Lehetséges-e hogy a testek tehetetlenségének jelenségét egyfajta autogravitáció okozza? Vagyis elmozdulásuk az önmaguk által keltett téridőgörbülethez képest, ami nem azonnal, hanem csupán fénysebességgel követi az elmozdulásukat gyorsításnál.
A test gyorsulásakor a téridő fenysebességű áramlása Doppler eltolódást szenved. Pl. a háttérsugárzás az egyik irányban erősebb lesz, az ellenkező irányban gyengébb. Ugyanezt a változást tapasztalod a környező testek sugárzásaiban is, amelyek meghatározzák végül, hogy a test hogyan fog viselkedni.
"Mint már legalább kétszer mondtam, az ábrán az alagondolatot szerettem volna megmutatni minden zavaró, figyelemelterelő motívum nélkül."
:o)
Azóta is leírtam ugyanezt másoknak is még legalább háromszor.
------------------------------------------------
Akkor azt mondod, hogy ha gyorsulni látok egy tárgyat, mondjuk egy homogén kőgolyót, akkor annak a téridő görbülete szimmetrikus minden metszetében, éppugy, mintha állna. Nem torzul. Ugyanolyan.
Legfeljebb a gravitáció fénysebességgel való terjedése miatt nem pont ott látszik, ahol éppen akkor van valójában.
Azt kellene megértened, hogy a lerajzolt rácsozat egy abszolút téridőt ábrázol, ami a valóságban nem létezik, az csak egy absztrakció, amit az ábrázolhatóság végett definiáltak. Az ehhez képesti elmozdulás nem invariáns. A minkowski térben a téridő pontok fénysebességgel kapcsolódnak egymáshoz. Az elmozdulások ehhez viszonyulnak.
Az eredeti kérdés szerint a gravitációs mező, térgörbület lemarad, torzul, de kívülről ugyanakkora tömegnek látszik.
Pontosan azt mutattam meg, hogy egy lemaradt erőtér mekkora erőt fejtene ki az elmozduló tömegre. Newtonnal, mert az egyszerű. Ahelyett hogy legalább elolvastad volna, összevissza csapongsz.
Ha hízelegni akarnék, biztos azt kérdezném, hogy is van ez energiaimpulzus-tenzorral? De nem teszem :o)
De miket is néznél te azokkal a "próbatestekkel"?
Gravitációt?
Mert ha gravitációt, akkor azt felesleges. Az eredeti kérdés szerint a gravitációs mező, térgörbület lemarad, torzul, de kívülről ugyanakkora tömegnek látszik.
A tehetetlenségi hatás az rendszeren belül jelentkezik, kívülről nem látszik.
Emlékszem, te mondtad az elején, hogy a tömeg megkettőződni látszana.
Persze, ha nagyon akarjuk, akkor konstruálhatunk olyan HIPOTÉZISt :o), hogy ez legyen a következménye.
De itt nyilvánvalóan az lenne a követelmény, hogy kívülről ne ez látszódjék. Hanem hogy kívülről ugyanolyan hatású térgörbület, ugyanaz a tömeg látszódjék.
Ábra:
szerinted van itt valaki, aki ne emlékezne hogy legalább négyszer mondtam, hogy ábrán az alagondolatot szerettem volna megmutatni minden zavaró, figyelemelterelő motívum nélkül?
És szerinted nincs itt senki rajtam kívül, akiben ne merülne fel, hogy aki úgy ért az "áltrel"-hez, mint te, az miért alkalmaz olyan politikai retorikai fogásokat egy ilyen topikban, mint egy félanalfabéta kormányszóvivő?
"Ezt úgy tudom legegyszerűbben modellezni, hogy veszem mondjuk a Földet és annak erőterét, és nem mozdítom, ami tere van az pont olyan mint ami szerinted lemaradva ott lenne a korábbi hűlt helyén ha odébb tolnám a Földet. :-)
Nagy előnye ennek a dolognak, hogy elég jól ismerjük ezt az erőteret, benne élünk, tanultunk Newtont stb. Könnyű elképzelni, könnyű számolni vele. Nem olyan mint az altrel, amiről kb annyi ismereted van hogy görbe rácsot rajzoltál a papírra, jelentsen ez amit akar.
Aztán ebbe a térbe teszek próbatesteket, és megnézem, milyen erő hat rájuk. Aszerint hogy hová teszem a próbatestet, mindenféle nagyságú és irányú erők lesznek. Ha középre akkor semmi, ha a felszínre akkor aránylag nagy, iránya aszerint merre van a középpont."
Meg mondjuk erre:
"Na most, sok ilyen próbatest összegzésével összerakhatom azt az erőt, ami egy elmozdult Földre hatna ugyanilyen erőtér esetén. A legtöbb darabka ereje szimmetria okból szépen kioltja egymást. Marad az a kis rész, ami kilóg egyik oldalon, és hiányzik a másikon az eltolódásnak megfelelően."
A gondolatmeneted lényege: a kőgolyónak van egy téridő görbülete, és amikor gyorsítják, akkor ez úgy viselkedik, mintha kicsit lemaradna. Ez a lemaradt görbület úgy viselkedik mint egy erőtér, húzza visszafelé a kőgolyót. Altrel formalizmust nem használsz mert nem ismered, rajzoltál viszont egy görbe rácsot lemaradva illusztrációként.
Ok, ebbe a gondolatmenetbe próbáltam belemenni. Fogadjuk el, hogy az erőtér (görbület, akármi) lemarad kicsit. Számoljunk Newtonnal az egyszerűség kedvéért, mert az altrel bonyolult, és lehet tudni, hogy átlagos esetben a Newton szerint meg az altrel szerint számított erő nagyon hasonló.
Ezt úgy tudom legegyszerűbben modellezni, hogy veszem mondjuk a kőgolyót és annak erőterét, és nem mozdítom, ami tere van az pont olyan mint ami szerinted lemaradva ott lenne a korábbi hűlt helyén ha odébb tolnám a kőgolyót. :-)
Nagy előnye ennek a dolognak, hogy elég jól ismerjük ezt az erőteret, tanultunk Newtont stb. Könnyű elképzelni, könnyű számolni vele. Nem olyan mint az altrel, amiről kb annyi ismereted van hogy görbe rácsot rajzoltál a papírra, jelentsen ez amit akar.
Aztán ebbe a térbe teszek próbatesteket, és megnézem, milyen erő hat rájuk. Aszerint hogy hová teszem a próbatestet, mindenféle nagyságú és irányú erők lesznek. Ha középre akkor semmi, ha a felszínre akkor aránylag nagy, iránya aszerint merre van a középpont.
Na most, sok ilyen próbatest összegzésével összerakhatom azt az erőt, ami egy elmozdult kőgolyóra hatna ugyanilyen erőtér esetén. A legtöbb darabka ereje szimmetria okból szépen kioltja egymást. Marad az a kis rész, ami kilóg egyik oldalon, és hiányzik a másikon az eltolódásnak megfelelően.
Az pedig baromi kicsi erő kis elmozdulás esetén. Sok-sok-sok nagyságrenddel kisebb, mint az ami az egész kőgolyó odébb tolásához szükséges.
No és gondolod, van itt valaki, vagy majd valamikor lesz itt valaki olvasó, aki nem veszi észre, hogy nem ez volt a kérdés? És amit már többedszerre teszek szóvá?
A kérdés az volt, hogy van egy 1 tonnás kőgolyó. Az 0-ról gyorsítjuk 0,3 m/s2 gyorsulással. Távol minden külső gravitációs tényezőtől.
A kérdés ez volt.
Nem Föld, nem neutroncsillag, nem négyesvektor, nem energiaimpulzus-tenzor, nem mekkora az ES gravitációs hatása.
Hanem 1 tonnás kőgolyó 0,3 m/s2 gyorsulással.
(Most hogy mi az az ábra és mit mondtam róla legalább háromszor már neked is legalább egyszer, meg a többi csúsztatást most hagyjuk is.)
A gondolatmeneted lényege: a tárgynak van egy téridő görbülete, és amikor gyorsítják, akkor ez úgy viselkedik, mintha kicsit lemaradna. Ez a lemaradt görbület úgy viselkedik mint egy erőtér, húzza visszafelé a tárgyat. Altrel formalizmust nem használsz mert nem ismered, rajzoltál viszont egy görbe rácsot lemaradva illusztrációként.
Ok, ebbe a gondolatmenetbe próbáltam belemenni. Fogadjuk el, hogy az erőtér (görbület, akármi) lemarad kicsit. Számoljunk Newtonnal az egyszerűség kedvéért, mert az altrel bonyolult, és lehet tudni, hogy átlagos esetben a Newton szerint meg az altrel szerint számított erő nagyon hasonló.
Ezt úgy tudom legegyszerűbben modellezni, hogy veszem mondjuk a Földet és annak erőterét, és nem mozdítom, ami tere van az pont olyan mint ami szerinted lemaradva ott lenne a korábbi hűlt helyén ha odébb tolnám a Földet. :-)
Nagy előnye ennek a dolognak, hogy elég jól ismerjük ezt az erőteret, benne élünk, tanultunk Newtont stb. Könnyű elképzelni, könnyű számolni vele. Nem olyan mint az altrel, amiről kb annyi ismereted van hogy görbe rácsot rajzoltál a papírra, jelentsen ez amit akar.
Aztán ebbe a térbe teszek próbatesteket, és megnézem, milyen erő hat rájuk. Aszerint hogy hová teszem a próbatestet, mindenféle nagyságú és irányú erők lesznek. Ha középre akkor semmi, ha a felszínre akkor aránylag nagy, iránya aszerint merre van a középpont.
Na most, sok ilyen próbatest összegzésével összerakhatom azt az erőt, ami egy elmozdult Földre hatna ugyanilyen erőtér esetén. A legtöbb darabka ereje szimmetria okból szépen kioltja egymást. Marad az a kis rész, ami kilóg egyik oldalon, és hiányzik a másikon az eltolódásnak megfelelően.
Az pedig baromi kicsi erő kis elmozdulás esetén. Sok-sok-sok nagyságrenddel kisebb, mint az ami az egész Föld odébb tolásához szükséges.
"nem kabarét akartam csinálni, hanem valóban érdekelt volna a válasz, ami elől ti bemenekültetek a tenzoros négyesvektoros áltreálos ködfelhőbe, és manökenként libegtetek elő belőle válasz helyett."
"Azon túl, hogy az egész rossz, ez még külön is rossz, mert az következne belőle, hogy:
kisebb gyorsulás -> kisebb lemaradás -> kisebb távolság miatt nagyobb erő
vagyis kisebb gyorsuláshoz nagyobb erő kell, meg se lehet mozdítani."
ROPPANT NAGY FELFEDEZÉS!
A topicnyitóból idézek:
"(Másik érdekes következmény, hogy mivel a fénysebesség nagyon nagy, ezért a gyorsított test tömegközéppontját a lehagyott térgörbület középpontja nagyon közel (nanométerekre) követi. Vagyis ez azt mutatja, hogy a gravitációs törvény egészen kicsi távolságoknál nem érvényes. Más függvény szerint változik. De ez várható is volt, hiszen nullához tartó távolságoknál végtelenhez tartana. Ebből a jelenségből viszont kikövetkeztethető lenne a gravitációs törvény az abszolút parányi távolságokon.)"
Miért mondja Construct, hogy "Igazán kár volt ennyire felidegesíteni magad."
Mert kínos, hogy itt röhögök az egészen.
De nekem is kínos, mert nem kaberét akartam csinálni, hanem valóban érdekelt volna a válasz, ami elől ti bemenekültetek a tenzoros négyesvektoros áltreálos ködfelhőbe, és manökenként libegtetek elő belőle válasz helyett.
De a kérdések továbbra is ott vannak. Bárki olvashatja, bárki megválaszolhatja őket.
Ha a forgó vödör peremén ülő nikkelbolha nem tud az információterjedés sebessége véges voltáról, akkor nem matekozik, hanem megnézi hol ül az ő hasonmása, és máris dob.
Ám ha tud erről a furmányos dologról, akkor azt is tudja, hogy az ő ikertesója már nem ott van, ahol ő pillanatnyilag látja!
"Machnak nem volt semmiféle konkrét elképzelése a dologról, csak mint jó pozitivista, nem tartotta megengedhetőnek kísérletileg ellenőrizhetetlen dolgokra hivatkozni. Így elvetette Newton abszolút nyugalmi rendszerét is. De akkor mihez képest forog a vödör, amikor parabolikussá válik benne a vízfelszín?"
Előre borzongva az engem érő heves támadásoktól - szilaj harcosként jelentem (kinyilatkoztatom) :
A forgó vödör egyes pontjai mozognak egymáshoz képest!
Indoklás: Ha a vödör nem forog, a peremén csücsülő nikkelbolha simán el tudja találni a vele szemben ülő ikertestvérét bármiféle felé hajított dologgal - pl. papírgalacsinnal.
Ám ha a vödör forog, akkor simán már nem , hanem csak bonyolultan. (ilyenkor ugyanis már matekoznia is kell ...)
Politikai retorikából vett csúsztatási technika csak ebből a kommentedből:
1. "Azt képzelve, hogy a kőgolyó körül ismerősebb vizekre evickélhetsz?"
Kögolyó szerepel a topiknyitóban. Nem azóta hoztam elő.
2. "A Newtoniban nincs semmi késés."
Nem mondtam, hogy van.
3. "Csak megtiszteltelek azzal, hogy elgondolkodtam a hipotéziseden"
Mint említettem, ez kérdés. Sose volt más. Sosem mondtam hogy hipotézis. A topic címe is kérdőjellel végződik és nem felkiáltójellel.
Mindig is kérdés volt, amire te sem válaszoltál még mindig, helyette szépségversenyen páváskodsz :o)
Nem tisztelsz meg semmivel. Ez egy fórum, nem mondjuk parlamenti előszoba. Itt mindenki elmondhatja a véleményét, vagy el is hallgathatja.
--------------------------------------
De ha már előhoztad, "megtisztelhetnél" azzal, ha elárulod, hogyan vetted figyelembe az energiaimpulzus-tenzort a 0,3 m/s2-tel gyorsított 1 tonnás kőgolyó esetén.
Különösen ha még kifejtett az "EM sugárzás(t. ami) gravitációsan vonz" kérdést is.
"A Mach-elv hogyan ad a forgó hengernek nyomatékot?"
Ezt nem tudni.
Amúgy a nevezett "elv" tudtommal inkább csak egy gondolati konstrukció. Jellegzetessége, hogy falszifikálhatatlansága folytán kívül esik az egzakt tudományok hatókörén.
Machnak nem volt semmiféle konkrét elképzelése a dologról, csak mint jó pozitivista, nem tartotta megengedhetőnek kíséretileg ellenőrizhetetlen dolgokra hivatkozni. Így elvetette Newton abszolút nyugalmi rendszerét is. De akkor mihez képest forog a vödör, amikor parabolikussá válik benne a vízfelszín? Mach szerint az Univerzum távoli nagy tömegeihez képest. Azok jelölik ki az inerciarendszert. S azt várta, hogy azokból fogja majd valaki levezetni a forgó testek tehetetlenségi nyomatékát (perdületét) és az egyenes gyorsítással szembeni tehetetlenséget is.
