Egyszerű. Nem azon múlik valakinek a tisztessége, hogy esetleg veled ellenkező véleményt képvisel, sőt:) Miután Mádl már nem köztársasági elnök, megengedheti magának, hogy markánsabban is állást foglaljon politikai ügyekben.
A hozzászólásodban rejtőző szemtelenséggel természetesen csak saját magadat minősíted.
Ne keverd a fogalmakat. Egyrészt nem mondtál vele semmit, mert eleve minden hsz minősíti az elkövetőjét, másrészt ebben az összefüggésben csak szánalmas erőlködés valami olyan alá-fölérendeltségi viszony bizonygatására, ami esetleg megilleti (megillette) szüleimet, nevelőimet, esetleg néhány csajszit, akinek nem jött be a stílusom, de téged semmi esetre sem. Számodra én maximum értetlen, pofátlan, arcátlan, tetű, unintelligens seggfej lehetek, a "szemtelenről" már csak életkoromnál fogva is bőven lecsúsztál:)
Mennyi mindent kellene kérdeznie itt valamirevaló újságírónak!
Kitüntetett feladata volna ez a közmédiának.
Dehát a napokban megint töprenghettem: miért, hogy a "közmédiának", a közszolgálatot ellátó újságíróknak nincs saját, szuverén nézőpontjuk?
Apróság: a borzasztó Liebmann bájologhatott a híradóban. Közölte, hogy "a civilek" tüntetnek a kormány ellen. S újra eszembe jutott: olyan természetes, hogy néhány tucat elmebeteg, randalírozó garázda önmegnevezését kell a közmédiának használnia? Idézőjel nélkül?
Van, amikor ez kényelmesség, van, amikor ez gyávaság s van, amikor propaganda (Liebmann esetében, például).
Azt várni, hogy "ezek" (s nem csupán a széljobbos "közszolgákra gondolok!)kérdezzenek valami fontosat - naivitás.
Bizony, Mádl Ferenctől volna mit kérdezni. Már csak azért is, mert egy pillanatig sem gondoltam róla, hogy pártatlan, de azért egész tisztességes köztársasági elnök volt.
Mit kell ezen értelmezni? Csoóri tavaly már közölte, hogy "ha volna ebben az országban száz okos ember, nem is kellene demokrácia". Úgy látszik, mostanra sikerült összeszednie száz szerinte okos embert.
Erős a gyanúm, hogy ez a szöveg - és főleg a névsor - több embert ábrándít ki, mint ahány voksot majd hoz majd a kedves oldalnak.
Ez akkor lehetne igaz, vagy akár vita tárgya, ha ebben az országban bármilyen hasonló jellegű szöveget, chartát stb (legyünk optimisták) olyan ötezer embernél több is elolvasna, pláne venne rá fáradtságot, hogy értelmezze.
A hozzászólásodban rejtőző szemtelenséggel természetesen csak saját magadat minősíted. Ha a Márciusi Charta célja az, hogy egy új nemzeti egységet/többséget teremtsen, akkor azokat kell megszólítania, akik eddig az ellentábor értelmiségéhez tartoztak. Ha ezt nem tudja elérni, akkor ez csak egy (sokadik) szellemi önkielégítés. Erős a gyanúm, hogy ez a szöveg - és főleg a névsor - több embert ábrándít ki, mint ahány voksot majd hoz majd a kedves oldalnak.
"Nos, nem kell feltétlenül Charta-hívőnek lenni, hogy ennyi debreczenijózsefes kifröccsenő elmebeteg gyűlölet láttán tényleg borzadni lehessen..."
Nezd mar o is azt mondja amit a Nemzeti Koros ertelmisegiek?! Igaz ezek biztos arulok, hisz joparan NEM irtak ala a Csoori levelet mig a talpnyalok rohantak Orban alfelehez azonnal az arulok kozul akik csak ennyore is biralni mereszeltek a vezert.
Kemény bírálatot fogalmazott meg a minap a sajtóban az Orbán Viktor tapasztalt támogatóinak és tanácsadóinak értelmiségi csapatából szerveződött Nemzeti Kör. Szerinte a választást a Fidesz veszítette el, ám a vereség következmények nélkül maradt. Egyesek elfelejtik levonni a konzekvenciákat. Martonyi János és még néhány szereplő sietett nyilvánosan elhatárolódni a nyílt levéltől. Mások szerint többségi vélemény született. Mi az igazság?
A Nemzeti Kör 1996-ban alakult. A konzervatív közéleti személyiségek, művészek, tudósok baráti társasága szellemi atyjának, alapítójának O’sváth György jogász-közgazdászt tekintette, de volt már tag Mádl Ferenc, Martonyi János, Makovecz Imre, Nemeskürty István, Széles Gábor is. Céljuk az volt, hogy tanácsaikkal, kritikai észrevételeikkel segítsék a jobboldal hatalomra kerülését. „Gyakran találkoztunk O’sváth Gyuri budai lakásán, oda hívtuk meg a vezető konzervatív politikusokat – emlékezik Solymosi Frigyes akadémikus. – Láttuk az MDF bomlásának jeleit, támogattuk, hogy a Fidesz a liberális oldalról váltson. Orbán Viktor felvállalta az új szellemiséget, erőt, dinamizmust is sugárzott. Melléálltunk.”
A Fidesz győzelme után a kör számos tagja került tűzközelbe. Mádl köztársasági elnökként, Tar Pál vatikáni nagykövetként, Martonyi és Pálinkás József miniszterként segíthették a további „váltást”. „Kapcsolatban álltunk Orbán elnökkel – mondja Solymosi. – A beszélgetések a párt hatalomra kerülését követően ritkultak, elmaradoztak.”
A konzervatívok 2002-es veresége után a Nemzeti Kör közleményben ismertette a pártelnökre nézve nem túl hízelgő álláspontját. „Orbán téves stratégiája miatt nincs ma jobboldali kormány Magyarországon. (Orbán) jelenleg társ nélkül dominál a magyar jobbközép politikai égboltján, de épp e társtalanság nyugtalanító.” Kritikus szavaik nem maradtak visszhang nélkül. Széles után Makovecz építész lépett ki a körből. Solymosi Frigyes negyvenperces négyszemközti beszélgetésen tárta fel a vereség okait Orbánnak, kevés sikerrel. „Nem lelkesedett túlságosan – írta az akadémikus a Népszabadságban. – Inkább a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör megalakítása foglalkoztatta.”
Az MSZP–SZDSZ-koalíció 2006-os, a korábbinál nagyobb győzelme volt az az esemény, amely a Nemzeti Kört ismét állásfoglalásra késztette a Népszabadságban. Nincs mire várni címmel próbálták lerántani a leplet a bukás okairól. Abból indulnak ki: az idei választást nem a kormányoldal nyerte meg, hanem az ellenzék veszítette el. A Fidesz komoly stratégiai hibát követett el, amikor egyedül tört a hatalomra, míg az MDF „a Fidesz közreműködésével... felszalámizta önmagát”. A szerzők megállapítják: „a Fidesz meghatározó politikusainak személye és politikai stílusa sok kívánnivalót hagy maga után”, de részletekbe nem bonyolódnak. Kárhoztatják a hazai médiát, amelynek „oly mértékben sikerült Orbán Viktort démonizálnia... hogy a könnyen manipulálható állampolgár számára személye elfogadhatatlanná vált”. Szólnak a kampány hibáiról (téves szlogen a „rosszabbul élünk”, Magyar Vizsla-ügy, szerverbotrány, sikertelen televíziós vita) és a hibás személyi döntésekről. „Mikola... politikai baklövései választók tízezreit riasztották el.” Emlékeztetnek Pokorni beszédére a Magyar Demokrata ünnepségén, amely igazolta az állítást, hogy a szélsőségesek a Fidesz mérsékeltjeivel is barátkozhatnak.
A Nemzeti Kör úgy látja, a Fidesz képtelen volt hatásosan megszólítani a vidéket, miközben nem jutott közelebb Budapesthez. Téves volt az a médiapolitika, amely támogatta a „szélsőséges” Magyar Demokratát és a „radikális hangvételű Hír Tévét”. Bírálják a pártot, amely „bár néppárt, nincs képe az ország lakosságának állapotáról”. Ha ugyanis „szociológusaik elemezték volna a népesség mentális állapotát”, tudnák, hogy „a magyar lakosság többségének a hívószavak, mint munka, haza, család, szolidaritás, sajnos semmit nem mondanak”
"Martonyi János egyetemi tanár, Mádl Ferenc akadémikus, volt köztársasági elnök, Tar Pál"
Csoóri mostani levelét aláírta vagy száz jobboldali (fideszes) értelmiségi. Majdnem mindenki, aki számít - szerintem: mindenki, aki nem számít. Néhány nevet személy szerint is szomorúan látok, a legszomorúbban a drága jó Mádl Ferencét, aki öt esztendőn át a Magyar Köztársaság elnöke volt - még két éve is. Ahogy a levélben írva van:
"a diktatúra minden szennye és szörnyűsége" főleg "az utóbbi öt esztendőben... ömlött át zavartalanul a demokráciába". Az ötből háromban ő volt az államfő. Vajon hogy írhatta ezt alá?
Az aláírás két érdemleges okkal magyarázható: az intellektuális (és morális) ítélőerő hiányával és/vagy az ezek elé helyezett föltétlen politikai lojalitással. Az előbbinek a híja, az utóbbinak a megléte ellentétes az értelmiségi státussal - a kettő együtt: végképp. Egy éve voltam olyan bátor leírni a Népszabadságban, hogy jobboldal - szellemi értelemben - nem létezik ma Magyarországon. Csoóri levele, az aláírók tömege (s az alá nem író kivételek hallgatása) most igazolják akkori pimasz kijelentésemet.
Nos, nem kell feltétlenül Charta-hívőnek lenni, hogy ennyi debreczenijózsefes kifröccsenő elmebeteg gyűlölet láttán tényleg borzadni lehessen...
Mert ez nem nem pusztán annak logikus következménye, hogy valaki "liberális", a tartótisztje ugrik megvédésére a Szabad Nép Szabadságban 24 órán belül és beáll gyurcsanyo ui sleppjébe... Ez már bizony virtigli elmebej, á lá szilvásiék....
Amúgy meg a cikket, imrekertesz legújabb regényével felváltva, kötelező olvasmányként írnám elő a REBISZ állományának, fegyelmezési céllal, minden korrupciós ügyletük után. Garantáltan két hónap alatt a legtörvénytisztelőbb testületé válna...
De igen, vannak. Erről (is) lehetne és kéne beszélgetni. Nyugodtan és mérsékelt hangnemben, hőzöngést (mindkét oldalról) mellőzően.
Teremészetesen vannak közöttünk olyanok, akik akármiféle életút miatt nem tudnak és nem is akarnak objektívak lenni. Némi EQ kellene, hogy ezért ne vessünk követ rájuk. De még így is és akkor is lehetnek pontok, amik oldják az éles szembenállást.
Csoóri mostani levelét aláírta vagy száz jobboldali (fideszes) értelmiségi. Majdnem mindenki, aki számít - szerintem: mindenki, aki nem számít. Néhány nevet személy szerint is szomorúan látok, a legszomorúbban a drága jó Mádl Ferencét, aki öt esztendőn át a Magyar Köztársaság elnöke volt - még két éve is. Ahogy a levélben írva van: 