Újfehértón, mióta átvette az egyház a nevelőszülői hálózat működtetését, sok minden nem tetszik az embereknek, de senki nem mer szólni. Például a tanácsadók szinte azonnal arról kérdezősködtek: járnak-e templomba és melyikbe. A városban főként evangélikusok élnek, volt, aki nem is merte elmondani, hogy nem a katolikus misére viszi a gyereket.
"Családok sorsa múlik azon, mit is gondol róluk a nevelőszülő felügyelő, „így aki teheti, kedveskedik nekik, termény betakarítás idején, ünnepek előtt éppúgy leróják a hálájukat nekik a népek, mintha orvoshoz mennének. Egy asszony, aki maga is nevelőszülő, értetlenkedik min bukhatott el Bobikné, hiszen elég buta kérdések voltak, olyan, mint hogy: jár-e többet pisilni, mint mások? A nevelőszülőt semmi nem védi a hivatali túlkapások ellen, hát hallgatunk és vigyázunk, nehogy úgy járjunk, mint Bobikné – mondja."
"A három lány története ennél tragikusabb: anyjuk egy téli estén magára és gyerekeire zárta a házat. Néhány nap múlva rokonok törték rájuk az ajtót, a gyerekek egymást ölelték, anyjuk az ágyban feküdt, halott volt. Az akkor hétéves Szofi testével melengette a két kisebbet. Azóta ők hárman elválaszthatatlanok. Voltak. Mindeddig."
"A történtek után tucatnyi kérdést tettünk fel a nevelőszülői hálózatot működtető Szent Lukács Görög Katolikus Szeretetszolgálat vezetőjének, a hajdúdorogi egyházmegye pasztorális helynökének, dr. Seszták Istvánnak. Válaszában hangsúlyozta: hivatala ebben az ügyben mindenben és mindenkor a gyermekek érdekét tartotta szem előtt, ezért is kezdeményezték más családban való elhelyezésüket. Úgy vélte: néhány hét múlva éppen olyan jól érzik majd magukat a lányok az új helyen is, mint Bobiknénál."
Milyen szar ember már az olyan, amelyik ezt így ki meri mondani?
Milyen szar ember az, aki úgy kezel gyerekeket, mint a krumpliszsákot.
Most ide tesz kettőt, amoda egyet egyet, ahogyan érdekei megkívánják.
