A sors némelyek szerint igazságos, mások szerint igazságtalan, és megint mások szerint vak.
Maurice Croiset: A görög kultúra c. könyvében a következő gondolatokat olvastam az istenek szeszélyeiről, és igazságérzetéről:
"Kétségtelen, hogy már a homéroszi költeményekben védelmezőiknek tekintik az emberek az isteneket. Különösképpen szeszélyes pártfogók, akiknél a szenvedély gyakran hatalmasabb, mint az igazságosság érzése. Maga Zeusz (...) hajlik bizonyos könyörgésekre, amelyeket nem mer elutasítani, máskor pedig a sorsra bízza magát, és mérlegéhez folyamodik, hogy elhatározásra jusson."
Hésziodosz Zeusza a népek sorsa felett vezéreik cselkedetei alapján dönt. A rossz vezérek rossz sorsra juttatják népüket, a jók jóra. Egy egész nép "vezekel" egyetlen ember bűne miatt.
"Ezenfelül a költő elmondja, hogy Zeusznak az emberek cselekedeteinek megfigyelésére 30 000 halhatatlan és láthatatlan őr áll rendelkezésére, ezek keresztül-kasul járják a földet és szüntelenül figyelik, mi jó és mi rossz történik. A költő szerint az igazság (Dike) magának Zeusznak a lánya, érzékeny szűz, aki könnyen megsértődik s rögtön sírva panaszkodik apjának és kieszközli tőle, hogy megbüntesse a vétkeseket."
Egy gondterhelt házaspár amiatt panaszkodott a Mesternek, hogy a fiuk felhagyott a család vallásos hagyományaival, s kijelentette, hogy ő ezentúl szabadgondolkodó. A Mester ezt mondta: - Ne aggodalmaskodjatok! Ha a fiú valóban önállóan gondolkodik, a "Hatalmas Szél" biztosan fel fog támadni, s odaviszi majd a gyereket, ahová tartozik.
Köszönöm a biztató soraidat!Tudod, merek álmodni és tudok is, csakhogy hiába... Ha leírnám, miért túlságosan kiadnám magam, de legyen elég annyi, hogy kevés nálam az álmodni tudás, ha nincs hozzá erő, hogy tettek legyenek az álmaimból.
1. Emberként élni a legfőbb adomány és a legfőbb erény, amit ismerünk. Törekedj a legteljesebb életre, amire ember képes.
2. A halált hívni, sürgetni vagy provokálni nem szabad, de a haláltól ne félj!
3. Szeress, szeress mindenkit és mindent, akit és amit lehet!
4. Ne csüggedj!
5. Légy jókedvű és áraszd a jókedvet. Senki nem akadályozhatja, hogy a szomorúság madarai a feje fölött körözzenek, de azt megakadályozhatjuk, hogy fészket rakjanak a fejünkre.
6. Ha elfáradtál, pihenj, aludj!
7. Mozogj, sportolj, játssz!
8. Ha elfognak a hirtelen indulatok, számolj 25-ig! Ha ez nem elég, menj sétálni!
9. Gondolkozz! Tervezd meg és készítsd elő cselekedeteit! Vállald döntéseidet! Nem az a fontos, hogy döntéseid között rosszak is lesznek, az a fontos, hogy jó célok vezérelnek! Fontolj meg minden tanácsot, de ne felejtsd el: ha idegen akarat követésére állsz, elveszítetted szabadságodat, de helyébe nem nyertél biztosítékot a tévedések ellen.
10. Gazdálkodj az idővel, az időben nincs visszaút, az életünk ideje véges. Ha valamit meg kell tenni vagy meg lehet jobbítani, ne késlekedj! Ha sok kérdésben kell dönteni, a kevésbé fontos kérdésekre ne pazarold az időt, maradjon idő a fontos döntések meggondolására!
11. Tanulj könyvekből, más emberektől és saját életedből, igazítsd magadat a tanultakhoz! Ne légy rest bevallani magadnak tévedéseidet. Ha okulsz azokból, többet nyerhetsz bölcsességben mint veszítesz szégyenben!
12. Légy mértéktartó és nagylelkű! Légy büszke, minden ember fenség! Vállald azt, amit csak te lehetsz. Légy alázatos! Minél jobban tisztelnek, annál alázatosabb legyél!
13. Bízzál a szerencsédben, de ne sürgesd, ne könyörögjél hozzá, ne építsd be számításaidba! Az magától látogat meg! Fogadd magadban örömmel és alázattal!
14. Kutasd magadban lelked titkát, eljuthatsz hozzá! Legyen jelszavad, amit csak te tudhatsz! Vele megtalálod az utadat, a belsőerőt és nyugalmat!
15. Tudásodat oszd meg másokkal, tedd közkinccsé! Titkaidat őrizd! Ne becsüld túl a szavakat, de ne becsüld alá sem azokat! A mértéknek ebben is neked kell lenned!
16. Gyarapítsd a jót. Minél több jót adsz, annál több lesz belőle neked is.
17. Legyen hited! Kutasd a vezérlő csillagodat!
Ezek a gondolatok nagyon tetszenek, de mi van olyankor, ha az alany nagyon szeretne valamit, de fizikailag nm képes arra, hogy azt megvalósitsa? Változtassa meg az álmait?
Végre megtudtuk az igazságot a világ teremtéséről....
Egy napon,, az Édennek nevezett kertben így szólt Éva az Úrhoz: "Uram, gondban vagyok..." "Mi a hézag, Éva?" "Uram, tudom, hogy teremtetted és nekem adtad e gyönyörű kertet, eme csodás állatseregletet, még azt a mocskos kígyót is, de ennek ellenére nem vagyok boldog." "Miért, Éva" szól a hang fentről. "Uram, egyedül vagyok és elegem van az almából." "Ebben az esetben Éva, tudok megoldást. Megteremtem Neked a Férfit." "Mi az a Férfi???" "E teremtmény tökéletlen lesz, sok hibával. Hazudni fog és csalni, hiú lesz és dicsekvő. De azért nagyobb lesz, erősebb, örömmel fog vadászni és ölni. Viccesen fog kinézni, ha izgalomba jön, na de mivel panaszkodsz, úgy fogom megalkotni, hogy kielégítse testi szükségleteidet. Igaz, kissé bolondos lesz és olyan felesleges dolgokkal fog foglalkozni mint a birkózás és különböző labdajátékok. Nem lesz egy briliáns elme, úgyhogy szüksége lesz a tanácsaidra, hogy helyes irányba tereld gondolatait." "Szuper, " mondta Éva és ironikusan felhúzta szemöldökét. "És hol itt a gubanc, Uram?" "Egy feltétellel kapod csak meg." "Éspedig?" "Ahogy mondtam, beképzelt lesz, arrogáns és léha. Tehát el kell hitetned vele, hogy Őt teremtettem először. Ne feledd, hogy ez a mi titkunk lesz..."
A tapasztalat azt mutatja, hogy akiket csak ide-oda vet a sors, azokat kevésbé érdekli az élet, kevésbé is akarnak élni, és nagyobb az esélyük a reménytelenség, a boldogtalanság és depresszió érzésére, mint azoknak, akik célokat tűznek maguk elé. A sodródók azért élnek, hogy elmeneküljenek, amíg végül a végső menekülés el nem éri őket. Aki életében értelmet érez, az energikusabb, lendületesebb, lelkesebb és egészségesebb. Nem fontos, hogy mi ez a cél, ha bizalommal és türelemmel tekintünk felé. Mindenkinek jót tesz, ha néha megáll, és elgondolkodik, mi is élete értelme.
Álmodozásainkban néha talán közelebb járunk ahhoz, amivel foglalkoznunk kéne, mint amivel valójában foglalkozunk. A döntés, hogy kik akarunk lenni, rajtunk áll..
"Ha boldogan akarsz élni, kösd életedet egy célhoz, és ne emberekhez vagy dolgokhoz!" (Albert Einstein)
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van . Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.
"Ha az embereknek nem tetszik, hogy így, vagy úgy élsz ... ne bánjad. Nem az embereknek élsz. De ha magad törvényei ellen vétkezel, e hűtlenséget keservesen megbánod..."
Egy férfi felszállt a buszra, s egy fiatal ember mellett kapott helyet, aki szemmel láthatóan hippi volt. Csak az egyik lábán volt cipő. - Látom, elveszítetted az egyik cipődet, fiam. - Nem, öregem - jött a válasz. - Találtam egyet.
Ha valami nyilvánvaló számomra, még nem jelenti azt, hogy igaz is.
Anthony de Mello
Az egyik tanítványnak, aki amiatt panaszkodott, hogy képességei nagyon korlátoltak, azt mondta a Mester: - Valóban, képességeid nem korlátlanok. De észrevetted-e már, hogy ma olyan dolgokat is meg tudsz tenni, amelyeket tizenöt évvel ezelőtt lehetetlennek tartottál? Mi változott? - A képességeim, a talentumaim. - Nem. Te változtál. - Az nem egy és ugyanaz? - Nem. Az vagy, aminek magadat tartod. Amikor gondolkodásod megváltozik, te is megváltozol.
Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak. Arisztippusz megjegyezte: - Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned. Mire Diogenész ezt válaszolta: - Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.
