Szerintem a mai tömegvallások nagy része totális zsákutca az emberiség számára. Gyűjtsük össze, hogy milyen tulajdonságokkal kellene rendelkeznie egy modern vallásnak!
Igen, a tudományban nem kell hinni. Csupán a tudomány módszertanában.
A tudománynak van egy módszertana - ahogy ez nemrég megemlítésre is került.
De valójában mi bizonyítja a tudomány módszertanának a helyességét? Vagy ezt is tudományosan akarjuk bizonyítani? Azaz a tudomány módszertanával?
Nos, sokszor vetik a vallási tárgyú tudományok szemére, hogy önmagával akar valamit bizonyítani. Éppen ezért tehát nem fogadható el tudománynak, mivel valaminek a helyességét nem bizonyíthatjuk önmagával. Ez ugyanis ellenkezne a tudomány módszertanával.
Ám a tudomány módszertanának a helyességét csak a tudomány módszertanával bizonyíthatnánk, vagy pedig - alternatívaként - elfogadnánk eredendően helyesnek, azaz hiszünk benne, mivel ez a bizonyítás módszertanellenes lenne.
Az emberi gondolkodás - végességénél fogva - nem lehet meg hit nélkül!
Maradjunk annyiban, hogy a vallásos istenhitek alapját nem ismered, és prekoncepcióid eleve meggátolnak abban, hogy egyáltalán megpróbálj mélyebb megértésre szert tenni.
És abban a pillanatban, hogy bebizonyítják a létezését, meg fog szűnni létezni, mert az ő létét a hit tartja fenn. Ld. Douglas Adams Galaxis útikalauzát.
Az, hogy milyennek kellene lenni valaminek, az egy vágy. Például örülnél neki, ha egy vallás pont ilyen lenne mint amit leírsz. Mások pedig másnak örülnének, vagy éppenséggel bizonyos szempontokra nem érzékenyek. A vágyad tartalmaz több olyan fogalmat ami alatt az emberek konkrét esetekben különfélét értenek - például a "jó ügy" vagy a "fejlődőképesség".
ez a gravitáció egy tök jó példa. nem látjuk, nem tudjuk megfogni, csak a hatásaival szembesülünk, és elneveztük gravitációnak. ilyen még a fekete lyuk is. a tudósok, csillagászok sem láttak ilyet, csak a hatását tapasztalták a nagyon messzire látó csöveikkel. mégis nem csak hiszik, hanem tudják, hogy a fekete lyuk ott van.
ezeket miért tudjuk, miért nem csak hisszük?
és mennyivel másabb ez vajon, mint az istenben való hit? nyer valaki a lottón. valaki más sértetlenül megúszik egy balesetet. stb. ilyenkor mindig azt mondják, szerencséje volt. szóba sem kerül isten... miért?
"Legfeljebb bízik abben, hogy igazolni fogja a hipotézisét. Semmi köze a vallásos hithez."
Az árnyalatnyi különbség ellenére mindkét szó (ti. "bízik" és "hisz") azt jelenti, hogy az ember nem tud valamit, hanem egy feltételezésre építi fel a cselekedeteit, vagy éppen az életét.
Amit Te itt leírtál, annak egy modern liberális klub megfelelhet, de nem egy vallás, kár a gőzért!
Nézd: a vallás (mindegyik) a transzcendensről szól (még akkor is, ha az animista típusú vallásokban a transzcendens és az immanens gyakorlatilag egybeesik). A transzcendensnek meg az a lényege, hogy nem evilági, hanem egy olyan rednszerrel létesít kapcsolatot, amire más játékszabályok érvényesek, mint amit evilágban megszoktunk. De nézzük csak szerintem milyen az igazi vallás, és ez miért nem felelhet meg a Te egyéni elképzeléseidnek:
„- Mindenekelőtt pozitív céllal kell létrejönnie. Ezt a célt a lehető legpontosabban meg kell határozni és mindenki számára publikussá tenni.”
A pozitív cél oké, de az igazi vallást nem alapítják meg klasszikus értelemben és mégcsak nem is valami tök új dolog megalkotása akaratlagosan. Az igaz vallás olyan dologból indul ki, ami egyidős mindenek létrejöttével, az emerben olyan dolgot ragad meg, ami már eleve benne volt amióta emberről lehet beszélni, és olyan Istennel létesít kapcsolatot, aki már az emebr előtt is időtlenül létezett. Ennek a földi (immanens) idő rendszerén túl is létező lénynek az egyre jobb megismerése, a Vele való egyre szorosabb kapcsolatról szól a vallás olyan alapokon, amik az emerbben mindigis megvoltak e kapcsolat létrejöttéhez a lelkében. Sokkal inkább az ember nyitottságán, befogadókészségén és az örök trnaszcendens Isten kinyilatkozattásán (aminek lehetnek fokozatai) alapszik, dinamikusabban az igaz vallás, és nem úgy jön létre, hoyg egyszer valaki kitalál valami alapszabályzatot és azt ráerőlteti másokra. Csak abból lehet igazi világvallás, amelyben önmaguk vágyaira találnak az emberek, minden msá legfeljebb egy szűk réteget megragadó szekta marad, melynek tagjai (egy ideig) hasonlóképpen gondolkodnak bizonyos dolgokról, mint a klubalapító.
„- A tanításainak közelmúltbeli személyes tapasztalatokon, kézzelfogható, bizonyítható tényeken kell alapulnia, nem pedig hazugságokon, bizonyíthatatlan fantazmagóriákon és homályos ezeréves történeteken.”
Sokan elkövetik azt a hibát, hoyg úgy tekintenek a vallásra, mint amiben tök bizonytalan emebrek ezeréves megbízhatatlan források alapján akarnak valamit kibogarászni, és ha azon iratok vagy történetek tudományosan megkérdőjeleződnek, akkor az egész építmény alapjai dőlnek össze, az emebrek a szívükhöz kapnak, hoyg jaj, milyen hazugságokkal tömték eddig a fejünket. Ez hülyeség, valójában egyáltalán nem a szent iratok képezik egy igaz vallás alapvető és kizárólagos forrását. A szent iratok csupán TERMÉKEI (és nem forrásai) egy sokkal nagyobb elő tapasztalatnak, hitnek, hagyománynak, amelyet a vallás nemzedékei egymásra hagyományoznak egy életformával. Ez a hagyomány az, amely annak idején eldöntötte, hoyg miylen iratok felelnek meg annak, amiben már addig is hittek, és azokat hogyan kell ehlyesen értelemezni, és az iratok csupán mankók a következő gneráció számára. Ha történetesen egy szent iratról bebiznyosodna, hogy nem teljesen hiteles, vagy elveszne minden irat, attól a vallás nem omolna össze egyáltalán, mert az iratoknál mindig is biztosabb az a hagyományos életforma és tapasztalat, ami továbbhagyományozódik évezredeken át. És ez a hagyomány ilyenkor legfeljebb újra megírja szent iratait, amik talán egyes lébyegtelenebb részleteiben nem, de lényegükben megegyeznek a korábbi iratokkal, hiszen a korábbi iratokat is ugynaazon hit alapján fogadták el.
„- Fejlődőképesnek, rugalmasnak, a különböző helyzetekre alkalmazhatónak kell lennie. A merev dogmákat teljes mértékben nélkülöznie kell.”
Még az állandóan változó tudomány és általában semmilyen ezsmerendszer nem jöhet létre axiómák, dogmák nélkül. Dogmák nélkül nincs miről beszélni, nincs mire bármit felépíteni, nem is tudunk! De mint említettem, a vallások nem (kizárólag) immanens jelenségek, és a változékonyság a földi világra jellemző, nem a transzcendensre. Az a vallás, amely állandóan változik, ahogy a földi világ is változik, semmi trnaszcendens elemet nem tartalmaz, avgyis nem nevezhető vallásnak. Attól kezdve beszélhetünk vallásról, hogy örök igazságokat, értékeket is hordoz, amelyek nem ebből a változékony világból, hanem a transzendens szférából származnak. De mivel a vallás nem kizárólag transzcendens, hanem evilági jelenség is (hisz lényege a kettő közötti metszet), ezért abban igazad van, hogy az emerbekhez való rugalmas alkalmazkodást is tartalmaznia kell a vlalásnak – de nem az örök transzcendens dogmák rovására, amelyek Isten tévedhetetlen kinyilatkoztatásán alapszanak, és az embernek ezt kötelessége változatlan formában megőriznie. Tehát inkább meg kell különböztetni eg yigaz vallásban, hoyg mik azok az isteni elemek, amelyeket nem lehet eltorzítani a földi változékonyság világában, és mik azok az emberi elemek, amikben nemcsak szabad, hanem kell is rugalmasnak lenni üdvös céllal.
„- A követőinek önállóan gondolkodó és érző emberi lényeknek kell lenniük, akikben megvan a kellő erő, tudatosság és vágy, hogy félretegyék nézeteltéréseiket és a jó ügy érdekében közösen cselekedjenek.”
Ezzel egyetértek. De hadd írjak még egy példát. A vallást lehet egy királyi lakomának tekinteni. A fleszolgált ételt a király adja, az közös, minden meghívott azt eszi, de mindenkinek egyénileg kell megrágnia, megemésztenie saját képességei szerint, de mégis együtt étkezünk. Viszont a vendégek nem viszik be a király lakomályára saját ételüket-italukat, ami legjobb esetben is egy bazi nagy bunkóság (és amúgy se tudnak jobbat annál, amit a király ad).
„- A személyi kultuszt teljesen nélkülöznie kell. Mindannyian egyedi és megismételhetetlen lények vagyunk, akiknek élete történelmi jelentőségű.” Itt konkrétabban mire gondolsz? Ha arra, hoyg ne legyenek erőszakos önkényurak a vallásban, azzal egyetértek. De anarchia se legyen! Ha mindenki egyedi, akkor ez azt is jelenti, hoyg mindnekinek megvan az egyedi szerepe egy nagyközösségben, ahol ő kiteljesedik, amelybe beleadja a csak rá jellemző hangot. Ezen funkciók mentén kialakulhatnak különféle közösségszerveződési formációk. De egy igaz vallásnak az is a célja, hogy az abban lévők segítsék egymást, tiszteljék egymást, gondot viseljenek egymásra, stb. – ki-ki lehetőségeihez mérten. A lázadozó emberek nem igazán építik a közösséget. Általánosságban elmondható zárszóként, hogy az igaz vallás nem az, amit egyének formálnak a saját ízük szerint, ebből legfeljebb egy szekta lehet. Az igaz vallás az, amelyben mindenki rátalál az ő valódi önmagára egy közösség részeként – a világi változásoktól függetlenül.
> Ennek ellenére a tudomány hívei rendszerint kétségbe vonják más valóságok lehetőségét.
A tudomány "hívei" alatt olyan embereket értesz, akik abban _hisznek_, hogy a világ tudományosan teljesen leírható? Ők valóban kétségbevonhatnak más lehetőségeket, de ez a vélekedésük egyáltalán nem tudományos. A tudomány mint olyan soha nem állítja, hogy mindent le tudna írni. Egy komoly tudósnak, ha ő maga hisz is a tudomány mindenhatóságában, tisztában kell lennie vele, hogy ez már az ő hite, ugyanúgy, mintha vallásos hite lenne. Ellenkező esetben hibát vét. Van persze erre is példa, de a valódi tudományos közéletben ritkább, mint az Index fórum igazságharcosai között :)
> Ebben a környezetben mit jelent az, hogy "interferálhat"?
Nem zavarhatják egymás köreit, nem kerülhetnek ellentmondásba, mert a tudomány modellekről állít dolgokat, a hit, vallások pedig a "valóságról", ami a természettudományban nem létező fogalom.
Nem a földre hulló alma miatt nem hitkérdés a tudomány, hanem mert van egy egzakt módszertana, amit ha helyesen alkalmaznak, akkor matematikai modelleket lehet vele alkotni a tapasztalt tények leírására, soha nem állítva többet annál, mint hogy adott modellen belül így és így működnek a dolgok, mindig megengedve, hogy nem ez a teljes és egyetlen valóság. Valódi tudomány eleve nem interferálhat a hit területével :)
Egyébként érdekes, hogy pont ma beszélgetünk erről a témáról, ugyanis ma van az Úr Síva megjelenési napja (szülinap :) ), aki a Tudatlanság és a Pusztítás kötőerejének a Úra :)
Van itt egy érdekes jelenség. Amikor a tudomány hívei azt mondják, hogy a tudományban nem hinni kell, akkor általában olyan példákat hoznak fel, mint a földre lehulló alma, ami a gravitációt bizonyítja. Merthogy azt ugye mindenki látja, tehát tény. Nos, tény az, hogy az alma leesik. Ezt azonban egyik vallás sem tagadja, és nem állítják azt, hogy csak akkor esik le, ha hiszel benne. A tudománynak azonban vannak olyan területei is, amelyek a hétköznapi tapasztalástól igencsak távol vannak, és amelyeket egyetlen földi halandó számára sem igazol közvetlenül a saját szeme. Gondolok itt például a kozmosz legkisebb és legnagyobb léptékű vizsgálatára. A kvantummechanika vagy a kozmológia olyan határtudomány, amiben igenis hinni kell, mert itt nem tényekről van szó, hanem többé-kevésbé igazolt elméletekről.
A tudomány módszere az, hogy megfigyelések alapján munkahipotézist állít fel, és azt próbálja további - adott esetben irányított - megfigyelésekkel alátámasztani. De a munkahipotézis, més néven elmélet nem tény, és nem törvény. Hinni kell benne.
Ráadásul, a tudomány egyáltalán nem olyan idealizált valami, aminek beállítod. A hit és a várakozások nagyban befolyásolják egy megfigyelés eredményét. Ha a megfigyelés beleillik az elméletbe, akkor minden oké, de ha nem, akkor kételkedni kezdünk a műszer pontosságában, a módszer használhatóságában, a mintavétel jóságában, stb. Se szeri se száma az olyan publikációknak, amelyekből kimaradnak a bizonytalanságra és kételkedésre okot adó mérési eredmények. Ennélfogva egyáltalán nem igaz az, hogy a tudomány egzakt és objektív volna.
Én sem azt mondtam, hogy egy merev, dogmatikus, nehezen alkalmakodó és nehezen alkalmazható vallást válasszanak az emberek. De az erkölcsöt nem baj, ha a vallással szabályozzuk. Itt van a legelső parancs, ami lényegében az összes vallásban benne van: Ne ölj!
Ezt lehet többféle képpen is értelmezni, pl úgy, mint a keresztények, hogy nem (?) ölik meg egymás felebarátait, vagy mint a másik "szélsőség" a Dzsainák, akik meztelenül járnak az utcán, hogy még a ruhába se akadjon be a legkisebb muslinca, nem esznek főzött ételt, nehogy a főzés közben vmi élőlény meg ne halljon. Jómagam nem fogyasztok semmi húst, maximum ami állati eredetű azok a tejtermékek, mert nem öli meg az állatokat a fejés. Mondjuk még az Iszlmban is van utalás arra, hogy előnyösebb, ha valaki vega, s nem eszik semmi állat halálával megszerzett táplálékot: Mohamed próféta, Béke legyen Vele mondta egyszer, hogyha valaki más élőlényekhez is kegyes, akkor önmagához is kegyes.
És itt áttértünk a másik nagy dologra, amit a vallások (az igazi vallások) közvetítenek: a kegyesség. Ezt lehet úgy is értelmezni,hogy Istenhez kegyesek, vagy egymáshoz, hívőkhöz, vagy akik még nem ismerték meg Istent, de szívesen megmutatnánk Nekik az utat. Mert az összes vallás lényege az, hogy megismerjük Istent. Amiben meg nincs Isten-kép, az nem is igazi vallás, max filozófia, ami még lehet egy jámbor dolog.
