Mit gondolsz, milyen lelkület szükséges a lakosságot alkotó egyének részéről ahhoz, hogy a kormányzó hatalom diktatúraként tudjon működni?
Illetve milyen lelkület lenne szükséges ahhoz, hogy esélye se legyen felépülni egy diktatúrának?
Akárhogy is, saját igazságképem a következő (ahogy már lentebb is írtam) :
" - Úgy viselkedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások viselkedjenek veled! "
Amelyik istenkép ezt a szellemiséget társítja az istenéhez, azzal véleményem szerint nincs nagy baj.
Vajon, aki relativizálja, vagy abszolút elveti a (morális) igazság fogalmát, az hogyan viszonyul a vastagbetűvel szedett elvhez? Azt is elveti? (Relativizálni nem is lehet, szerintem...)
- Isten szakállas és kötényes bácsi a fellegekben.
- A legnagyobb átverés eszköze az emberiség történelmében.
- Isten: Egy ember által kitalált absztrakt fogalom.
- Isten mindenkinek más és más
- Hogy micsoda Isten? CSAK EGY SZÓ A SOK KÖZÜL!
Isten művészeti jelentései például ilyenek:
- Isten a szív dolga, és nem az értelemé.
- Isten a valóság ideája.
- Isten az ismeretlen legkívánatosabb formája.
- Isten egy fluidum, és hiperkapcsolatban van mindennel. Mindent kitölt, mint egy medencét a víz.
- Istennek úgy hiszem, hogy meleg-sárga fénye van, és mennydörgő hangja. Tele van szeretettel, és jósággal.
- A minap az út szélén egy fehér fényt láttam. Lelassítottam, megálltam és láttam, hogy Isten áll az út szélén és integet nekem zseblámpával a kezében. Mogorván jó estét kívánt és forgalmi engedélyt és jogosítványt kért tőlem
Isten átvitt jelentései például ilyenek:
- Isten olyan személy vagy dolog, akit/amit egy személy rögeszmésen a legfontosabbnak tekint, aki/ami áthatja tetteit, gondolatait, és döntéseit.
-A kapzsi embernek pénz az Istene.
-A szoknyavadász életében minden nő Isten.
- A hasuk az Istenük.
Isten paradox elvű jelentései például ilyenek:
- Istenre semmilyen szabály nem vonatkozik.
- Isten az abszolút.
- Isten minden halmaz halmaza.
- Isten = Karakutty
- Isten = ŐSTÉNY
- Isten = Istennő, Isten a Legmagasabb rendű Létező. Isten a Mindenek Összessége.
- Isten a Semmi meghasadása.
- Isten egy természetfeletti, de ettől még fizikálisan létező entitás.
Isten különféle dogmatikus vallási jelentései például ilyenek:
-Isten az a tudattal rendelkező entitás, aki megteremtette a világot.
-Isten az a végtelen hatalom, amely előtt abszolút semminek érzed magad. Isten az a vezérlő erő, amely irányítja döntéseidet, s mindig a nehezebb út felé vezet, ahová magadtól sohasem mennél. Isten az a végső reménysugár, amelyhez akkor fordulsz, amikor már senkihez sem tudsz fordulni.
-Isten = szeretet.
-Minden, mindenben benne van, öröktől volt és örökké lesz.
-A világmindenség ura.
Isten különféle filozófiai jelentései például ilyenek:
- Isten halott.
- Isten csak egy metafizikai fogalom.
- Isten a legnagyobb parajelenség.
- Isten a mindenség, Isten az, aminél nagyobbat nem lehet elképzelni.
- Isten csak egy Babig. Tehát olyan értelmezhetetlen szó, amiről a használói nem tudják megadni, hogy mi babig és mi nem babig
Isten pszichológiai értelmű jelentései például ilyenek:
- Freud a vallást, amin ő a Bibliára alapuló vallásokat értette, kollektív neurózisnak diagnosztizálta. Az istenhívő embert pedig úgy jellemezte, mint aki képtelen felnőni, és büntető és óvó apára van szüksége felnőttkorban is.
- C.G Jung: „Isten nem statisztikai igazság, ezért ugyanakkora ostobaság, ha bizonyítani akarjuk, mint ha le akarjuk tagadni. Ha valaki boldognak érzi magát, sem ezt, sem az ellenkezőjét nem kell neki bebizonyítani. Azt sincs okunk feltételezni, hogy a boldogság vagy a szomorúság ne lenne megtapasztalható. Isten egy olyan általános tapasztalat...
- Thomas Szász magyar származású amerikai pszichiáter írásrészlete: „Ha te szólsz Istenhez, imádkozol; ha Isten szól hozzád, skizofrén vagy.”
Isten tudományos jelentései például ilyenek:
- Isten egy egészségügyi probléma.
- Isten emberek egy csoportjának kollektív tudata. Tulajdonságait meghatározzák az őt alkotó egyedek tulajdonságai, ugyanakkor a kollektív tudat is meghatározó az egyes egyedre nézve.
- "Isten létezik, ha másképp nem is, olyan mém formájában, amelynek az emberi kultúra kínálta környezetben nagy túlélési értéke vagy fertőzőképessége van."
- Kitalált csodás lény v. erő, amelyet imádnak. Néhány világvallásban csak egy "Isten" van, aki elképzelten mindenható és a világmindenség teremtője. Más vallásokban több istent imádnak és az egyes isteneknek jellegzetes tulajdonságaik és 'hatalmuk' van.
- Általános Isten (továbbiakban Isten); egyes emberek és embercsoportok tudatában és tudattalanjában lévő speciális érzésforma, érzelemtípus. Istennel egyesek (az istenhívők) a világ és az élet keletkezését, felépítését, működését próbálják meg elképzelten és logikátlanul magyarázni, illetve élethelyzeteikre keresnek megoldást általa. Míg másokra (például az ateistákra, realistákra, naturalistákra, materialistákra, szkeptikusokra is ) Isten tudattalanul is olyan hatással lehet, hogy logikai és kritikai érzékük az istenhívőkéhez hasonlóan torzul bizonyos területeken.
- Isten = gyűjtőfogalom 1. emberek által teremtett fő mítoszlények 2. egy kényszerképzet 3. egy idegrendszeri/ pszichológiai vírus/ mém. ( bizonyítást a Trükkös Mém című könyv tartalmazza)
A lelkiismeret az igazság szava bennünk. Az iIgazságot ugyanúgy nem ismerjük, mint akit Istennek nevezek. Látod, hogy az sem egyforma bennünk, hogy kinek véljük Istent és milyen szellemiséggel társul az Istenképzetünk. Így vagyunk az igazsággal is.
"...Keresztény emberként azt mondom Neked: Isten az igazság és ő igaz úton vezérli a benne hívőket..."
Erről megint eszembe jut valami, ami ebbe a topicba is kívánkozik! Hangsúlyozottan nem Rád vonatkoztatva tartom fontosnak, hanem általánosságban.
Ha csak annyit mondunk: 'Isten', ez bizony sok ember szemében egy megkérdőjelezhetetlen tekintély! Ha nem társítunk hozzá egy konkrét szellemiséget, akkor az 'Isten' szóval, mint tekintéllyel, ugyanúgy vissza lehet élni, mint az egyéb (pl. tudományos) tekintélyekkel, hiszen az emberek jórésze simán manipulálható azzal, hogy Isten ezt mondta, isten azt mondta...
Ezért tartom fontosnak, hogy amikor istent említünk, vagy csak gondolunk is rá, mindig lássunk mögötte egy határozott értékrendet is, ami ellen a morális érzékünk nem tiltakozik!
"...érteni vélem Tivadar és Enteomi ... álláspontját is..."
Ígértem odaát, hogy teszek még némi személyes megjegyzést az ott felvetettekhez.
Az igazságérzet, mint olyan, alighanem szervesen kapcsolódik ezen topichoz.
Tehát érdemes még róla beszélgetni!
'Jávorfácska', Te dobtad fel odaát magát a szót: Igazságérzet!
Most hoznám a kis személyes részt, amit azért bátorkodom leírni, mert a megemlítendő két személy Neked még régebbi fórumos ismerőseid, mint nekem.
'Enteomi' -ról és 'Tivadar' -ról van szó. Anno mindkettőjükkel sikerült összekülönböznöm igazság, igazságosság, igazságtalanság témakörben. Számomra döbbenetes volt megismerni, hogy ők mindketten az igazság relativizálhatósága mellett tették le a voksot! Már olyan értelemben, hogy maguk is relatívnak tartották e fogalmat!
Ez számomra akkora sokk volt akkor, hogy némileg ki is vetkőztem magamból, ha jól emlékszem.
Még az sem kizárt, hogy ez a nézeteltérés közrejátszott abban, hogy 'Enteomi' törölte magát a fórumról. Legalábbis korrelált a dolog.
Ami még itt fontos, az odaát leírtak fényében, hogy sem 'Enteomi', sem 'Tivadar' nem mondható éppen materialista szemléletűnek!
No, ennyit a személyes vonatkozásról...
És akkor ami már a topic szempontjából fontos:
Szerintem az a lelkület, aki, vagy amely (nem tudom, hogy helyes?) az igazság ill. igazságosság relativizálhatóságában hisz, egy lépéssel közelebb van emiatt ahhoz, hogy adott esetben egy zsarnoki diktatúra tömegbázisának egy darabkája lehessen!
Látom, már is megihlette a fantáziádat Julius Andan és a könyve!
(Közben persze olvasom 'Memetika Tan' olvtárs "leleplező" hozzászólásait is. :-) )
Megengedsz néhány észrevételt az idézett írásoddal kapcsolatban?
Én néhány ponton kissé összezavarodtam, némileg elvesztettem a fonalat.
Az első itt található:
"...Talán annyiban is maradt volna az élete, és végképp elsüllyedt volna ezzel a múlandó világgal, ha egy angyal az égből nem másként rendezi egy szépíró sorsát. A szépíró szomorú volt és magányos..."
Mivel a(z itt idézettként) második mondat egy az egyben az előző után következik, elsőre azt hittem, a szépíró maga a koldus.
Ezt a félreértési lehetőséget elkerülendő, szerintem minimum új bekezdésben kellene hoznod a szépíróval kapcsolatos sorokat! Esetleg egy kis betoldást is lehetne tenni, pl:
"...Valamelyik estén egy másik ember is Párizs utcáit járta. Szépíró volt, szomorú és magányos..."
Másik hely, ami megtévesztett engem:
"...A jegyzetfüzetéből kitépett egy lapot. Valamit ráírt, és sebtében távozott..."
Ebből nem derül ki, hogy aztán ezt a jegyzetlapot átadta a koldusnak. Pedig a későbbi események szempontjából kulcsfontosságú!
Első olvasatra én azt hittem, hogy az író saját magát emlékeztetendő, írt rá valamit a cetlire, majd saját zsebébe süllyesztette azt.
A harmadik, szerintem kissé ellentmondásos részlet:
"...valójában sohasem tudta meg ki lehetett. Csak azon az estén találkoztak..."
"...Felismerte az édesapát. A koldus volt az..."
Azt hiszem, sejtem mit akartál közölni az elsőként idézett mondattal, de így, szerintem, félreérthető. Itt is kissé át kéne fogalmazni, szerintem! Talán valahogy így:
"...Aztán elváltak útjaik anélkül, hogy az író megtudta volna, ki is lehetett korábban a koldus.
Később, máskor is találkozott koldusokkal, de ez a futólagos ismerőse sosem volt köztük..."
'Jávorfácska', ugye nem haragszol meg, hogy ezeket szóvá tettem?
Egyébként van folytatás? Érdekelne! Vagy ez csak olyan impresszionista bevillanás volt?
Magad szoktad írni magadról, hogy impresszionista szemléletű alkotó vagy.
Szeretném, ha ezt elolvasnád, odaát írtam, az összeesküvős topikban:
Párizs utcáin élt egykor, talán nem is olyan régen, egy koldus. A feledés homályába tűnt, ki volt ő egykor. Nem kérdezték az életéről, nem volt, aki törődjön vele. Egy koldussal több, vagy kevesebb, mind csak hordalék, felesleges púp és teher, bűzlő szemét a hivalkodó fényes utcán. A koldus talán nem tehetett róla, hogy koldus, talán igen. Nem tudhatjuk, mert nem kérdezte őt senki sem. Talán annyiban is maradt volna az élete, és végképp elsüllyedt volna ezzel a múlandó világgal, ha egy angyal az égből nem másként rendezi egy szépíró sorsát. A szépíró szomorú volt és magányos. Túlságosan érzékeny és sértődős. Magányosan rótta aznap is az esti utcát. Az utca illata, fényei, a sarki pékség illata, minden a lelkébe ivódott. Író volt, nem tehetett róla, hogy ilyennek született. A fejében megiramodtak a mondatok, a készülő regénye sorai, észre sem vette a járdán botorkáló koldust, hanem csak szórakozottan fellökte. Miközben a koldus elnyűtt, bűzös kabátját nézte, fázó kezét a piszkos tenyerébe tette, megrezzent a lelkében egy ének. Már nem a koldust látta, hanem a csodát, ami ha nyakába szakadna ennek a lecsúszott embernek, mindent megváltoztatna. Beszélgetni kezdett a koldussal. Miből él és hogyan adakoznak az emberek. Az író képzelete szüntelen csak elkalandozott, újból és újból meg kellett erőltetnie magát, hogy visszataláljon a járdaszélre, és annak lássa a koldust, akivé az utca bűze tette. Miközben a koldus beszélt, az író is megjárta a maga vándorútját. Szentet, gyilkost, mindent egyszerre látott a koldusban, valójában sohasem tudta meg ki lehetett. Csak azon az estén találkoztak. Az író nem akart pénzt adni a koldusnak, és nem egyszeri vacsorára gondolt, valami életre szólót szánt neki. A jegyzetfüzetéből kitépett egy lapot. Valamit ráírt, és sebtében távozott. A könyvén járt az esze, nem a kolduson.
Teltek az évek.
Az íróért egy nap fekete autóval jöttek. Azt hitte, elhurcolják. A legutóbbi regénye túlságosan népszerű lett, és abban mindent leleplezett. Leírta, hogy a vírus mesterséges, az oltás káros, és csak az segíthet, ha az emberek felébrednek.
A fekete autó egy kastélyba vitte. Ódon kastély volt, újraaranyozva. A háttérhatalom egy embere élt benne. Nem lakott a kastélyban más, csak ő és az édesapja. Felismerte az édesapát. A koldus volt az.
A háttérhatalom embere megszorította az író kezét, ahogy egykor az író a koldusét szorongatta.
- Apám minden elmesélt önről, amikor a legújabb könyve megjelent. Apámat Ön egyetlen sorával meg tudta menteni egykor.
Emlékszik még mit írt a papírra, azon a párizsi éjszakán?
- Halványan, de emlékszem. Annyit írtam: "Az én apám". Arra gondoltam, ha az emberek meglátnák benne az apát, talán segítenének rajta.
- Nem egészen így történt. Apám amikor elolvasta az Ön sorait, felkeresett engem. Azóta velem él. A könyve pedig meggyőzött arról, hogy változtassak az életem. Kérem engedje meg, hogy bemutatkozzam: Julius Andan vagyok.
3. szakasz: hátrányos megkülönböztetés – megfosztás a jogoktól
Az uralkodó politikai elit rendelkezéseket, törvényeket hoz, betartandó kötelességeket, követendő modelleket állít. Hatalmukban áll, hogy megtagadják a célcsoport jogait. A jogok megtagadása mindig a felemelkedő diktatúra tünete. És egy lépés a népirtás felé.
Hogyan jelenik meg ma a jogok elvesztése? Megmondják, hány emberrel találkozhatsz, milyen közel mehetsz valakihez, a szabad mozgáshoz való jogodat elvették. Az események, családi összejövetelek le vannak tiltva. A kultúrát szétzúzták. Elveszik az emberek munkáját. És a lista csak folytatódik. A jogaink szisztematikus támadás alá kerültek. És a maszkviselési kötelezettség kulcsfontosságú eleme ennek a támadásnak. Maszk nélkül sehová sem mehetsz. És hamarosan az oltást is ennek a rendszerszintű megkülönböztetésnek a részévé fogják tenni. Nem vehetsz részt a társadalmi életben, nem utazhatsz, ha nem vagy beoltva. Ez a forgatókönyv. Ez lesz az emberiség jövője, ha nem ébredünk fel a valóságra, ha folytatjuk önmagunk becsapását. Semmi sem fog visszatérni a normális mederbe. Ezt a pszichológiai hadműveletet bármikor, újra és újra el tudják játszani. Több és több oltással, lezárással, új járványok generálásával. Mindez garantáltan be fog következni, ha nem cselekszünk.
-Kiraly kizsakmanyol, nep szenved. Kiralycsere jobb vezetore.
-Demokracia: allami bunszervezet, kozpenztolvajok tomege a masikat nevezi tolvajnak. Felelosseget senkibnem akar vallalni, rakenik a balhet a legkisebb balekra, akar valotlanul megvadolva es elitelve is.
Van olyan ismerősöm, aki -félig poénból- azt mondta, ha kötelező lesz az oltás, ő felköltözik az erdőbe, vaddisznókat fog zsákmányolni, és azok húsát megsütögetve fogja éhségét csillapítani, és majd így tengeti életét...
Egyszer olvastam egy nagyon jó mondást (elnézést, ha már máskor is idéztem itt a fórumon) :
" A rossz rendszerekre az a jellemző, hogy ha nem kérsz belőlük, utánad nyúlnak!"
Mert a diktatúra alattomos eszköze a háttérhatalom és őket kicselezni kész művészet. Csak a társadalomból való kivonulás és az elkülönülés jelenthet megoldást. Aztán ha jön a begyűjtés, az erőszaktevés, pl. lefognak és beoltanak, akkor már csak azok élhetik túl, akik elbújnak. Az oltás génmódosítás, szerintem egyre inkább ez látszik igazolódni amiatt, hogy négy havonta ismétlik olyan embereken, akik az oltásukkal együtt vagy épp amiatt megbetegszenek a vírustól.
A második világháború idején a zsidók egy csoportja erdőlakó volt éveken át. Lehet, hogy erdőlakóvá kell válnunk nekünk is?
De igazából meg is van a kissé szinte közhelyes, elméleti válasz. De akkor valaki azt mondja: Ezzel le is lehet zárni a topicot! Viszont ezt nem szeretném, mert az elmélet és a gyakorlat között óriási a különbség, és ennek a topicnak talán ebbe az irányba kellene továbbmennie, már ha van rá érdeklődő...
Szóval, van ez az ősrégi vezérelv:
"... - Viselkedj úgy másokkal, ahogyan te is szeretnéd, hogy mások viselkedjenek veled!..."
Ez ilyen egyszerű lenne, csak be kéne tartani!
(Mellesleg ez a kereszténység vezérelve is, állítólag még az Ószövetségé is, utóbbin magam is felvonom a szemöldököm.)
De térjünk vissza magára a vezérelvre, amelyet szerintem még az istenben nem hívők többsége is egyetért egészen addig, amíg gyakorlati alkalmazásra nem kerül sor.
A gyakorlatban előfordulhatna, hogy megpróbálják kiforgatni, pl. a következők szerint (jelen helyzetből veszem a fiktív példát) :
"... -Én beoltatom magam, mert fontosnak tartom, ezért tőled is elvárom, hogy tedd ugyanezt, illetve ha még sem teszed, egyetértek a hatóságokkal, ha erre kényszerít majd téged!..."
Első, felületes ránézésre a fenti mondat mintha teljesítené a hivatkozott vezérelvet.
Ám szemléltetendő, hogy ez még sincs így, kissé átírom a fiktív példát:
"... -Én X vallás követője vagyok, mert meggyőződésem, hogy ez a javamat szolgálja. Épp ezért elvárom tőled is, hogy tedd ugyanezt, hiszen én csak a te javadat akarom, ezért ha ellenszegülnél, és mégis Y vallás híve maradnál, akkor egyetértek a hatóságokkal, ha téged X vallásra való áttérésre kényszerítenek majd!..."
Ugye látjuk, hogy a két példa elvi síkon, azaz morális szempontból ekvivalens, de csak a második esetben nyilvánvaló, hogy nem teljesíti a fenti elvet, hiszen a világban is hangsúlyozott vallásszabadság elvét sérti.
Ezért a fenti elv helyes alkalmazása a következőképp kell hangozzék:
"... -Én hiszek/vallok/teszek valamit, aminek helyességéről meg vagyok győződve, ugyanakkor tudom, hogy te mást hiszel erről a valamiről, és én nem akarom rád kényszeríteni az én nézeteimet, illetve az abból fakadó cselekvéseket, mert én sem szeretném, ha a meggyőződéseim ellenére való dolgot kényszerítene rám valaki!..."
Hát ez utóbbi lenne a kívánatos!
Úgyhogy -szerintem- innentől kezdve az a kérdés, miért választja el akkora szakadék az elméletet a gyakorlattól..?
Én csak durván négy és fél éve vagyok itt a Vall'Fil' -en, tehát max ennyi ideje ismerem Tivadart itt, a fórumon. De sosem tapasztaltam, hogy gyűlölködő, vagy bunkó lett volna!
Így neked is csak akkor hiszem el a rá vonatkozó, enyémmel ellenkező előjelű állításodat, ha minimum linkekkel bizonyítod.
Más: Sajnos oda jutottunk, hogy a társadalom megmondóemberei és a média jelentős hányada ismét az emberek egymás elleni uszítására és megosztására játszik! Nem csak nálunk, hanem világszerte.
Oh, ostoba emberiség, hát mennyi gyalázatos példa kell még a történelemből, hogy felhagyj ezzel az aljassággal!
Véleményem szerint, aki vevő az effajta uszításokra, az már önmagában is bizonyítja, hogy olyan a lelkülete, amely tálcán kínálja magát egy zsarnoki diktatúra tömegbázisául.
Nem tudom, miért vagy ilyen ellenséges Tivadarral szemben?
Ha te -úgymond- a tolerancia nevében vagy keresztényellenes (a kereszténység visszaélései miatt), akkor ugyancsak a tolerancia nevében még tarthatnád embernek a vallás dolgában veled ellentétesen gondolkozót is, ameddig ő nem kezd erőszakoskodni a hitének nevében. Márpedig Tivadar nem támogat semmiféle hitből fakadó erőszakot - tudtommal.
