Egyébként egy 1239 junius 3-i napfogyatkozáson izzadnak, amelynek úgy kellene kijönni, hogy era 1277-ből MCCLX(XVII) levonnak 38 évet. A kőtáblán az era csak 1260-ig (MCCLX) olvasható.
A Hungár naptár szerint a kövön csak egy jel nem látszik, tehát era 1261 MCCLX(I) és ehhez kell hozzáadni 154 évet.
Az eredmény 1415 és egy totális napfogyatkozás Soria városban...
The AD1241 eclipse was also recorded twice in the city of Soria: in the Concatedral of San Pedro is written OBSCVRATVS E(st) SOL(s)T(i)CIOIV and not further, in the San Nicols church (in ruins) a fragment remains with the following inscription: CVRAT(us) EST SOL(sticio) ER(a) MCCLX(xvii).
...na jó, de mi nem vagyunk okosok, ezért bátran tehetünk fel buta kérdéseket.
Szóval szerinted nem lehetséges az, hogy Ptolemaiosz egyszerűen olyanokat számolt csak ki a sok száz közül, amelyeknek a dátuma történetesen egyezik az általa visszavezetett egyiptomi kalendáriummal? És csupán a nagy számok törvénye alapján talált 10 olyan feljegyzést, amely szerinte is egyezett, majd ezeket beazonosította, s mivel hibásnak találta, hát átszámította?
...na és mennyiben befolyásolja egy konkrét napfogyatkozás nyomvonalát az, hogy milyen sorszámmal jelöljük meg a szároszt amibe tartozik? (Tegyük fel, hogy egyébként pontosan ismerjük a delta T-t)
Eddig holdszároszokról beszélgettünk, de ez természetesen igaz a napszárosz sorozatokra is, és látványosabban lehet ábrázolni.
A szárosz hosszának a lefutása, meg az egész konfigurációja attól függ, hogy milyen időpontban következik be a legkisebb gamma, vagyis a sorozat közepe. Tehát nem mindegy, hogy az áprilisban, juliusban vagy szeptember végén van. Ráadásul majdnem ezek alapján rakják sorba a sorozatokat is.
Tehát ezért vannak rettenetes különbségek az egyes szárosz sorozatok között.)
Az egyszerű fázishiba a delta T tévesztésre szerintem nem lesz jó. A példa is mutatja, hogy ez csupán 18 éves időugrásra nyújtana kielégítő magyarázatot:
de ehhez is ugyanazon szároszon belül kell maradni
A szárosz sorozatokkal és a 18 évenkénti fogyatkozások vizsgálata alapján lehet megállapítani, hogy az a hiba amit ma delta T-ként adnak elő, egyszerű fázishiba, amely Ptolemaiosz adatainak időtengelyre helyezésével (tévesen) követtek el a 17. századtól a tudósok.
Ezért jutott hasonló visszaszámolási eredményre Oppolzer és jut ma is mindenféle visszaszámoló program.
Azt tudják visszaszámolni, amit betápláltak.
Az egyszerű halandó azt hiszi, hogy az égi mechanika egy Isteni tudomány, amely a három égitest (Nap, Hold, Föld) mozgását másodpercnyi pontossággal vissza tudja számolni múltbeli Holdfogyatkozások adatai nélkül.
Ha megnézed Brown holdegyenleteit, ott korrekciókat kell alkalmazni minden százévre, csak azért, hogy pontosan jöjjenek ki azok a holdfázisok, amelyeket még a kezdetek kezdetén betettek a tudósok...
Magyarán, ha elcsúsztatod a vonalzót, a beosztások attól még ugyanott maradnak."
Ahogy mondod vonalzóval.
Az elmúlt évek során egy 5mX0.70-es milliméterpapír tekercsre föltettem a minket érdeklő holdszárosz sorozatokat (30-138-ig) függőlegesen 2cm-ként egy 32 éves szárosz középpont csökkentéssel - a 138-as közepe 2369 márc. 24 - és csak tényleg a vonalzót kell a parirra fektetni és egy kb 20 fokos szög alatt azonnal mutatja a kisokos a 196 ével későbbi, vagy korábbi száros pontos dátumát. (egy max. 6 órányi eltérés miatt persze a tényleges/helyes dátum változhat, mint a 321 Márc. 30/29 esetében.)
A képzeletbeli 32 éves csökkentéshez vannak rendezve a hivatalos szárosz közepek.
Hogy mi az érdekesség? 
