"Az általános relativitáselmélet egy geometriai elmélet, mely szerint a tömeg és az energia (pontosabban az energia-impulzus tenzor) „meggörbíti” a téridőt, és a görbület hatással van a szabad részecskék mozgására, sőt még a fényére is."
Én vér laikusként látok a relativitáselmélet geometrikus ábrázolásánál
is teljesen abszurdan levont következtetéseket.
Erre azt mondják a koponyák hogy nem érthető meg,...senki sem érti,
csakis a matematikai modell írja le, igazolja a helyességét, hogy ez így van.
Nos, egy geometria, ami elég súlyosan racionális mindenféle szempontból,
mitől lett elmélet?.....azt egy az egyben látja az ember hogy igaz vagy sem.
A tudomány pragmatikus, ami azt jelenti, hogy egy elmélet igazsága vagy helyessége annak gyakorlati működőképességében és eredményességében nyilvánul meg. De azt nem tagadja, hogy egy eredménytelen elmélet is lehet logikus. A húrelméleteknek nem lehet kísérleti igazolást biztosítani, mivel maga a fizikai realitás nem engedi. De attól még logikus. A filozófia lényege a logikus gondolkodás. A vallásos hiedelmek nem logikusak, csak a hívőik szerint azok. A hit nem olyan válogatós, mint a tudomány.
"Vannak olyan logikus bizonyítások, amik nem tesztelhetők"
Nos az csak filozófia, esetleg tudomány filozófia.
What mainly separates the areas, I have written between them in parentheses: Faith / religion -> (correct reasoning) -> philosophy -> (empirical proof and test) -> science.
Ami főként elválasztja a területeket, zárójelben közéjük írtam:
Hit / vallás -> (helyes érvelés) -> filozófia -> (empirikus bizonyítás és teszt) -> tudomány.
A SF csak a vallás szintjét üti meg, sőt igazából azt sem nagyon, mert nem nagyon vannak követők, hívők.
Főként azért mert csak kérdez, többnyire értelmetlenül, de semmit sem tud bizonyítani. A fizikában bizonyítani szükséges és ráadásul tesztelhetően. Sőt még a helyes érvelés és a logika szabályait sem tartja be.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a "új fizika" / "super fizika" csődbe jutott.
Nem vagyok fizikus, csak egy laikus. A véleményem se számít komolynak, nehogy valaki felkapja rá a vizet.
A galaxisok közötti tér sem teljesen anyagmentes, ezért nem 100%-ig homogén. Egy csillagról elindult foton, vagyis egy hatáscsomag, addig terjed a térben, amíg valamilyen anyagban elnyelődik. Ekkor lehet regisztrálni egy detektorral, ami a valós fotont mutatja ki. Azonban az úton, amit a regisztrálásig megtesz, virtuális fotonként halad. Felmerül a kérdés, hogyan? Véleményem szerint, a diszkrét téridő-kvantumok, mint közvetítő „bozonok” segítségével. Ezek úgy adják át egymásnak az energiacsomagot, mint a tűzoltólánc emberei a vizesvödröket. A téridő nem veszi el az energiát, csak továbbítja a c sebességgel. Ugyan akkor, a téridő kvantumok egységes rezgésszáma segíti a virtuális foton fennmaradását azzal, hogy nem csökkenti az induláskor kapott sebességét. Az űrben lévő anyaggal való olyan kölcsönhatás vesz el egy minimális energiát a virtuális fotonoktól, mint a szétszóródás és visszaverődés, ami hulláhossz növekedéssel jár. Ebből adódik a fény fáradása, ami a megtett út hosszával arányos.
Ez sima sületlenség valóban. Jól értékelted. Az elektromágneses sugárzások kellően ki lettek már azért kutatva és mérve is. .. Ja és nem halad gyorsabban a kisebb frekvencia. Abban van csak különbség, hogy valamelyik tartomány a Föld légkörében elnyelődik és nem halad át rajta. Viszont légkör nélküli helyeken más a helyzet.
A "Fény" ugye, jelenlegi tudásunk szerint, kétféle jellemző állapottal bír. Részecske és hullám természettel is. Nos a részecskéket el lehet azért a legtöbb esetben indítani, mérni a haladásukat és a detektorba való időbeli érkezésüket is. A sebességet meg egy sima osztással ki lehet számolni. Megtett út / eltelt idő.
Egy fénysebesség felett mozgó űrhajóban nem lehet oda-vissza úton mérni a fénysebességet, mert a fény nem jön vissza a tükörről, mivel az űrhajó gyorsabb a fénynél.
Ezért egy szuperlumináris testről a fénysebességet csak a Doppler hatás alapján lehet megmérni.
Ha szembe mész a fénysugárral és a fény eredeti frekvenciájának a kétszeresét méred, akkor éppen fénysebességgel haladsz.
Ha az eredeti frekvenciájának a háromszorosát méred, akkor kétszeres fénysebességgel haladsz.
