Az ember felemelkedésének nagyon komoly mozgatórugójának kellett lennie. Mert ugye az állat, pl. a majom is, ha a körülményei kedvezőek leszakítja a gyümölcsöt, teleeszi magát az után nem csinál semmit csak keres egy árnyas helyet és "döglik" tovább. Ha azonban, időről időre rendkívül szélsőséges időjárási viszonyok közé kerül, vagy elpusztul vagy kénytelen valahogyan túlélni.
Az időjárás változásnak, a jégkorszakok váltogatásának természetesen fontos szerepe volt az ember evolúciójában, azonban nem lehet csupán ezzel magyarázni az intelligens viselkedés kialakulását. Az időjárás változása a többi állatfajt is érintette, de mégsem okozta náluk azt, amit az embernél.
Az időjárás mellett a felegyenesedés, s ami ebből következett: kéz felszabadulása, továbbá a társas kapcsolatok fejlődése, a nyelv kialakulása, s ezek egy öngerjesztő folyamatot alkotva járultak hozzá legfőképpen az ember felemelkedéséhez, s a mai szintre jutásához.
A 65. soron lévő grafikont szíves figyelmetekbe ajánlom. Véleményem szerint az emberi civilizáció kialakulásának mozgatórugója látszik azon. ha az éghajlatváltozás ilyen finom fokozatokkal, ilyen gyengéd átmenetekkel nem inspirálja őseinket a fejlődésre, akkor még mindig az állatvilág egy maradi leágazása lennénk.
Ennek kapcsán felvetődött bennem: Hátha valami "humán-betegség"-terjesztő rovarfaj világméretű elszaporodása miatt haltak ki szinte mindenütt az emberek.
És/vagy szinte már sehol nem akadt C-vitamin forrás - kivéve ahol őseink kis létszámban fennmaradtak. ????
Köszönöm. Gondolom a 'majdnem kihaltunk' hírt követően "felbolydult a méhkas", és rengeteg különféle magyarázat született (talán cáfolat is), de ezekről sajnos lemaradtam.
A járványok gyorsan terjednek, mivel a lappangási idő rövid, és ez alatt terjed. De ehhez közel kell lennie az embereknek egymáshoz. És mivel régen az emberek kisebb, nagyrészt elszigetelt csoportokban éltek, így a járványok nem terjedtek messizire. Késöbb is csak a nagy tömegek jelenléte kapcsolódott össze a nagy járványokkal (hadseregek, városok), valamint a közlekedés fejlődése. A törzsi háborúk viszont évezredeken keresztül folytak.
Amik eddig elhangzottak, azok számomra nem túl újak, s nagyrészt sokak számára ismertek.
Amivel én kiegészíteném, az az a kérdés, hogy miként maradhatott fenn az ember? Miért nem pusztult ki, miután az ösztönös viselkedését lassan felváltotta a tudatos? Egy megszületett értelmes ember felnevelése hosszú évekbe telik, míg önállóvá válik. Ezt egy nőstény (itt anya) egyedül ennyi ideig képtelen ellátni, s közben még az önfenntartásról is gondoskodni. Szüksége van segítőtársra, aki sokáig mellette marad, s ráadásul több utód is kell, kettő sem elég a populáció fenntartásához, hisz gyakori a fiatal egyedek halandósága.
Állatoknál ez ösztönös viselkedéssel valósul meg, ám az értelem erős, és szeretne kibújni az értelmetlennek tűnő, nehéz feladatok alól. (Ma is ez a helyzet, az emberek nem szívesen vállalnak gyereket, mert sok vele a gond, és mi térül meg belőle, ha csak rövid távon gondolkodunk?)
Az utóbbi évtizedek hormonkutatásai választ adnak a kérdésre. A mechanizmus előfordul egyes állatoknál is, sőt az ember ősénél kb. 4 millió évvel ezelőtt alakult ki az a biokémiai rendszer amely egy tudattal rendelkező lénynél is jól működött.
(Bár ez nem a HUSZ témacsoport, de néhány szót majd ki kell mondani)
A legfontosabb hormon itt az oxitocin! Ennek a simaizom összehúzó hatását már rég ismerik (szülést indítanak el vele). Szülés alatt az anyában rengeteg termelődik, és az előbbieken kívül van egy másik hatása is. Ez egy kötődési hálózatot épít ki az agyban, mely által az anya kötődést érez a gyermekével kapcsolatban. A kötődés felépülése folytatódik a szoptatásnál, mivel ott is szükségeltetik simaizom összehúzódás, tehát sok oxitocin termelődik, ami az agyban tovább építi a hálózatot. Ez a kötődés személyhez kapcsolódik, nem szűnik meg az idő múlásával, tehát az anya éveken át tudja gondozni a kicsinyeit, noha tudatosan ez fárasztónak tűnik.
Na de mi van a segítőtárssal? Az állatoknál ritka jelenség az orgazmus. Ritka az is, hogy egy nőstény minden hónapban fogamzóképes. Az állatok évente csak párszor "tüzelnek" és az ösztön végzi a dolgát. Embernél azonban közösüléskor egy endorfin nevű hormon szabadul fel, ami a gyönyörérzetet adja. Tehát, ha a hím ezt megtapasztalta, akkor szeretné ezt ismételgetni. Nem kell ösztön, maga ez a jutalom helyettesíti a "tüzelést", és a rászokás a párzási kényszert. A férfi tehát ha akarja, ha nem hamarosan megtermékenyíti a nőstényt. Ebben a folyamatban is van simaizom összehúzódás (nősténynél a méh, férfinál a prosztata). És itt is beindul a "látatlanban" termelődő extrém nagy mennyiségű oxitocin miatt a kötődés kialakulása. Ez is személyhez (itt a társhoz) kapcsolódik, ez a kötődés intim töltetű, és ez is megszüntethetetlen! A gyakori szex miatt a férfi kötődést érez a nő iránt, és nem szívesen hagyja el. Kénytelen segíteni neki, noha tudatosan ezt nem biztos, hogy vállalná. Hosszú évekig tart ez a kapcsolat, amíg az utódok fel nem nőnek (általában a menopauza állítja le a nemzési folyamatot).
Véleményem szerint az értelem már nagyon sokszor megjelent az élővilágban, ám a hatása a fajfenntartásra mindig negatív irányban sült el. Az embernél azonban a biokémiai mechanizmus automatikusan biztosította a faj fennmaradását. Természetesen ez a mechanizmus is sérülhet az értelem által. Hibás szokások felbukkanása esetén már tökéletlen lehet. Ezeknél a csoportoknál csökken a populáció, majd kihal a népesség. Csak olyan csoport marad fönn, ahol képes érvényesülni. Mindezekhez egy adott közösségben társadalmilag rítusok, és tabuk alakulnak ki, amelyek biztosítják a stabil fajfenntartást.
Az oxitocin hatása napjainkban is ugyanúgy érvényesül az embernél. Ha ezzel az ismerettel rendelkezve nézünk körül a világban és az ismerőseink körében, akkor az emberi párkapcsolatok új színben tűnnek fel, különösen akkor, ha azt is tudjuk, hogy a civilizáltság fejlődésével komoly tényezők zavarják meg a kötődési mechanizmust. Ennek egyik megjelenési formája az a statisztikai adat, hogy ha egy férfi és egy nő megtetszik egymásnak, akkor annak az esélye, hogy egymáshoz valók (azaz évtizedeken keresztül el tudják viselni egymást), mára már nagyon alacsony: 25% !!!
A következmény levezethető, de itt nem teszem meg, mert nem ez a topik témája.
" Ha lett volna olyan másik ok, ami az emberek számát kétezer főre csökkentette volna, akkor ugyanez az ok az élővilág többi részét is szinte teljesen kipusztította volna, aminek viszont semmi jele nincs. "
Ha ennek kapcsán netán járványra is gondoltál - ha elvetetted, kérlek írd meg mi alapon tetted.
Ezeket a következtetéseket a cikk alapján nem tudom elfogadni. Egyrészt kétségeim vannak afelől, hogy az emberiség génkészletét két afrikai törzs mitokondriális DNS-e reprezentálná. Másrészről ha igaz is lenne, hogy a ma élő emberek egy kétezer éves csoport leszármazottjai, teljesen valószínűtlen, hogy ezen a csoporton kívül ne létezett volna több ezer másik csoport velük egy időben, akik azonban kihaltak, mivel a sikeres csoportok kiirtották őket. Ha lett volna olyan másik ok, ami az emberek számát kétezer főre csökkentette volna, akkor ugyanez az ok az élővilág többi részét is szinte teljesen kipusztította volna, aminek viszont semmi jele nincs.
A tétényi fennsík vadászai éppen hetven ezer éve vermeltek itt el több 10 t húst, talán éppen jégkorszak volt, ha jól emlékszem?! Hogy azután mennyit fogyasztottak el belőle arról nem szólt a beszámoló.
Szerintem meg az emberi kultúra, a "tudomány", a művészet, az erkölcs egy-egy jégkorszakot követő kirajzás után, lépcsőfokonként emelkedett egyre feljebb. Ezt a beidézett cikkek nem tükrözik.
Még azt is sejtem, hogy a korábbi kirajzások népei még a kannibál szinten lehettek, a szükség elmúltával kultikus emberáldozatokkal éltek. Mitológiájuk kegyetlen és "rasszista" istenkultuszt eredményezett.
Az utolsó kirajzásnak egy finomabb kultusza lehetett nincs emberáldozat, nincs előjog mellérendelői társadalmi viszonyok uralják a közösségeket, sem védelmi, sem hatalmi célú építmények nincsenek EU korai múltjában.
Az alá-fölé rendelői struktúrák, védelmi célú építmények, csak az új kirajzók és a régiek keveredésével létrejött népek visszarajzása után bukkannak fel.
Az EU humánus jó Isten hite úgy 1500-2000 évvel ezelőtt szintén egy ügyes manipulációval össze lett gyúrva, vegyétek és egyétek ez az én testem, persze, hatalmas népirtások árán lehetett csak elfogadtatni ezt a kannibál szellemű verziót a még nem keveredett európaiakkal. Véleményem szerint
A jégkorszakoknak természetesen fontos szerepe volt az ember evolúciójában, s abban, hogy ilyenné formálódott.
Az egymást váltó felmelegedési és eljegesedési korszakok az embereket vándorlásokra, s az időjárás és környezet jelentős változásaihoz való alkalmazkodásra késztették. Tudni kell, hogy a jégkorszakok nemcsak a magasabb szélességeken érzetették hatásukat, ha nem a trópusi vidékeken is, például azzal, hogy szárazabb lett az éghajlat, emiatt megváltozott a flóra és a fauna, s ehhez is idomulnia kellett az akkori emberi közösségeknek.
A jégkorszakok idején akár 100-200 m-rel alacsonyabb volt a világtengerek szintje, ezért nagyobb összefüggő szárazulatok voltak ott, ahol most tenger van. Így népesítette be az ember a korábban nehezen megközelíthető helyeket, s így jutott el Amerikába.
Nem ez - mármint a kör alaprajzú néhány hektárnyi létesítmények - az alapja a feltevésemnek, ez csak egy indító okká emelkedett hetekkel később. A jégkorszakok túlélési gyakorlatai voltak az ide tévedt elődeinknek, ezt a fejlődés egyik fontos tényezőjének vélem, de sajnos úgy látom a tudomány nem kutatja ezt a kérdéskört.
Ha sikerülne felkeltenünk a szakma figyelmét ezekre a lényeges tényezőkre, sok kérdésre ésszerű választ kaphatnának (szerintem).
Jó, nem bánom a kevéssé fejlettek is jöhetnek, de ne a szőrszálat taglaljál hanem a felvetett hipotézist. (Még azt gondolhatja valaki rólatok, hogy egy előző jégkorszak kirajzóiból visszamaradt egyedek, esetleg még kannibálok is vagytok.)
Ha a csapat megszavazza, hogy hagyjalak futni, hát üsse kő, beleegyezem (mert így lettem programozva - mármint jólelkűnek).
Nem kell, hogy velem szemben kegyet gyakorolj, én csupán a korrekt válaszadást várom el. Egyébként én úgy tapasztaltam, hogy nem jólelkű vagy, hanem kötekedő, s ráadásul sok esetben nincs is igazad, mint ahogy most sem.
Ne hidd, hogy nem tudok forrásokat megjelölni azzal kapcsolatban, amit a hajról állítottam. Lássunk néhányat:
"Egy-egy hajszál átlagos életkora hat év." (Britanica Hungarica Nagylexikon)
"Mivel a szőrtüszők működési szakaszai 1-6 évre terjednek, a hajszál maximális hosszúsága legfeljebb 75-90 cm. Előfordul, hogy nőknek ennél hosszabbra nőtt a hajuk, még rá is tudnak lépni, de a rendszeres hajhullás elejét veszi az ennél hosszabb haj növesztésére törő igyekezetet.)" (Anthony Smith: Testünk titkai, Kossuth könyvkiadó, 1980)
Ezek után viszont neked kellene (ha volna benned becsület) megnevezned azokat a forrásokat, ami alapján azt állítottad, hogy az emberi haj korlátlanul nő.
A cikkben 300 valahány eddig megtalált ilyen objektumról tudósítottak, jó néhány légi felvétel is látható volt, arról is tudósított az írás, hogy további felfedezésekre kell számítani. Felsoroltak példaként 6-8 településnevet amelynek határában ilyen létesítmények maradványai vannak. A kutatásokhoz kamerával felszerelt drónokat használtak.
Nem emlékszem a cikk szerzőjére, de az bizonyos hogy az írás régésztől származott. A kedvedért hosszasan kerestem, de nem találtam rá erre a cikkre, arra sem emlékszem, hogy az interneten vagy valamely folyóiratban volt e ez. Már csak azt remélem, hogy rajtam kívül más is olvasta a cikket és kisegít engem ebben a kérdésben.
A véget nem érő miértek keresése, csak az egyik (alapvetően tőlünk függetlenül) tulajdonsága az agyunk működésének. Hogy miért? Miért, ki teszi fel a kérdést? A felettes(nek vélt) énünk, vagy a tudattalanunk? Egy-két példa, mielőtt elhatalmasodna rajtunk a felettes.:-)
Ha fel szeretnénk idézni egy információt, akkor mit is teszünk? Utasítások sorát adjuk ki, amelyek, és csakis amelyek révén emlékezhetünk (különben nincs meg az információ), vagy elegendő csak rá gondolnunk – igaz még azt sem értjük, azt hogyan tesszük. Egyáltalán honnan tudjuk, hogy érdemes-e saját kútfőben keres(tet)nünk a kérdéses információt?
Bele gondoltunk? Még az sincs ránk bízva, hogy mikor pislantsunk.:-)
(…)
Erre nincs idő.
Az elménk épül, táplálkozik azokkal az információkkal, amely információkat az agyunknak köszönhetünk.:-)
Ez egy rekurzív, de elkerülhetetlenül véges folyamat.
A szocializációnk pedig nem más, mint az általunk ismert lehetőségek közül, számunkra a legkedvezőbb kimenetelű(ek) választása – nem vagyunk kevésbé agresszívak, mint a legtöbb állat. Csak okosabbak.
Na, ezt is megoldottam.:-)
Egyre vaskosabb irodalma van a vonatkozó szakirodalomnak; csupa megfigyelés, még több következtetés – nem ritkán csak feltevések. (…) Ami a hormonokat ésatöbbit illeti: nos, minden mindennel összefügg. Mindig elcsodálkozom a brit tudósokon ésatöbbin, amikor erre napi szinten csodálkoznak rá.:-)
(...)
De ha jobban bele gondolunk, mit ér az egyének többségének sikeres szocializációja, ha az egyénekből álló csoportokat néhány antiszociális egyén/szervezet/eszme kényszeríti kvázi állati sorba? Ennek akkor most vagy nincs szakirodalma, vagy… miért?:-)
