Pedig egyszerű. A zene az, ami érzelmeket közvetít és vált kis. Hogy mitől normális egy zene, azt az ember kb 20-30 éves kora táján érzi. Egy egyszerű, gyermeteg léleknek elég a tam-tam a rajongáshoz, aztán a legtöbben ezt kinövik. Nem tagadom, gyerekkoromban én is együtt üvöltöttem a diszkóban Scooterrel, hogy Mihályfa! Mihályfa!, de aztán ahogy az ember személyisége érik, túllép ezen. Kivéve, aki nem.
Csak a pontosság kedvéért, Scooter kiadott 19 lemezt, a koncertlemezekkel, bestofokkal együtt, szóval egy részükön önmagát ismétli. Szabó Gábor ehhez képest csak 26 studióalbumot, illetve még 15-öt más sztárokkal. Amúgy Scooter a maga kategóriájában nem is rossz. Kedvencedről, a koszmixről nem tudok nyilatkozni, mert annyira jelentéktelen, hogy még a wikipédia sem jegyzi.
Ha jól szól a cucc, akkor rájön az ember egyből, hogy mi a jó a jazz-ban. De ez tényleg csak szuper felszerelésnél történik meg. Aki meg eleve szereti, annak mindegy min hallgatja.
