghoz. A valòsàg az, hogy mindnyàjan Jézusok vagyunk. Lassan kezdünk erre ràjönni.
"Nekem még a jót és a rosszat sincs alapom megítélni"
Én csak egy objektum vagyok, de nem vagyok az objektivitás birtokában. A jó és a rossz csupán az egyik, melyek korlátai az útnak, amin meg célszerű középen maradni. Vagyis csak tájékozódási formulák.
"A világ duális szemlélete választ el minket Istentől."
Ez számomra azt jelenti, hogy én azzal az Istennel, aki rajtam kivűl van - ha ez igaz lenne - soha nem válhatok egyé. Ebben a duális párban az egyik aspektus énlennék, a másik meg Isten. Ezt én nem tudom elfogadni.
A jó és a rossz ebben a világban van. A hamis jó és a hamis rossz egy másik világban ... a hamis világban. Ezt persze nem tudom értelmezni.
"Aki beleragad a világ mocskába "
Ezzel egy szólásra utaltam, nem tudom ismered-e? Fex urbis, lex orbis. A város szennye, a világ törvénye ... mert vox populi, vox dei. Ezt sem fogadom el, mert nem élek nyájban. Ezért sem vallások sem hamisvalások parancsaik nem vezetnek.
A vallásom, a tükröm. Az Isten(nek) a projekcióim.
Amida
ps.: értem amit írtál, remélem Neked bejön, ... hiszen a Te hitvallásod
"Ezt azért megkérdőjelezem. Az érzelmek és gondolatok, ha az ember a viselkedéséből és cselekvéséből éppen mellőzni törekszik a tegyük fel általad említett TUDFATOSSÁG biztosítása céljából nem igen kerülhetőek meg anélkül, hogy ne fojtsa el az ember azokat önmagában."
Emiatt a véleményed miatt mondtam, hogy valószínűleg azért mondod ezt, mert ilyen élményed még nem volt. Nem is hibáztatlak a véleményed miatt.
"Különben a szavaiidal élve "kizökkentenek" a TUDATOSSÁGBÓL."
Olyan ez, mikor mész a villamossal (elme), és leszállsz róla. Látod hogy elmegy, meg azt is hogy jön egy következő. De azokra nem szállsz fel, csak látod, hogy jön - megy. Nem kell buldózerrel odébb letaszajtani a sínekről, mert "nem akarod látni". Gondolom érzed a különbséget aközött amit én mondok, és aközött, amit te feltételeztél erről...
"De mit is mondasz? Ha szeretsz valakit, akkor hozzá a szeretet és megértése kikerülésével TUDATOSAN akarsz viszonyulni?"
Itt jelentős különbség van kettőnk felfogása között. A szeretet az én értelmezésemben nem függhet érzelmi állapottól. Amit te mondasz az az érzelgősség, ami egyik végpontja a csöpögő csimpaszkodás, a másik az őrjítő gyűlölet. Közötte meg van némi fokozat. Amiről én beszélek, nem kötődik egyikhez sem. Nem véletlenül idéztem Weörest a múltkor a szeretetről. Mit is mond erről?
"Az érzelgésről
Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.
Mikor a szereteted válogatni kezd, már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.
Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomorúságosabb. Egyik irányba szeretni csak akkor tud, hogy másik irányba gyűlölködik; vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga kavargó formátlanságához mér mindent; akármerre fordul, jó nem fakad belőle. [..] "
"Aztán pedig kihagytad a fontosabb dolgot, ami a tapasztalt dolgok megértésére vonatkozik."
Nem hagytam ki. Jó sokszor mondtam, hogy az elmével-megértés a tapasztalatra épül, abból indul ki. Egy mondatban ott a kettő, és még a kapcsolat is közöttük...
"Ha tehát rossz értelmezés épül a tapasztalatra, attól még nem a tapasztalat a hibás, hanem azok az elvek, amivel tévesen magyarázni próbálják."
Egyetértünk.
"Természetesen ez a későbbiek során csak kiszélesedik, kivéve, ha olyan elveket, hiteket és eszméket kell átvennie, ami már a valóság értelmezését inkább elhomályosítja, mint megvilágítja."
Egyetértünk. Sajnos gyorsan kialakul a szűrés.. mert a felnőttek is ezt csinálják. A gond az hogy (a későbbi felnőtt) később se lép ezen túl, mert a felnőttek se lépnek túl rajta. Még a lehetségességéről se tudnak.. még kevésbé a módszereiről.
"Megint rosszul értesz. Nem a tapasztalatok lenyomásáról beszélek, hanem azok félreértéséről, amelyet a tapasztalatok hamis magyarázásából eredeztetek."
Értem. Egyetértek. Viszont hozzáteszem, hogy nem minden tapasztalat igényel magyaráztatot. Sokszor csak torzítja azokat. Azt hisszük, hogy attól hogy megmagyarázunk valamit, attól maga a tapasztalat teljesebb, egészebb, jobb lesz. Holott AZ jottányit se változik, inkább csak tönkrevágjuk azt, a nagy okoskodással. HANGSÚLYOZOM, valóban sokszor kell elemezni, összehasonlítani, stb. De sokszor teljesen felesleges, romboló, szűrő, torzító.
"Tehát ha másokat akarsz megérteni, és a saját tapasztalataid magyarázataival próbálod ezt megtenni, akkor biztosan félre fogod az embert érteni."
Isten ments, hogy az én tapasztalataim ÉRTELMEZÉSÉVEL értsem meg a másikat!!!
"Mivel téves összefüggéseket és hibás okokat állapítunk meg tegyük fel azért, mert önmagunkból indulunk ki magyarázatukhoz, mikor nem kellene."
Igen, ez is probléma.. mikor a tapasztalatainkat megmagyarázzuk magunknak (lásd fentebb a haszontalanságát), és ezt még rá is toljuk a másikra.. kész..
"Nem így van. Azzal csak tudod, hogy mit jelent a lelki fájdalom, ha neked is volt hasonlód, de fogalmad sincs még arról, hogy neki miért is van."
Ha lelki fájdalma van, saját tapasztalatból tudható, hogy nem sokat segít, ha én próbálom megváltozatni az okokat. Azokat már nem lehet megszüntetni. Nem lehet visszacsinálni, ami már megtörtént. Sejthetem hogy mi érezhet (hogy csúnya orr, vagy bármi az ok, abban az időpontban már nem számít), és max készen állok, ha úgy érzi, tehetek valamit érte, akkor tegyek. Megpróbálhatom megérteni az okokat, ez hasznos lehet, de közvetlen nem biztos hogy segít rajta. A helyzetén (külső paraméterek), mást talán lehet tenni, de az már egy másik dolog.
"Az IS tapasztalat, az egyén tapasztalata, amit viszont a másik csak megérthet, és akkor vele együttérezhet."
Annyit tehet, hogy látja - megtudja hogy hogy érzi magát a másik, erre utánakeres a saját érzelmi "emlékei" között, mi az ami a legjobban passzol a másikon látottakhoz - általa elmondottakhoz, és ilyen beállítással várja a másik esetleges kérését, reakcióit (és legtöbbször ezalatt reméli, nem kell átélnie azt, mint amit a másik most.. ezt hívjuk általában együttérzésnek, mert azt hisszük, ha ilyenkor segítünk a másiknak, akkor velünk ez már nem fordul majd elő).
"Nekem még a jót és a rosszat sincs alapom megítélni"
Dehogynincs. A saját életed és tapasztalataid alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy meghatározd mások számára érthetően NEKED mi jelent jót vagy rosszat. A jó és rossz felosztása addíg segíteni tud az embernek amíg a megértést próbálja vele tolmácsolni. A gond az, hogy fordítható megtévesztésre is, és innentől már konfliktusok, összeütközések termetéséhez nyújt alapot.
"A világ duális szemlélete választ el minket Istentől."
EZ nem igaz. Ami elválaszt, az az Istenről, életről, emberről alkotott hamis nézetek összessége, nem pusztán a duális szemlélet léte.
A duális szemlélet még szolgáltathat helyes alapot a valóság megértéséhez, mint ahogy egy fekete-fehér kép is szolgáltathat helyes képet egy színes világba való betekintéshez. Ami a problémát jelenti, ha a képet meghamisítják, retusáljék érdekek szerint, és különféle módosításokkal egész más jelentést visznek bele, és úgy akarják a hamis képet mindenkivel kezeltetni, mintha az lenne a valóság igaz képe.
Nem a jót kell elválasztani a rossztól, hanem a hamis jót a jótól, és a hamis rosszat a rossztól. Mindjárt nem fogsz a kútba ugrani, ha tudod, hogy annak eredménye rád nézve veszélyes, tehát rossz.
"Aki beleragad a világ mocskába "
Miért is gyalázod a világot? A világ tele van értékes, igaz, szép, és nemes dolgokkal. Próbáljunk meg vele aképpen viselkedni, és ne olyan megvetően, ahogyan azt a vallások rádparancsolják. Vagy éppen az ilyan hazug vallási parancsok miatt lett olyan nem törődöm az emberiség a világgal és a természettel szemben?
"meg lehet a gondolkodást és érzelmeket kerülni, azok gátlása NÉLKÜL."
Ezt azért megkérdőjelezem. Az érzelmek és gondolatok, ha az ember a viselkedéséből és cselekvéséből éppen mellőzni törekszik a tegyük fel általad említett TUDFATOSSÁG biztosítása céljából nem igen kerülhetőek meg anélkül, hogy ne fojtsa el az ember azokat önmagában. Különben a szavaiidal élve "kizökkentenek" a TUDATOSSÁGBÓL.
Ennek hibáját látom a mai hétköznapok bonyolításában, ugyanis az iskolában, a munkahelyen éppen arra való törekvés zajlik, hogy az egyén TUDATOS legyen, ami gyakorlatilag az érzelmeinek befolyásoló és önálló gondolkodásának akadékoskodó jellegét a tanulásból és a munka kötelességszerű elvégzéséből sikeresen kizárja. Ez bizony nem megkerülés a tudatos viselkedés és munka kedvéért, hanem a gondolkodás és az érzelemek korlátozása, amely ha nem sikeres, összeütközést teremt az egyén és a kötelezettségei között.
De mit is mondasz? Ha szeretsz valakit, akkor hozzá a szeretet és megértése kikerülésével TUDATOSAN akarsz viszonyulni?
Szerintem ez legalább olyan, mint arra biztatni valakit a tizedik széléről, hogy ne gondoljon a mélységre, ne érezzen félelmet és TUDATOSAN lépjen előre kettőt.
"Ha jól értem, szerinted ez a "csupán csak tudás" alacsonyabb értékű a tapasztalat híján lévő agyalásnál."
Rosszul érted. Először nem helyeztem prioritásba a dolgokat, mindennek megvan a maga helye attól függően hol fontos. Aztán pedig kihagytad a fontosabb dolgot, ami a tapasztalt dolgok megértésére vonatkozik. A megértés a tapasztalatból származó ismeretek (ami a tudás) feldolgozásából ered. Például az csak tapasztalat, hogy egy látsz egy illetőt egy kavicsot dobálni, ezt maximum tudhatod, hogy az illető kavicsot dobál. Az viszont megértése a dolognak ha felismered, hogy valakit meg akar vele sérteni. Az pedig félreértés, ha önmagából kiindulva magyarázva a jelenséget azt állítja a szemlélő, hogy a távoldobást gyakorolja, mivel önmga csak aból az okból kiindulva dobálna kavicsokat.
A tapasztalat ugyanaz: kavicsdobálás. A magyarázat a más. A megértés a magyarázatok közül a helyes okra világít rá.
Ha tehát rossz értelmezés épül a tapasztalatra, attól még nem a tapasztalat a hibás, hanem azok az elvek, amivel tévesen magyarázni próbálják.
"mindenki úgy születik, hogy tudja, milyen is egy halom poligont fel uv-zni."
Csúsztatsz. Nem az "úgy születésről" beszéltem, hanem gyermekkortől kezdődően, amelytől már vannak olyan tapasztalatai a gyermeknek, hogy a számára szükséges környezet megismerésében képes másokat is megérteni. Természetesen ez a későbbiek során csak kiszélesedik, kivéve, ha olyan elveket, hiteket és eszméket kell átvennie, ami már a valóság értelmezését inkább elhomályosítja, mint megvilágítja.
"Mindig ezekkel az ún. "összefüggések", meg "magyarázatok" hasznosságával, fontosságával jössz, lenyomva a tapasztalatok, élmények fontosságát."
Megint rosszul értesz. Nem a tapasztalatok lenyomásáról beszélek, hanem azok félreértéséről, amelyet a tapasztalatok hamis magyarázásából eredeztetek. Tehát ha másokat akarsz megérteni, és a saját tapasztalataid magyarázataival próbálod ezt megtenni, akkor biztosan félre fogod az embert érteni. A megértés nem a felesleges összefüggések feltárását jelenti, ugyanis nem azt kell megérteni egy cselekedet magyarázatánál, hogy a felhasznált dolog kémiai összetétele mi, hanem a cselekedet testi, lelki vagy elméleti összetevőinek felismerését.
Ha például soha nem ettél volna tortát, akkor igaz lenne az az állításod, hogy megkóstolása nélkül képtelen leszel megérteni hogy a torta mit jelent a másiknak. De azt gondolom, hogy azért az ember többnyire tudja mi mit jelent, élményei is vannak a dolgok felől, és a valódi problémát inkább a dolgok magyarázata okozza. Mivel téves összefüggéseket és hibás okokat állapítunk meg tegyük fel azért, mert önmagunkból indulunk ki magyarázatukhoz, mikor nem kellene.
"Mivel érted meg jobban a helyzetét? Azzal, ha neked is volt (valószínűleg) hasonlód. "
Nem így van. Azzal csak tudod, hogy mit jelent a lelki fájdalom, ha neked is volt hasonlód, de fogalmad sincs még arról, hogy neki miért is van. Sőt biztos lehetsz, hogy nem ugyanazért, amiért neked is volt. A megértés pedig tovább lát azon a szinten, amin a tapasztalatok hasonlósága nem lát túl. Ha például neked lelki fájdalmat jelentett, hogy az orrodat csúfolták gyerekkorodban, biztos lehetsz, hogy a másiknak a lelki fájdalma nem azért van, mert az orrát éppen csúfolták.
Hogyne volna fontos tehát a tapasztalatok megértése, külön azoknak a tapasztalatoknak a megértése, ami mások életében jelentkezik, és azok viselkedését, felfogását magyarázza.
"Az átélés és az amellett esetlegesen megjelenő "helyzetelemzés" között elég vastag határvonal húzódik"
Különösen az értetlenség, együttnemérzés határvonala.
"Sarkítottan kifejezve a különbség TE és a te CSELEKETEID között van"
Ez rosszabb meghatározás a korábbi elveidnél, amelyben az ego egy benned létező, parancsoló és követelőző személyiséget jelentett, és amitől meg kell szabadulni az egyénnek ahhoz, hogy az őnvaló tudatosságára, az önvalóval való egységre eljusson. Ugyanis az "egoizmusban" nem szenvedő ember is cselekszik, még pedig enm egoistán, tehát az a fajta megkülönböztetés, ahogyan szembeállítod az egyént a cselekedeteivel ugyanazt a tartalmat hordozza, mint amikor nem lehet vele szembeállítani.
" Ez a "belső tartalom" a tapasztalat."
Az IS tapasztalat, az egyén tapasztalata, amit viszont a másik csak megérthet, és akkor vele együttérezhet. Ahhoz viszont hogy megérthesd a másik külső jegyeiben jelentkező "belső tartalmát" meg kell tudni látni a kettő közötti összefüggéseket, amelyek természetesen egészen mások lehetnek, mint amelyek nálad jelentik a külső jegyeid megyarázatát.
"Az helyett, hogy találomra felsoroltál néhány általad kétségesnek vélt dolgot, inkább megérteni kellene mit jelent az érzelmek és a gondolkodás korlátozása."
Én ezekről szót se ejtettem, mert NINCS szó korlátozásra való törekvésről.
"a hibája a nézetednek a TUDATOSSÁGRÓL, hogy nem számol a gondolkodás és érzelem akadályainak belső megteremtésének a lehetőségével."
A te nézetednek hibája az, hogy el se tudja képzelni (tapasztalat híján), hogy meg lehet a gondolkodást és érzelmeket kerülni, azok gátlása NÉLKÜL.
"Aha, sejtem, hogy ott kavarodunk el egymás mellett, hogy a megértést össze zavarod a tapasztalatokon keresztül nyert ismeretekkel, ami még nem a megértés, hanem csupán csak tudás."
Ha jól értem, szerinted ez a "csupán csak tudás" alacsonyabb értékű a tapasztalat híján lévő agyalásnál.
"Megértés akkor válik belőle, ha a tapasztalatok összefüggéseit, feltételeit, okait és következményeit a maga valóságában látod meg, nem pedig azokat félreértve magyarázod a tapasztalataidat."
Igen, talán félre lehet magyarázni a tapasztalatokat. Csahogy ebben az esetben is a rossz értelmezés megint csak a tapasztalatokra épül..
"Tehát nem az a gond, hogy van vagy nincs olyan tapasztalatod mint a másiknak, hiszen általában szokott lenni az embernek már gyerekkorától fogva."
Hát igen, mindenki úgy születik, hogy tudja, milyen is egy halom poligont fel uv-zni..
"Az összefüggésekkel van baj, ami éppen az életünk, felfogásunk és viselkedésünk különbözőségéből fakad."
Mindig ezekkel az ún. "összefüggések", meg "magyarázatok" hasznosságával, fontosságával jössz, lenyomva a tapasztalatok, élmények fontosságát. Mennyivel jobb egy szelet torta megevésének élménye, ha végiggondolod az alkotórészeinek összefüggéseit??? Mennyivel jobban érted meg az ÉLMÉNYT, amit benned kiváltott, ha szételemzed a tortát??? Mennyivel jobban értesz meg valakit, ha te meg se kóstolod, és valaki más élményét meg "megérted", tapasztalat híján?
"Ha pedig azok magyarázatához nem önmagából (tehát nem saját tapasztalatainak értelmezéséből)"
A tapasztalatokat NEM KELL értelmezni, hogy megérts másokat. Értelmezed te hogy valakinek "lelki" fájalma van? Mivel érted meg jobban a helyzetét? Azzal, ha neked is volt (valószínűleg) hasonlód. És akkor se lehetsz biztos benne hogy az ugyanaz. Mindenfajta értelmezés meg összefüggések felkutatása helyett elég ha felidézed magadban, neked milyen volt, és mindjárt könnyebben megérted (vagy inkább megpróbálod magad beleélni) a másik helyzetét.
"...a másik megismeréséből, a megértésre csak akkor nyílik lehetőség."
Szerintem amit keversz, az a másik körülményeinek, helyzetének megértése, és nem AZ, AMIT ÁTÉL. Az átélés és az amellett esetlegesen megjelenő "helyzetelemzés" között elég vastag határvonal húzódik.
"Az "én", az "ego" fogalmát nem az emberen belül kell valamitől (önvaló, örökkévaló lényeg, szellemi valóság, transszcendens állapot, tudatalatti vagy feletti, test és lélek, stb) megkülönböztetni"
Nem is. Sarkítottan kifejezve a különbség TE és a te CSELEKETEID között van.
"Az önzés valójában egy "értékelés"
Egyetértünk. A kiindulópontja az...
"Azonban ezek a kívülről alkotott képi és hangi megoldások csupán kiegészítő ismeretek önmagadról, amelyből hiányzik a belső tartalom. Azt nem tudod felvenni videóra hogy mit gondoltál és mit éreztél, csak annak külső megjelenését.."
Pontosan ez a "belső tartalom" az, ami nélkül nem érthetsz meg másokat maradéktalanul, a pusztán érzékszervek által érzékelt külső jegyek, sőt, elmondásuk alapján sem. Ez a "belső tartalom" a tapasztalat. Lehet elemezni mindenfélét magunkban, de tapasztalati alap nélkül semmit sem ér az egész elemzés, meg "összefüggés"...
"Aha, szóval a düh, utálat, szomorúság nem természetes. Ezek szerint természetellenes. Ha jól értelek..."
Az helyett, hogy találomra felsoroltál néhány általad kétségesnek vélt dolgot, inkább megérteni kellene mit jelent az érzelmek és a gondolkodás korlátozása. Tovább menve annak megynomorítása milyen szinten teszi természetellenessé az ember viiselkedését, ami az (emberi vagy környezeti) természet pusztításának és deformálásának eredményéhez vezeti.
"Szó sem volt belső akadályok "teremtéséről". "
Kimondva nem is volt. Pont ez a hibája a nézetednek a TUDATOSSÁGRÓL, hogy nem számol a gondolkodás és érzelem akadályainak belső megteremtésének a lehetőségével.
"de én csak olyan dolgot tudok megérteni másokban, ami bennem is megvan"
Pont ezen kell túllépni. Ezt fújom kezdettől.
"Sosem fogod megérteni, miért LEHET EGYÁLTALÁN jó bárkinek, ha ki se próbáltad. "
Aha, sejtem, hogy ott kavarodunk el egymás mellett, hogy a megértést össze zavarod a tapasztalatokon keresztül nyert ismeretekkel, ami még nem a megértés, hanem csupán csak tudás. Megértés akkor válik belőle, ha a tapasztalatok összefüggéseit, feltételeit, okait és következményeit a maga valóságában látod meg, nem pedig azokat félreértve magyarázod a tapasztalataidat. Tehát nem az a gond, hogy van vagy nincs olyan tapasztalatod mint a másiknak, hiszen általában szokott lenni az embernek már gyerekkorától fogva. Az összefüggésekkel van baj, ami éppen az életünk, felfogásunk és viselkedésünk különbözőségéből fakad. Ha pedig azok magyarázatához nem önmagából (tehát nem saját tapasztalatainak értelmezéséből) indul ki az ember, hanem a másik megismeréséből, a megértésre csak akkor nyílik lehetőség.
"Én definiáltam, szerintem ki az önzetlen. Igen kevés embert találtam, aki képes rá."
Ha definíciónak nevezed az én-telen megfogalmazásodat, akkor viszont hibásan. Ez nem csak képtelenség, hanem egyenesen az ember természetének félrevezető magyarázatát jelenti. Az "én", az "ego" fogalmát nem az emberen belül kell valamitől (önvaló, örökkévaló lényeg, szellemi valóság, transszcendens állapot, tudatalatti vagy feletti, test és lélek, stb) megkülönböztetni, hanem a "másik" embertől azaz a "te", az "ő" fogalmától megküölönböztető módú használatra használjuk. Az önzés valójában egy "értékelés" amelynek eredménye a "másik", a "többiek" lekicsinylése, figyelembe (semmibe) nem vétele, hátrányba szorítása, amelyből sok sérelem és szenvedés származik.
Jobb definíció az "ego" helyett az "én-tudat", ami az embernek saját magáról alkotott képét jelentené (ami lehet igaz is és hamis is), is nem zavarja bele egy "lényeg" és önmaga az ember közötti meghasonlás elméletét.
""kívülről" meg lehet figyelni magad "
Való igaz, sőt az is a saját érzékszerveiden keresztül történik, amit gyorsan itt kihagytál. Azonban ezek a kívülről alkotott képi és hangi megoldások csupán kiegészítő ismeretek önmagadról, amelyből hiányzik a belső tartalom. Azt nem tudod felvenni videóra hogy mit gondoltál és mit éreztél, csak annak külső megjelenését, ha éppen őszinte voltál a felvételen.
"Az érzelmek alatt én az ember környezetének hatására születő természetes érzelmeket gondolom, nem pedig azokra, amelyek az emberi természet megnyomorítására, elnyomására, korlátozására adott torz, hibás válaszként születik."
Aha, szóval a düh, utálat, szomorúság nem természetes. Ezek szerint természetellenes. Ha jól értelek...
"Ez azonban nem használható fel arra, hogy te a TUDATOSSÁG nevében az összes érzelem és gondolkodás ellen tegyél belső akadályokat, hogy nehogy kontrollt vegyen rajtad a düh."
Szó sem volt belső akadályok "teremtéséről". Abból van a baj mindig.. (lásd pont a fentebbi példád..)
"Ez pontosan AZT jelenti, hogy CSAK azokat vagy KÉPES megérteni, aki hozzád hasonló."
A "hasonló" nem azt jelenti hogy ugyanolyan. Lehet hogy buta vagyok, de én csak olyan dolgot tudok megérteni másokban, ami bennem is megvan. Ha még csak hasonlót se tapasztaltam, a "megértésem" nem lehet más mint kitaláció, spkuláció (ami akár még hasznos is lehet, jobb híján).
"Én pedig arról beszélek, hogy ha nem magadból indulnál ki, akkor a tőled eltérő gondolkodású, életű, viselkedésű embereket is KÉPES lennél megérteni, mert az értelem KÉPES ilyesmire."
Éppen erre cáfolt rá a poligon uv-zási példám. Sosem fogod megérteni, miért LEHET EGYÁLTALÁN jó bárkinek, ha ki se próbáltad. Az értelem ERRE nem képes, bármennyire is szeretnéd. Kiszintetizálhat valamit, de az nem lehet ugyanaz. Gondolom ez világos.
"Ismerjük az önzetlenség látszatával operáló papokat és egyházatyákat, ám az ő példájuk alapján nem helyes megkérdőjelezned a valóban önzetlen segítségeket."
Én definiáltam, szerintem ki az önzetlen. Igen kevés embert találtam, aki képes rá. Ráadásul még róluk is csak feltételezhetem (sokkal nagyobb % eséllyel) hogy tényleg önzetlenek, mert sosem tudhatom...
"Mindent az ember elsősorban belülről figyel meg, a szemeivel, füleivel és érzékszervei segítségével. Megpróbálhatja kivűlről ezt a tapsztalatot elképzelni, de ahhoz már fel kell dolgozni ezeket a megfigyeléseket."
Igen, ezek az érzékszervi tapasztalatok. Viszont "kívülről" meg lehet figyelni magad kétféleképpen is: felveszed magad videóra, vagy figyeled milyen dologra hogyan reagálsz. Ha pedig ez utóbbi megtehető, nem lehetsz (csak) a reagálás, se a (csak) reagáló, mert mindkettőt meg tudod figyelni. Akkor mégis mi/ki vagy?
"De egészen más, ha az esetlegesen megjelenő düh "
Látom van egy érintetlen terület, amit nem vizsgáltunk ahhoz, hogy megérsük egymást. Ha te a "dühre" gondolsz érzelmek alatt, akkor nem járunk egy cipőben.
Az érzelmek alatt én az ember környezetének hatására születő természetes érzelmeket gondolom, nem pedig azokra, amelyek az emberi természet megnyomorítására, elnyomására, korlátozására adott torz, hibás válaszként születik.
Nem jelenti azt, hogy bármelyik születik, ne próbálja az ember megérteni miért került ilyen állapotba, helyzetbe, miért vett rajta erőt ilyen indulat, azaz annak a környezetnek a megértése továbbra is fontos marad, amelyben ezek az érzelmek és indulatok születnek, mégha az harag, düh, gyűlölet vagy akár öröm, szeretet és nyugalom lenne is az.
Annak veszélye persze igaz, hogy az ember elveszíti a fejét, de ez valójában inkább korlátoltságának eredményeként jön létre amely olyan tehetetlenné teszi már az áldozatát, hogy indulatoskodás nélkül már nem lát megszorításaira segítséget, és ez el is zárja egyben a körülményeinek megértése felé tehető lépéseit.
Ez azonban nem használható fel arra, hogy te a TUDATOSSÁG nevében az összes érzelem és gondolkodás ellen tegyél belső akadályokat, hogy nehogy kontrollt vegyen rajtad a düh.
"szerinted az ellenkezője? "
Ja persze. Két nemet használsz nem egyet.
"Sosem mondtam hogy nem vagyok képes megérteni másokat. "
Ez következik abból az állásfoglalásodból, hogy másokat csak a saját magadon keresztül óhajtasz megérteni. Ez pontosan AZT jelenti, hogy CSAK azokat vagy KÉPES megérteni, aki hozzád hasonló. Én pedig arról beszélek, hogy ha nem magadból indulnál ki, akkor a tőled eltérő gondolkodású, életű, viselkedésű embereket is KÉPES lennél megérteni, mert az értelem KÉPES ilyesmire.
"könnyen ámítja magát azzal hogy miközben olyan "szívesen" segített másoknak, közben ő milyen "önzetlen maradt"."
Ismerjük az önzetlenség látszatával operáló papokat és egyházatyákat, ám az ő példájuk alapján nem helyes megkérdőjelezned a valóban önzetlen segítségeket.
"Tehát szerinted olyan szinten kell hozzájuk őszintének lenni, amilyen mértékben megbízol bennük?"
A "kell" csavarásoddal probléma van. Amiről beszéltem, hogy a bizalom felkelti az őszinteséget, a bizalom elvesztése az őszinteség elvesztését is jelentheti. Ez az elvesztés nem egyenlő a hazudozás megkezdésével, hanem akkor egyszerűen nem kötik a bizalmat elvesztett illető orrára a dolgokat. Az olyan ember pedig igen ritka, aki minden körülmény között és mionden helyzetben őszinte, mivel ez sokszor iggen nagy bátorságot követel, sokszor pedig vakmerőséget jelent.
""megfigyelni csak külső pontból lehet" "Nem igaz." Mondj példát."
Mindent az ember elsősorban belülről figyel meg, a szemeivel, füleivel és érzékszervei segítségével. Megpróbálhatja kivűlről ezt a tapsztalatot elképzelni, de ahhoz már fel kell dolgozni ezeket a megfigyeléseket.
"ami annyit tesz, hogy nem veszed TUDOMÁSUL azokat."
Nem. Azt mondtam, hogy nem azok kontrollálnak. A döntésben figyelembe lehet venni (már amennyiben szükséges dönteni). De egészen más, ha az esetlegesen megjelenő düh ellenére (ami szerinted - ahogy írtad - kéne hogy kontrollálja a döntésed) nem csapod arcba a másikat, hanem képes lehetsz ennek ellenére másként cselekedni.
"nem tudsz nem önmagadból(tapasztalataidból) kiindulva megérteni semmit" "Ezt nem elírtad? Eddig azt hangoztattad, hogy másokat csak a saját tapasztalataidból kinidulva lehet megérteni, most meg az ellenkezőjét állítod?"
Nem. Ez szerinted az ellenkezője? :)
"Nem is csodálom, hogy olyan alapelvek mellett képtelen vagy megismerni másokat"
Hozzászólások óta ezt a badarságot hangoztatod. Sosem mondtam hogy nem vagyok képes megérteni másokat. És erre a feltételezésekre már építkezel is..
"Veled szemben én ismerek olyan embereket, akik képesek megérteni a másikat, csakhogy azok életéből nem hiányzik sem az érzelem, sem a gondolkodás."
Őket is ugyanilyen módszerrel ítéled meg, mint engem? :) Ilyen biztosan kijelentve valamit, az elgondolásaid alapján?
"egy puszta emberi segítséget is indokolatlanul önzésnek minősítesz."
Világosan elmondtam a véleményem. Kár kiforgatni.
"Eleve rossz mintát veszel alapul."
Nem rosszat, hanem egyet a sok közül. Ott volt a "/jóságos" szó is, mint verzió, ami nem feltétlen kötődik egyházhoz. Nem véletlen írtam oda azt is. Bármilyen egyházi csoport tagja (xy felekezet, gyülekezet, akármi, nem kell annak papnak lennie), könnyen ámítja magát azzal hogy miközben olyan "szívesen" segített másoknak, közben ő milyen "önzetlen maradt". Lehet hogy segített másnak, de vissza is élt azzal, hogy a másiknak valamire szüksége volt, és saját önös céljaira is felhasználta azt. És még közben el is hiteti magával és másokkal, hogy ő milyen önzetlenül cselekedett.
"Ha magadban megbízol,. akkor magadhoz őszinte vagy, de ez másoknál már a bizalom és bizalmatlanság mélységétől igen tud függni."
Tehát szerinted olyan szinten kell hozzájuk őszintének lenni, amilyen mértékben megbízol bennük? Szerintem bármikor jogod van kitérni a válaszadás elől, ha a kérdésnek semmi köze a céghez/főnökhöz.
"megfigyelni csak külső pontból lehet" "Nem igaz."
Mondj példát. Szerintem ha elborít a vörös köd (tehát MÁR az IRÁNYÍT, és nem tudsz felülemelkedni rajta), abból a helyzetből elég nehéz megfigyelni bármit.. főleg magad..
"Ismétlem: Nem azt mondtam hogy nem jelennek meg. Csak nem ezek irányítanak"
Arról beszéltél, hogy az érzelem, a gondolkodás és a tett kizökkent a TUDATOSSÁGODBÓL, ami annyit tesz, hogy nem veszed TUDOMÁSUL azokat. Ebben benne van az a gondolat hogy amikor jelen vannak, TUDATOSAN számodra még sincsenek jelen, és ezért nem is írányítóak nálad. Nem csodálatos, ha ilyenkor valaki nem anyáz, hiszen észre sem veszi mi zajlik körülette, hiszen alapszabály, hogy ne figyeljen oda, ne észlelje és ne is értse meg mi zajlik ott le, hiszen akkor kizökkentené a TUDATOSSÁGBÓL vagy írányítóvá válna a választásában, döntésében ami történik. Pedig biztos, hogy éppen az érzéseid és a gondolkodásod adhatná meg az egyetlen helyes döntést és választást a környezeteddel való viszonodban, nem pedig azoknak a kizárása a TUDATOSSÁGODBÓL. Az érzelmek és a gondodás tud éppen abban segíteni, hogy a környezeteddel való viszonyodat ne annak megismerése nélkül, odafigyelés érzékenysége és a megértés nélkül kezeljed, tehát csak az érzelmek és a gondolkodás tud megfelelő figyelmet és éberséget biztosítani neked a környezet megértéséhez,a helyes választáshoz és döntéshez, de te ezt alapszabályaid hibás volta miatt figyelmen kívül hagyod, kikerülöd, és helyébe egy olyan TUDATOSSÁGOT helyezel, amiből éppen ezért hiányzik az érzelem és a megértés. Ez pedig konfliktushoz és összeütközéshez vezet a környezeteddel.
Tehát figyelemről, és éberségről beszélsz, de az a figyelem és éberség, amelyből hiányzik az érzelem és a gondolkodás, csak ostoba erőszakot jelent a környezeteden.
"nem tudsz nem önmagadból(tapasztalataidból) kiindulva megérteni semmit"
Ezt nem elírtad? Eddig azt hangoztattad, hogy másokat csak a saját tapasztalataidból kinidulva lehet megérteni, most meg az ellenkezőjét állítod?
És akkor miből akarsz kiindulni, ha nem önmagad ismeretéből?
"Nem. Nem vagy képes. VALAMIT felfogsz belőle"
Természetesen ezt magadra értetted. Nem is csodálom, hogy olyan alapelvek mellett képtelen vagy megismerni másokat, ahol saját TUDATOSSÁGODBA nem engeded érvényesülni az érzelmeket és a gondolkodást. Ahol a figyelem és éberség a környzeteden való erőszakot kell hogy jelentse, mivel hiányzik belőle az odafigyelés érzelmei és a gondolkodó megértés. Veled szemben én ismerek olyan embereket, akik képesek megérteni a másikat, csakhogy azok életéből nem hiányzik sem az érzelem, sem a gondolkodás. Mégegyszer nem csak úgy jelen van náluk az érzelem és gondolkodás, amit nálad a TUDATOSSÁGOD előszeretettel figyelmen kívül kell hogy hagyjon nehogy irányítóvá váljon választásodban és döntésedben, hanem a figyelem és éberség valódi alapját szolgáltatják, a helyes választáshoz és döntéshez.
"Az adott példa adott feltételekre volt igaz"
Csakhogy a feltételeidet úgy szabtad önkényesen meg, hogy kizártál belőle minden valóságos feltételt annak érdekében, hogy hamis állításod igazoltnak tüntethesd fel. A kérés és parancs ebben a mesterséges, tehát nem valós feltételek között tehető olyan viszonlagossá, hogy példul ne lásson az ember köztük különbséget.
"Nem csak "elvétellel" lehetsz önző."
Természetesen nem. Nem önzés azonban az,. ha az ember odafigyel magára, foglalkozik magával és értékeli értékes tulajdonságait. Az önzés az, amit mindezekért cserében mások KÁRÁRA végzi a dolgait. Te azonban hibásan definiálod az önzést a szó betűkre bontott elemzésével, és téves következtetéssel azt állítod, hogy az az önzetlenség, amiből hiányzik az "ÉN". Ennek alapján minden valódi önzetlenséget is hamisan tudsz önzésnek beállítani pusztán az "ÉN" részvétele alapján, nem csodálom, hogy egy puszta emberi segítséget is indokolatlanul önzésnek minősítesz. Tehát ha önzetlenül segítesz másokon, akkor azt éppen "TE" teszed, abban "TE" vagy benne, tehát eleve nem lehetsz "ÉNTELEN", ahogyan hamisan kihoztad a szófejtésből, mégis önzetlen vagy, mert nem a saját érdekeid érvényesítetted a cselekedetben, hanem odafigyelve a másik szükségleteire, annek figyelmebevételével határoztál a segítségére.
Eleve rossz mintát veszel alapul. Ha a pap tevékenysége a "jóság szolgálatában" nem azért történik, hogy azt ne fizessék vissza, hanem azért, hogy a túlvilági jutalom reményében minél vaskosabb erszényt reméljen fizetségül, akkor lehet valóban önzésről beszélni. Ám te nem ezt a mintát hoztad fel érvül, hanem hogy pusztán attól lesz önző a "jóság" cselekvője, hogy azt saját maga örömére tenné önzetlenségét, mert az öröm teszi önzővé az önzetlen tettet. Az örörm ugyanis sosem fizetség, hanem kísérőjelenség, és a kettő között különbség van.
"Szóval fejlesszem ki magamban a "képességet", ami szerinted normális dolog"
Ne magyarázd félre a hozzászólásomat.
1. Nem azt mondtam, hogy normális dolog azzal, hogy elismerek egy nem normális dolgot létezőnek.
2. Nem bújtattalak arra, hogy hazudozzál.
A lényeg, hogy az őszinteség félősebb emberek esetében sokszor személyválogató, mert csak akkor őszinte valaki, ha tud megbízni az illetőben. Ha magadban megbízol,. akkor magadhoz őszinte vagy, de ez másoknál már a bizalom és bizalmatlanság mélységétől igen tud függni.
A lényeg, hogy Isten a végsö valòsàgot tudja ròlad (te vagy maga a szeretet) a többit meg lassacskàn te szabad akaratodbòl döntöd el magadròl, amig te is mindezre magad is ràjössz.
Mi lehetnél, ha nem maga a szeretet, hisz ö is az, te pedig belöle valò.
"Ha abból indulok ki, hogy minden egylényegű, akkor az egész létrejött élővilágot tagadom meg, és azt vagyok kénytelen mondani magamnak, hogy minden teljesen mindegy, mert nincs különbség a dolgok között."
Igazad van, a te kifejezésed jobban érthető.
"Én távol vagyok tőle, hogy mindig a mostban legyek... abban igazad van."
Én nem kritizáltalak :)
"De szerintem lehet összehasonlítani, elemezni is a mostban, vagy ha ezeket nem lehet, akkor mégis mit? Csak megfigyelni, vagy mi?"
Megfigyelni. Próbáld ki, hogy elemzés közben meg tudod-e figyelni ahogy elemzel. Nem amit, hanem ahogy. A folyamatot. Ha igen, akkor nem az elme vagy, hiszen az éppen elemez, és te meg tudod figyelni. Ha közben az érzelmeidet is meg tudod figyelni, akkor az érzelmek se te vagy. Amit meg tudunk figyelni kívülről, az mind nem mi vagyunk, mert megfigyelni csak külső pontból lehet. Akkor mik vagyunk?
"És pl. Te ezeket sose csinálod, mert mindig a mostban vagy?"
Akkor nem írnék ide. :)
"Szóval az éberség nem zárja ki az egót, az egó csak nem lesz? egyszerűen."
Nem zárja ki. Azt "zárja ki" hogy azonosítsuk magunkat vele, hogy azt mondjuk, mi az a vélemény vagyunk, amiket az ego éppen hangoztat. Hogy az a külső váz vagyunk, amit az életünkben magunkra aggattunk. stb.
Hogy mindez mindenkinek járható-e, nem tudom. Egyelőre én ezzel a nézettel értek egyet, EZ TETSZIK. Egyszer majd ennek a nézetnek is vége lesz. Minden dolog arra jó, hogy túllépjük a határait. Talán. :)
Én azért látok különbséget... Ha abból indulok ki, hogy minden egylényegű, akkor az egész létrejött élővilágot tagadom meg, és azt vagyok kénytelen mondani magamnak, hogy minden teljesen mindegy, mert nincs különbség a dolgok között. De tényleg vehetjük úgy is, hogy "terminológia kérdése".
Én távol vagyok tőle, hogy mindig a mostban legyek... abban igazad van. De szerintem lehet összehasonlítani, elemezni is a mostban, vagy ha ezeket nem lehet, akkor mégis mit? Csak megfigyelni, vagy mi? És pl. Te ezeket sose csinálod, mert mindig a mostban vagy?
Késöbb meg ezt írod: "Annyit még, hogy az éberség nem zárja ki se a gondolatot, se az érzést, tehát az egót se. Az ego ilyenkor egyszerűen "nem lesz"" Szóval az éberség nem zárja ki az egót, az egó csak nem lesz? egyszerűen.
"érzéketlen, tehetetlen, érzelem és értelem nélkül való "
Nem azt mondtam hogy nem jelennek meg.
"Szerinted nem következik a fenit gondolatmenetedből, még akkor is, ha azt állítod, hogy olyan valakitől veszi el a dontéseket, olyan valakitől sodornak ezek el, aki magát a TUDATOSSÁG mintaképének nevezi?"
Ki az, aki magát annak nevezi? Mondtam én ilyet? Miért jó hogy állandóan affektálsz? Ez tölt el boldogsággal? Akkor tedd..
"Hozzáteszem, a tudatosság alatt ÉN egy figyelmet értek, amelyben benne van az érzelem és gondolat teljes erejével, és ezzel tud valóban tudatos lennei az ember."
Ismétlem: Nem azt mondtam hogy nem jelennek meg. Csak nem ezek irányítanak. Pl. nem borul ez az agyad, ha valaki anyáz, mert képes vagy kívülről is látni a helyzetet, akkor is, ha az érzelmeid/gondolataid mást akarnak diktálni. A választás lehetősége a tudatosság, a figyelem, az éberség.
"megpróbálod azonosként kezelni a szelet torta ismeretét a szelet torta tapasztalatával"
Nem. Én azt mondtam, hogy a megértés a tapasztalaton át vezet. A tapasztalat pedig egyéni, saját, tehát nem tudsz nem önmagadból(tapasztalataidból) kiindulva megérteni semmit, maximum spekulálni.
"megértés pontosan azt jelenti, hogy te anélkül, hogy ugyanazon az eseményeken átmennél mint a másik átment, képes vagy felfogni és felismerni, hogy min megy keresztül a másik."
Nem. Nem vagy képes. VALAMIT felfogsz belőle, persze. De mélységeiben sosem értheted meg. Pl. ha valaki sír, felfogod, hogy "biztos rosszul érzi magát, azért sír" vagy valami hasonló. A valódi, másik által érzetteket értelmmel nem foghatod fel. Magyarul, maximum a te hasonló eredményt kiváltó ismeretedhez hasonlítod az övét. Ami puszta feltételezés, semmi több (persze attól lehet igaz is, de nem tudhatod biztosan).
"a rászorulást egy baleset következtében teszed meg, holott lehet hogy nem szorul rá"
Bámulatos hogy húzod ki magad. Az adott példa adott feltételekre volt igaz, ahol a legnagyobb valószínűséggel csak kétféleképpen segíthettél. Direkt volt lekorlátozva erre a két esetre. És nem esélyek számáról szólt, te is tudod, hanem egy döntésről, mikor azt hiszed hogy "ismered a másik helyzetét, és meg is érted", holott nem. A kérés és parancsolás kérdése pedig nagyon is lehet viszonylagos, ahogy írtam is.
"Például kérés esetén joga van adni és nem adni, parancs esetén joga lehet ellenállni vagy engedni."
Ezért tettem fel a kérdést: KI vette parancsnak, és KITŐL, azt hogy "meg kell tennie" , "mert ezzel segít"? Ez volt a lényeg, emlékszel? Ha pontosan azt teszed amit a másik kért, akkor azt egy robot is végre tudja hajtani. Ha mást teszel, ronthatsz is a helyzeten. Ha bármilyen bensődből fakadó oknál fogva teszed azt, amit a másik kért, akkor ellenkezés nélkül hajtod végre, "megkérdőjelezhetetlen" lett belőle, tehát PARANCS. Még akkor is "ha te adod ki magadnak".
"Hogy örörmöd van azon, hogy másokon segítettél, sem önérdek nincs benne, sem önzés, ha nincs kapcsolatba hozva valamilyen jutalommal, nyereséggel, vagy egyéb számodra hasznot hozó teljesüléssel."
Persze. Nem azt mondtam, hogy a saját örömszerzésedre irányuló tetted másoktól elvesz valamit. Nem csak "elvétellel" lehetsz önző. Sőt, lehetsz önző úgy is, hogy másokon segítesz. De az önzetlenség szóban - ahogy én értelmezem - nincs benne semmilyen önös érdek SE, semmi olyan, ami bármilyen saját érdekre törekszik. Ezért hívják ÖN-zetLENnek. Persze ezt megvalósítani egészen más kérdés. Egyébként még az ilyen féle önzéssel sincs baj addig, amíg valaki nem ámítja magát azzal, hogy "ő most milyen önzetlen cselekedetet" hajtott végre.
"én olyat egyáltalán nem hallottam amit itt éppen itt teljes értelmetlenséggel feszegetsz, hogy másokon valaki AZÉRT segít, hogy saját maga ugráljon az örömében"
Kevés egyházi/jóságos emberrel állsz kapcsolatban :) Akkor látnád, miért is feszegetem.
"Ezt csak azért agyaltad ki, hogy valahogy példát találj önmagad képletének az igazolására, csakhog ytéves."
Mivel úgy látszik, ilyen emberekkel nem találkozál, tapasztalatok, és egyúttal ismeretek hiányában is rosszul ítélted meg a felvetésem. Különben nem adhattál volna ilyen választ. Látod.. mi lenne ha még segíteni is akarnál?
"Nem buta, hanem magadat csapod be. Nem igaz, hogy magadhoz nem tudsz őszinte lenni. Ennyit minden hamis ember képes otthon egyedül megtenni, te ne tudnád?"
Szóval fejlesszem ki magamban a "képességet", ami szerinted normális dolog, hogy másoknak hazudok, és közben higgyem el, hogy így is lehetek magamhoz őszinte. Remek.
"Például valaki a főnöke fenyegetései miatt hazudik neki, de otthon egész biztos nem fog önmagának a dolgoban hazudni, mert nincs ott a főnök."
Ebbôl a háeszbôl az jött le nekem, hogy olyan alapvetôen nem értesz, hogy egyszerüen nem is tudok válaszolni. :(((((((((( Figyi, jössz te Oszihoz szombaton? Ezt nem lehet írásban megbeszélni, akkora eltérés van a nézôpontjaink között, hogy többoldalas litániát kellene írnom, hogy legalább az alapokban valamilyen közös nevezôre jussunk. :((( Ennyi idôm pedig nincs most :(
