Én olvasgatom, vagyis olvasgatnám, de ha nincs nagyon mit...
Nem tudom, tényleg, kinek nem tetszem. Olyan régi motoros vagyok már, hogy még az Internetto fórumán kezdtem. De hát annak már nem is tudom, húszon-akárhány éve. Aztán az utóbbi 10 évben már alig írtam ide. Nyilván ennyi idő alatt csapásokat adtam, és kaptam (politizáltam is sokat, és ezer meg egy témában vitatkoztam internet-szerte), és valaki nagyon megjegyezhetett magának... A múltkor "véletlenül" írtam az egyik saját zenei tocsikomba, ott is "lenegatívoztak". (Most mosolygok ezen magamban.) Szóval, nem számít, bagatell, potomság.
Én amúgy egyáltalán nem vagyok kovács, még amatőrnek sem nevezném magam, csak tetszik nekem ez a szakma, és próbálkozom vele. Szórakoztat az alkotás, az hogy egy ócska rozsdás vasból, kemény melóval, és némi tudással (az is kell hozzá), valami szépet alkot az ember. Ez jó dolog, legalábbis nekem jó. A múltkor valami maradék pengéből (szintén csapágyacélból kovácsolt volt), amit már majdnem selejtnek ítéltem, mégis sikerült összehoznom egy eléggé formás vadász-típusú kést. Ugye a markolata szarvasagancsból (azt se vettem hanem egyszer régen találtam az erdőben), a baknikat meg régi rozsdás bányabeli fúrószárakból csináltam. És még vannak terveim, bár csak úgy saját szórakoztatásomra, mert ráadásul késmániás is vagyok, gyerekkorom óra mindig volt késem... bár ezt azt hiszem itt nem nagyon kell magyarázni, az itteni közönség ezt érti.
Most majd még a maradék agancsomból megpróbálok néhány hasonló vadászkést alakítani, utána néhány bushc... fene, "túlélőkést" (azokhoz már előre készítettem elegendő zsák-micarta markolatot), aztán pedig az a nagy tervem, hogy csinálok egy (vagy akár több) egykezes kést. Olyasmit, mint a Benchmade 710-esem, csak persze nem olyan zárral, hanem a sokkal egyszerűbb liner-lockkal. A 710-es a kedvenc késem, de van egy bizonyos ideál-elképzelésem erről, úgyhogy szeretnék egy még formásabbat, aminek még annál is jobb, szebb a markolata, és a pengéje (itt inkább a penge-formára gondolok, bár a D" szerszámacéllal nem vagyok teljesen elégedett, nem túl finom az éle, lehetséges, hogy egy csapágyacél penge finomabb lesz). Magam is kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, és persze még nem találtam ki a részleteket. Egyébként ezzel a tervezés-dologgal úgy vagyok, hogy sokszor csak nagyvonalakban van meg valami, aztán menet közben alakítok, finomítok, változtatok sok mindent. És nagyon sokszor a hibákból tanulok. Hát ha nincs mellettem egy mester ugye, aki megmutathatná, akkor ez már csak így megy.
A véleményem erről az, hogy kést élezni szalagcsiszolóval, az - ahogy mondani szokás - több mint bűn: hiba. És barbárság. Ha mindenáron valami géppel akarsz kést élezni, akkor ahhoz valamilyen nagy, és finom vizes követ tegyél rá egy motorra, de még jobb, régimódian nem motorral, hanem valahogy lábbal forgatni (persze, ki csinál ilyet ma már?). De a motor gyorsan forog majd, gondok lesznek a kiegyensúlyozottsággal, stb. Én magam élezem a család, és az egész rokonság összes kését, de ehhez nem hogy szalagcsiszolóra, vagy köszörűkőre (pedig van mindkettő) lenne szükségem, hanem megoldom egy kutyaközönséges kaszakővel, és egy késélező acéllal. Az szokott a panasz lenni, hogy túl élesek, és elvágják a kezüket... De ha van egy alkalmas megfelelő alakú nyers porcelánod, azzal is lehet élezni. A munkahelyemen a "szalonnázó késemet" konzervek nyitása után (is) csak néhányszor meghúzom egy kis kávéscsésze alján(!), és máris borotválja a szőrt a karról.
Másfajta csiszolási műveletekhez persze elengedhetetlen a szalagcsiszoló. Mivel egy nagy szalagcsiszoló (2 m-es szalaggal) ára csillagászati (több százezerbe kerülnek), magam csináltam egyet kb. 2 éve (nyilván nem olyat, az enyém nem tud Holdra szállni, csak csiszolni). De én eléggé speciálisan oldom meg ezeket a szereléseket, merthogy a csiszolószalagon kívül, szó szerint semmit nem vettem hozzá (régi villanymotor, és csavarok persze voltak otthon) gyakorlatilag az egészet hulladékvasakból eszkábáltam össze (még a zártszelvényeket is laposvasakból hegesztettem össze), a görgőket pedig keményfából faragtam-ragasztottam. Persze nem azért vagyok ilyen kemény, mert a badass-versenyben indulok, hanem mert a pénzhiány miatt kénytelen vagyok mindent magam megoldani, gyakorlatilag hulladék-vasakból. És azért ez egy kicsit (jav: eléggé) jó érzés is... Ugyanígy vagyok a késkészítéssel is: míg sokan készen veszik a pengének való acélokat (meg persze a markolatot, szegecseket, baknikat), hogy aztán abból kis farigcsálás után (na pl. ahhoz kell a szalagcsiszoló) már készen is legyen a késpenge, én régi, kidobott csapágyakból, vagy éppen fúrószárakból kovácsolom őket. Szó se róla, kell rajta kalapálgatni, amíg összeáll a forma (a csapágyacél nagyon kemény, magas széntartalmú). És ehhez persze kellett csinálnom egy kovácstűzhelyet. Illetve, most már kettőt, mert a hagyományos kovácstűzhely ugyan jól működik (egy fújtatóval, amelyet megint csak magam csináltam, egy saját kotyvasztású radiális ventilátor "képében"), de üzemanyagot igényel, vagy faszenet, vagy valami jobb fekete szenet, esetleg kokszot. És ezek nagyon drágák manapság. Ugyan még sima tűzifával is tudok izzítani, és az azért olcsóbb, de azzal sokkal macerásabb, nehezebb, hosszadalmasabb a kovácsolás. Ezért legújabban csináltam magamnak egy PB-gázzal működő kovácstűzhelyet. Ehhez sajnos már beruházásokat is kellett foganatosítanom, ugyanis, mivel a környékünkön nincs megfelelő tűzálló agyag (mármint geológiailag nincs, a földben, amiből kiönthetném a téglákat), ezért a samott-téglákat kénytelen voltam megvenni. Ja és egy 100 Ft-os "áramátadó fúvókát". Ja igen, hazudnék, ha elhallgatnám, még kellett hozzá vennem egy kb. 6000 Ft-os gázszabályozó szelepet, órával. De sikerült ez is, várakozáson felül jól működik. Persze a PB-gáz is drágább lett, viszont ez 0,2 bar-on (tényleg) is felizzítja a vasat, így nem tűnik nagy fogyasztásúnak. Ha 0,5 bar-ra felnyomom, akkor beindul a "sárkány lehelete", de olyankor nyilván többet fogyaszt, gyorsabb az izzítás de én sajnos eléggé árérzékeny vagyok, időm több van, mint pénzem.
Ezeket nem dicsekvésből mesélem, hanem példamutatásul, és bátorításul. Otthon nagyon sok mindent meg lehet csinálni egy kis találékonysággal, és kitartással. Persze az kell hozzá, hogy az embert érdekeljék ezek a dolgok, és szeresse csinálni. Ha ez nincs, akkor nem érdemes vele foglalkozni, akkor vegye meg készen a cuccokat. Ilyesmiket nyilván nem a teakonyhádban tudsz megcselekedni, de egy kis műhelyben, garázsban, ha vannak hozzá kiinduló, alap-szerszámok, akkor már lehet alkotni (pl. ugye újabb szerszámokat.)
Szóval, visszatérve a kés-élezésre: az ügyben felejtsd el a szalagcsiszolót, azzal csak elbarmolod az asszony konyhakéseit, aztán gondok lesznek a családi békével. Szalagcsiszolót durvább nagyolásra, illetve forma-kialakítására kell használni (de arra nagyon, flex helyett - ill. ugye a még durvább nagyolásra, előtte flexet). Vegyél egy kaszakövet, és egy acélt. ;-)
Elég egyszerű acélok, Mora, Tramontina, sima konyhakések. 400-as szalaggal csinálnám, nem profilozni kéne, csak karbantartani az élt. Hűteni nem szeretném, pont ezért érdekelne a szalagsebesség. Máshonnan kaptam egy 13-15 m/s-os tippet, hogy ott még nem szabadna égetnie az acélt, nem tudom, mennyire állja meg a helyét.
Nem feltétlen a 20000-es kategóriában nézelődöm, de 50-60000-nél többet nem nagyon szánnék rá, akkor már inkább egy olcsóbb csiszoló, meg egy Work Sharp...
Ez függ a csiszolandó anyag keménységétől, a csiszoló szalag szemcse méretétől, kopottságától is. Neked kell kitapasztalni, érdemes szinte folyamatosan hűteni. Régebbi hozzászólásaim között találsz táblázatokat a szalag sebességekről, de az csak elmélet, gyakorlatban minden másképp alakul. Ha csiszagépet vásárolsz érdemes frekvencia váltósat venni, jóval drágább, de így elektronikusan fokozat mentesen tudod a szalagsebességet változtatni.
Nem teljesen a témához kapcsolódik, de talán tudtok ebben segíteni. Szeretnék venni egy asztali szalagcsiszolót vagy kombinált csiszolót hobbi célra, illetve a késeim élét is ezen szeretném karbantartani. A kérdés, hogy mi az a szalagsebesség, ami még nem égeti meg, nem lágyítja ki a kések pengéjét, de egyéb otthoni fa-fém csiszolásokhoz is megfelelő? Jobban szeretem a kicsit lassabb gépeket, szebben tudok velük dolgozni.
Már régóta terveztem, mikor csavart mintákat kovácsolok és már szinte kész van, csak egy kicsit görbe, ferde, ha akkor vaskalapáccsal ütőm meg, sérül a csavarás a díszítés.
Régen lehetett venni kész fakalapácsot, de annak kicsi volt a súlya, ezért nálam vasból van a nyél és a fej foglalata.
Ja, és mindjárt három méretben készítettem, hogy minden munkához meglegyen az optimális méret.
Rendben, értem. A hidraulikus előnyének látom még, hogy kisebb súllyal megépíthető és kisebb mérettel így számomra nagyon tetszetős gépezet. Nem látok benne semmi olyant ami nehezen kivitelezhető lenne azaz egyszerű szerkezet. A lényeg, hogy az ember belássa a saját hibáit és túl tudjon rajta lépni, ergo szét fogom vágni azt a váz kezdeményt amit a pneumatikus kalapácshoz tervezve elkezdtem. A veszteséget tudni kell lenyelni, hogy nyereség legyen.
A prés hátránya, a gépikalapácshoz képest, hogy sokkal lassabb, közben hűlik az anyag, gépikalapács percenkét 200 felett üt. Ez sokszor jó és sokszor nem.
Mindegyiknek van előnye és hátránya a többihez képest, az miatt a kis előny miatt kell nekem mindig másik gép.
Én legfőképpen ezt magamról írtam. Mikor elkezdtem kovácsolni volt üllőm tűzhelyem és kalapácsom. Azután rájöttem, hogy a vastagabb anyagokat egyedül, ráverő ember nélkül már kínlódás kovácsolni.
Később lett AJAX rúgós kalapácsom, de utána már hidraulikus présre vágytam, meglett az is. Most már egy újabb kalapácsgépre vágyom, és meg lesz az is.
Akartam gázos kohót készítettem azt is.
Mindennel így vagyok, nem találtam megbízható esztergályost, mérgembe vettem egy eszterga gépet, most egy marógépet.
De gyakorlatilag semelyik gépem nincs kihasználva alig termelnek profitot, csak azért vannak mert akartam, vágytam rájuk. / mint a gyerek a játékboltban. /
No offense, de mik a hátrányai a hidraulikusnak, a kalapácsolóhoz képest? Tényleg érdekel. Én, bár nem értek hozzá, de ebben a nagy hozzá nem értésemben csak egyetlen egy hátrányát látom: a hidraulikus alkatrészek miatt sokkal drágább. És persze a hidraulika-technológiához valamennyire érteni kell, hogy milyen alkatrészekből lehet összehozni, mi passzol mihez, stb, vagyis ez nem tisztán mechanika (a motoron kívül), mint a kalapács. De nekem sokkal hatékonyabbnak tűnik, mint a kalapács.
"Egyébként olyanok vagyunk mint a gyerekek a játékboltban, kellene nekünk minden /is/." Ni igen, igazad van...de mégis.Emlékszel a telefonos beszélgetésünkre és ott említettem, hogy pince van a műhely alatt és említettem, hogy nem tudom hogyan viselkedne az aljzat beton a kovácsoló gép erős ütései hatására keletkező rezgések hatására. Itt a hidraulikus prés videóját nézegetve bizony rögtön ez a bizonytalanságom múlt el illetve nagyon tetszik, hogy jóval csendesebb is a gép. Értem én a hátrányait de csak bújkál bennem a kisördög- nem lenne-e jobb nekem egy hidraulikus mint egy pneumatikus gép. Még a hatásfokát is jobbnak látom valamivel.
Nyilván tetemes a költsége, több tízezer. Bár kinek hogy, ugye? Egy magyar oligarchának pl. a lajbija zsebében is több elfelejtett aprópénz van. De én sajnos nem vagyok oligarcha, ezért én ezt a részét szokás szerint "okosba" oldanám meg, otthoni "talált" anyagokból. Persze, mint mondtam, én beérném a videón látottaknál egy kicsit kisebb teljesítményű masinával is.
Van otthon egy 5 mm-es kazánlemezem, kb. 2000x1200 mm-es, és van egy régi lyukas kazánom (kb. 4 mm-es lemezből), amit gyakorlatilag "vasbányának" használok, vagyis abból nyerem ki az éppen szükséges lemezeket. Továbbá van kb. 8 m bánya-vasúti sínem (az egy kicsit kisebb keresztmetszetű, mint a rendes vasúti sín), és jó sok bánya-fúrószáram (kb. 1,5 m-esek). Szerintem egy kis leleménnyel, és jó sok munkával, ezekből össze lehet hozni egy működő vázat. Nem olyan masszívat, mint a videókon, de mint mondtam, nekem nem is kell akkora. Ezek az amcsi, meg a másik videjón, a brazil gyerekek persze könnyen beszélnek a maguk jól felszerelt műhelyeikből. A pikápjukkal csak elmennek a vasbótba, aztán tényleg mellényzsebből kifizetik a szükséges anyagokat. Úgy könnyű... Persze nagyon ügyesek, nyilván, de aki hulladék-anyagokból akar dolgozni, annak még ügyesebbnek kell lennie.
A gond nem is itt van, hanem a hidraulikus alkatrészeknél, mert azokat nem lehet hulladékvasból összelegózni, azokat meg kell venni - és nagyon drágák.
Azért kíváncsi lennék mennyi a nyersanyagköltsége a vidiken látott váznak egyenként , csak vasügyileg vágatva méretre, vagy vastelepen minimum 6 méteres szálakból kiejtve azt
Van egy tüzelőanyag árus haverom , ő már a 10. egyfázisú 16A 3500W 10T gépét eszi, nála próbáltam ki a gyorsjáratú prését ami abszolút alkalmas 50x50mm felületű réteganyag vagy tömör acél nyújtására.
A munkahenger kb.35mm a löket kb. 600-700mm
Nagy méretű olajtartály, ami növelhető , és a munkahengert is ki lehet cserélni rövidebb löketűre , megközelítőleg azonos köbtartalmúra, amivel meg lehet növelni a nyomást azonos ebesség mellett akár 50tonnára is !
Természetesen megerősített vázzal.
Pl. 70mm átmérőjű és 100mm löketű munkahengerrel azonos sebesség mellett vígan lehet akár termelő üzembe is használni, átalakítva a hasítót.
Én konkrétan ilyet akartam magamnak mert kizárólag így a legolcsóbb és legegyszerűbb a kivitelezés, a legkevesebb anyagi és idő ráfordítással.
Csakhát én szeretek kézzel lassan bogarászni , és nem láttam létjogosultságát a befektetésnek, mivel nem pénzszerzési forrásnak szánom.
Egyébként ha hozzászokik az ember kézzel is röhögve tud damaszkolni ezt azt, persze ha tudja a mikéntjét !; csak jóval több ideig tart mint géppel és magasabbak a rezsiköltségek ! :-)
Igen, az emberek kitalálnak mindent, hogy könnyebbé tegyék a munkavégzést. A rúgós kalapács, a légkalapács, és a présgép is csak kompromisszumosan használható kovácsolásra. Mindegyiknek más az előnye, a prést inkább a késkovácsok favorizálják.
Egyébként olyanok vagyunk mint a gyerekek a játékboltban, kellene nekünk minden /is/.
Eddig én nem is tudtam róla, hogy létezik hidraulikus kovácsológép. Most nézve egyre jobban tetszik. Főleg, hogy nem olyan hangos mint más ütős konstrukciók. Tátott szájjal figyelek!
Köszönöm az eddigi válaszokat - és persze örömmel várom a további megjegyzéseket is. Érlelem magamban a dolgot, és közben tájékozódom. Egyébként valami ilyesmit szeretnék építeni: https://www.youtube.com/watch?v=LuH27RGoFEI&t=468s
Nekem is az általad leírt váz szerkezet lett volna az elképzelésem. Szerkezeti acélból hegesztett vázzal csak is keretes /hidas/ vázzal lehet prést építeni. / A gyári öntvény vázas az egy oldalt nyitott "C" vázas, az öntvény nem hajlik, nem nyúlik./
Tehát ebben az esetben a váz szerkezet zárt és így némileg korlátozza a munkadarab több irányú behelyezését.
A munkahenger egy segédvázkeret segítségével gyakorlatilag össze húzza a prés szerszámokat.
Nem titok, nagy barátsággal 120000 Ft. volt a vételára. Kipróbálható állapotban volt, egy pár napi munka volt vele, beál, külső, belső tisztogatás, beállítások, olaj csere / + 50 L. olaj/.
3 utas szelep kell hozzá, húzó - nyomó munkahenger + egy hidraulikus tápegység /tartály, szivattyú, olajszűrő, nyomáshatároló szelep, motor.
Az útváltó szelep lehet elektromechanikus is akkor akár elektromos lábkapcsolóval is vezérelhető a rendszer.
A nyomóerő függ a munkahenger dugattyú alapterületétől a hidroszivattyú szállítási mennyiségének arányától, a villanymotor teljesítményétől, az meg az elektromos hálózat teljesítményétől.
A rendszer gyorsasága függ még az útváltó szelep és az olajvezetékek keresztmetszetétől is.
Meg kell találni az elegendő nyomóerő és a munkahenger dugattyújának megfelelő sebességének arányát.
Szóval, bonyolult és drága rendszer, szerintem biztosan "beleszaladtam volna én is egy-két zsákutcába/, lett volna több eredménytelen kísérletem.
Ha valaki hidraulikus kovácsoló gépben gondolkodik... ezt a fogaskerék szivattyút elcserélném például Argon reduktorra vagy valami más hasznosabb műszaki dologra.
