Az 1910-es−utolsó magyar−népszámlálás szerint az összlakosság 93 283 fő volt, ebből 84 767 fő volt horvát (90,9%), 7706 magyar (8,2%), 417 fő volt német (0,5%), az egyéb kategória pedig 393 főt tett ki (0,4%).1Az 2001-es délszláv népszámlálás az egész Muraközben összesen 73 magyart mutatott ki, településenként szétszórva. Az eltelt 91 év alatt az idő „felmorzsolta” a muraközi magyarságot.
Hat.... nem akarok elfogult lenni. Horvatorszag teruletén nagyon kevés magyar élt mindig. Slovakiat és Erdélyt viszont jogtalanul vették el anno, mert ott magyar tobbségu nagy teruletek voltak, azt hiszem ossznépességben is tobb magyar élt Erdélyben és Felvidéken, Orvidéken.
Mikor ilyesmiről hallok, szinte azonnal eszembe jut az a történet, amikor IV. Károly magyar király Trianont követően két ízben is hazarepült Svájcból (ahol családjával és legszűkebb kíséretével egyetemben lakott, tartózkodott). Első alkalommal a repülőgépe a Cziráky grófok Dénesfa-i birtokán landolt. Innen személy-gépkocsival indult és érkezett szárnysegédje kíséretében a Budai Várba, ahol Horthy Mikloós kormányzói rezidenciájára ment fel a szárnysegéd és jelezte a Kormányzói Kabinetiroda vezetőjének, hogy itt a király és-valamint beszélni óhajt a Kormányzóval. A KabinetFőnök először be se akarta jelenteni, majd miután személyesen győződött meg arról, hogy a hír igaz, közölte a Kormányzóval azt, hogy itt a király. Horthy először azt hitte, hogy a godollói vadrezervátum vadásza érkezett, akinek a vezetékneve Király volt és
el akarta zavarni, majd amikor kiderült a félreértés, hajlandó bejelenteni Horthy-nak Habsburg Károly-t,
aki 1 1/2 - 2 órás tárgyalást folytatott a Kormányzóval. A IV. Károly közölte, hogy változatlanul a magyar
korona jogos tulajdonosának tartja magát és vissza akar (szeretne) térni. Miután a Kprmányzó közölte
vele, hogy ennek az egész ország integritását veszélyeztető következményei vannak, a király alkudozni
kezdett vele. Feladánlotta Horthy-nak a "Szeged hercege" címet - rangot, az ezzel járó minden-félével, valamint "Aranygyapjas Rend" - kitüntetést. Horthy végül is azzal szerelte le a királyt, hogy a Kisantant
összes országa (Jugoszlávia, Románia és Cseh-Szlovákia a király visszatérésének hírére azonnal katonai felvonulás céljává - területévé teszi a maradék országot is és miután a Békeszerződésünkben rendkívüli mértékben korlátozták a magyar fegyveres erők létszámát és felszereltségét, az országnak a lehető leg-elemibb képessége sem maradt a területi integritás, függetlenség biztosítására, megvédésére, így ennek a bevonulásnak beláthatatlan következményei lennének és még a maradék országot is még jobban szét-szaggatnák a szmszédaink. A Kisantant országok ezen elképzeléseinek korabeli térképekkel igazolható, dolumentált következményei lettek volna, szóval itt nem valami üres légbőlkapott fenyegésekről volt szó
Szerintem - még abban az esetben is, ha egészen más a politikai légkör, egy bárminémű magyar területi revuziós törekvés, érintsen az jelenlegi szerb, horvát, szlovén, osztrák, szlovák, ukrán vagy éppen román területet, ezek az un. "utód-államok" az akkoritól nem sokban eltérő módon reagálhatnak.
olvasgatom a neten a fideszes kommenteket, szerintem ezek simán ölnének ha holnap orbán ezt parancsolná (ahogy putyin teszi most) jézusra hivatkozva!(ügye tudjátok, hogy a papok azt a teológiát gyártották le, hogy egy kereszténynek kötelessége az országa elcsatolt területeit megszerezni, mert azokat MAGA ISTEN adta...)
„Az ő országának ugyanis senki nem vehette el a tengerét, mert nem is volt neki. Még ama történelmi ‘villanás’ idején sem tartozott Magyarországhoz Rijeka (amivel Orbán nyilvánvalóan nincs tisztában), hanem a rijekai provizórium irányítása alatt állt. Mivel Rijeka kérdése a horvát-magyar kiegyezés után sem rendeződött (lásd: ún. Rijekai csatolmány), a horvát parlament 1870. július 20-án elfogadta ezt az állapotot (ez volt az ún. ideiglenes állapot vagy ”provizórium„) azzal a feltétellel, hogy ez ideiglenes legyen, és ezt 1870 július 28-29-én az uralkodó is megerősítette. E döntés értelmében a város és a rijekai járás egyaránt az ún. ‘Rijeka és a horvát-magyar tengermellék’ kormányzója vezetése alatt állt, amelyet minden esetben az elnök javaslata alapján a király nevezett ki.”(Telex)
