Horpács olvtárs valamiért nem írhat ide, ezért ilymódon közvetítem üzenetét e méltatlanul lankadó topickra:
"Székesfehérvári közéletbe nem enged a rendszer beírni, így a válaszom oda szól.
No megvan:
A kulturális bizottság javaslata - sorrend nélküli listája - sejtette, tagjai azért tudnak valamit... (Bár ennek semmi köze a színházhoz, a kultúrához). Tudják, hogy ezt a közgyűlést amúgy sem izgatják a szakmai szempontok. Kizárólag az a lényeg, hogy a háttérben ki, kit zsíroz le, melyik párt (és képviselő) honnan és miféle támogatást remél a voksért cserébe. Lehetőleg suttyomban: mert a közgyűlés gyorsan eldöntötte, voksait titkosan adja le. Nehogy véletlenül a színházszerető városlakók megtudják: vajon a következő öt évben kiket kell szidniuk vagy dicsérniük a döntésért.
Nagy szégyen a képviselőkre nézve, hogy a cikkben foglaltak teljesen fedik a valóságot.
Tegnap volt alkalmam nézni a közvetítést a közgyűlésről. jellemző kép volt, hogy Brájer Éva a hátsó sorban felállva mint valami kápó ellenőrizte, hogy a képviselők "legjobb tudásu és lelkiismeretük szerint" szavaznak-e. "
Az egyik topickból másoltam, örök érvényű sorok: Körmendi János
Konferansz
Bizonyára Önök is észrevették, hogy ránkköszöntött a szabadság, a demokrácia... Nagyon örvendünk, és várjuk: - most mi lesz?!... Az ország úgy érzi magát, mint akit fiatal korában igazságtalanul bebörtönöztek, s most, negyvenöt évi rabság után megöregedve, legatyásodva, üres zsebbel kirúgtak a dutyiból. Mindenesetre lélegezzünk nagyot, megalakult az új parlamentünk, túl vagyunk a korteskedési csatározásokon. Sok társadalom-boldogító elérte nemes célját: bejutott a hatalom bástyái mögé. De voltak akik úgy jártak a sok szájtépéssei, ígérgetéssel, fenyegetődzéssel, mint az egyszeri részeg koma, ki felcserélte a sorrendet: előbb pisilt, s azután kezdett kigombolkozni.. . Mindenesetre, a választási hadjárat igen szórakoztató volt. A pártvezérekről ellenfeleik jóvoltából - jó zaftos pletykákat hallottunk. Mesélték, hogy a Szocdem vezér bánatában gyufát ivott "mint régen is a cselédek". A Nép-Nemzetiesről kiderült, hogy titokban széder-estékre jár, az Urbánus pedig nagypénteken böjtöl. A jelöltek között állítólag akadtak sikkasztók, apagyilkosok és liliomtiprók. Egy Kommunistáról viszont azt terjesztették, - bár ez alig hihető -, hogy: - Kommunista... De a megrágalmazottak még jól jártak ahhoz a jelölthöz képest, akit jól elagyabugyáltak, mivel bár az alvégen lakik, a felvégen korteskedett... Még rosszabb sors jutott osztályrészül a szegény szobrok nak. A bronzból, kőből és gipszből készült Sztalinoknak, Lenineknek, Kun Béláknak, Münních-eknek. A negyvenes-ötvenes években volt egy épületes szokás. Némelyik túlbuzgó hentes Sztalin szobrot alkotott zsírból, és a kirakatba állította. Sztalinnak aszalt szilvából volt a szeme, petrezselyemből a bajusza. Kolbászkarikákból a plecsnik a hasán. Télen még megvolt valahogy, de ha beköszöntött a nyár, s Józsi bácsi kÓkadni, olvadozni kezdett, s szégyenszemre elcsöppent az orra, szemrebbenés nélkül kimérték, és megzabálták. A mostaniakat viszont megenni nem lehet, csak ledönteni, szétdarabolni, elásni, vagy legalább bepingálni. Ezt még a feddhetetlen előéletű szobrok sem úszták meg. Ill. Béla jó királyunk jegyzőjére, Anonymusra rápingálták, hogy: "A Névtelen Feljelentő szobra"... Szóval, zajlik a politikai élet. Ez az élet: pecsétes, foltos, kopott, szakadt, de ÉLET!... Mert kérem, az is ÉLET, hogy rázzuk a rongyot. Oe nem csak mi, hanem az egész néhai béketábor. Hallom, a szomszédos Csehszlovákiában már azt kutatják, ki hívta be az oroszokat? Ki az, mi a neve a gézengúznak?! Nálunk, nem tudom ki volt a szivélyes házigazda. De emlékszern, valaki 1957 tavaszán, a gépfegyveres pufajkások oltalmazó gyűrűjében, halált megvető bátorsággal azt üvöltözte a mikrofonba, hogy "Én hívtam be az oroszokat! Akinek nem tetszik, jöjjön ide, és mondja a pofámba!"... Eltekintve a kijelentés ízléstelenségétől és gyávaságától, az elvtárs valószínűleg csak rázta a rongyot. A muszkát ugyanis, kedves Véreim, - amióta világ a világ - sosem HÍVJÁK, hanem KÜLDIK! Hol a Cár küldi, hol a Párt... Ha akar, jön, vissza sem lehet tartani. De ha nem akar jönni, akkor még becsalogatni sem lehet! Kirakhatják az országutat karórákkal, akkor sem jönnek. "- Én hívtam be az oroszokat!..." Ugyan kérem!... Szánalmas rongyrázás ! De vannak itten másfajta rongyrázások is. Tetszenek emlékezni, milyen büszkék voltunk hős ellenállóinkra, akik a fasizmus ellen harcoltak! Létszámuk - minden történelmi példára rácáfolva - a háború végére tízszeresére nőtt, s azóta is terebélyesedett, végül csaknem meghaladta a lakosság összelétszámát! S most éppoly büszkék lehetünk azoknak a bátor honfiaknak s honleányoknak egyre bővülő seregére, akik közölték, hogy világ életükben "Másképp gondolkozók voltak"... Hiába!... Ilyen dacos a magyar!... Az egyik buzgó vezető káder kijelenti, hogy ő sohasem szenvedett a kommunizmus betegségében, csak szimulálta. A másik, volt hatalombérlő pedig azt dorombolja, hogy "Búvópatak" volt, ki csak taktikából csergedezett a zord vörös sziklák mélyén, s íme, - nagy boldogságára - végre felszínre törhetett. S itt vannak kedvenceim, a "Paulusi Út" vándorai, kik korábban Júdás-arcukat Saulusnak maszkírozták, s most Paulusként egyenesítik ki rozzant gerincüket. Buzgó nemzeti színváltozásaink közepette csak egy kedves, bohém ismerősöm maradt hű önmagához: "- Uram, olyan rendszer nem tud hatalomra vergődni, amelyik engemet rávehetne arra az őrültségre, hogy dolgozzam!..." Szóval, véget ért egy korszak. Sok mindent előlről kell kezdeni, sok mindent átértékelni és újratanulni. Nemrég mutatta ismerősöm fia régi iskolakönyveit az ötvenes évekből. Sok meglepetés ért. Belenéztem egyik könyvébe. Címe: "Magyarország Történelme". A 200 oldalas kötet első négy oldalának tartalma: "Etelköztől Kun Béláig", a többi 196 oldalé pedig: "Kun Bélától Rákosi Mátyásig!" Az ilyen penetrásan elkötelezett történelemtanítás után nem csodálható, hogy a fiú csak most tudta meg, hogy Magyarország nem 1945-ben kezdődött, hanem ezer éve, hogy Gróf Széchenyi nem a feudál-oligarchia legelvetemültebb vérszívója volt, hanem a legnagyobb magyar. Hogy Kinizsi nem sváb sörgyáros volt, hanem törökverő hadvezér, továbbá, hogy a gyufát a mi Irinyi Jánosunk találta fel, nem pedig Iván Vasziljevics Foszforenkó!... Istenem, mit fogunk még megtudni!?... Mi vár még ránk?... Amikor Noe atyánk az égiektől igen kedvezőtlen meteorológiai előrejelzést kapott, elhatározta: felépíti bárkáját, hogy átmentse magát és övéit a vízözön utáni korszakba. Családi vállalkozásban meg is valósította tervét. Majd összefogdosta a világ minden létező és akkor még nem létező állatját, mindegyikből nemzőképes párt keresett, nagy kínnal betereIte őket a bárkába, beidomította őket, hogy kibírják egymást a szűk helyen. Élelmet is szerzett számukra, a növényevőknek növényt, a húsevőknek... növényevőket, s mikor mindez megvolt, lecsapta az ajtó nagy kallantyúját, fáradtan lerogyott... Melléje telepedett felesége, Sára, aki megkönnyebbülten sóhajtott fel: - Na, Noékám, teljesítettük az égiek utasításait, nyugodtan alhatunk! Túl vagyunk a sok macerán. - Jól mondod, - sóhajtott Noe - Túl vagyunk a sok macerán. Mostmár csak a vízözön van hátra! És a Noe család türelmesen várakozott, s várakozásuknak meg is lett a jutalma, megjelent a galamb olajággal a csőrében, jelezve, hogy ki lehet szállni, vége a balhénak. Reméljük, hozzánk is hamarosan berepül a békesség galambja. Bár sokan inkább a sült-galambot fogadnák szívesebben, dehát az, - sajnos csak a mesében létezik!...
A kulturális bizottság javaslata - sorrend nélküli listája - sejtette, tagjai azért tudnak valamit... (Bár ennek semmi köze a színházhoz, a kultúrához). Tudják, hogy ezt a közgyűlést amúgy sem izgatják a szakmai szempontok. Kizárólag az a lényeg, hogy a háttérben ki, kit zsíroz le, melyik párt (és képviselő) honnan és miféle támogatást remél a voksért cserébe. Lehetőleg suttyomban: mert a közgyűlés gyorsan eldöntötte, voksait titkosan adja le. Nehogy véletlenül a színházszerető városlakók megtudják: vajon a következő öt évben kiket kell szidniuk vagy dicsérniük a döntésért.
Csak megjegyzem, él nélkül.Nálunk nincs alapszervezet, mint a túloldali barátainknál. Egészen egyszerű szervezet van kevés taggal s annak mégkevesebb normális közéletet óhajtó vezetőivel.Ezek a vezetők felhatalmazva vannak némi joggal,mondjuk arra, hogy ilyen s hasonló esetekben összedugják fejüket és tanácskozzanak. Vannak esetek, amikor igénybe is veszik képviselőink e lehetőséget, helyesebben igénybe is tudják venni. Ez utóbbi ilyen volt, még az is lehet,hogy az én ide irányúló érdeklődésem miatt.Mert szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy ki és milyen hinterlanddal, főleg szellemi hinterlanddal kerül az önkormányzat ennyire tekintélyes bástyájának tetejére. Izlés,karakter,értékmentés ,társulati élet és más hasonló sokat puffogtatot dolgok szempontjából. Meglátjuk mi születik majd a hegyek vajúdásaiból reméljük,hogy kedvüket nem vesztik az érintettek egészen a ruhatárosig bezárólag.
Ugye ezt ironikusan írtad? Ugyan milyen jogon tojhatna egy képviselő a párttársai ,vagy a párt érdekei fejére. A Fidesz esetében a Vasvári volt a kérelem, -akivel egyébként semmi bajom-ajánlójával inkább.A Mi esetünkben mint mondottam Márton Andris. Térit magam beszéltem le a pályázásról feltételezve azt ,hogy nem tesz jót érzékeny lelkének a városunkban dúló kufár-politizálás. Érdekes ,hogy Csutkáról szó sem esik, aki személy szerint nekem a legjobban tetszett.
Ez nekem is feltűnt. Azzal szemben ugye, hogy az önkormányzati képviselő legjobb meggyőződése szerint szavaz, párthovatartozástól és pártelőírástól függetlenül.
Olvastam és teljesen egyetértek vele. (Be is akartam linkeni, mint egy nagyon autentikus véleményt erről az egész helyzetről, de nem lelem az írást a fmh honlapján.)
Nem egészen és kicsit nagyképüen is fogalmaztam. Jópárunknak kikérte a véleményét, átbeszéltük és Mártont találtuk a megfelelőnek.Nagyjából azt tettük mint ti csak mi a rátermettséget vizsgáluk, ti pedig a "széles" rétegeket.;-) Talán ebbe nem fogtok belekötni.
"Ő Mártonra szavazhatott kötött mandátummal a pályázatok alapján." - ez azt jelenti, hogy az MDF helyi szervezete, mint párt alapszervezet előírta neki, hogy mire kell szavaznia?
Viniczait puhitották a Vasvári ügyében Fidesz felől, de Szurdi ügyében szocik felöl is.Ő Mártonra szavazhatott kötött mandátummal a pályázatok alapján. Arra is szavazott tisztességgel. Így a Fidesz által először beválasztott Szurdi nem lett s a fidesz által Széles kérésére bevállalt Vasvári sem. Talán ennél bővebb nem kell.Olvasd el talán Gábor Gina kutyakomédia című sorait a tegnapi hírlapban. Tragikus a helyzet egy olyan ember számára, mint te vagy. A többi indiferens, hisz úgy sem jár szinházba,csupán kampány idején.Pedig ingyen jegyeket mindíg kapnak. Ergó nem anyagi, inkább szellemi szegénység az oka mindennek .
A Vörösmarty Színház igazgatói posztjának betöltéséről heves vita bontakozott ki a közgyűlésen, végül mégsem érkezett elegendő szavazat egyetlen jelöltre sem.
- Megtette ajánlását színház társulata, a szakmai bizottság és a kulturális bizottság. Egyik sem önt ajánlotta.
- A társulat tagjait a volt igazgató szerződtette, számukra ő volt a biztos pont, miért szavaztak volna a bizonytalanra, vagyis ellene. Magyarországon ez így megy...
És még egy cikk, már a mából, a Vörösmarty Színház honlapjáról:
Elolvastam a linkedet, nem mond ellen annak amit írtam. A miniszter úr a fidesznek hiába szól ,ha igaz amiket a fideszesek állítanak magukról. Szóltak a helyi szadeszesek és kész, miniszter úr vágya teljesült, fideszes támogatással.Fidesz-SzDSz paktum ugyan mi az új számodra ebben. Csak nem látsz te is annyira röviden?
Rosszul ismerted a sztorit.Ott voltam az alkudozásoknál. Szadesz találmány Péterfi ellen fogtak össze a testvérek,nehogy szoci legyen újra a góré.Főleg ne olyan akinek oroszlán része van a fehérvári szini élet kialakításában. Ez a mór tipikus esete volt ,liberális megoldás. Oszt jónapot. Brájer volt az egyetlen akinek véleménye is volt ő Téri mellett kardoskodott,de Gógli úr leugatta és így nyúllá lett ő is . Tudod a nagy jobboldaliság csak duma náluk,ha eddig nem jöttél volna rá a kádár idézetek után.
Én viszont úgy ismerem a történetet, hogy Szurdi a szocik szerzeménye: az éppen leköszöntetett Görgey miniszter uccsó akciója volt, hogy ő lett a góré.
Hát sztem ehhez a választási tv.-t kéne megváltoztatni, de ha pártokat akarod kitiltani a választásokból, akkor ahhoz az alkotmányt kéne megváltoztatni, ám ha bárkitől elveszed a passzív választójog esélyét, akkor az nem lesz demokratikus.
Sztem meg inkább színházi tv. kéne, ahogy azt a színházi szakma már tök régóta követeli.
