Kocsis István Gyurcsányékra vallott 2011. augusztus 23. 06:00
Magyar Nemzet Kocsis István, a Magyar Villamos Művek (MVM) volt vezetője Gyurcsány Ferencre, Szilvásy Györgyre és Kóka Jánosra tett terhelő vallomást – értesült lapunk. Az MVM hűtlen kezeléssel gyanúsított volt vezérigazgatója szerint az állami cégnél nem ő, hanem az ellene fellépők okoztak több száz milliárdos vagyoni hátrányt.
Az MSZP és az LMP nem tud haszonra szert tenni a Fidesz támogatottságának tavaly novembere óta tartó lassú, de folyamatos erodálódásából, amelynek során közel egymillió szavazót veszített. A szocialisták olyan mértékű hitelvesztést szenvedtek el, hogy azt a Fidesz teljesítménye sem tudja feledtetni, az LMP-nek pedig a beágyazottsága hiányzik. A Jobbik viszont duzzad az önbizalomtól.
2011-08-04 07:21 Az orosz ügyészség is felfigyelt Gyurcsányék akciójára
Az orosz ügyészség is büntetőeljárást indíthat a korábbi moszkvai kereskedelmi kirendeltség adásvétele miatt; Moszkvában sokallják az épületért kifizetett vételárat – számol be a Magyar Nemzet. Magyarországon hűtlen kezelés miatt folyik eljárás a Központi Nyomozó Főügyészségen, mert a gyanú szerint az államnak hétmilliárd forintos kára keletkezett az értékesítésből.
Az ingatlant a Gyurcsány-kormány az egyik orosz oligarcha offshore cégének adta el, amely később hétszeres áron adta tovább egy minisztériumnak. A korábbi moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség adásvételével összefüggésben bűnvádi eljárás indulhat Oroszországban. A Vedomosztyi című üzleti lap információi szerint az orosz ügyészség a duma egy képviselőjének indítványára kezdett vizsgálódni. (pr)
A parlament hivatala 168 képviselő esetében jelezte, hogy különadót kell fizetnie, a távozók átlagosan két és fél millió forint végkielégítést kaptak. Kilencvenöt százalékuk MSZP-s, SZDSZ-es és MDF-es politikus. A fizetési kötelezettség a távozó polgármesterek, alpolgármesterek tekintetében is jórészt MSZP-s politikusokat érint.
Megyeri Dávid Mesterházy Attiláéknak most kell meginniuk a levét annak, hogy hazudtak a választóiknak. Azt a hatást keltették egy évvel ezelőtt, hogy az új kormány simán megbuktatható és ők ezt a fontos műveletet ripsz-ropsz végre is hajtják. Mára nem palástolható a fiaskó. Sőt, az az újabb ígéretük is kezd egyre valószínűtlenebbé válni, hogy 2014-ben leválthatják a polgári kabinetet.
A felszínen természetesen folyik a petárdadurrogtatás. Esküdöznek, hogy elsöprik a föld színéről is a Fidesz-kormányt. Meg hogy mindent eltörölnek-visszaállítanak, ha visszajönnek. De azt az ígéretet már nem merik megreszkírozni, hogy még a ciklus vége előtt elkergetik a jelenlegi kurzust. Igaz, Lendvai Ildikó mond olyanokat, hogy törni kell a fejüket azon, mi lesz, ha a Fidesz elveszíti a hatalmát, de mindezt láthatóan ők sem tudják komolyan venni. Hát még a publikum: elég a népszerűtlenségi statisztikáikra pillantani.
A pártelnök legutóbbi interjújából ez a mérhetetlen tanácstalanság oly precízen leolvasható, mint a kórházi ágy lábánál a lázgörbéről. Nagy dérrel-dúrral beharangozza: stílusváltás lesz az MSZP-ben az ősszel, s mindenfajta akcióval fognak megújulni. Hogy eme új stíl és akciódömping miben nyilvánul meg, arról mindenesetre egy hangot sem tudhatunk meg a Népszavából. Az interjú készítői ösztönösen elárulták, ők sem adnak túl nagy hitelt az elszánt fogadkozásnak. Nem feszegették, milyen attrakciókra gondol. Ha nekiduráljuk magunkat a beszélgetés elolvasásának, körvonalazódik, mi a baj evvel a gyurcsányi léptékhez mérten egy fokkal kevésbé, inkább az elvárásokat teljesítve gyűlölködő Mesterházyval. Tévévetélkedőkben akár húsz pontos kérdés is lehetne, hogy valaki idézze vissza a szavait. Szinte teljesíthetetlen követelmény, annyira színtelen, jellegtelen, amit mond. Képtelen nem közhelyes lenni, eredeti gondolatai nincsenek.
Ilyen az, amikor a kontraszelekció visszaüt. Az MSZP káderpolitikája a régi Latabár-filmet idézi: ez a selejtek bosszúja. Annyira a szolgalelkeket futtatták, hogy most tessék! Itt van. Még maradék szimpatizánsaik sem tudnak tőle emlegetni olyasmi karakteres mondatot, ami a tehetség, egyéniség halovány jelét mutatná. Pedig felmondja ő a penzumot, igyekszik, mint az a labdarúgó, aki becsülettel rója a köröket, csak ne kellene néha a meccsen bíbelődni a labdával, ahol ellenfél is van a gyepen.
Az összes toposzt eldarálja, amit a Fidesz-kabinetről mindenfajta tények és érvek mellőzésével el szokás egy szuszra fújni, mint holmi balliberális hiszekegyet. De alig bukkan föl a lagymatag szófolyamban új momentum, ami ne jönne már ki mindenkinek a könyökén. Az ilyen baráti interjúk olyanok, mint amikor az egyetértő lelkek egymás alá adják a szót, s egészítik ki a másik szidalmait. Már nem is kell konkrétumokat említeni. Elég, ha annyit mond az egyik, hogy munkanélküliség, a másik azt válaszolja: devizahitelesek. A riporter annyit szól: hataloméhség, az interjúalany rávágja: Fidesz a neved. Nincsen semmi meglepetés, az olvasó játszi könnyedséggel össze tudna állítani a panelekből egy izgalmasabb interjút.
Nem kell itt érvelni, ténynek látszó elemekkel előhozakodni, az olvasónak úgyis tudnia kell, hogy a demokrácia végvonaglásainak vagyunk szenvedő alanyai a szélsőséges Fidesz népnyúzó regnálása alatt. Minek itt valósághoz konvergáló eszmefuttatást számonkérni, amikor nyílt titok, mit művel a rabló kormány? Ezekből a megnyilatkozásokból látszik legegyértelműbben: képtelenek belátni az álbaloldalon, hogy a gyűlölködés semmilyen babért nem terem számukra. Totális csőddel fenyegeti a Magyar Szocialista Pártot. Hisz előre borítékolható: az akciózás és az új stílus a baloldali értékek radikálisabb képviseletét jelenti majd. És azt, hogy a hangerőt pár decibellel még feljebb fogják tekerni, mint majálison a fals csasztuskákat. Csakhát ha valaki rossz irányba indul, hiába fokozza a tempót, legfeljebb hamarabb fogja eltéveszteni a célt és messzebb jut a hibás úton. Fel sem merül bennük, hogy az emberek nem díjazzák a rágalom-habverőzésüket? Egy kocsmáros is tudja: ha elmaradnak a vendégek, más étlappal kell próbálkozni. Meg az sem árt, ha nem fenyegetik meg azt, aki nem dicséri fenntartás nélkül a szakács ehetetlen főztjét.
Nem vevők a tömegek a szélsőséges demagógiára, hasztalan tálalják a demokráciaféltés átlátszóan álszent frazeológiájával. Akkor viszont miért erőltetik? Miért nem kísérleteznek mással? Mondjuk kevésbé taszító populizmussal? Lélektani talány. Pusztán azért, mert egész históriájuk során bejött? Csakhogy most már nincsenek intervenciós, szovjet csapatok. Anélkül meg bajosan megy a nemzet terrorizálása. Olyan ez, mintha a Fordnál még mindig – Mesterházy kedvenc, Fideszre alkalmazott frázisával élve – görcsösen ragaszkodnának az ősöreg T-modellhez. Egyfajta hevült virtuális térben élnek, amely még csak nem is emlékeztet a valóságra. Amelyben azzal hipnotizálják magukat, hogy mindig övék a hatalom és a rabszolgahadnak tekintett emberek úgyis velük vannak. Hosszú múltra tekintenek vissza a hagyományai e hiedelemnek a műbaloldalon. Ők maguk is elhitték, hogy olyanok az emberek, mint a Reggeli az óvodában című szocreál képen. Vagy a traktoros lányok meg a füttyös kalauznő a festményeken. Csakhát változnak az idők.
Annak idején a tévképzetek fenntartását a megszálló szovjet hadsereg garantálta. Ma már nincsenek ilyen segédcsapatok, a külföldi támogatók is kifutnak alóluk. Emiatt a valóságnegligálás miatt nagy a csönd arról, hogy Budapesten megelőzte őket még az LMP is. Miközben a Jobbik meg a vidéki választásokon előzgeti a szocikat. Szembenézés, reális számvetés helyett a hírek szerint tréningeket fognak tartani, hogy felkészítsék magukat az ellenzéki szerepre. De vajon nem egy éve kellett volna tréningeket szervezniük? Most már mire? Nem kell mindenért haragudni a szocialista bázisra. Hisz mondd azt a fókának, hogy ne szeresse a vizet. Tudja teljesíteni? Aligha. Megszokták a kirekesztő stílust, a hatalmi pozíciót. Függetlenül attól, egy kádernek hat elemije volt vagy pártfőiskolája, magától értetődően minden közegben ő lett a főnök, s nem a professzor. Olyanok, mint Gulliver, amikor hazajött a törpék országából. Ment az utcán kiabálva: Vigyázat, jövök! A járókelők meg találgatták, honnan szalasztották ezt a futóbolondot.
Az utódpártiaknak is hozzá kell edződniük, hogy megszűnt a hatalmuk. S így a tréning, amely az ellenzéki létet szoktatja meg velük, akár sikeres lehet. S azt is sejtetni engedi, hogy az MSZP-sek úgy készülnek: jópár évük van arra, hogy elsajátítsák az ellenzéki magaviselet minden csínját-bínját.
amíg egységes elvek alapján nem határozzák meg országosan az MSZP valódi taglétszámát.
Kezdjék előlről, előbb tagnyilvántartás, utána szavazás.
De igazában az egész műdemokrácia érthetetlen. (Ez túlzás persze, valamilyen indokkal a pártvezetés és a vagyon+struktúra kell. De akkor miért nem verekszenek össze?)
Gyurcsányék nem állnak meg, győztesnek érzik magukat
Az MSZP pártszavazásán a megjelentek mintegy nyolcvan százaléka, 9200 ember voksolt arra, hogy gyökeres változást akarnak a Magyar Szocialista Pártban – írja a Demokratikus Koalíció platform pénteki közleményében. A platform véleménye szerint a június 22-e és 28-a között tartott pártszavazás érvényes és eredményes volt. A hivatalos eredményt az MSZP szombati választmányi ülésén jelentik be.
A Demokratikus Koalíció platform ezzel kapcsolatban elfogadhatatlannak nevezte, hogy az MSZP vezetése a „nyilvánvalóan valótlan taglétszámra hivatkozva adminisztratív úton próbálja megakadályozni a pártszavazás érvényességét és eredményességét”. Kitérnek arra is, hogy az Állami Számvevőszék adatai azt mutatják, a tagdíjfizetések alapján az MSZP-nek legfeljebb 19 ezer tagja lehet.
A Demokratikus Koalíció platform ezért egyfelől azt kéri, hogy az MSZP választmánya addig ne minősítse a pártszavazás eredményét, amíg egységes elvek alapján nem határozzák meg országosan az MSZP valódi taglétszámát. Másrészt azt is szeretnék, hogy a választmány kérje a kongresszust, minden tekintetben tegyen eleget a pártszavazás eredményének, és eszerint módosítsa a párt alapszabályát.
Végleg szakított a szocialistákkal az MSZP társadalompolitikai tagozata, amelytől még 2008 januárjában vonta meg az országos minősítést a párt országos választmánya.
Nem mentsége Szanyi Tibornak az sem, hogy a létező szocializmus, az MSZMP és a cenzúra eltűnése óta nem ő az egyetlen maradvány, aki fizetett fellazítókat lát a neki nem tetsző véleménymondókban. Vannak kollégái a jobboldalon, Csurka István New-York–Tel-Aviv-tengelyétől Schmidt Máriáig, aki szerint Esterházy és Nádas is bértollnok (Emlékezetes mondata: „Nem ingyen teszik. A fizetség lehet elismertség, jó szó, vagy éppen jó pénz. De akadnak olyanok is, akik önszorgalomból szolgálnak.”) Mindenesetre érdekes lesz az a „baloldali, balközép irányultságú párt, a modern európai baloldalnak a hazai letéteményese” – Szanyi ugyanis így látja a szombati kongresszus után az MSZP-t –, amelyet ilyen gondolkodásmóddal működtetnek.
Várhatóan az MSZP-t mai állapotából nem lehet életre kelteni - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Csizmadia Ervin. A Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója azt tartaná üdvösnek, ha a balliberális térfélen létrejönne egy alternatív párt.
Megint egy kétharmad Szerető Szabolcs 2011. június 20. 00:01
Magyar Nemzet Kibeszélésnél jóval több, a nyilvánosság előtt zajló belső viták lezárásánál valamivel kevesebb történt az MSZP szombati kongresszusán. A Mesterházy Attila pártelnök kezdeményezte rendkívüli tanácskozás világos képet adott arról, hogy a tavaly történelmi vereséget szenvedett szervezetben mekkora támogatottsággal bír Gyurcsány Ferenc és köre, illetve az általuk hirdetett politikai koncepció.
Van benne gyakorlat, legalábbis az exminiszter Molnár szerint mikor elédobták az MSZP eü-s reformtervát nem gondolták, hogy belenéz. De belenézett és üres lapok voltak benne. Persza lehet, Molnár hazudik, végülis ballib miniszter volt, az is lehet, hogy véletlenül az IMF szerződést adták neki oda, de az is elképzelhető, hogy Feri az üres lapokkal rutinosan játszik.
Kik okozták a szocialisták megsemmisítő vereségét, kik a felelősek ezért, kik juttatták ide politizálásukkal az országot? Amíg ez nem tisztázódik, nem következik be a hőn áhított baloldali fordulat. Hogyan is lehetne a régi, besimuló, a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó Kiss Péterékkel, Kovács Lászlóékkal, Baja Ferencékkel, Lendvai Ildikóékkal vagy Szekeres Imréékkel és Lamperth Mónikáékkal baloldali fordulatot csinálni? Hogyan lehetne velük megújulni? Sehogy. De nem lehet megújulni Mesterházyékkal sem, mert közöttük sincs egyetlenegy karizmatikus személyiség, aki élére állhatna a pártnak, sőt aki választásokat tudna nyerni. Még ha morálisan elfogadható is lenne egyikük-másikuk személyisége… Le kell szögezni: ma már túlhaladott, hogy matuzsálemek – akiknek sok szenny tapad a kezéhez, mint jó néhány volt emeszempésnek vagy volt KISZ-esnek, demiszesnek – segítségével ki tudna kecmeregni a zsákutcából az MSZP. Amíg ők a párt hangadói, addig csak agonizálhatnak a szocialisták. Tőlük kell elsősorban megszabadulniuk.
