Gyakran használjuk a kifejezéseket, jó ember-rossz ember, jó lélek stb stb, de létezik e univerzális mércéje az erkölcsösségnek? Ebben a kultúrában mennyiben meghatározó az etika, erkölcs tekintetében a kereszténység? Más kultúrákban? TE jó ember vagy?
Először is a felsorolt példák az életből vannak. A "jóság" spirituális mélységeivel az a gond, hogy megfoghatatlanok (mitöbb: hamisíthatóak), miközben a napi apró cselekvéseink teszik ki evilági működésünk jelentős részét; ezek boldogítanak vagy gyötörnek másokat, ennek alapján tartanak minket jó embernek, vagy rossz embernek ... ez utóbbi így szó szerint elég ritka, inkább egyéb jelzőket fűznek hozzá: kiálhatatlan, erőszakos, útálatos, tolakodó, deviáns, bűnös ... stb.
"Ennél azért több elvonatkoztatással a banális példáktól."
Szerintem ezek nem csak banális példák, hanem minden emberre jellemző ez a kettős viselkedés. Nincs is jó és rossz, inkább csak átmenetek a kettő között, és nem az a kérdés hogy van-e jó, hanem milyen mértékben jó? Melyikhez áll közelebb?
Szerintem nincs olyan ember aki akár a saját vallásának minden mércéjében is 100%-ig megállja a helyét mint jó ember, de ez talán nem is probléma mert senki sem tökéletes. De az biztos, hogy szükség van a hétköznapi "csipp-csupp" esetekre is a kérdés eldöntéséhez, mert ha van jó ember, akkor ő a hétköznapokban is jó.
Szerintem az emberek nem univerzális mércéhez, hanem mindenki a saját kultúrája ítéletéhez méri magát. Ha mégis van egy univerzális mérce, akkor sem állhat olyan sok elemből mint a vallások parancsolatai,és nem is határozhatja meg életünk minden területét, hanem csak kevésből - ezek a legfontosabbak (melyek eldöntik végül is jó vagy rossz az ember):
-ne ölj, ne károsíts és ne bánts másokat
-szeresd embertársaidat és családodat
Szerintem törekedni kell arra, hogy jó ember legyél, és akkor már az is vagy!
Ennél azért több elvonatkoztatással a banális példáktól.
Elvonatkoztatatni önmagunktól, pedig szerint nem jelent egyet azzal, h vki más itéletéere bizzuk adott esetbe a kérdést, egyszerűen annyit, h nem hétköznapi csipp-csupp esetekből indulunk ki, hanem az univerzális mércét keressük, miután ekdöntöttük, h létezhet e ilyen vagy sem.
Ha elvonatkoztatunk magunktól, akkor az az érdekes helyzet áll elő, hogy másvalaki mondja meg nekünk XY-ról, hogy "jóember"-e. Namost mitől jobb ha "B" mondja meg és nem én? ... mitől jobb "B" meglátása? Vagy ha tizen azt mondják, hogy "rossz", huszan pedig hogy "jó", akkor most mi "valójában". Hajlok arra, hogy az ember "jósága" szituáció függő valami, ami történéskor, találkozáskor, viselkedéskor kap értelmezést az adott kontextusban ... amit persze lehet kiterjeszteni (vonatkoztatni) a személyre, de bonyolítja a dolgot, hogy a valódi emberek nem Jókai-féle romantikus esetek mint pl az "Aranyember" (nem jó/rossz bináris állapotúak), hanem folytonosak: pl istenfélő, dolgos, adakozó és a gyámoltalanok védelmezője, de ha felmérgesítik káromkodik és ordítozik a családjával s néha egy fülest is lever nekik. Egész életében csak a feleségével volt nemi kapcsolata, de pornóoldalakat nézeget a neten, és néha magához nyúl. Nagynevű sebész, de néha berúg és az utcán pisil.
Szóval? Kerültél már olyan élethelyzetbe, amikor szembe kellett nézned önmagadban, s véggigondolni, mit jelent adott esetedben jó embernek lenni, általában hogyan definiálnád a fogalmat?
