Nekem címezted, bár nem emlékszem, hogy mikor mostam össze a hitet a keresztény egyház jelenlegi állapotaival. Pedig rajtunk, hívőkön múlik elsősorban, milyenné teszük a közösségünket. Azt írtam, úgy kell éljünk, hogy ne káromoltassék miattunk Jézus.
A Biblia és azon keresztül Isten megismerésének lehetősége miért lenne egyelő bármilyen kötelező törvénnyel? A bűn akkor is bűn, ha nem látjuk bűnnek, és akkor is az, ha tudunk róla és elfogadjuk.
Ez a tökéletessé válás dolog nekem továbbra is távoli és kevéssé érdekes, hiszen nem bajlódok a keleti misztika megismerésével a szimpla kíváncsiságom kielégítésén túl. Amit korábban írtál erről, az teljesen szemben van a Biblia tanításával. Hol olvastál Jézusról ilyet: egyre jobban olyanná válsz, aki mindent képes rezzenéstelenül és reakció nélkül elfogadni, érzékelni és megérteni (tőled idéztem). Jézus, aki részvétlenül szemlélődne? Akkor nem ő siaratta meg Lázárt? Jézus mindig részese a körülötte zajló eseményeknek, nem külső szemlélődő. És igen, megbotránkoztatunk némelyeket, nem lehet mindenkinek tetszeni, ez nem lehet cél, hiszen Istenre kell figyeljünk, nem a többiek véleményére.
Nagy igazság, hogy istenkáromlást követek el, ha a saját gondolataimat Jézus névében szeretném bárkire rásózni. Ezért kell olvasni a Bibliát, ne rám hallgassatok, hanem Istenre! :))
Igen, nagyon hasznos volt a biblia lefordítása. Akkortól ugrásszerűen megemelkedett a tökéletessé válók száma, vagy azoké, aki szeretik az Istent, vagy megnőtt a felebaráti szeretet, lecsökkent a lopások, gyilkosságok és paráznaságok száma s.í.t. :)
Barátom, tudom hogy nehéz ezzel szembenézni, de vedd észre a keresztény egyház agóniájának a jeleit. De tudd, ez szükségszerű, és kizárólag önmagának okozta és okozza. Amivel beteljesíti Isten akaratát. Azt is tudd, az egyház és az istenhit két teljesen különböző dolog.
A biblia abszolut hitelességének elfogadása remek érv bárkinek bármilyen gondolata ellen, csak éppen tökéletes zsákutca, és az egyház saját maga ásta verme, amibe szépen beleesett. És csakis az erőszak segített egy darabig, beleértve az olyan momentumokat, mint a tömeggyilkos István királyunk ténykedését vagy a "szent" inkvizíciót.
Nem. A leghasznosabb dolog az evangélium megismertetésére és elterjesztésére a reformáció volt, annak is az a gondolata, hogy anyanyelvünkön olvashassuk a Bibliát. Az, hogy a történelem során sokan a Szentírásra hivatkozva tettek ezt vagy azt a hatalmuk megszilárdítása vagy éppen legitimálása érdekében, más dolog. És hogy István király folytatta Géza fejedelem művét és csatlakozott a nyugati kereszténységhez, azért csak hálásak lehetünk, mert nem jutottunk a besenyők, kunok és hasonló eltünt népek sorsára. Hogy ez nem keresztyéni módon történt? Nos, Isten jóra gondolta fordítani...
Nem akarom senki érvelést sem elnyomni, de ha az nem illeszkedik a Biblia gondolatvilágába, akkor azt alaposan alá kell támasztani.
De válaszol, csak a te axiómád az, hogy egy válaszát se fogadod el az övének.
A szabad akaratodat arra használod, hogy az értelmedet lekorlátozd az anyagi világ jelenségeire. Tökéletesíted az ismereteidet, a műszereidet, a módszereidet ebben, de nem tökéletesíted magad. Olyannyira, hogy az az alapállásod, hogy te test vagy. Ha ezen az axiómádon úgy változtatnál, hogy lélek ( szellem) vagy, és ilyen értelemben tökéletesítenéd magad, elkezdenéd megérteni Isten mondanivalóját. Ez egy pozítív visszacsatolást eredményezne. A materializmus önmagára nézve jelent pozitív visszacsatolást. A szabad akarat pedig öndetermináltan dönthet, melyiket akarja, az összes következményével együtt. Isten nem "szarik rád", csak tökéletes a konfrontáló képessége. Mindent ugyanúgy megkapsz vagy megkaphatsz mint bárki más, de képes azzal is konfrontálni, hogy elzárod magad tőle :)
Én megértem az érvelésed, nem az első az életemben ( család- közelemben), aki egyetlen érvet ismer, a bibliának a szájába rakott ( belénevelt) érvelését.
Nem is akarlak meggyőzni, hogy nincs igazad, mivel minden nézőpont számára ( aki én vagyok meg te is vagy) vannak alapvető tételek, mondhatnám axiómák, amikből kiindul, és a legnehezebb ezeket kívülről megingatni.
Az én olvasatomban a tökéletességet pl. nagyon sokféleképpen meg lehet fogalmazni. Mondok egyet. A közeledés a tökéletességhez az azt jelenti, hogy egyrészt : egyre jobban olyanná válsz, aki mindent képes rezzenéstelenül és reakció nélkül elfogadni, érzékelni és megérteni ( amit egy szóval szembenézésnek, konfrontálásnak nevezek) , másrészt csak olyat teszel, amit mások még képesek konfrontálni.
Ha megnézed, Isten mindent eltűr, nem reagál, nem csap oda semmire, és nem is okoz olyat, amit valaki ne lenne képes elviselni. Éppen olyan, mintha nem is lenne, de ez nem a nemlétét, hanem a tökéletes létét bizonyítja.
A második felét elég nehéz a gyakorlatban kivitelezni, az emberek eléggé változatosak. Ebben segít a másik ember tompasága, amin azt értem, hogy igazán el van merülve saját világában, saját nézőpontjának igazságában, az alapvető tételeinek megingathatatlanságában.
Ezzel csak az a probléma, hogy ez éppen a tökéletesség ellentéte. Nem a csúcs, hanem a mélypont. Éppen ellentétes a céllal, ami az én megfogalmazásomban a tökéletesség, a tiédben a szentnek lenniség. Szerintem ezek hasonlóak, ám nem azonosak. Ámbár te tudod, mit mond számodra a szent fogalom.
Szóval az egyetlen nézőponttal rendelkezőkről ( pl. minden igazság a bibliában vagy a tudományban van), csak annyi a véleményem, hogy nem értették meg isten akaratát, Jézus útmutatását, és voltaképpen nem istenhívők, hanem istenkáromlók. Szavakban és lényegtelen dolgokban tanúságot tesznek a hit mellett. De nem az jut be a mennyek országába, aki azt mondja, uram, uram, hanem aki a parancs ( cél) szerint cselekszik. Isten nemcsak szabad akaratot az embernek, hogy a cél irányába haladjon vagy ne haladjon, hanem értelmet is, hogy a célt magát felismerje, és a haladásával párhuzamosan egyre pontosabban ismerje fel.
Az egyház hatalmi ( és anyagi) érdekből cserbenhagyta az embereket, valójában nem segíti őket a cél felé való haladásukban. Ez meglátszik az egyház elfogadottságán, pedig éppen az elfogadottságának ( tömegbázisának) növelése miatt áldozta fel Jézus tanításának lényegét. És semmiféle elképzelése sincs, hogyan lehet ahhoz visszatérni. A biblia abszolut hitelességének elfogadása remek érv bárkinek bármilyen gondolata ellen, csak éppen tökéletes zsákutca, és az egyház saját maga ásta verme, amibe szépen beleesett. És csakis az erőszak segített egy darabig, beleértve az olyan momentumokat, mint a tömeggyilkos István királyunk ténykedését vagy a "szent" inkvizíciót. És ahogyan elveszíti a félelmetes ( elkárhozással való fenyegetés) és kényszerítő jellegét és erejét, úgy fog a nullához tendálni. Megszentelt akkor ez a dolog vagy csak a mély emberi butaság megnyilvánulása?
/(inkább azt kell írjam: mi akarjuk) eldönteni, mi jó és mi rossz, nem konzultálunk /Istennel, nem kérdezzük a véleményét és nem hallgatjuk meg -pláne nem tesszük- /amit mond nekünk.
én meghallgatnám, csak nem válaszol. elvárható lenne, hogy egyértelműen és nyilvánvalóan válaszoljon .
mivel nem teszi ez 2 dolgot jelenthet: 1 nincs , vagy 2 szarik ránk
Isten akkor sem itél meg. Minden tetted elfogadja, még ha azokat bünösnek tartod is.
Én úgy tapasztalom, hogy ez fordítva van. Tetteimet és gondolataimat sokszor nagyon is tisztának tartom, holott Isten szerint nem azok, és én vagyok az, aki elfogadom ezt. Jó lenne a bűnt bűnnek látni... Az, hogy bűnös vagyok, nem frusztrál, ellenkezőleg, inkább ösztönöz, hogy igyekezzek felismerni, hol micsoda nem illik bele az életemből Isten tervébe. Mert azok mind az én akaratom termékei, és ha nem Istentől valók, akkor nem is származhat belőle áldás, akkor pedig fölösleges és káros.
Nem az van a ti irásotokban, miszerint istenek vagytok?
Sokat töprengtem már ezen az igehelyen (ha kisütök valami okosat, akkor megosztom veletek), de nem lehet véletlen, hogy istenről szól az írás (kicsi kezdőbetűvel, tehát itt nem a teremtőre utal). Egy Isten van, ez van megírva, ezért nincs mód, hogy mást olvassunk ki a Bibliából.
A keresztyének boldogok, ha tudnak örülni Isten ajándékainak. Én bűnös vagyok tetőtől talpig, ezt tudom, de nem keseredek el, mert azt is tudom, hogy Isten nem mondott le rólam, hanem ennek ellenére gondviselő szeretetével vesz körül, óv és irányít. Jelentéktelen és esendő létem úgy nyer ételmet, ha Isten valamire fel tud használni, és ez meg is felel nekem életcélnak.
Képzeld el, milyen szörnyű lehet a reinkarnációban hívőknek! Ők hitük szerint a lélek újjászületése nélkül újabb és újabb testekben képzelik el a létet. Na ez az igazi fából vaskarika! Újjá lehet születni egyetlen földi létben is? Sőt, Jézus tanítása szerint nemcsak lehet, de szükséges is, és erre csak itt ebben az egyetlen földi létben van módunk! De mi lenne ha reinkarnálódna a lélek és újjászületés nélkül csak a testet váltogatva de alapvetően mindig ugyanúgy körforgásban léteznénk? Hát ez nem valami vonzó elképzelés. Akkor inkább hiszek a kezdetben és végben, hogy tartok valahová, ahol várnak rám.
Jó szándékkal gondolod a dolgokat, de két hiba van a gondolatmenetedben, noha alapvetően tetszik, amit írsz. A továbbiakat ne úgy olvasd, hogy most jól megmondom a frankót, inkább leírom, én hogyan gondolom ezeket.
Legyünk szentek, mint az Úr. Ez egyik tulajdonsága az Úrnak, emellett még mindenható is és sok más is. Nekünk nem mindenhatónak és örökkévalónak kell lennünk, mint az Isten, hanem szentnek, mint az Isten. Tehát arra kell törekedni, hogy Isten egyik fontos tulajdonságát egyre jobban visszatükrözzük. Nem kell istenné válnunk (sőt, ennek ellentéte van a Bibliában), hanem szentekké kell válnunk, de legalábbis úgy kell élnünk és beszélnünk, hogy ne káromoltassék a neve miattunk. Az istenné válás a mormonok egyik tévtanítása. Hogy valóban tévtan, azt onnan lehet tudni, hogy mivel nem illeszthető a Bibliai igékhez (ha az elnne, már megtették volna), ezért a mormonok külön dokumentumban (a mormon könyvében) fejtik ki ezt, és elkerülendő az ellentmondást, a saját kreálmányukat Isten kijelentése fölé helyezik. Biztos más vallásokban is megvan ez az istenné válás momentum (pl. a keleti filozófiákban), de a keresztyének nem ezt az irányt járják.
A fene se tudja, hogy mit mondott, de azt tudom, mit gondolt.
Ez a másik döccenő a gondolatsorban. A szektás tévtanokba sodródás egyik tünete az eltávolodás a Szentírástól. Helyesen írod, nem a betű szerinti szövegelemezgetés és szőrszálhasogatás a hit, de Isten elsősorban az írott igéjén keresztül szól hozzánk. Ha kétségbe vonjuk a Biblia hitelességét (amit bizonyítani még kevésbé lehet, mint a hitelességét), akkor elvágjuk magunkat egy fontos (sőt, a legfontosabb) kommunikációs csatornától. Igen, kell a személyes csendesség, az Úrral töltött bensőséges elmélkedés, de kell a Biblia is és kellenek a hiteles igehírdetők és az imaközösség, hiszen a hit hallásból van, a hallás pedig Isten (írott és hírdetett) igéje által. Az valóban fontos szempont, hogy a Biblia milyen pontosan van fordítva, de ha bizalommal fordulunk a szöveghez, azaz nem eleve kételkedve az ott leírtakban, akkor ha találunk is hibát vagy fordítási pontatlanságot, de a Biblia egészét tekintve meg fogjuk érteni a lényeget.
Ha nyelvészkedni kellene, akkor az olyan tökéletes jelentése a mindenben teljesen olyan ( azzal a hallgatólagos feltevéssel persze, hogy az Atya tökéletes), ami ugyanazt jelenti a mai fogalmink szerint hogy azonos is. De nem nyelvészkedni akartam. És vedd észre a stilisztikai különbséget, hogy nem idéztem Jézust. A fene se tudja, hogy mit mondott, de azt tudom, mit gondolt. És az ritkán van köszönő viszonyban a Biblia mai szövegével. Szóval idézheted a bibliát, annak szó szerinti értelmezését. A szöveged a fáról meg az édenről az mese, körítés, mese gyermeteg lelkeknek. Csakhogy a lelkeknek is fel kell nőni, tökéletessé kell válni. Ahhoz meg a szó szerinti értelmezés csak akadály. A tökéletesedés útján kell felfedezni a biblia olyan rétegeit és igazságait, amire már esetleg csak utalások maradtak benne, vagy meg lettek változtatva, vagy eleve rosszul, másképpen jegyezték le, vagy éppen Jézus el se mondta, mert úgyse értették volna meg. Az Isteni üzenet lelkét kell felfogni a saját lelkeddel.
Mózesnek még közel ötszáz parancsa volt, Jézusnak tíz. Már ha tíz, mert szerintem csak egy. Aminek két megfogalmazása is van. A másodikhoz gondold meg, mit jelent a szeretet szó. Mit jelent a tökéletlen embernek és mit a tökéletes léleknek.
Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? Ez is egy ilyen ferdítés. Az Úr azt mondta: "Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok." Tehát nem azt mondta, hogy legyetek istenek. Ugye érzed a különbséget az "olyan mint" és az "ugyaz" között?
Dehiszen ez csodálatos! Tudod, mit és hol rontottál el és hibának látod a hibáidat! Kevesen látják olyannak az életüket, amilyen az valójában, ezt a tudást érdemes lenne hasznosítanod a saját életedben!
Természetes, hogy az ember Isten akar lenni. Ennek pontosabb megfogalmazását adta Jézus : legyetek tökéletesek, miként a mennyei atyátok tökéletes. Nincs más cél. Ennek körmönfontabb és csak nehézségek árán megérthető másik formája : szeresd Istenedet !
Egyetértek. Bár Lukácsnál is szerepel a megváltás fogalma, de valszeg nem olyan értelemben.
Jól megfigyelhető a tanok emberi torzítása, a mai formában már elég degradált az eszmerendszer. A megváltás eszméje, a bűnök más általi elengedése, a kegyelem fogalma, vagy egyáltalán a hit szerepének túlzott hangsúlyozása oda vezetnek, hogy elcsökevényesedik az emberi felelősség, az egyén szabad akaratának tettekben való lecsapódása. Helyette a kalmárszellem különböző megnyilvánulásai : más (Jézus) már áldozott ezért, vagy ha ez nem elég, hát megtoldjuk némi imával, böjttel, adománnyal, penitenciával, és ezért és némi hitért cserébe elvárják, hogy a kegyelem és a mennyei boldogság megadasson.
Könyörgöm mondja már meg valaki, hogy mi az eredendő bűn?
Az ember isten akart lenni, azaz olyan akart lenni, mint Isten. Isten nem rágta a szájukba, miért nem szabad enni a jó és gonosz tudásának fájából, és mi lesz, ha meghalnak, mi is az tulajdonképpen és az mivel jár majd. Ám minderre nem volt szükség, mert az első emberpárnak nem volt szüksége a jó és gonosz tudásának birtoklására, hiszen Istennel egy közösségben éltek. De saját kezükbe akarták venni az értékítéletet, ők akarták (inkább azt kell írjam: mi akarjuk) eldönteni, mi jó és mi rossz, nem konzultálunk Istennel, nem kérdezzük a véleményét és nem hallgatjuk meg -pláne nem tesszük- amit mond nekünk. Ez az eredendő bűn. Ennek következménye, hogy kitagadtattunk Isten közösségéből és ezért kell mindenkinek önállóan eldönteni, hogy akar-e abban a kirekesztett állapotban maradni, amibe beleszületett, vagy elfogadja az ingyen adott kegyelmet és üdvössége lesz. Talán éppen ez a jónak és gonosznak tudása, hogy tudjuk, mi az élet és mi a halál. Ha tudjuk, több az élet ennél az evilági létnél, hogy valaki visszavár minket, akkor máris bölcsebbek vagyunk az első emberpártól.
És igen, ha nem tudjuk, mi az élet és mi a halál, akkor két dolgot vélünk tudni, egyrészt hogy nincs szükségünk Istenre, mászrészt hogy nincs értelme a megváltásnak. Pedig nagyon is szükságünk van Jézus megváltására, de aki nem érti, miért több az élet ennél a földi létnél, az nem is látja a megváltás az értelmét. Nagy dolog ez, dehát a hit nem is látásból van...
