Szintén mint feljebb, ha valaki egy személyragot összekever egy többesszámképzéssel, szintén nincs miről tárgyalni nyelv ügyében vele, először az alapokat kéne átvennie...
Hagyd már a francba az ökölszabályokat ! Egy halom rendhagyó szóképzésünk ismert és létezik. Nem kell mindent szabályosítani folyton ! Mindig vannak kivételek.
Amúgy meg szépen időrendben bemutattam hogy a főnévből képzett -ÁSZ és -ÉSZ végű szavaink újabb főnevek lesznek és ez is az első használatuk nekik. Vagyis a legtöbbnél most 2024-ben is az egyetlen létező használatuk egyébként mind a mai napig. Néhány szó igésedett csak közülük, és ezek is jóval később mint ahogyan a főnevek már léteztek.
Ezen nincs mit kimagyarázni ha éppen 100 évvel később található csak a másodlagos ige használata meg.
1: Némelyik KŐ kapcsolatú, míg más nem. Nem kell minden hasonlót összemosni. KOVA és KÁVA például biztosan KŐ kapcsolatú szónak tűnik. KOVÁCS is nyilván ide tartozik.
De a KÉVE szóban ennek sok értelmét nem találni meg...
3: KEVER vége : Simán lehet hogy az a VER igénk, és akkor nincs --er képző. KEV magában semmit sem jelent. A KÖ-V-ES szó meg így bontandó ahogy írom. KŐ +V (vendéghang) + ES melléknévképző.
V oka hogy ne KŐES kelljen mondani, mert az így elég tré volna beszédben.)) Szerintem annyira egyszerű ez hogy javaslom ne bonyolítsd !.)) De ha mindenképp nevet akarsz adni a V-nek, hát V mint V-ENDÉG.
Ezúttal pont ezt "jelenti", idézőjelben írom mert valójában nem jelenti, hanem JELZI.
4: " A KEV gyök első hangja a K, ennek jelentése a KEMÉNY, KICSI, SOK vagy ezek rokon jelentései"
Egyrést nincs KEV gyök, mert ez semmit sem jelent. Akkor meg hogy a f-szba volna már gyök. Kettő: a kemény, kicsi, sok szavak egymással sem rokonok, teljesen mást jelentenek külön-külön is. De ne játsszuk ezt újra végig, egyszer már hosszasan időztünk ezzel.
5: Mondjuk általánosítani szerintem itt sem lehet, de valóban gyakori jelentéshordozó a V-nél a VÁLIK fogalma. Még a hang "megrajzolása" is mintha ezt mutatná meg nekünk, akárki "rajzolta" is ezt meg.
V ha ránézünk, egy közös pontból kétfelé ágazó vonalat mutat meg. Azt kell mondjam ebben még lehet is valami esetleg...
1. : "Amúgy ha van jobb ötleted, miért van ott a K hang, vezesd elő! "
Már többször is elővezettem, de csak a rinyálás ment a dolog végiggondolása helyett. Pedig van benne ráció. Szóval : a játsz-OK OK-ja szerintem a játsz-IK szó IK-je valójában szándékosan elkülönítve már a 3. személytől, ezért van I helyett O-val, vagy E-vel.
Tehát első szám első személyben alanyi ragozásnál könnyen lehet hogy minden ige IKES. Első szám első személy forma lehet az egyik legkoraibb a 6-ból. Vagy épp pont a legkorábbi.
És hogy miért van a szónak IKE ?... Talán épp ez jelzi hogy ez a szó IGE (CZ-F is utal erre)
"Egyébként nem csak 1. szám 1. személyben van K hang ..."
De csak ott van fixen. A többes számok K-ja a többes szám jele értelemszerűen, ezt ne keverjük ide. Egyes számban a K nem lehet a többes szám jele.)) Egyes számban is csak az első személynél van meg mindig. A másodiknál sosincs. A harmadiknál meg csak az ikes igéknél fordul elő, a többinél egyáltalán nincsen.
"FÉNYKÉP az alapszavunk (már összetett, de most ez a start). Ez főnév. "
Eddig Ok.
"De a FÉNYKÉPÉSZ forma csak főnévként értelmezhető erre van elkészítve. "
Egy nagy túrót!!!
Kire mondják, hogy FÉNYKÉPÉSZ? Nem arra aki tud FÉNYKÉPEZni? Nemde előbb volt az, aki FÉNYKÉPEZett, mint az, aki foglalkozásszerű tevékenysége által FÉNYKÉPÉSZként ment át a köztudatba?
"Még egyszer hangsúlyozom, mert úgy látszik nem lehet elégszer : Ha a toldás eleve főnévre megy rá akkor áll ez helyt..."
Milyen helyzet áll? Ha egy főnév után igeképzőt teszünk, abból ige lesz, főnevet simán el lehet látni igeképzővel. Vajaz, zsíroz, boroz, ragoz, haboz, kardoz, golfoz, magoz, szalagoz, csíkoz, harangoz, darabol, zabol, gombol, ráncol, sáncol, kócol, dúcol, poncol, fehérít, kékít, sárgul, kékül, tanárkodik, baromkodik, stb... - És nem lesz egyikből sem főnév, hacsak a köztudatba át nem alakul főnévvé, mint az -ÁSZ képzővel alkotott szavaknál tapasztalható. De van még egyéb példa is: Gyanúsított, alkalmazott, beosztott, felfújt, felnőtt, felvágott, jelölt, stb. Ezek mind igék voltak, igeraggal vannak ellátva, csak később lett belőlük főnév is. Fordítva nem is lehet.
"Ezért hagyd már ki ebből a "legelész" meg a hasonlókat mert kurvára nem ide való már bocs. "
Ugyan az a toldalék. Miért hagynám ki? Nem lehet az olyan dolgokat a szőnyeg alá söpörni, melyek nem illeszkednek az elképzelésünkbe.
"Az - OK toldalék is más ha igére toldom, és más ha főnévre toldom. "
Mitől más? Ne is haragudj, de ex katedra kijelentéseket bizonyíték nélkül nem lehet komolyan venni.
"DOB és DOB-OK : első szám első személyű személyrag. ASZTAL-OK : itt meg a többesszám jele."
Úgy van! Viszont mindkét esetben ott K hang. Magyarázd meg miért? Bár hiába kérdezem, mert úgysem válaszolod meg, ahogy a többi feltett kérdésre sem adtál még választ.
"Finoman mondom ki a konklúziót : Hát kurvára nem mindegy.))..." Mi a különbség a két K hang között? Mert szerintem ugyan az... Persze, ezt megint válasz nélkül hagyod, mert ezt sem tudod megmagyarázni.
"Tisztán és világosan bemutattam az új keletű szavainknál hogy a FŐNÉVBŐL képzett -ÁSZ és -ÉSZ toldású szavak újabb főnevet képeznek."
Ezt én is pont így írtam le. Ebben nincs vita köztünk.
"És azt is leírtam hogy ha később némelyiket (keveset) még igeként is használták, az csak jóval később történt csak meg."
Ebben viszont már nincs egyetértés közöttünk.
"És hiába kínlódsz beismerés helyett, 1423 előttről úgysem tudsz mutatni a szóról igei használatot. Tehát világos hogy mi itt a sorrend.))..."
Már hogyne tudnék!!! (Már párszor megtettem, nem ismétlem) Csak józan paraszti ésszel kell átgondolni a sorrendet... Amit Te a boga Istenért sem akarsz megtenni.
Ha minden áron fordított sorrend mellett döntesz, magyarázd el, hogyan lesz a főnévből ige?
"Ezért KEU, mert még egy hosszú Ő-vel sem tudtak mit kezdeni, hát leírták EU-ra a dolgot."
Igen, ez nagyon is lehetséges...
Ugyanakkor az is igaz, hogy a K(Ő) ősgyök a KÖVér, KÖVes, KAVar, KAVivcs, KÁVa, KOVa, KOVács, KEVés, KEVély, KÉVe, KUVasz, gyökök első hangját adja.
Tehát ennek a K hangnak a jelentése mindenképp ott kell, hogy legyen ezekben a gyökökben. Az egy más kérdés, hogy éppen melyik jelentése, és az is, hogy direkt, vagy átvitt értelemben.
"A KÖVES szó V- je meg a kimondhatóságot támogató segédhang,"
A hangoknak jelentése van, ezért az ottlétüket nem a kimondhatóság okából kell szemlélni.
Ha ugyanis a kimondhatóság lenne az ottlétük oka, akkor bármilyen más hang megfelelne erre a célra, Pl. a T is: KÖTES, vagy a B: KÖBES, Vagy az N: KÖNES. De ilyen változatok nincsenek.
"A "KEVER" szónál másról lehet szó, itt még a szó felépítése sem tisztázott egészen. (nem tartom kielégítőnek az eddigi leírásokat erről.) Azt sem zárnám ki hogy ez már egy összetett szó, és a "ver" része a szónak valóban a VER igénk lenne. Ezt nem állítom biztosra, egyelőre ötlet..."
Megint az általánosból kell kiindulni:
A végződése -ER, mivel ez a verzió fordul elő mindenütt, a -VER sehol nem igazolható. (itt sem)
Így a szó gyöke nem lehet más, mint KEV-. Ez a gyök több változatban (KAV, KÁV, KEV, KÉV, KOV, KÖV, KUV) sok szavunk gyöke.
Mindben ott található a V hang, nyilván nem a kiejtés könnyítésére, mert ezekkel alkotott szavak V nélkül is kiejthetők. Csak szokás kérdése.
Amúgy a "vendéghang" elgondolás semmi másra nem jó, mint a hang valódi szerepének elhallgatása, ha nem találunk rá magyarázatot. Márpedig azok a nyelvészettel foglalkozók, akik nem ismerték föl a hangok jelentését nyilván nem fogják a V hangét sem fölismerni. Ők azok, akik a nemlétező hangváltozásokat törvénybe iktatták, mert nem értik, hogy különböző területeken miért vannak hasonló jelentésű szavakban azonos hangok, és azt sem, miért vannak benne különbözőek.
Visszatérve a KEVER szóhoz:
Az -ER toldalék cselekvést fejez ki, tehát igeképző. Úgy, mint teper, seper, hever.
A KEV gyök első hangja a K, ennek jelentése a KEMÉNY, KICSI, SOK, vagy ezek rokon jelentése.
A V hang jelentése vitatható. Nincs kialakult képem róla. Most próbálom "megfejteni".
Nehezíti a helyzetet, hogy a természetben nemigen fordul elő olyan hang, mely a V-kiejtésével azonos lenne, vagy legalább hasonlítana rá és megkönnyítené az azonosítást. Esetleg a VACOG szóban...
Szerepel mint cselekvést kifejező ige(képző): ÓV, VÍV, SZÍV, HÍV, Az utóbbiakat V nélkül is használjuk : VÍ, SZÍ, HÍ. Igaz, ilyenkor a megszokottnál hosszabban ejtjük az Í hangot.
vagy főnév: ÖV, ÍV, ÉV, SÁV, TÁV, HÉV.
Ugyanakkor elég sok gyök / szó kezdő hangja ahhoz, hogy jelentést tulajdonítsunk neki: VACog, VACak, VÁG, VÁGY, VAD, VEDlik, VEDel, VÉD, VÁD, VÉG, VAJ, VEJ, VÉL, VÁL, VAK, VAKar, VAN, VON, VAR, VÉR, VER, VÉR, VIRul, VÍZ, VÍG, VEDlik, VÁSár, VESZ, VÉSZ, VET, VEZet, VILág, VILLan, VITa, VITéz, VÁZ, VÉZna, -VE, -VÉ, -VEL -VÉN, -VÉNY, ...
Ha következetes akarok maradni, akkor a végződések jelentéséből, mint a legősibb és leváltozatlanabból kell kiindulni, összevetve más gyökök jelentésével.
Nos, a -VE, -VÉ toldalék az átváltozás, elváltozás, elválás jelentést közvetíti. Élve, írva, olvasva, jóvá, fává, simává, pép(v)é, szép(v)é...
A -VEL úgyszintén, hiszen aki-VEL csinálok valamit az elVÁLt, különálló tőlem.
Ugyan ez a jelentés érződik a fentebb felsorolt gyökök/szavak nagy többségében is.
"Te akarod önkényesen összemosni megfelelő alátámasztás nélkül a "SOK" fogalmát egy egyes szám és személyű igei személyraggal."
A SOK fogalmát NEM a személyraggal próbáltam igazolna, mivel azt már előtte megtettem. A személyrag K hangjára kerestem magyarázatot, s ez a magyarázat összecseng a korábbi bizonyítékkal. Vesd össze a tárgyas ragozás jelentését, mely egy konkrét tárgyra vonatkozik: 'Olvasom "A" könyvet', az alanyi ragozással: 'sokat olvasok', mely meghatározatlan számú tárgyra (cselekvésre, időre) vonatkozik. Azért is nevezik általános ragozásnak.
Amúgy, ha van jobb ötleted, miért van ott a K hang, vezesd elő!
Egyébként nem csak 1. sz. 1. személyben van K hang, hanem az 1.sz. 2. szem. kivételével mindegyikben.
"Ahol még a "több" fogalma sem értelmezhető, mert a személyrag csak azt mutatja meg hogy ki a cselekvő személye."
Ugyanezt megmutatja a tárgyas ragozás is, de a mi nyelvünkben van egy másik is, az általános ragozás. Miért van kétféle?
Az én magyarázatom:
Azért van kétféle, mert az egyik (a tárgyas) egy dologgal kapcsolatos cselekvésről szól, míg a másik (az általános) meghatározatlan (számú, idejű) cselekvésről.
Ez összhangban van a főnevek egyes- és többes számával és jelölésével is a K hang által.
FÉNYKÉP az alapszavunk (már összetett, de most ez a start). Ez főnév. Aki ezzel foglalatoskodik az FÉNYKÉPES ember, FÉNYKÉPÉSZ. Ez utóbbi is főnév, személy. Én leginkább így gondolom a főnév életútját.
A FÉNYKÉPEZ már ige, minden főnév képezhető efféleképpen igére kivétel nélkül. De a FÉNYKÉPÉSZ forma csak főnévként értelmezhető erre van elkészítve. Tök mindegy hogy amúgy melyikből származik, mert a konkrét FÉNYKÉPÉSZ hangalak szánt szándékkal főnévre van képezve. A vitánk alapvető kiindulópontja hogy az --ÁSZ és --ÉSZ képzett szavak eredendően micsodák most akkor.
Erre mondom az elejétől fogva hogy a kész szavak amennyiben főnévre toldott -ÁSZ és -ÉSZ, akkor csakis főnevek.
Még egyszer hangsúlyozom, mert úgy látszik nem lehet elégszer : Ha a toldás eleve főnévre megy rá akkor áll ez helyt...
1: Másképp hívták ennyi, biztos volt rá valami más előtte. Miért, a SOLYMÁSZ előtt erre a SOLYMÁR volt az elterjedt.
2: Már mondtam hogy az igére toldott --ász nem ugyanaz mint a főnévre képzett.
A főnévre toldott mindig újabb főnevet hoz létre, majd mindig személyt nevez meg.
Ezért hagyd már ki ebből a "legelész" meg a hasonlókat mert kurvára nem ide való már bocs. Hányszor mondjam már hogy az más ! Az a "legelőz"-ik másképpen. Eleve igéből gyárt igét, a másik meg főnév alapból újabb főnevet.
Az - OK toldalék is más ha igére toldom, és más ha főnévre toldom.
DOB és DOB-OK : első szám első személyű személyrag. ASZTAL-OK : itt meg a többesszám jele.
Finoman mondom ki a konklúziót : Hát kurvára nem mindegy.))...
Ez most már tényleg egy szánalmas és nevetséges kötekedés amit csinálsz. Tisztán és világosan bemutattam az új keletű szavainknál hogy a FŐNÉVBŐL képzett -ÁSZ és -ÉSZ toldású szavak újabb főnevet képeznek. És azt is leírtam hogy ha később némelyiket (keveset) még igeként is használták, az csak jóval később történt csak meg. Pont ezért jók a nyelvemlék utáni korszakban születő szópárok, mert némi utánajárással frankón megállapíthatóak az időrendek.
Ráadásul a MADARÁSZ esetén eleve településnévről beszélünk ami már önmagában is egy főnév.)) A MADARÁSZ személyek lakóhelyéről van szó, tehát duplán is főnév. Alá van ez támasztva mindenhogy, de azért csak tolod a hülyeséget tovább.
Pont ugyanaz a neve mint közel ezer éve, szart sem változott csak így írták le. --oz -ez -öz képzésű igékből amúgy sem szokás földrajzi neveket létrehozni. Erdélyben is MADARÁSZ van, vagy MADARAS van, MADARAZ nincsen.
Az csak a MADARÁSZ korabeli Z-re írt verziója, egyenértékű vele. Régi írások keverik a hangokat, SZÁZ is ZAZ van leírva régről. SZEKÉR szó első ismert említése is ZEKERES, és tömegével hozhatom a hasonló példákat. Persze ezekről tudni kéne, és akkor nem kéne baromságokon vitázgatni.
Tehát csak egy TIRPÁK (!) leírást titulálsz igének, mikor több oldalról is alá van támasztva hogy ez főnév, sőt le is van írva ennek az oka is világosan. Ráadásul már településnév (önmagában ettől főnév már) a szavunk, ami arra utal hogy már régen használt főnév személyre a MADARÁSZ. 1291-ben már biztosan létező ez.
És hiába kínlódsz beismerés helyett, 1423 előttről úgysem tudsz mutatni a szóról igei használatot. Tehát világos hogy mi itt a sorrend.))...
Minden szót egyénileg kell vizsgálni, mert nem azonos minta szerint épülnek fel.
Például a KÖVES szónak a szótöve KŐ és kész. KŐ én nem KEU meg ilyen baromságok, az csak egy kretén leírása a szónak. Ez csak egy TIRPÁKSÁG (!) írásban. De már ezeket rég átvettük, hogy a jó ha 20 hangos latinos leírással nem lehet majd dupla annyi hangot elkülönülten használó nyelvet rendesen leírni.
Ezért KEU, mert még egy hosszú Ő-vel sem tudtak mit kezdeni, hát leírták EU-ra a dolgot.
A KÖVES szó V- je meg a kimondhatóságot támogató segédhang, másképp V-endéghang, talán épp ez a
"vendég" szó rövidítve V . A T-árgyrag is T éppen.
KEVÉS szó is hasonlóan épülhet fel, ott is a V már ilyen segédtoldás, amennyiben az --ES végződés melléknévképző, márpedig az lehet, mivel a szavunk is az. KE-ÉS nem túl jól beszélhető lenne.
A "KEVER" szónál másról lehet szó, itt még a szó felépítése sem tisztázott egészen. (nem tartom kielégítőnek az eddigi leírásokat erről.) Azt sem zárnám ki hogy ez már egy összetett szó, és a "ver" része a szónak valóban a VER igénk lenne. Ezt nem állítom biztosra, egyelőre ötlet...
A "KEVÉS" és a SOK relatív fogalmak, helyzetfüggő mikor mi kevés, vagy mikor kinek mi a sok. Nyilván vannak megszokott és általános értelmezések. Például aki csak 1 órát alszik két nap közt, az majdnem mindenkinek kevés lesz. De ha X és Y a lottón főnyereményt ér el, sok pénze lesz.
Az egyik szó a hiány szava, a másik meg a bőség szava. Ellentétek , az egyik dolog nem elegendő még nekünk, a másik dolog meg bőven az. Másképp fogalmazva KIS mennyiség kontra NAGY mennyiség, vitathatatlanul ellentétek.
Ami "több" az csak azt jelzi hogy egynél nagyobb. Ez ettől még nekünk ugyanúgy lehet kevés is, ahogyan sok is éppen , helyzet függvénye miről beszélünk és mennyi épp az a több. Ha 10 juhod van és csak 8 jön haza belőle, akkor több juhod is visszatért, mégis hiányérzet támad, mert ez nem az összes, tehát erre azt fogod mondani hogy hééé ez még kevés . Mert a létszám még nem teljes...
Kiforgatod a szavaim, semmi ilyet nem tettem. Te akarod önkényesen összemosni megfelelő alátámasztás nélkül a "SOK" fogalmát egy egyes szám és személyű igei személyraggal.
Ahol még a "több" fogalma sem értelmezhető, mert a személyrag csak azt mutatja meg hogy ki a cselekvő személye.
"BARLANGÁSZ : 1800-as évek közepétől van főnév használatban. Aki barlangokban túrázó, kutató személy. Akkor ez főnév.))"
Ok, azóta jelent "foglalkozást" és előtte? Előtte nem lehetett szavunk arra, aki barlangba ment keresgélni? Ő nem barlangászhatott? Nem hivatásszerűen, hanem csak úgy ötletszerűen...
"MADARÁSZ : már főnévként 1291-ben létező biztosan. Igeként elsőként 1423-ban tűnik csak fel."
Ez igaz!
DE! Nem lehet először madarász (főnév) és utána madarászni... Miért nem?
Mert a logika azt követeli, hogy valaki először elkezdi a madarat valamilyen saját céllal "hasznosítani" (pl. rájön, hogy vadászatra lehet használni) és ezután (jóval ezután) aki már csak ezzel foglalkozik és nem csak időnként a saját, hanem rendszeresen a közösség, (vagy mondjuk a király számára) ellenszolgáltatásért azaz foglalkozásszerűen űzi ezt a tevékenységet mint hivatásos madarász (főnévként).
Ugyan ez a képlet a többi foglalkozás esetében is.
Furamód itt is igeképzőként szerepel az -ÁSZ képző:
"KÖVES és KAVICS szavak gyöke a KŐ, azt hittem ezen már túl vagyunk, de úgy látszik mégsem.))..."
Legalábbis a K hang.
Mint írtam, régiesen KEVES-nek mondták a KÖVES-t. Egész pontosan: KEUES.
Ezt azért hangsúlyozom, mert a KEVÉS / KEVES gyöke a KEV, és van ilyen gyökkel más szavunk is: KEV-er.
Tehát van két teljesen azonos gyökünk a KEV-és és a KEV-er szavunkban
A KEV-és szóban az -ÉS/-ES végződés vagy igéből képez főnevet mint pl. vet-és, vagy főnévből képez melléknevet pl. jeg-es, és nem igazán változtatja meg a szó jelentését.
A KEV gyök akár ige, akár főnév van valamilyen jelentése.
Odáig rendben van, hogy ennek a gyöke a K(...) hang, ami a K(ő)-nek is a hangja, de mit jelent a KEV gyök?
Megoldásban ne felejtsd el, hogy a KEVés és a KEVer szavak jelentése nem nagyon térhet el a KEV gyök jelentésétől, vagy, ha igen magyarázatra szorul.
"1: Továbbra is önkényesen torzítod a kifejezések valódi jelentését."
Te akarod minden áron a határozatlan darabszámot egy darabra korlátozni, pedig nem véletlenül nevezik a tárgyas ragozást határozottnak és általánosnak az alanyit
"De jelen esetben még ki is hangsúlyoztam hogy EGY.))"
Az a bizonyos 1291-es "MADARAZ" mögött a MADARÁSZ főnév áll. Ami mesze előzi az igét. Nagy kezdőbetűvel is van írva, mert ez egy településnek a neve. És onnan tudhatjuk a szó pontos alakját hogy ez a település ma is megvan Erdélyben MADARÁSZ néven. Azaz mit sem változott azóta.
A könyv leírása szerint a hasonló településnevek okai az ott élő és letelepedő személyek embertípusa.
Például Alsóvadász település is ilyen, korábban csak VADAZ nevezték röviden megírva, ami a VADÁSZ szó (főnév) megfelelője, és azért mert ez volt az Árpád-kori királyi vadászok lakóhelye...
BARLANGÁSZ : 1800-as évek közepétől van főnév használatban. Aki barlangokban túrázó, kutató személy. Akkor ez főnév.)) Igeként BARLANGÁSZ-NI formában csak 1968 találtam ilyet elsőként.
MADARÁSZ : már főnévként 1291-ben létező biztosan. Igeként elsőként 1423-ban tűnik csak fel. És kétséges hogy az --ász képzett szó, mert az MADARAZOK is lehetne éppen. De kicsire nem adunk, fogadjuk el hogy az -ász , mert az biztos hogy most igével állunk szembe, de ez több mint 100 évvel később van mint a főnevünk.
CSEMPÉSZ/CSEMPÉSZET : 1793-ban tűnik fel, csempészettel foglalkozó személy. 1843-ban van igeként először használva a CSEMPÉSZVE formájában. Most is a főnév volt előbb meg.
HALÁSZ : 1192 már biztosan van, és mint halászattal foglalkozó személy . Igei használatban mint "halat kifog" csak 1396-ban tűnik fel, tehát jó 200 évvel későbbre datálódik ez.
SOLYMÁSZ : SOLYMÁR formában ki tudja mióta (ősidők) főnév már. A pontos SOLYMÁSZ képzésű szavunk viszont később, 1708-ban van meg elsőként és jelentésében a sólymot idomító személyt jelenti, azaz kétség kívül főnevet mutat meg. Igeként SOLYMÁSZNI formában találni elsőként meg, ez viszont a főnév után 100 évre későbbre datálódik már, pontosan 1808-ban van elsőként meg.
CSERKÉSZ : A cserkész eredetileg ERDŐŐR, tehát egy személyt nevezünk meg vele. A tudomány mai állása szerint egy élőlény megnevezése ma 2024-ben is főnév. )) Ez a főnév 1763-ban van meg elsőnek nekünk. A szónak az igei használata újfent csak később jelenik meg, 1791-ben egy "CSERKÉSZE" alak van efféleképpen használva. Az eredeti szavak főnevek...
Idézzük az aranyköpést : "A SOK rokon jelentése a KIS, KICSI..."
Hogy mi van?.)) Megörültél?... Éppen ellentétesek a szavak jelentése.
SOK ellentéte a KEVÉS , mennyiségi szavak. NAGY ellentéte a KICSI, méreten kívül ezek is mennyiségi szavak egyébként meg.
NAGY MENNYISÉG = SOK KIS/KICSI MENNYISÉG = KEVÉS
Tehát ha Jutka kér még egy KICSI kávét, akkor ő ezzel azt közli velünk hogy még egy KEVÉSRE igényt tart és semmiképpen sem SOKAT kér. Értjük ezt?.))
Basszus ez tiszta óvoda már, bár szerintem ezt már ott is megértik a legtöbben.
A KAVICSOK idekeverése az már a csúcspont szerintem.)) Teljes K.O. , azt a részt már nem is kommentálnám. Jobb ez így mindenkinek.)) Amúgy komolyból írtad, vagy ez már a Szilveszteri kiadás?))
Bocs de így nehéz komolyan nyelvről tárgyalni valakivel, aki a szavak alapvető jelentésével sincs tisztában.
Akkor fogni kell egy értelmező szótárt, azok nincsenek elcsalva mint az etimológiaiak, bennük van pengén leírva hogy mi micsoda egészen...
