Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Ez itt nem csupán fal, hanem sírfülkék. Azt, hogy vannak e bennük, azt nem tudom, de a kolostorkertben is ugyanilyenek vannak körben és azokban vannak.
Van egy ilyen térképfényképem, annyi mindenesetre látszik rajta, hogy milyen sok műkincs látható ebben a szerintem nem túlságosan szép templombelsőben.
Az alsó képen jól látható obeliszknek van egy párja is, valahol azt olvastam, hogy régen ez a tér homokkal volt felszórva és ezek az obeliszkek valami sportvetékedésben játszottak szerepet.
Innen a harmadik képen látszik a hullámzó vitorla, az a Rucellai család címere. Azt olvastam, hogy ők finanszírozták a homlokzat befejezését, 1470-ben.
Mi is oldalról láttuk meg először a Santa Maria Novella-t. Külső szépségében nem gyönyörködhettünk, ugyanis a homlokzata teljesen be volt csomagolva a felújítás miatt. Szép képek után, ez kevésbbé szívderítő hangulat a templom környékéről... :(
Mi a másik oldaláról láttuk meg először, elsőként, amikor megérkeztünk vonattal Firenzébe (a kocsit egy közeli kisvárosban hagytuk). Aztán amikor megkerültük, először nem is volt tiszta, hogy ez is még a Santa Maria Novella, vagy esetleg valami más. :)
A templom felső párkányzatát és homlokzatát Leon Battista Alberti (1404-1472)tervezte, lényegében alkalmazkodott a korábbi homlokzathoz és hagyományokhoz, de ezekkel a különleges inkrusztációkkal tette egyedülállóvá a homlokzatot.
Alberti egyébként a reneszánsz kor egyik legnagyobb gondolkodója volt, számtalan tudományban jeleskedett, de talán az építészet állt a legközelebb hozzá. Egyéb elfoglaltságai miatt viszonylag kevés épületével találkozhatunk, fűműveként a "Tíz könyv az építészről" című művét tartják ( már olasz nyelven íródott), melyben lefekteti a reneszánsz építészet technikai és elméleti ismereteit, valamint a perspektíva alaptörvényeit.
Végül megtaláltam azt az akkor készített fénykép fényképét (az akkori videófelvételeimet hazajövet a kert levideózásával letöröltem, gutaütés volt), itt még a kutyák sem látszanak.
Ezen a képen majdnem olyan hangulat van, mint amilyenben nekem volt részem egy kora reggeli sétán, csak néhánykutya és gazdája volt a téren. A galambok és a kutyák teljes békességben voltak egymással.
A Santa Maria Novella templom és kolostor helyén már a X. században volt templom, de amikor a domonkos rendi szerzetesek tulajdonába került, akkor megkezdték egy hatalmas templom építését. 1246-1300-ig + 1330-1350-ig a harangtorony építése folyt. A homlokzat alsó részének márványburkolata már akkoriban elkészült, a Firenzében már ismert (San Miniato, Battisterium) mintára zöld és fehér márványból alakították ki a vakárkádíveket és a sírfülkéket.
Nagyon különleges és szép, hogy a kolostorkertet és temetőkertet is ugyanolyan kialakítású sírfülkékkel kerítették be.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem magasan ez a firenzei templom tetszik külsőleg a legjobban (belsőleg a San Miniato)
Csak a róla elnevezett pályaudvar miatt, ahogy azt a Toszkána topikban már meséltem. :) Bár ez még változhat, hiszen egyelőre csak kívülről tudtuk megszemlélni. Ez a topik rengeteg csábító úticélt nyújtott már eddig is Firenzében (a szívem csücske ilyen szempontból Fiesole lett), lehet, hogy a Santa Maria Novella is felsorakozik ezek közé. Van egy pár képem, majd figyelek és időben hozom.
Jó tudni még a nyitvatartással kapcsolatban, hogy a Mindenszentek-templom melletti reflektórium, ahol a Ghirlandaio-freskó (Az utolsó vacsora) is látható ill. a bájos kerengő, egy héten csak háromszor van nyitva (H., K., Szo.: 9-12) Legalábbis tavaly így volt.
Erről még csak annyi magánjellegű megjegyzést, hogy az Uffizis sorbanállásnak köszönhető, hogy elszökve meg tudtam nézni a Santa Trinitát, meg az Ognissantit, míg szegény férjem tartotta a sort.
Ja és még egy közérdekű, az Ognissanti csak 12-ig látogatható.