III/III Reloaded...
Civil rendőrök követik a tüntetőket.
Lebuktak, mert felvette őket a célszemély.
Nem ugyenezt csinálta a kádárista rendőrség 89-ig, hogy poltikai okoból vegzáltak embereket?
Na ez az idő újra eljött.
Horváth István belügyminiszter "a D-8-as számú elvtársat rendőr századossá a BM III/II-8.Osztály állományába, főoperatív tisztnek" nevezte ki 1989-ben. Boros Imre a Magyar Nemzetnek adott pénteki interjújában úgy nyilatkozott, hogy a titkosrendőrök 1989 második felére már eltűntek az életéből, ám a Népszabadsághoz került dokumentum alapján ekkorra ő maga lett szt-tiszt.
A korábbi MDF-es politikus a rendszerváltás előtti példát hozott fel: 1989-ben titkosszolgálati dokumentumokat daráltak le, hasonló eljárással és céllal: el akarták tüntetni a múlt nyomait. Majd ő maga is feltett egy kérdést. Hogyan gondolja a kormány, hogy eltünteti egy majdnem 200 milliárd forintos beszerzés dokumentumait akkor, amikor az állampolgárnak a gázszámlát és egyéb ilyen dokumentumot öt évig meg kell tartania?
„Végül pedig azoknak, akik a megfigyelésünket végzik, szeretném üzenni: ne aggódjanak, mi mindig korrekt módon, a jogszabályokat és az újságíróetika szabályait betartva fogunk róluk adott esetben cikkeket írni. Nekem például már papírom is van róla, hogy én nem kezelem jogsértő módon az ő személyes adataikat – és őszintén remélem, hogy ők sem a mieinket.”
Milyen keresztény kormányzat az, amely a „gonosz királyságának”, azaz a pártállami diktatúrának a feljelentőit a keblére öleli, hallgat felőlük, s nem is kíváncsi a személyükre. Ez utóbbit persze még magának Semjén Zsoltnak sem hiszem el: a hatalom pontosan tudja, már hogyne tudná, kik voltak a besúgók, a jelentők, csak a mostani „gonosz királyságnak” épp az a lényege, s ez az alapja az egész hatalmi- és klientúrarendszernek, hogy egymás tökét tartják a kezükben, mindenkiről tudnak valamit, mindenki zsarolható, s ez a bűnszervezeti láncolat nyújtja a teljes belső biztonságot: ha én lebukom, te is velem buksz, ő is velünk bukik, mindannyian együtt bukunk.
Megnézhetik-e az e-mailjeimet? Tehetnek-e „poloskákat” az irodámba? Lehallgathatják-e a telefonomat? Megfigyelhetik-e titokban, kivel és hol találkozom? Nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési célú, titkos információgyűjtés keretében, bizony, igen. Ahogy ez történt az elmúlt években a jelenleg is folyamatban lévő Schadl–Völner-ügyben.
Ungváry felhívta a figyelmet arra, hogy Németországban az NDK felháborodott állampolgárai szabályszerűen elfoglalták az állambiztonság bizonyos objektumait, és ezzel lehetetlenné tették azt, hogy ott iratokat lehessen megsemmisíteni. Magyarországon egészen más volt a helyzet. Végvári József rendőr őrnagynak köszönhetően 1990 elején kiderült, hogy nagyüzemben megy az iratok megsemmisítése (és az ellenzék megfigyelése). Ungváry szerint ugyanakkor ez nem jelentette azt, hogy a folyamat itt megszakadt.
„2000-ig, tehát 10 éven keresztül dokumentálhatóan, folyamatosan zajlott Magyarországon állambiztonsági iratok megsemmisítése az utódszervek által. Mindez egyetlenegy szomszédos országban sem volt lehetséges”
Facebook-csoportokat, köztük zártakat is megfigyeltek a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai a lapunk birtokába került 2015-ös jelentések szerint. Nyílt információkat gyűjtöttek, ami nem bűncselekmény, de jelzi, hogy milyen szintű megfigyelésre volt szükség valami okból abban az évben. És van talán még most is. A jelentések kapcsán a rendőrség válasza szűkszavú, de elég egyértelműnek tűnik. Úgy tűnik, a rendőrség a feladatából adódóan meglehetősen komolyan vett több, kormányellenes közösségi csoportot is, hogy biztos legyen: veszélytelenek. De különböző tüntetések, rendezvények előtt is végeztek nyilvános felderítést, vélhetően kockázatelemzés céljából. Általában nem találtak olyasmit, ami közbeavatkozásra adott volna okot.
A vállalkozás a kamerás megfigyelésen túl jelentős mennyiségű személyes adatot is gyűjtött, illetve kezelt, beleértve az érzékeny információkat is, megsértve ezzel a GDPR és az Infotörvény több rendelkezését is. Mindkét esetben hiányoztak, vagy nem megfelelőek voltak a GDPR által előírt tájékoztatások és leírások, hiányzott a megfelelő hatásvizsgálat is. A szépségközpontnak az volt a gyakorlata, hogy arra kérték vendégeiket, adják meg ismerőseik nevét és elérhetőségeit, majd ezen adatok felhasználásával ingyenes kezelést ajánlanak az így megkeresett érintetteknek.
A vállalkozás nem adta meg a kamerák különböző helyeken való használatához a jogalapot, és a személyes adatokat az érintett személyek beleegyezése nélkül gyűjtötte. A NAIH által a helyszíni szemlén lementett kamerafelvételeken egyrészt a munkavállalók munkaállomásai voltak láthatóak, úgy, hogy minden egyes helyen láthatóak és hallhatóak a munkavállalók munkavégzés közben.
Mellébeszélt az akták kapcsán Semjén Zsolt a történész szerint. Stummer János pedig úgy vélekedett, az egyetlen nemzetbiztonsági kockázat, hogy a Fideszben régi ügynökök ülhetnek.
