Gondolom észrevetted, hogy számozva vannak összevissza a haikuk, de csak azok, amelyekhez kép van.
Az Önéletrajz egy önállóvá kiemelt részlet egy több zakaszosból.
Azt próbáltam összehozni benne, hogy a nincstelen cselédlány és bányászfiú sorsuk nehézsége ellenére tényleg elhitte a szocializmusnak, hogy mindig egy kicsit jobb lesz. És ez a kádárizmus sajátja – a kisember elhitte neki és tényleg az alsóbb rétegek életszínvonala jelentősen emelkedett. Magasabb színvonalon voltak szegények. Hűtőszekrény és TV kommunizmus megtéveszti azt, akinek soha semmije nem volt és gyakran éhezett. Elhitték, ha többet dolgoznak többet érnek el, taníttathatják a gyerekeiket és az ideológia ezt sulykolta.
Csak arról nem tudtak, hogy az uralkodó elit milyen színvonalon és miből él úgy-ahogy, és az elmélet és a gyakorlat
nem ugyanaz. És nem különb, mint a kapitalizmus: kevesek élnek jól - mások munkájából – csak más ideológiai alapon.
Magam is hittem, rajtam múlik minden és a család, a szeretet, a tisztesség a legfontosabb, ami elnyeri a jutalmát. Főiskola, egyetem, kiszámítható életpálya és 35 évesen megéred a rendszerváltás pofán rúgásait: jó tett helyében jót várj – nincs kapitalizmus! Hiába vagy erkölcsös, tisztességes, csak a vesztesek között találod magad, mert nincs bőr a képeden odatolakodni az eredeti tőkefelhalmozás húsosfazekához. Viszont az elvtársak jól megtanulták a marxi Tőkét, ügyesen
átmentették magukat az elitbe vagy gazdasági, vagy politikai síkon és az újgazdagok kiegészültek a gátlástalan szerencse-
lovagokkal, bűnözőkkel, szem- és köpönyegforgató farizeusokkal. És a legszebb szavak és burkolat mögül mindig kilóg a lóláb: a profit hajsza – csak a népek nem veszik észre mert ugye profi managerek dolgoznak az agyunk átállításán.
Idealista: nem e világra való, élhetetlen…akit nem érdekel, hogy mindenki csinálja, ő kitart az elvei mellett.
A kép nekem sem tetszik – inkább kísérletezés, összehozni a vidéket a szegedi dóm tükörképével, a falusi és városi lét
különbségét, valamint a családi képeket nem tudtam áttetszővé tenni és túl élesek maradtak nem oldódnak fel. Dolgozom
a technika tökéletesítésén, mert nagyon izgat ez a dolog, és gyakran akarom alkalmazni.
A Hajléktalanoknál én is úgy érzem, a fogyasztói társadalom felszínesen csillogó bőségét és a napról-napra élők nyomorúságos „örömét”elég jól sikerült ábrázolnom.
A Feltételes reflex játék:.
Mona Lisa és marslakó maga egy elgondolkodtató kép, vagy ha kell groteszk.
A szövegben eredetileg egy kötőjel és felkiáltójel volt, ami lemaradt a képről véletlenül.
– ni! Mintegy rámutatva, íme itt van nézzed, a pontos rím miatt. (Vagyis véletlenül a régebbi változatot tettem fel.)
Nem ebben akarok moralizálni – azzal, hogy egy tökéletes feléből groteszket alkotok már valami reflex elindul bennem
és szójátékot is alkotok. (Most csak úgy.)
Feltételes reflex
Mona Lizát – ni!
átszerkesztve lett kedvem
moralizálni.
Végül, bár gondolkodtam, hogy betegyem-e: mert se kép, se haiku, csak olyan formai jegyekkel bíró versszerűség a moralizáláshoz egy újabb oldalon. A harmadikat sem sértésnek, vagy kioktatásnak szánom, csak egyszerűen idevaló jópofa annak, aki érti a viccet is.
Vallási különbség
Hitetlenségem
ára: menyországbóli
kitoloncolás.
*
Hitetlenségem
jussa: újjászületés!
- csótány alakban.
Uram!
Tévelygők között
- vak vezet világtalant -
mutassál utat.
Ne haragudj, hogy én nem véleményezem az írásaidat, de vannak itt régiek, akik erre hivatottabbak mint egy amatőr kezdő.
Mygan
Hú gyöngyvirág, annak a 'nominális stílus'-nak azért utána kellett nézzek, hogy jól értem-e... Aztán ezzel a hozzászólással összeállt a kép, hogy nagyjából jól...:)
A 'könnyű'-nek titulálásban volt némi irónia... Mindenesetre könnyebbnek tűnik haikut írni, mint szonettet... (Ami nekem pl nem megy, ill. sosemis próbáltam.:) De épp ez a 'könnyűség' a megtévesztő benne. Lehet írkálni olyat, rengeteget, ami tökre olyan, mint a hai, és mégse az... Mondom ezt úgy, hogy szerintem az enyéimnek 99%-a sem az...:) Vagy az, de gyöngécske, úgyhogy mégse az...;) Azért az egy 1%-ért viszont nem rossz tanulópénz a 99... Ha tisztában vagyok vele, hogy az ott: tanulópénz...:)
Magamban úgy tekintem ezeket a topikokat, hogy igen, itt lehet próbálkozni, megmutatni, megnézni, - tanulni és tanulópénzt fizetni... Persze ez az én tekintetem, attól még mások nézhetik másképp... Lehet ez egyeseknek napló, másoknak kommunikációs fórum, megint másoknak versenypálya vagy alkalom a többiek piszkatúrázására... Embere válogatja, esetenként váltogatja...
A széteső, nyelvtanilag nem mindig stimmelő szövegeket, mint hangulatot, szavakon és szabályokon átívelő (esetleg általam nem mindig érthető) álomszerű összefüggéseket, - el tudom fogadni, legfeljebb, ahogy a magam tákolmányait, úgy ezeket se tartom feltétlen haiknak. De azért még érdekesek, akár szépek vagy elgondolkodtatók lehetnek, akár az emberről, akár hangulatokról, érzésekről sugallnak valamit. Csak... nem kell őket érdemen túl hangsúlyozni.
Számomra ezeknél sokkal jobban zavaróak azok az indulatból, felülkerekedhetnékből, lenézésből, esetleg provokatív szándékból fakadó szövegek, amik meg-megjelennek. Ezek - nekem - jóval kevésbé férnek bele abba a békességbe, elgondolkodásba, ami - minden külső-belső feszültség ellenére - a haiku-írással és olvasással, egyáltalán a műélvezettel kéne járjon.
Végül köszönöm a dícséretet, - bár igazából én nem vagyok olyan elégedett ezzel a szöveggel, - tudom, hogy az az utolsó sor kicsit elválik... talán még keresett is... De találtam rá magamnak indokot:), hogy mégis olyan legyen, amilyen, - és aztán teljes léleknyugalommal besoroltam a 99% közé...:)
Kedves Csakcsendbenn, talán éppen azért nehéz mégis haikut írni, mert olyan könnyűnek látszik. Engem például nagyon zavar, ha a sorok között nincs nyelvtani összefüggés, s újabban egyre több ilyet látok a Haiku rovatban is. Szerintem ha magyar anyanyelvünkön fogalmazunk, akkor erre is ügyelni kell.
Meg a párvers is hozzá...:) Xuarian, a 'már'-t, azt tudatosan hagytad ki?
-o-
Amit mondasz, gyöngyvirág, az megáll, szerintem is... Viszont... úgy tűnik, divat lett haikut írni. Ami nem baj, sokkal jobb pl, mintha alkoholizálna, drogozna, pletykálna vagy másokat piszkatúrázna az ember.:) És úgy néz ki, hogy haikut írni könnyű, végre is nem kell rímelni, ritmust felvenni, tartani... nem kell hosszan bírni szusszal, ráadásul sok minden belefér a 'saját ötletekbe, érzésvilágba, a lélek titkainak vagy valamilyen hangulat lenyomatának ábrázolásába'. De persze abba se minden...:)
Szervusz Lola! Úgy látom, ennyi felvezetés még nem igazítja el a kíváncsi topiklátogatókat. Betettem a topik linkjét az érintett rovatba. Egyébként nekem az a véleményem, hogy a mai haikunál nem az a lényeg, hogy olyan legyen, mint az eredeti, hanem hogy a klasszikus hagyományokat követve mindenki saját ötletei, érzésvilága szerint fogalmazza meg haikuszerű gondolatait. Ez a tömör három sor tökéletes a lélek titkainak vagy valamilyen hangulat lenyomatának ábrázolására.
Sosem voltam ott,
ahonnan már érdemes visszavonulni.
