"A szankciók működnek..."
Budapest és úgy általában az ellenzéki (pontosabban mondva a nem - Fidesz) vezetésű települések
esetében az OV - szankciók működnek, csak éppen már vagy, úgy 12 éve, folyamatosan. Éppen ez
mutatja a legjobban, hogy milyen végtelenül kicsinyes, piti alak is ez a mi nagy és bölcs vezérünk.
Leginkább nem az adott település(ek)-vezetéseivel baxik ki ezáltal, hanem azzal a majd 2 millió és
a többi esetében még jónéhány százezer emberrel (közöttük is vagy legalább 1 millkónyi Fidesz -
szavazóval, akit az a szerencse / szerencsétlenség ért, hogy valami ezekhez a településekhez köti
őket, azaz, aki ezeken a településeken éli a mindennapi életét, avagy nap - mint - nap ide járna be
dolgozni, vásárolni, valakije itteni oktatási intézmányben tanul, stb. (nem is részletezném tovább).
Ez majdnem az a Pesti - viccbeli eset, emikor a két jóbarát beszélget és az egyik elmeséli a másiknak,
hogy amikor tegnap délután hazafelé menet, a házuk elé ért és ott állt a kapu előtt a szódás kétlovas
szekere, de a szódás a bakról sehol, mi történt. Belépett a kertbe, benyitottt a házkapun és zajt hallott
a hálószobából. Halkan benyitott és csak annyit látott, hogy a neje a szódással az ágyban hentergett.
Erre éktelen düh fogta el, Innentől kezdve a párbeszédjük az alábbiak szerint alakult :
"Na és mit tettél a szódással ? - kérdezte tőle a másik.
"Természetesen bosszút álltam rajta." - felelte az érintett.
"Na, de mégis, mit csináltál ?" - így a barátja.
"Kirohantam a házból, ki a kertkapun, egyenest neki a szekerének." - felelte a károsult.
"És, és, azután még mi történt ?" kérdezte a másik.
"Na hallod ! Kétszer jól belerűgtam mind a két lovába." - felelte a károsult.
