Mint egy izzómániás négyéves gyerek anyja, nagyon bánnám, hogy nem ezt a nevet adtam a gyereknek, ha német nyelvterületen élnénk... :D
Amúgy nekem tetszik a Wolfram. Wolfiként is. :)
Mint egy bicajmániás felesége, csak a Csepel került szóba, de igazából csak poén-szinten. Mondjuk az is tetszik, de nem akartunk túl ritkát.
Viszont kb 2 éve én sírtam itt azon, hogy nem Kincső lesz a lányunk, pedig mindkettőnknek nagyon tetszik - de azt is túl ritkának találtuk. Erre most egyik legkedvesebb barátnőm augusztusra Kincsőt vár. :) Egyik szemem sír, a másik nevet - lesz a közelemben Kincső, de mégse az én gyerekem... :( Pedig nagyon illene a lányomra. Mondjuk a leendő kislányra is tuti nagyon fog illeni.
Miért rosszabb, mint a Wolfgang? Csak még szokatlan... Nekem tkp. tetszik, energikus, pattogós személyiséget sugall. (És legújabban anyakönyvezhető itt is.)
Szerintem ez inkább a megkomolyodás jele, képes vagy elfogadni, hogy mások másként gondolnak arra a keresztnévre, "ami vagy" ;-)
Én amúgy nem szoktam becézni automatikusan, csak akinek a környezetből is úgy szoktam meg. A sajátomnak meg nincs igazán jó becézése (különösen idegenek számára), így nem igazán szeretem, ha azt használják, de nem jellemző, hogy használnák - tkp. nincs társadalmilag elfogadott felnőttes becenevei - ezért kevésbé is merül föl
(mint pl András - Andris, József - Józsi, Mihály - Misi, Péter - Peti stb.)
De azért jobb ha egy névnek vannak normális, elfogadott becézései.
Az én keresztnevem becézés nélkül túlságosan komoly, kicsit olyan kimért, úgyhogy ezt a változatot fenntartom az idegeneknek. A barátaimnak/rokonoknak megengedem, hogy becézzenek. :)
A lányom Anna, őt leginkább így is szólítjuk, néha Annácska.
A kisfiam Attila, neki is így használjuk, vagy Ati, esetleg Atipati. :) Apósom szokta Atesznek hívni, egy ismerősünk meg Atisnak. Engem nem zavar, majd, ha a gyereknek nem tetszik úgyis kikéri magának. :D
Mindkét fiamnak olyan nevet adtunk, amit csak rettenetesen bénán lehet becézni, ezért a becéknek semmi közük az igazi névhez. Többen, többfélével próbálkoztak, de hál' istennek lepergett az érintettekről. Kisebbikem sk gyártott magának becenevet - amit aztán kamaszkorától nem engedett használni.
Megjegyzem, én sem szerettem a saját nevem becéit, édesanyám mindig meséli, hogy kisgyerek koromtól kikértem magamnak minden változatot. Később is csak legrégibb, legközelibb barátaimnak engedtem használni. Most már rendszerint nem zavar. Ez már a szenilitás jele lenne...??? :))))
a roberttel megusztatok a becezest? eleg hihetetlen, de akkor mazlistak vagytok, en ezert valasztottam a kristofot, na szted beceztek mar a bolcsisnenik (es az iskolai tanitonenije is, ohjajj) kristofkanak, es az egyik legjobb baratnom lanya meg krisizi (meg a suliban is a gyerekek, de arra semmi rahatasom), de a baratnom lanyanal az a durva, h a kislany csaladilag tudja kora gyerekkoratol, h mindenkit a rendes neven szolitunk felenk, es kiirthatatlan lett nala, szegeny anyukaja mindig bocsanatot ker tolem:)
Én a Harrival voltam hasonlóan meglepődve, amikor a Derrickben feltűnt a karakter.
Mert ugye amerikai filmekben van Harry dögivel, de németben még nem találkoztam. Ez ugyan úgy a Heinrich becézése? (a Derrick nem derül ki, mindig csak Harriként mutatkozik be, lehet, hogy ez a rendes keresztneve???)
Sepp, Wolfi, Toni, Harri ... de szerencsere tenyleg sokan hasznaljak a nevüket teljes alakjaban.
most bajban vagyok, mert vki Toni es nem all ra a szam, mindenkepp "antonozni" akarom, de senki mas csak en ... nekem az Anton egy normalis nev, de a Toni ...
