Pete Sampras (14. a világranglistán) olyat tett, amit az amerikai nyílt teniszbajnokság előtt rajta kívül mindenki lehetetlennek tartott: parádés teljesítménnyel megszerezte az első helyet, miután a fináléban négyjátszmás, közel háromórás csata után legyőzte örök riválisát és honfitársát, Andre Agassit (3.). A görög származású amerikai klasszis pályafutása 14. Grand Slam-diadalát aratta, s a mérkőzés után nem zárta ki annak lehetőségét, hogy ezzel a nagy sikerrel a háta mögött befejezi az aktív játékot.
33 verseny. Ennyit játszott végig Pete Sampras 2000-es, wimbledoni diadala után tornagyőzelem nélkül. Már-már úgy tűnt, sosem szerez újabb címet a 32. életévét taposó klasszis, aztán amikor senki sem számított rá, robbantott. Lenyűgöző tenisszel, hét találkozója során mindössze hatszor elveszítve adogatójátékát ért révbe kedvenc viadalán, a US Openen, a fináléban ráadásul örök riválisát és barátját, Andre Agassit győzte le.
Olyan ez az egész, mintha valamiféle álomba csöppentünk volna. Pete Sampras idei éve egészen katasztrofálisra sikeredett, talán sosem volt még olyan gyatra szezonja, mint most. A Roland Garroson szokás szerint kizúgott az első körben, valahogy nem is lepődtünk meg ezen különösebben. Azon inkább, hogy számára ugyan salakon nincs könnyű ellenfél, de Andrea Gaudenzit akkor is illett volna megleckéztetnie. Rendben van, hogy az olasz játéka leginkább ezen a borításon érvényesül, de annak, aki a houstoni, szintén vörös poron rendezett viadalon Andre Agassit legyűrve menetel a fináléig, nem okozhatott volna gondot. Okozott.
Wimbledonban, ahol hétszer is átvehette a végső győztesnek járó trófeát, a második fordulóban búcsúzott. Ez már valósággal sokkolta a teniszvilágot, egyöntetű vélemény volt, hogy a Grand Slam-győzelmek tekintetében csúcstartó amerikainak be kellene fejeznie pályafutását, ilyen és ehhez hasonló kudarcokkal csak csúnyán leégeti magát. Nem tévedés ugyanis, a világ koronázatlan füves pályás királya egy a selejtezőből főtáblára került szerencsés vesztessel, a svájci George Bastl-lel szemben maradt alul. Öt szettben, úgy, hogy már 2-0-ás hátrányban is volt. 1991 után esett ki újra a londoni verseny hasonlóan korai fázisában.
Amit az év elején, az Australian Openen bemutatott, még istenes volt: három kört sikerrel vett, csak a negyedik jelentette számára a végállomást. Ama kudarc miatt azonban semmiféle szégyenkeznivalója nem volt, a későbbi döntős, a bárkire, minden borításon veszélyes orosz Marat Szafin győzte le. Aki mint tudjuk, száz százalékos állapotban majdhogynem verhetetlen.
Az év negyedik, záró Grand Slam-viadalának Pistol Pete lehangoló, 20-17-es győzelmi mutatóval vághatott neki, évek óta nem teljesített ilyen rosszul. A rosszmájúak szerint minden bajának a Bridgette Wilson színésznővel kötött házassága volt az oka, mint mondták, a szőke csillag elvonja Sampras figyelmét a játéktól. Számtalan cikk jelent meg azt taglalva, hogy a világ valaha volt talán legnagyobb játékosának életében már nem tölt be kulcsszerepet a tenisz, csak úgy megszokásból játszik.
Mindennek ellentmondott, hogy Sampras görcsösen igyekezett megtalálni a hullámvölgyből a kiutat, folyamatos edzőváltásokkal próbálkozott. Minden kísérlete eredménytelennek bizonyult azonban, csak jöttek sorra a kínos zakók. Cincinnatiben, az amerikai keménypályás szezon egyik kiemelkedő viadalán az ausztrál Wayne Arthurstől kapott ki, majd két héttel később, Long Islanden a francia Paul-Henri Mathieu bizonyult jobbnak nála. Nagy jóindulattal sem olyan nevek, akiktől rettegne a teniszvilág.
Minden baja ellenére Sampras magabiztosan nyilatkozott a US Open előtt, kijelentette, érez még magában annyi erőt, hogy megnyerje a versenyt. A sajtótájékoztatón megjelent zsurnaliszták csak jólneveltségük miatt nem törtek ki hangos röhögésben, kizártnak tartották, hogy Sampras akár csak a döntő közelébe is kerüljön.
Az immáron 14-szeres Grand Slam-győztes azonban megmutatta a hitetlen újságíróknak, nagyszájú játékostársainak, és úgy összességében mindenkinek, hogy óriási hiba a képességeiben kételkedni. Összes erőtartalékát összeszedve, bámulatos győzni akarással bejutott a US Open döntőjébe, az odáig vezető úton csupán csak egy olyan mérkőzés volt, melyen elveszítette adogatását. Igaz, akkor mindjárt négyszer, a harmadik fordulóban a brit Greg Rusedski volt képes a bravúrra. Az a Rusedski, aki a találkozó után kijelentette, Samprasnek esélye sincs még csak újabb mérkőzést is nyerni. Mondta azt is, hogy az amerikai lelassult, késve érkezik a hálóhoz. Sampras látszólag nem foglalkozott ezekkel a kijelentésekkel, bizonyos azonban, hogy erre fel még inkább odatette magát. Annyira, hogy ötödszörre is US Open-győztes lett.
A fináléban örök riválisa, Andre Agassi várt rá, akit tavaly a negyeddöntőben, félelmetes csatában búcsúztatott. Azóta is sokan mondják, hogy az a tenisztörténelem egyik legjobb mérkőzése volt, most is hasonlót várt az Arthur Ashe-stadionba kilátogató 23 ezer néző a két zsenitől. Ezt megelőzően egyébként még kétszer találkoztak a US Openen, az 1990-es és '95-ös fináléban. Mindkétszer a nyolcadik döntőbe jutásával Ivan Lendl rekordját beállító Sampras nyert, ahogy ezúttal is.
A találkozó közel egy órás késéssel kezdődhetett csak el, mert a szervezők bevárták a Buffalo Bills-New York Jets amerikaifuttball-mérkőzés végét, feltehetően a televíziós közvetítés miatt. Az adogatást Sampras kezdte, 2:2-ig fej-fej mellett haladtak a felek, saját szervájuknál labdamenet megnyerését sem engedélyezték a másiknak. Agassi aztán 4:3-nál bajba került, egy könnyű fonákot elhibázva elbukta adogatását. Sampras a következő játékot egy demoralizáló ásszal kezdte (összesen 33-at vágott be, nem egyszer másodikra, fontos szituációkban), mégis kicsit idegesnek tűnt. Két szettlabda elpackázása után már Agassinak volt bréklehetősége, ezt azonban Sampras ásszal hárította. Végül egy szép röptével besöpörte az első játszmát 6:3-ra, s a másodikat is mindjárt brékkel kezdte.
Ahogy azt Samprastől és Agassitól az évek során megszokhattuk, lenyűgöző színvonalon teniszeztek. Sokszor elmondták, hogy ők kihozzák egymásból a legjobbat, ezúttal is ez történt. Sampras egészen ellenállhatatlanul játszott, olyan volt, mint fénykorában. Agassi csak egészen kicsivel maradt el tőle, de ez elég volt ahhoz, hogy hamar hátrányba kerüljön. Az egyetlen, amit a szemére lehet vetni, hogy nem játszott olyan bátran, mint az elődöntőben Hewitt ellen, akkor sokkal merészebbnek tűnt. Igaz, mindenki úgy tud csak játszani, ahogy a másik hagyja, Sampras ezúttal ennyit engedélyezett Agassinak.
4:2-nél újabb bréknek tapsolhattak a nézők, ez is Sampras neve mellé került az eredményjelzőre. Úgy tűnt, zsebben a szett, Agassi azonban rögtön visszavette, amit elveszített. 5:4-nél Sampras a 2-0-ás előnyért szerválhatott, s gond nélkül teljesítette a kötelezőt, egy ásszal fejezte be a játszmát. Jellemző adat, hogy ugyan Sampras gyengéjének a fonákot tartják, mégis az erről az oldalról bevitt nyerő ütések aránya 6:0 volt ekkor a javára.
A harmadik szettben érkezett el Sampras számára a menetrendszerű hullámvölgy, Agassi rá is érzett erre. Hihetetlen színvonalon kezdett teniszezni, Sampras adogatásait is elkezdte olvasni. Többször is bréklabdához jutott, míg saját szerváit gond nélkül hozta. 6:5-ös Agassi előnyig mindig kihúzta valahogy Samprast zseniális adogatása a pácból, akkor azonban cserbenhagyta: 40:15-je és három előnye is volt, egy könnyű röpte hálóba paskolása után azonban mégis Aggasié lett a játszma. A végjátékot a lelátón üldögélő Steffi Graf nem is tudta nézni, inkább a székek mögé kuporodott.
A negyedik felvonásnak Sampras láthatólag fáradtan vágott neki, Agassinak mégsem sikerült mindezt kihasználni. 2:1-nél pedig eldönthette volna a játszma sorsát, ha akkor elveszi Sampras adogatását, nem valószínű, hogy gondja lett volna. Mindent megpróbált, hétszer is volt egyenlő az állás, de Samprasen hol isteni szerencséje, hol az adogatása segített. 4:3-nál is bréklabdát hagyott elúszni a vegasi, de csak magát okolhatja: egy nem kifejezetten erős második adogatást csapott a hálóba.
Szinte törvényszerű volt, hogy az elmulasztott lehetőségek megbosszulták magukat, a következő játékban Sampras elvette ellenfele adogatását. De micsoda teniszt láthattunk! 0:30 után parádés ütésekkel egyenlített Agassi, egy kettőshibát követően azonban bréklabdához juttatta Samprast. Egy csodás fonák nyerő ütéssel ezt még hárította, majd a második lehetőséget is, a harmadiknál azonban ki nem kényszerített hibát vétett, így Sampras a meccsért adogathatott. Nem is hibázott, így pályafutása ötödik US Open-diadalát aratta. A győztes röpte után tőle szokatlan dolgot láthattunk, a nézők között felcsörtetett terhes feleségéhez (Sampras még ebben az évben apa lesz), s együtt ünnepelték a sikert. Azt a sikert, melyet Sampras leginkább 33 ászának és 84 nyerő ütésének köszönhet, valamint, hogy első szerváinak 80 százalékából pontot csinált. A torna során egyébként a görög-amerikai követte el a legtöbb kettőshibát (ászt is), a döntőben például 13-at ütött. De remek játékával mindezt ellensúlyozni tudta, így teljesen megérdemelten nyert.
Győzelmével azok után, hogy 1990-ben a legfiatalabbként nyerte meg a tornát, 1970 óta a legidősebb győztesnek számít. 1975 óta nem nyertek annyi idősen Grand Slam-versenyt, mint most Pete Sampras, s a nyílt időszak bevezetése óta egyedül Jimmy Connors volt képes rajta kívül öt US Opent nyerni.
"Fantasztikus formában teniszeztem ma, de kénytelen voltam erre: Andrét nagyon nehéz legyőzni, száz százalékot kell nyújtani ellene" - kezdte Sampras. "Nem emlékszem, hogy pályafutásom során átéltem-e ilyen kemény második hetet az Openen, mint most, hét nap alatt öt mérkőzést kellett játszanom. Nem csoda, hogy a végére kicsit elfáradtam, nagyon zsúfolt volt a program. Ha a negyedik szettben 1:2-nél elveszítem az adogatásomat, minden másképp alakulhatott volna, de szerencsére valahogy a magam javára fordítottam azt a játékot. Nagyon boldog vagyok, óriási lelki tehertől szabadultam meg azzal, hogy újra versenyt tudtam nyerni."
Sampras beszélt arról is, hogy leendő édesapaként a jövőben több időt szeretne családja mellett tölteni, s nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy esetleg befejezi aktív pályafutását.
"Az elkövetkezendő néhány hétben kiderül, mennyi erőm van még a játékhoz, de megsúgom, hogy nem sok. Egyre nehezebben regenerálódik már testem a mérkőzések után, egyre többet kell pihennem. Nagyon szeretem ezt a játékot, de egy picit azért gondolkodóba estem: megvertem Andrét a US Open döntőjében, csodaszép befejezése lenne ez pályafutásomnak. Mégis azt mondom, ha tudok, még néhány évig a pályán maradok. Kivéve, hogyha megnyerem Wimbledont, mert ahhoz tartom magam, hogy ottani sikerem esetén már másnap szögre akasztom az ütőmet. Végezetül pedig szeretnék gratulálni Andrénak a mai játékához, remekül teniszezett, de most én voltam a jobb. Szerencsére" - zárta mosolyogva szavait Sampras, aki huszadszor verte meg Agassit.
"A mai meccs minden percét élveztem, de talán egy kicsit fáradt voltam" - így Agassi. "Lehet, hogy a Lleyton Hewitt elleni elődöntő vett ki sokat belőlem. Pete ellen nem lehet majdnem száz százalékos formában kimenni a pályára, a maximumot kell nyújtani. Ha már egy századmásodperccel később lépek a labda után, éhes oroszlánként máris lerohan. Most is ez történt, de különösebben nem szomorkodom: örülök, hogy Pete visszatért a legjobbak közé, s hogy a tavaly szeptember 11-i szörnyűségek után New York újra boldog. A szurkolók a két hét alatt végig remek hangulatot teremtettek, nagyszerű érzés, hogy itt lehettem."
Sampras sikeréért 900 ezer dollárt tehetett zsebre, míg Agassi 450 ezerrel vigasztalódhatott.
US Open, Flushing Meadows, 16 174 200 dollár összdíjazás, kemény pálya
Férfi egyes, döntő:
Pete Sampras (amerikai, 17. kiemelt) - Andre Agassi (amerikai, 6.) 6:3, 6:4, 5:7, 6:4
Koncz Dávid
