Az úgynevezett kereszténységen belül széles körben elterjedt, szentnek tartott jelkép a kereszt. Megjelenik minden létezhető helyen és formában, épületeken, otthonokban, díszként, ékszerként, stb. Azonban kis utánajárással felismerhető, h ez is egy régóta meglevő, pogány eredetű hagyomány átemelése a főáramú kereszténységbe, aminek semmilyen Istentől, a Krisztustól vagy az apostoloktól rendelt alapja nincsen.
Akkor közlöm, hogy nézetem szerint Istent abszolút nem zavarja, hogy ki hol és milyen emlékeztetők segítségével, milyen dekoráció mellett és milyen testtartásban tiszteli Őt.
A tilalom nem arra vonatkozik, hogy mit akassz a falra, a nyakadba, vagy a biciklikormányra, hanem arra, hogy ne tisztelj más istent Őrajta kívül. Merthogy nincs is más isten.
És ha Julis néni makkosfalván rózsafüzérrel a kezében a kereszt előtt térdelve tiszta szívvel imádkozik Istenhez, hogy adjon békességet a szívébe, és segítsen szeretni a pletykás és undok szomszédasszonyát, mert ez neki így egyedül nem megy, akkor Isten rámosolyog.
És ha H. Antal trolivezető az Örs vezér téren indulás előtt minden kellék és hókuszpókusz nélkül megköszöni Istennek az életét és kéri, hogy továbbra se hagyja magára, Isten rámosolyog.
Ám ha Julis néni és H. Antal gőgösen lenézik egymást, elítélik egymást, harcolnak egymás ellen amiatt, mert nem egyformán fordulnak Isten felé a külsőségeket tekintve, akkor Isten szomorúan megcsóválja a fejét.
Szia! A művet nem olvastam, de gondolom hasonlók lehetnek benne, mint amit a nyitott szemmel járó ember tapasztal nyugaton.
És fontos, hogy mire vonatkozik a Biblia explicit tiltása. Az arra vonatkozik, hogy ne csináljunk olyan teremtményeknek ábrázolsását, amit ezután istenként tisztelünk. Akkor ez egy sokkal nagyobb veszély volt, mint ma. De hoyg mennyire nem arra vonatkozott a tiltás, hogy ne csináljunk a helyes Istentisztelet keretein belül kiemelt tiszteletben részesített tárgyakat, az abból is látszik, hoyg pár fejezettel e parancs után Isten megparancsolja, hogy készítsenek egy ládát, amelyre faragjanak rá két mennyei élőlényt, amihez ha valaki csak hozzá is ér, az halállal lakozik, és amelyen keresztül ő Mózessel kommunikál, hogy rendezzék be a sátor-tmeplomot meglepően díszesen, stb. Egyszer Némóból is kicsikartam, hogy a Tízparancsolat alapján valóban nem bálványimádás az ikontisztelet. CCsak az emeberek többsége nincs tisztában azzal, hoyg mi is van pontosna tiltva a Bibliában. Merthogy nem az, hoyg amikor ábrázolható fromát ölt isten, akkor tilos a megtestesülés tárgyi tanúságait elkészíteni és tisztelni, és hogy csupasz tmeplomban gyűljünk össze. Soha nem volt olyan lecsupaszított egyik tmeplom vagy zsinagóga sem az emebriség történelmében, mint egyes protestáns templomok. Az ortodox tmeplomok nem kisebb célt tűznek ki maguk elé, minthogy megszüntesség a menny és a föld közötti válaszóvonalat, hiszel az Egyházban, amely Krisztus teste nem lehet meghasonlás, és ezért ilyenek a mi templomaink. Gyakorlatilag egész Ukrajna megtérése az ortodox templomok és istentoiszteletek mennyei hangulatának köszönhető. Aki még nem volt ortodoy istentiszteleten )különösen ünnepin, húsvétin), annak fogalma sincs, milyen is lehet egy igazi Liturgia, az ahogy azt már évszázadok óta végzik, és sosem merült fel igazi igény arra, hogy a többezer éves formán változtassunk, akármilyen kultúrában és korban is volt zajlott az ortodox istentisztelet. (Legrégebbik Liturgiánk egyébként Jakab Apostol nevéhez fűződik, aki Jézsu test szerinti rokona volt!)
Egyébként azzal egyetértek, hogy az istentiszteleti tágyakat sem szabad imádni vagy okkult erőt tulajdonítani nekik. A megszentelt tárgyak tulajdonképpen nem mások, mint olyan tárgyak (akárcsak a szent emberek), amik betöltik azt a szent célt, amellyel Isten eredetileg megteremtette őket, megáldva egyúttal az emebr természetátalakító tevékenységét is. Ezzel a tevékenységgel ugyanis Isten gyermekei a föld anyagát is Isten szolgálatába, Isten dicsőítésére képesek átformálni. Ez a lényeg. És vajon nem ugyanez történik azzal, amikor az ember papírt gyárt, és arra azokat a történeteket, igéket írja le nyomdafestékkel, amik Istenről tesznek tanúságot? Ugyanez van az ikonfestő esetében is. A fa anyaga, a festék művészi felkenése révén az anyag Krisztus tanúja lesz, isteni tartalmakat fog hordozni. Az ikonokat is meg szokták szentelni, nem válhat akármilyen alkotás istentiszteleti tárggyá, csak amit az Egyház annak fogad el. Addig nem is részesülnek ezek különösebb tiszteletben.
A szinkretizmusban mi sem hiszünk, lévén, hoyg egyfajta legkisebb közös nevező talaján létrejövő egység hatlaams károkat okozna az Egyház színvonalának. Az "alliansz"-ról még nem hallottam. Mi igazából annak az egységnek a helyreállításában hiszünk és törekszünk, amely a korai Egyházban megvolt az első évezredben. A korai egyházatyákat mi is tiszteljük és gyakran hivatkozunk rájuk. Szobrok nálunk sincsennek, a 2 diemenziós ikonok a maguk belső perspektívájával a 3D-s szobroknál sokkal finomabban jelzik, hogy más dimenzióba tartozó dolgokat ábrázolnak. A szenttéavatás - mint oly sok minden más - kevésbé jogiasabb, és inkább spontánabb folyamat nálunk, mint a katolikusoknál. Az Apostoli Hitvallást mi is elfogadjuk, de a nyilvános istentiszteleteken (és magán imákban is) inkább a Níkea-Konstantinápolyi Hitvallást mondjuk. A Biblia számunkra is a Hagyomány legfontosabb eleme, de nem a Hagyomány felett, hanem a Hagyoményon belül él, szánukra ugyanis a nagybetűs hagyomány nem az emebri hagyományokkal egyenlő, hanem ezt a fogalmat hazsnáljuk Isten és az emebr világ kezdete óta tartó kapcoslatának minden szent elemének gyújtőfogalmára. A Hagyomány maga az Élet Istenben. Az Eucharisztia pedig egy hatalmas nagy téma!
Egyébként van honlapotok? A miénkből a legjobb a www.szimandron.hu , ahol Imrényi Tibor pap (személyesen ismerem) Katekézise foglalja össze legjobban az Ortodox tanítást. De én is nyitottam egy topikot, igaz, nem től pörgős, de talkán jobb is így:
Oké, akkor ejtjük a parancsolatban szereplő ábrázolható dolgok értelmezésének kérdését, mint olyasmit, amiben nem tudsz érdemi választ adni.
Kérdésedre válaszolva. A tiszeteletadás sokféle lehet, mint ahogy a lenézés és meggyalázás cselekedetei is különfélék. Amit rendszerint kifelejtenek az emberek ebből a dologból, az a közömbös, neutrális viszonyulás lehetősége. Én pl. teljesen semlegesen viselkedem a cipőfűzömmel kapcsolatban, sem nem tartom a többi tárgyamnál fontosabbnak, sem nem köpködöm le minden lépésnél. Ugyanilyen a viszonyom a kereszt formájú tárgyakhoz is. Tudom, h egyes kultúrákban, vallásokban, kultuszokban isteni jelentése van, és tudom, h vannak olyan keresztények is, akiknek jelent valamit. Számomra azonban csak egy geometriai forma 3D megjelenítése, amit nem vonok bele az Istennel való közösség alkalmaiba, mert tudom, h a Mindenható nem rendelte ezt.
Nem a falon levő kereszt maga sátáni, hanem az a gyakorlat, h olyasmiket illesztenek bele az Istentisztelet rendjébe, az Atyától megadott egyetlen helyes út követésébe, olyasmiket tesznek hagyománnyá, ezáltal sokakat megtévesztve, amik idegenek Istentől.
Nagyon nagy okos lehetek, főleg ha tény, hogy betoldás, nem is egy van az újszövetségben, nekem nem kell hinni öregem, híggyél a teológiai tényeknek, ha még vannak becsületes teológusok!
Már logikai bicsak azt mondani, hogy Isten szava, főleg hogy senki nem is simeri mi is lehet Istebn szava, az egy emberben testetsül meg, Isten szól és egy testetőltéssé válik!
Hány Jézusnak kellene megszülenti, ahány igét szól isten, mert mi is az IGE?
Maga a Logosz szó jelentését kellene szem előtt tartani, hogy mit is jelentett a görög filozófiában erdetileg!
Nem, itt nem a tisztelet mibenléte a kérdés, hanem az, h milyen dolgokkal kapcsolatban adott Isten utasítást a tiszteletadás megtagadására. Egyszerű dolog ez, egyszerűen lehetne rá válaszolni. Ha akarnál.
Először is. Ez a topik nem szt3masságot taglaló hely, épp ezért nem akarok erről szóló hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni. Ha nagyon érdekel a téma, kereshetünk megfelelő topikot, és pontosan kifejtem neked, miért gondolom azt, amit. Vagyis ezt számonkérni rajtam e helyen igazságtalan és félrevezető.
Másodszor. Nem állítottam, h kizárólag az - elismerem - ellenőrizhetetlen Isteni tanácsolás az alapja a meggyőződésemnek, elmondtam, h nagyon sokat nyomozódtam, vizsgálódtam a kérdésben. Te viszont egyből belekötsz abba, ami valóban nehezen igazolható, és ezt lobogtatod, mint egyetlen hivatkozási alapomat. Vagyis csúsztatás, minimum.
Harmadszor. A kereszttel kapcsolatban igenis érveltem, ez a topik erről szól, én nyitottam, és alaposan kifejtettem a véleményemet. Vagyis megintcsak teljesen hamis dolgot sugalmazol.
A végén meg a fejemhez vágni János szavahihetőségét, mintha bizony én ezt valaha cáfoltam volna... Nem valami tisztességes vita az ilyen.
A kérdést te egyszerűsítetted le akkor, amikor azt állítottad, h kizárólag állatok ábrázolására vonatkozik a törvényi tiltás ("A kereszt csak egy tárgy, nem élőlény képmása, a tilalomban határozottan ez utóbbi szerepel.+ A taxatív felsorolásban tárgy és növény nem szerepel."). De megértem, h nem mondasz a kérdésemre semmit, érdemben nem is lehetséges ezt a nonszensz állítást megvédeni.
Amit idézel későbbi betoldás, amúgy kezdetbenség Istennél nem létezik a keresztény tanítások esetében, főleg ha öröktől való lenne!
Ez Philon buherafilozófiai elmeiségének köszönhető, ako őróbálta a zsidó és a hellenista vallásidealizmust ötvözni, a kereszténység ezen áll, de bukik nagyott idővel!
Nos, valóban felesleges idézeteket hoznod, gondolhatod, h nem most olvasom először ezt és a hasonló, háromságot alátámasztani szándékolt érveket. Hidd el, alaposan körbejártam már a kérdést, imádság és könyörgés útján az Atyától is kértem világosságot róla, nem hirtelen felindulásból, csakazértis ellentmondogatásból, megbotránkoztatni akarásból mondom, amit hiszek. Nekem ez a meggyőződés adatott.
Az a gond, h ez nem válasz a kérdésemre. Nem azt akarom tudni, h te személy szerint mit cselekszel, hanem azt, h mi a te törvényértelmezésed. Ha ugyanis azt állítod, h Isten parancsolatában csak és kizárólag élőlényekről, mi több, állatokról van szó mint tiltott ábrázolásokról, amik előtt nem szabad leborulni, akkor jogos a kérdésem: eszerint az értelmezés szerint Isten törvénye megengedi a tárgyak (pl. egy piramis) képmása előtti leborulást?
Mit kéne erre válaszolnom, miután többször kifejtettem, hogy semmi előtt nem szoktam leborulni, sem ember, sem állat, sem szobor, sem kép, sem cirokseprű előtt... elmondtam milliószor: attól, hogy valami nem szent, még nem sátáni. És viszont.
mégjobban beintegrálódva a nyugati kultúrába és azonosulva azok alapértékeivel (individualizmus, demisztifikáló materilaizmus, aszketimusellenesség, utilitarizmus, és számos helyen liberalizmus, stb. Ezek az értékek sosem képezték a kereszténység alapjait.)
Erről a beintegrálódásról, illetve a közös értékekről ír Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme c. művében. Érdekes...
Ha a Bibliát tiszteljük, ami papír és festék akkor milyen alapon nem tiszteljük az ikonokat, amik csupán formailag különböznek az Írástól, de lényegük ugyanaz. És ha bálványimádának tartjuk a kereszt tiszteletét, akkor miért nem atrtjuk a Biblia tiszteletét annak?
Nézd, az ikonok ügye azért vitatható, mert erre (a képkészítésre) explicit tiltás van a Bibliában, bár kétségtelen, hogy - amint a topik is jelzi - ez többféleképpen értelmezhető. A kérdés sztem az, hogy mit nevezünk tiszteletnek. Ha egy civilizációs értéket, amely bizonyos magatartásformákat a közösség tagjai számára magukra nézve kötelezőnek tekint, ugyanezen közösség által elfogadott jelképek iránt, akkor semmi gond. A nemzeti zászlót sem szokás leköpködni, más nemzetekét sem, nem csak a miénket. Ha azonban ez a tisztelet vallásos áhítatot, imádást, illetve a jelképnek természetfölötti erő tulajdonítását jelenti, akkor bálványimádással vagy okkultizmussal van dolgunk. Nézetem szerint a kategorikus tilalom egyébként ez utóbbira vonatkozik.
Az Ortodoxia ezzel szemben nem alkotott semmilyen új dogmát egyedül a szakadás óta, tehát joggal képviseli a korai egységes kereszténység tanítását.
Ezt így nem tudtam... tisztességes dolognak tűnik...
Az utolsó bekezdéseddel pedig szó szerint egyetértek, bár mi nem az ökumené, hanem az aliansz talaján állunk - azaz elzárkózunk a szinkretizmusnak a legcsekélyebb árnyékától is. Kisegyház tagja vagyok, úgy hívják, hogy Szabad Evangéliumi Gyülekezet.
Kereszt van a falon, képek és szobrok nincsenek. A korai egyházatyákat tiszteljük, de nem fogadjuk el a szenttéavatást. Nem gyakoroljuk a csecsemőkeresztséget, bemerítkezés van, önálló döntés alapján. Nem gyakoroljuk az eucharisztiát, hanem Úrvacsorát veszünk. A Hitvallásunk pedig a Bibliát, mint Isten ihlette szent könyvet nevezi meg, amitől eltérő tanítást nem fogadunk el, ezen túlmenően az Apostoli Hitvallás elemei vannak csak benne, kivéve az anyaszentegyházban való hitet.
Sajnálom, ha te egy egyszerű hivatkozást úgy értelmezel, "nem vagyok hajlandó" válaszolni. A fórum természetéből adódik, h nem szívesen ismételget az ember mindig mindent újra, hiszen visszakereshetőek a szólások, és én pontos helyet is megadtam neked, hol találod a válaszomat, vagyis egyáltalán nem bújtam ki a feleletadás alól.
Továbbá a képkészítési tilalom kapcsán még mindig áll a kérdésem: te úgy értelmezed, h egy macska szobra előtt tilos leborulni, de mondjuk egy piramis formájú tárgy előtt már lehet?
Problémám nincs a "hogy" szóval, valójában azt hiszem csak egy régi, leütés-spórolós szokás maradt benne a kezemben gépelés közben, ezért hagyom el mindig ennek a szónak a teljes kiírását (és mivel úgy látom, semmi nehézséget nem okoz az olvasás és megértés során, hiszen teljesen egyértelmű, minek a rövidítése a "h" a vessző után). Amikor nem kötőszóként használom, akkor normálisan kiírom, mivel akkor más a mondatbeli helyzete, és nem hagyatkozhatom rövidítésre. Ha zavar téged, majd igyekszem változtatni ezen szokásomon.
>> "Tudtad, hogy a ruha is jelkép? Hovatartozást vagy egyéb dolgokat fejez ki."
Bizony, a kinézetünkkel is üzenetet küldünk, megvallunk, kifejezzük vonzódásainkat, stb. Ezért az sem mindegy, hogyan öltözködöm. Férfi ruházatot nem veszek fel, és igyekszem nem kihívóan, a férjemre nem szégyenthozó módon ruházkodni, továbbá kerülöm a különféle, egyéb hitekkel, szokásokkal, csoportokkal kapcsolatba hozható jelképeket. Erre apostoli tanítás is van, de elég csak az Istenhez hűséges szívére hallgatnia az embernek, már akkor is világos, hogy nem mindegy, hogyan viseli magát a hívő a világban, és ebbe beletartozik a külső megjelenés is. A szürke-egérség, és az ápolatlanság egyáltalán nem szükségszerű következménye annak, ha igyekszem a külsőmet is a hitemhez igazítani, sőt, ennek eredménye inkább a tisztességes, visszafogott, nőies kinézet. (amúgy az arcfestés, drága ruhák, hajdíszítgetés, ékszer-túltengés egyértelműen a szajhák tulajdonsága végig az Írásokban, lsd. a nagy Babilont pl.)
>> "Az egész kereszténység lényegét kérdőjelezed meg, ha a törvényeket a szándékok elé helyezed."
A törvény azért adatott, hogy világosak legyenek a szándékaink, amelyek gonoszak, hogy felismerjük elveszett állapotunkat, megromlott természetünket, és Istenhez forduljunk szabadításért. Maga az Isten törvénye jó és szent, javunkat szolgálja, és jóra tanít minket, hogy áldott életet élhessünk a földön. Nem lehet szembe állítani a törvényt és a bennünk munkálkodó Szellem által élesztgetett új természetünket, hiszen egy a forrásuk, és ugyanarra az útra vezetnek bennünket. Nincs olyan, h én a bensőmben követem Istent, de külsőségekben másféle tanítások után járok.
>> "épp a bálványimádással próbáljátok meg azt igazolni, hogy a kereszt Isten előtt elfogadhatatlan jelkép!"
Nem, a bálványimádás csak egy következménye lehet annak, ha valaki olyan jelképet kezd használni Istentől adottként, ami valójában egyáltalán nem Tőle van, és mindenféle más hitvilág, misztériumvallás kelléke egyben.
>> "Ha keresztet használ valaki, ahogy írtam, mindenki a kereszténységre asszociál."
Ettől én még nem kell, hogy elfogadjam annak isteni eredetét, mivel, mint írtad, mindez csak a társadalmi közmegegyezést tükrözi, aminek nem sok köze van a Mindenható akaratához.
Semmivel sem értek egyet, egyszerűen szerettem volna tudni, mi a meghatározásomban a számodra elutasítandó. Ezért tettem föl a kérdést. Ha nem vagy hajlandó válaszolni, hát ne válaszolj.
Én már egyszer hivatkoztam neked a bálámszamara által beidézett taxatív tilalomra, ami az "akármi" szót tartalmilag megvilágítja.
Az akármi enélkül a tartalmi pontosítás nélkül valóban bármire vonatkozhatna, ámbátor a tilalom a "faragott kép" kifejezést használja, kérdés, hogy két egymásra merőleges téglalap faragott képnek minősül-e.
De ne fáradj tovább.
Ezt a lekezelő, kioktató hangnemet, amit te itt velem használsz, nem kedvelem.
Nem szokásom ugyanis passzírozni senkit sehová, az olvtárs pedig aligha szorul az én segítségemre. Tudomásul veszem, hogy nem vagyunk testvérek, és te ezt már régóta tudod. Maradjunk akkor ennyiben.
"Mivel Te vagy Nemo és az Ortodoxia az (Egy, Szent, Egyetemes és) Apostoli Egyház, ezért ezzel az állításoddal ugyanazt állítod, mint amit én, tehát nagy gondban vagy." - Ez egy olyan következtetés, melyben az altétel és a következtetés is hibás.
"Ki vagy Te, aki felülbírálja a Szentlélek 2000 éves működését?" - Dehogy felülbírálom: csupán tagadom, hogy felekezeted melldüllesztése minden ponton a Szentlélek támogatását és ihletését élvezné.
A többier ráérek a maga helyén, a linkelt topikban felelni - majd este, mikor hazaérek.
>> ""Pál szerintem itt sem azt mondja, h maga a kereszt formájú fadarab egy tisztelni való tárgy volna, sem azt, h a kereszt az egyetlen lehetséges szimbóluma a hitünknek." - Természetesen nem - de Balamszamara nem mondta a keresztet tisztelendőnek, sem egyetlen lehetségesnek stb. Ezzel tehát nem cáfoltad meg őt."
Nem is őt "kellett" cáfolnom, hanem téged, ugyanis Pál Galata levélbeli kijelentését te hoztad fel. Én neked válaszoltam.
>> "Tehát mégsem "szégyellte" ő Jézus halálát mint afféle "rettenetes eseményt," hanem úgy "reklámozta," mint megváltásunk eszközét."
Így van, a lényeg itt van: Krisztus haláláról, mint megváltásunk eszközéről beszél az apostol, nem pedig önmagában álló tényként. Az üres kereszt viszont nem mond mást, mint h egy ilyen (vagy hasonló) formájú tárgyon halt kínhalált Jézus. Ez azért nem ugyanaz.
Hmm. A 282. hsz-emre ez a válaszod? Vegyem ezt úgy, h minden abban leírttal egyetértesz?
Az alábbi kérdést pedig másodszor hagyod teljesen figyelmen kívül:
"ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened." Vagy te úgy értelmezed, h egy macska szobra előtt tilos leborulni, de mondjuk egy piramis formájú tárgy előtt már lehet?
Ami a meghatározásodat illeti, nem kell messzire menni, h lásd, mi a meggyőződésem ebben a kérdésben, hiszen már ebben a topikban is volt szó erről, lásd az én 136. hsz-emet. És utána ott van ChonGhe 147-es válasza, melyben már megállapítást nyert részéről, h én nem vagyok keresztény, szegény olvtárs csak a besorolással volt bajban, nem sikerült engem semelyik skatulyájába belepasszíroznia, te esetleg segíthetsz neki ebben.
"jó néhány kérdésben nekem van igazam a te felekezeted állításaival szemben"
Mivel Te vagy Nemo és az Ortodoxia az (Egy, Szent, Egyetemes és) Apostoli Egyház, ezért ezzel az állításoddal ugyanazt állítod, mint amit én, tehát nagy gondban vagy. Ki vagy Te, aki felülbírálja a Szentlélek 2000 éves működését? Ki vagy Te, aki azt állítja, Hogy Krisztus elhagyta nyáját? Ha pedig nem hagyta el, akkor Krisztus ellen és nem egy felekezet ellen ágálsz...
Egyes személyek között lehet ellentét, egyetnemértés, a probléma az, hogy Te olyanokat támadsz, amik nagyobb fórumon születtek meg, mint egyes személyek gondolatai, és úgy érzed, a Te személyes gondolataid felvehetik velük a harcot. Úgy látom az eddig tapasztalatom alapján, kedves Némó, hoyg amiket írsz, azokban felszínesen összerakva a kirakót, agyonboncolgatva a szavakat, eljutsz egyfajta önkényes látszatigazságra, de még mindig nem tudtál a dolgok mélyére hatolni és megérteni azokat az igazságokat, amiknek csupán megközelítő eszközei a felszínes szavak, és amelyek már szavakkal nehezebben leírhatók, de amik mégis mindig is az Egyház legbelsőbb és leghitelesebb Isten-tapasztalatához tartoztak. És amíg ezt a mélységet nem érted meg, addig nem leszel az Igazság teljes birtokában. Ehhez ugyanis a szíveddel kell gondolkodnod, nem az agyaddal, mert az emebri szív az Igazságban szeret megpihenni, míg az emebri agy, harcolni szeret akár az igazság akár a hazugság oldalán - neki sajnos mindegy. Ja, és mindezt nem tudom Neked tételesen bizonyítani, tehát eldöntheted, hoyg egy megalapozatlan baromság, amit írtam, vagy valami olyanból táplálkozik, amely túl van minden okoskodáson és bizonyítási kényszeren. Az agyad objektíven egyik lehetőséget sem tudja kizárni, a szíved az, amelyik dönt, és azt követi az agyad, érveken agyalva szíved döntésének alátámasztására. Tehát ha a szíved jó helyen van, az agyad is követni fogja, de nem fordítva. Ha a Szíved nem egyesül az Igazsággal, akkor bármilyen okosságot talál ki az agyad, az lehet logikus, de nem Igaz.
Kedves Aragorn! Üdítő volt ismét Téged hallgatni! Teljesen egyetértek, végre valaki reálisan, józanul látja a dolgokat, és kíváncsivá tettél most már, hoyg melyik felekezet tagja vagy. Én is úgy látom, hogy az Egyház az egységét akkor veszítette el, amikor Róma leszakadt a többi patriarchátustól. Utána pedig egy olyan sajátos úton kezdett járni, ami ellen valamilyen szinten jogos volt a protestantizmus reakciója. Csak sajnos túllőttek a célon, és a többségük ahelyett, hoyg a közös gyökerekhez tért volna vissza, kiöntötte a fürdővízzel együtt a gyereket és még a katolikusoknál is jobban elszakadt a közös gyökértől, mégjobban beintegrálódva a nyugati kultúrába és azonosulva azok alapértékeivel (individualizmus, demisztifikáló materilaizmus, aszketimusellenesség, utilitarizmus, és számos helyen liberalizmus, stb. Ezek az értékek sosem képezték a kereszténység alapjait.) Az abszurd helyzet a topik témájával is az, hogy a Biblia tiszteletét az Egyház írta elő, és ugyanez az Egyház írta elő az egyéb központi tárgyak tiszteletét is. Az Írás, az ikonok, a kereszt, stb. mind TANÚI Krisztusnak. Ha a Bibliát tiszteljük, ami papír és festék akkor milyen alapon nem tiszteljük az ikonokat, amik csupán formailag különböznek az Írástól, de lényegük ugyanaz. És ha bálványimádának tartjuk a kereszt tiszteletét, akkor miért nem atrtjuk a Biblia tiszteletét annak? Se a Biblia, se a kereszt nem Krisztus, de mindkettő Krisztus üdvözítő tervének tanúja és eszköze.
És valóban lényeges, hogyha egyszer az Egyház nagy tekintélyerőre emelte a Bibliát, akkor önmagával haosnolna meg, ha később olyan dolgokat emelne emelett tekintélyerőre, amelyek ellentétesek a Bibliával. Ezen mentek a viták az Egyetemes Zsinatokon az Egyház teljességének (a avezetpők által képviselve) részvételével, akárcsak ApCsel 15-ben. Ott fogalmazták meg a hozott határozatot úgy, hoyg Jónak láttuk mi és a Szentlélek. Ezen alapszik az a tétel, hoyg ha az Egyházban egyetértés születik egy Zsinaton, akkor azt a Szentlélek is jónak találja. A 4 jelző is ilyen módon született a Níkea-Konstantinápolyi Zsinat Hitvallásában, amely azóta is ellenáll minden tévtannak. Tehát ami Egyeteme sZsinaton született az a Biblia alapján is több, mint egyedi hittétel, több, mint egy személy vélekedése, amit karhatalommal akar keresztülvinni másokon, stb. A szakadás utáni katolikus dogmák - amik számos problémát szültek kelten és nyugaton is - nem az Egyház teljességének egyetértésével születtek, tehát csak helyi határozatok. Az Ortodoxia ezzel szemben nem alkotott semmilyen új dogmát egyedül a szakadás óta, tehát joggal képviseli a korai egységes kereszténység tanítását. Egyébként ha már szóba jött, az ortodoxiában föggetlen helyi nagyegyházak vannak - amelyek nem mindig de az esetek többségében egy országot vagy nagyobb területet fednek le - amelyek között a legfőbb összetartó erő maga Krisztus, mivel nincs egyetlen emebri feje az Ortodoxának (mint pl. a rüómai pápa), mert ezt a helyet egyházjogilag is fenntartjuk Krisztusnak. De ha megnézed az Ortodoxia történetét: a ma már 15 helyi (autokefál) Egyházi központtal rendelkező Ortodoxia évezredek óta fényévekkel egységesebb volt, mint a nyugat. Gyakorlatilag egyetlen nagyobb szakadás volt csak benne a történelem során, az is leginkább politikai okokból, és az is megszünt egy emberöltő alatt (a határontúli orosz egyház), és újraegyesültek anyaegyházukkal, ami nem lett volna lehetséges ilyen rövid idő alatt, ha a szakadárok nem ugyanazt a közös apostoli hitet vallották volna továbbra is, amely évezredeken át mindenkinek megfelelt.
Én nagyon bízom benne, hoyg a korunkban meginduló ökumenikus áramlatok végül megtermik a maguk gyümölcsét. Jelen topik keretében ehhez azt kellene szerintem egyelőre tisztán látni, hoyg mindez a kereszt = bálványimádás hergelés a Sátán műve. Az igazi bálványokról eltereli a figyelmet és megtévesztve olyanok ellen uszítja a híveket, amelyekkel saját hitüket ássák alá. Így egy álprobléma miatt egymásnak ugranak isten gyermekei, csökken bennük a hit, a szeretet, a Sátán pedig jót röhög a markában. pedig elég 1 perc józanság, hoyg belássuk: Hitünk tárgyait tisztelni kell, egymást szeretni, Istent pedig imádni, és mindig is ezt tette az Egyház.
"Nemonak kell félnie attól, hogy mi lesz annak a büntetése, hogy Nemo önmagát nagyobbnak tartja az Apostoli Egyháznál." - Dehogy az AAApostoli EEEgyháznál, és dehogy nagyobbnak. Azt állítom, higy jó néhány kérdésben nekem van igazam a te felekezeted állításaival szemben. Tudod, ez egy vitafórum.
Ha lesz energiám, benézek. De Némo, azt azért hadd jegyezzem meg, hoyg itt nem ChonGhe-nak kell félnie attól, hoyg jujj, a Nemo majd nem kíméli, hanem Nemonak kell félnie attól, hogy mi lesz annak a büntetése, hogy Nemo önmagát nagyobbnak tartja az Apostoli Egyháznál.
Miért előrébbvalóak a szimbolikus írásjelek, mint a képi jelek? És miért előrébbvalóbb bármelyik, mint az az évezredes szóbeli Hagományon alapuló Isten-tapasztalat, amely akkor is üdvözíti az emebrt, ha írástudatlan vagy vak vagy süketnéma?
Ha így teszed fel a kérdést, akkor azt mondom, igazad van, semmivel nem előrébbvaló. Feltéve, hogy ezek tartalmilag ugyanazt közvetítik, mint a Biblia. És feltéve, hogy a képi jelek információátadás céljából készülnek és nem azért, hogy az emberi lélekben és értelemben Isten helyét elfoglalják. És ugyanez áll a szóbeli hagyományra is.
De persze ugyanez áll a Bibliára is: ha valaki a Bibliát tiszteli és nem Istent, akkor ugyanúgy tévútra megy, mint bármelyik általa elítélt irányzat.
Ha ismered a római katolicizmus és benne a pápaság történetét, akkor nem csodálkozhatsz azon, hogy az általa "belakott" területeken a középkor végén beindult a reformáció. Nem a protestánsok megjelenésével kezdődött azonban az egyházszakadás, hanem a római pápa és a konstantinápolyi pátriárka szakításával. Ami viszont tudvalevőleg nagyon is leképezte a korabeli világi hatalmi viszonyokat.
ez ugyanis az Egy, Szent, Apostoli és Egyetemes Egyház, amelynek feje Krisztus, és amelynek e négy jelzőjét a Szentlélek határozta meg.
Ez egy hittétel, amit egy egyház önmagáról jelent ki. Ilyet más egyházak is mondanak magukról. Tagjaik ebben hisznek, ez rendben is van. Mi azonban abban hiszünk, hogy a Bibliát Isten adta nekünk, és a korabeli (akkor még egységesnek mondható) keresztény egyház munkásai az Ő ihletése és vezetése nyomán cselekedtek a kanonizáció során.
Én nem sokat tudok a keleti ortodox egyházról. De úgy tudom, ott sem mindenütt egyforma a vélekedés, a szertartások, stb. Pl. a pravoszláv egyház nem teljesen azonos vele, hanem önálló bizonyos mértékig.
Én nem kárhoztatom az egyházi hagyományokat, csak a magam számára nem tudom értelmezni, relevánsnak tekinteni. Nekem az életem úgy alakult, hogy "sola scriptura". :))
És hiszem, hogy Jézus erre mindannyiunknak szabadságot adott.
