Szerintem tegye mindenki a dolgát. Mi beszélgessünk, mert az a dolgunk. Másoknak más a dolga, tegyék.
Beszélgetnék a törvényről, szabályról, erkölcsről, szokásról. Persze tudom, hogy esetleg nem beszélgetés, hanem monológ lesz, de vállalom a kockázatot.
Előre kijelentem, hogy amit írok az filozofálgatás. Nincs köze a rideg valósághoz, vagy, ha igen azt mindenki maga dönti el.
A filozófia többnyire úgy jár el, hogy tesz egy, vagy több kiinduló premisszát.(Igyekszem elkerülni a nem közkeletű szavakat, de vannak esetek, amikor szükség van rájuk. A premissza előzmény, alapinformáció, kiindulópont. Mondjuk: „Utálom a kékszeműeket, neked kék a szemed, tehát utállak.” Ebben a mondatban az utálom a kékszeműeket a premissza. Az, hogy tehát utállak, egy következtetés, azaz konklúzió. Neked kék a szemed, egy megfigyelés, és mint ilyen egy logikai lánc tagja, mely a premisszából a konklúzióig elvezet. Egy premissza lehet egy másik logikai lánc konklúziója. Tehát a fenti példának lehet egy olyan előzménye, hogy: „Eddig minden kékszemű ártott nekem, tehát utálom a kékszeműeket.”)
Mondandóm szempontjából a premissza az, hogy minden ember szabadnak, és egyenlőnek születik.
Ez egyébként a liberalizmus, mint filozófia, és nem, mint párt, egyik alaptétele, és idézet a függetlenségi nyilatkozatból. Na, ezt csak azért írom ide, hogy egyértelmű legyen, nem politizálok, hanem filozofálok, és nem politikai példát idézek, hanem történelmit.
Kezdjük el következtetni. Ha az ember, amikor megszületik, nem rendelkezik semmi alávetettséggel, akkor mindenhez joga van. Joga van akár, minden büntetés nélkül megölni a számára nem szimpatikus egyedeket. Persze egy csecsemő erre képtelen, de logikailag lehetséges. Képes, viszont az anya, és sokszor meg is teszi, képes az apa is. Na, erre még visszatérünk.
A faj szempontjából káros lenne az ilyen gyilkosságok elszaporodása. Kikövetkeztethető, hogy egy ilyen gyilkos faj rövid időn belül kipusztulna. De például az álatoknál megfigyelhető, hogy, ha sok az utód, akkor nem mindegyiket táplálják. A faj fennmaradása szempontjából ez a logikus, mert korlátozott táplálási lehetőség esetén, ha mindet eteti, akár mind el is pusztulhat.
Hiába születik az ember tehát omnipotensnek, minden jogúnak, mivel az ember társadalomban él, a jogok egy részét korlátozni kell.
Az ősembernél ezt a korlátot nem jelenthette az alkotmány, vagy mit is beszélek, alaptörvény. Többek közt azért, mert még nem volt laptop, amin megírhatták volna.:)
Egyszerűen a szokás vette át a korlátozó szerepét. Amelyik törzsnél nem volt szokás a kisdedek rendszeres falhoz csapkodása, Br.. borzasztó belegondolni, az szaporodott, a másik meg vegetált, vagy kihalt.
A szokások később elvárássá alakultak, erkölcsi kötelességé.
Szeretem a meséket, vagy meseszerű történeteket. Tehát csináljunk egyet. Legyen itt a szokásos mentegetés. A mese a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság a való élettel csak a véletlen műve, és ha valaki magára, vagy másokra ismer, az csak érzéki csalódás lehet.
Na! Ezen is túl vagyunk.
A Fehér Ordasok Falkája a hegyoldal kényelmes, ma úgy mondanánk, hogy komfortos, barlangjában lakott. Fehér ordasoknak nevezték magukat, mert az öregek elbeszélése szerint réges-régen Az első Agyart egy fehér farkas találta meg az erdőben, és mert teje volt, de valamiért elvesztette a kölykét, felnevelte az ember porontyot.
Sokadik leszármazottja Sokadik Agyar vezette a törzset, Ő ugyan falkának nevezte, de mi tudjuk, hogy törzs volt.
Változó szerencsével vadásztak, sőt az utóbbi időben kifejezetten szerencsétlenek voltak, mígnem vadászatra menet Sánta meg nem botlott, a kölykök által a barlang bejáratánál elszórt, lerágott csontok valamelyikében, és balkezével, hozzá nemért a barlang jobb bejárati oldalához. Agyar, a sokadik, észrevette ezt, meg is jegyezte, hogy vigyázzon jobban. Este, hatalmas zsákmánnyal tértek haza. Három napig nagy dinom-dánom volt, a negyediken vadászni indultak. Gyorsláb előre sietet, és megcsúszott a kijáratnál, és balkezével hozzáért a barlang jobb bejáratához. Agyar, aki mellette jött, csóválta is a fejét, „hova a nagy sietség?”
A zsákmány megint kolosszális volt. Mindenkinek kikerekedett a pocakja, a kölykök egész nap zsíros pofikával hancúroztak, de semmi nem tart öröké, néhány nap múlva nem volt élelem a barlangban, ezért a férfiak vadászni indultak. A vadászat eseménytelen volt. Eseménytelen, de teljesen. Még egy sovány mókust sem ejtettek el.
Ez még vagy két napon keresztül így volt, már egyesek azon törték a fejüket, hogy mivel nyílván valóan a vezetés a hibás, és az a legkevesebb, hogy akkor tegye jóvá a hibát, megeszik Agyart.
De mert Agyar öreg volt, és így nyílván rágós, meg a múltkor is, amikor az előzőt megették, szinte mindenki beteg lett, és akkor a vének úgy döntöttek, hogy csak az ellenséget lehet megenni, letettek a szándékukról.
Ismét vadászni indultak, Agyar azonban kifelé menet a balkezével nagyot csapott a barlang kijáratának jobb oldalára. A hatás nem maradt el. Elejtettek egy süvölvény gyapjas mamutot. A Fehér Ordasok Falkájánál (FOF) szokássá vált vadászatra menet megérinteni, balkézzel a barlang jobb oldalát. A falkához pártolt a vadász szerencse. Egyesek, a hitetlenek azt mondták, hogy ez minden évben így van ilyenkor, amikor megjön az eső, és a friss fűre megjönnek a fűevők. De a tájékozottak tudták, hogy ezt az Első Agyar intézi így, mert a megérintést segítségkérésnek értékeli.
A hitetlenek, akiket gúnyosan materialistának neveztek el, nem hódoltak a megérintés szokásának. A többiek ezt látva, bosszúsan csóválták a fejüket, és, ha a vadászat sikertelen volt, akkor a materialistákat vádolták.
Megszületett az elvárás, hogy minden vadász hódoljon az érintés szokásának. Az volt az erkölcsös, aki ezt megtette, a megtétel volt az erkölcsi elvárás, és erkölcstelen volt, aki nem tette meg. A materialisták többsége megvonta a vállát, és elfogadta az erkölcsi szabályt.
Agyar, persze a sokadik, elégedetlen volt,mert még mindég néhányan nem tettek eleget az érintés erkölcsi elvárásának, ezért összehívta az öregek tanácsát, éppen egy sikertelen vadászat után, és hosszú beszédet tartott. „Érinteni minden vadásznak kötelező, aki nem érint, nem eszik a következő zsákmányból, ez a törvény!”
Az öregek rövid gondolkodás után egymás után beleköptek a tűzbe, ami azt jelentette, hogy egyetértenek az előterjesztéssel.
Létre jött az első törvény a FOF-nál, bár még nem tudták pontosan, hogy mit jelent.
Ez már majdnem 1000 szó, és dolgom is akad. Ezért itt felfüggesztem a történetet, és az eszmefuttatást.
Ha lesz érdeklődés folytatom este. A mondandómat, vitairatot, kb. három részben gondolom elővezetni. Aztán, meg és addig is várom a véleményeket. A jövő héten gépet cserélek, pontosabban építek át, mivel az XP sajnos OFF lesz. Ezért bár a telefonomon olvasni fogom a fórumot, de lustaság okán az igen – nem-nél hosszabb szöveg nem valószínű, hogy elhagyja a klaviatúrámat.
