A demokrácia szép idea, de a gyakorlatban nagyon sebezhető. A mai, ún. „tömegdemokráciák” súlyos válságtüneteket mutatnak. Hívjuk föl egymás figyelmét ezek veszélyeire!
/Részlet Végh László tanár úr Fenntartható fejlődés c. egyetemi jegyzetéből:/
Az egészségügy piacosítása (privatizálása)
Az emberek egészsége közügy. Ezért az egészségügyi ellátás, összetettségénél fogva is, elsősorban állami feladat. Az egészségügy feladata az lenne, hogy az embereket minél hosszabb ideig minél jobb egészségben tartsa. Ha pedig megbetegedtek, minél gyorsabban meggyógyuljanak.
A magánkézbe adott gyógyítást viszont elsősorban a tulajdonos haszna szabályozza. Haszna pedig akkor van, ha minél több a beteg és minél hosszabb ideig betegek. A magánosított egészségügy a hosszú életű, ám idült betegségben szenvedő és így állandóan gyógyszerre, orvosi felügyeletre, beavatkozásra szoruló emberekben érdekelt. Emiatt a megelőzés, az egészség megőrzése az emberek magánügye marad.
A magánosított (privatizált) egészségügy másik jellemzője a felesleges beavatkozások sokasága. A magánkórház akkor jár jól, ha minél több vizsgálatot, beavatkozást végez. Akkor is, ha nem lenne egészen indokolt. Ez a gazdaságos. A biztosítónak sem érdeke és nagyon költséges lenne, ha jobban utána nézne, mit miért csinált a kórház. Egyszerűen megemelik a biztosítások árait, így az ő hasznuk is nagyobb lesz. Így azután, miközben az ország egyre többet költ az egészségre, az emberek egyre nagyobb számban szorulnak ki az ellátásból. Az USA-ban az egészségügyre fordított pénz tekintélyes része a biztosítók fenntartására fordítják, miközben minden hetedik ember egészségügyi biztosítás nélkül kénytelen élni. Évente milliószám végeznek felesleges beavatkozásokat.
A valóban hatékony megoldásra a régi Kína egészségügyi rendszere a példa. Ott is volt biztosítási díj, amit az emberek az orvosnak fizettek. De csak addig, amíg egészségesek voltak. Amint megbetegedtek, attól fogva nem fizettek, hanem az orvos állta a gyógyítás költségeit. Emiatt az orvosok abban voltak érdekeltek, hogy az emberek minél magasabb kort éljenek meg minél jobb egészségben. Ezért elsősorban a megelőzésre összpontosítottak, továbbá arra, hogy a beteg minél hamarabb meggyógyuljon. Mindenkinek így volt a legjobb.
Úgy látom, itt mindenki nagy fiú. Akkor hagyjuk a bébipapit. Jöhet a rágósabb kaja. Kb. ez lesz, ha "szabad a gazda". Remélem, majd ti is élvezitek a műsort...
/Részlet Végh László tanár úr Fenntartható fejlődés c. egyetemi jegyzetéből:/
A jövő lehetséges forgatókönyveiről:
Most tekintsük át, milyen fejlemények jellemezhetik világunk az elkövetkező évtizedekben. Két forgatókönyvet vázolunk, ezek lényegében abban különböznek, hogy mennyire tudatosan veszünk részt sorsunk alakításában.
A tehetetlenül sodródó világ
A világgazdasági rendszer tehetetlenségénél fogva mindenképpen igyekszik fenntartani arculatát. Az USA erőforrásainak java része a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában folyó tartós háborúskodásban emésztődik fel. Az iszlám és a nyugati életfelfogás közötti szakadék mélyül, a két világ közötti súrlódások, összecsapások ereje egyre hevesebb. A szélsőséges iszlám erők elérik céljaikat, bizonytalanná teszik a fejlett világ olajellátását. Az egyetemesítés (globalizáció) nemkívánatos mellékhatásai felerősödnek, ugrásszerűen növekszik a nemzetközi bűnözés szerepe, amely a világgazdaságba és az államéletbe beépülve annak meghatározó tényezőjévé válik.
A fogyasztói társadalom ragaszkodik a lényegéhez, a folytonos gazdasági növekedéshez. A hirdetések eszközei fokozatosan még erőszakosabbakká válnak, emiatt a még jobban hajszolt emberek élete évről-évre reménytelenebbé lesz. A globalizáció homogenizáló hatása egyre erősödik. Az azonossá gyúrt. emberek társadalma hallatlan veszélyek hordozójává válik. Az ugyanolyanná válás, ugyanúgy gondolkodás épp azt jelenti, hogy az emberek az állatokhoz hasonlóan kezdenek viselkedni. Ebben az ember számára természetellenes helyzetben kiszámíthatatlan, hogy változások esetén mi fog történni. Az emberekből kilúgozták az emberre jellemző erkölcsi gondolkodást, a személyes felelősség érzetét. A belőlük válsághelyzetben összeverődött tömegek bármire képesek.
A környezeti válság fenyegetéseire tekintet nélkül, minél többet kicsikarva kiaknázzák a bolygó olaj, földgáz, szén, lignit, olajpala és olajhomok készleteit. Az energiaárak ugrásszerű emelkedése így sem kerülhető el. A pazarló rendszer azonban fennmarad, még jobban pusztítva az embert éltető természetes környezetet. A szegények és a gazdagok közötti ellentét még kirívóbb lesz, a csökkenő népességű gazdag országokba való bevándorlás ellenőrizhetetlenné válik. A természeti csapások egyre nagyobb pusztításokat okoznak, amelyek feltartóztathatatlan népvándorlásokhoz vezetnek.
Az erőforráshiány elsősorban a szegényebb, nagy népsűrűségű országokat sújtja. A kőolaj és földgáz hiánya miatt a mezőgazdasági termelés csökken és a ma Észak-Koreában tapasztalható éhínség általánossá válik. Mivel számos ilyen helyzetbe kerülő ország atomfegyverrel is rendelkezik, világszerte elképzelhetetlenül súlyos összeütközések alakulnak ki.
A természet fokozódó szennyezettsége, a természetes környezet romlása újabb és egyre pusztítóbb betegségek sokaságának megjelenéséhez vezet. Az emberi immunrendszer nem tud alkalmazkodni a mérgezett környezet okozta végzetes változásokhoz. Az orvostudomány képtelen kezelni az újabb fertőző kórokat, az immunrendszer újabb és újabb betegségeit. Az egészségügy rendszere összeomlik.
A kaotikus folyamatok kezelhetetlensége nyilvánvalóvá lesz. Az egyenként még talán megoldható kérdések hatalmas mértékben felerősítik egymás káros hatásait. A pénzügyi és gazdasági világrendszer szétesik, a világrend összeroppan és a végítélethez hasonlító viszonyok alakulnak ki. A válságba zuhanó fogyasztói társadalmak tömegei az ugyanolyanná gyúrt gondolkodásuk miatt képtelenek alkalmazkodni. A csupán a kocsivezetésre, távirányítók, maroktelefonok kezelésére kiképzett, csak a szűk szakmájához értő emberek társadalma bénulttá válik. A rájuk zúdult balsors miatt a felbőszült emberek bűnbakokat keresnek. A tömegek azokra a hirtelen kiemelkedő hangadókra hallgatnak, akik leginkább megérzik az akaratlanul is állatias viselkedésre beállított emberek lelke mélyén kavargó torz indulatokat. A tömegek azok ellen fordulnak, akik vezették őket, és amint a 20. században is annyiszor, utólag felfoghatatlan és értelmezhetetlen borzalmakat követnek.
A kritikát kellet volna észlelned a hozzászólásban és nem az elvtelenség szentesítését, történjen az bármelyik párt színeiben is. Az elvtelenség, a hazugság, a képmutatás egyidős a civilizációval, aminek a megszületésénél tudomásom szerint nem bábáskodott egyetlen jelenlegi parlamenti párt sem - ők csak osztoznak ebben a kevésbé nagybecsű kulturörökségben. Az mindenestre vitatható, hogy akinek eladható javai vannak, annak miért kellene azok értékesítését a politikusokra bíznia - ami viszont valószínűsíthető, hogy aki kiszorul az piacról, az bizony a hatalomhoz fordul haszonért. Ezáltal kissé megfordul a logika, és a közösség utonállója lesz az, aki elad és piacot keres, miképpen megbecsült zsivány válik abból, aki elvesz és alamizsnát vet oda a másiknak. Nos, valóban nem lehet mindent a piacra bízni, miképpen az elosztást sem lehet zsiványokra hagyni. Márpedig, én úgy látom, hogy miközben a piaccal szemben egyre inkább bizalmatlanok leszünk, ugyanakkor egyre inkább bízunk a zsiványokban, akik elhitetik, hogy ők csak azért csapnak le a karavánra, hogy többet oszthassanak a földjük szegényeinek. Én azt mondanám, hogy a nép boldogulásához kell a kereskedő, de haramiák helyett a nép javát szolgálják bölcs bírák, akik ugyanúgy üldözik az uzsorást, mint a rablóvezért. Ha pedig nincsenek efféle bölcs bíráink, akkor csak magunkra vessünk, mert bizony ez azt jelenti, hogy mi magunk is vagy az uzsorások, vagy a haramiák pártját fogjuk érdekeink szerint és szemben az igazsággal.
Ehh... nem szeretnék kötözködni veled, mert alapjából szimpatikus, amiket eddig írtál, meg érzek a szavaid mögött valamit, ami miatt tényleg nem neveznélek hétköznapi embernek, de azért a nagy újjászületés és a magvasnak tűnő élettapasztalat és gondolati háttér mellett leállsz itt embereket győzködni egy roppant alacsony szintű elv és politikai rendszer - és az abban való részvétel - mellett - ez számomra kissé bizonytalan, már ne is haragudj. Én nagyon is tisztában vagyok a kommunisták egykori rémtetteivel, egész családom és nagyszüleim - egyrészt magyarországi kollektív bűnösnek nyilvánított és meghurcolt sváb, másrészt a frissen megalakult Szlovákiából kitoloncolt és megalázott magyar ágon - elég sokat meséltek nekem erről, míg éltek, és volt szerencsém meghallgatni és történészként hat évvel ezelőtt készült szakdolgozatomban is feltárni eme korszak bizonyos rémtetteit. Jól tudom azt is, hogy ma semmi sem változott, főleg nem javult, de nehogymár elhidd, hogy a te általad emberebbeknek tartott narancsok annyival jobbak, mint a vörösök... ez barátom, óriási naivitás és kissé megmosolyogtató, még ha nem is érint meg ez téged az elefántcsonttornyodban. Kétségtelenül van különbség, eszmei és erkölcsi szinten is, de bőven a valóban és szellemileg is értékelhető szint alatt van mindkettő, illetve mindahágy párt, ami a palettán szerepel. Ha a szellem a politika síkján megnyilvánul, soha sem demokrácia formájában teszi azt, ezt akár csak Hamvas Scientia Sacrájából is tudhatnád, ha igazán értenéd, miről beszél, mit akar nekünk tanítani például ebben a részben:
"A kocsihajtó a király. A vezetésnek két megnyilatkozása van: az uralom és a hatalom. Az uralom a nem cselekvő szellemi vezetés; a hatalom a tevékeny vezetés. A kocsihajtó túl van uralmon és túl van hatalmon. A szellemi uralmat a szellemi rend, a brahman gyakorolja; a tevékeny uralmat a kormányzói rend, a ksátrija gyakorolja. A király több mint brahman és több mint ksátrija; a király vezetése több mint szellemi és nem cselekvő, több mint tevékeny. A kocsihajtó az Ég Fia, aki a földi rendből kiemelkedik, mint az oszlop, egyedül, mással összehasonlíthatatlanul, aki csak éberség és értelem és tudás és erő. Aki csak néz és lát, mint a delphoi kocsihajtó. Kínában azt mondják: délnek néz. Délnek nézni annyi, mint élni. A király az a lény a földön, aki él; hozzá képest mindenki már csak anyag és eszköz, gyeplő vagy ostor, jobb vagy bal kéz. Ő a szem. Az uralom és a hatalom már kettő, már viszály és fokozat, az Egynek csak két fele. A király az Egy - a megmagyarázhatatlan és megközelíthetetlen, emberi értelem fölött álló égi értelem megnyilatkozása, a piramis csúcsán álló legmagasabb kőkocka, amelynek ellentéte és pólusa nincs: vagyis pólusa a világ maga, a természet, a nép. A király a sokkal szemben álló egyetlen Egy, a Középpont és a Szív és a Fej. Nem a nép, a sokaság, a föld az érthető és természetes, és nem az Egy, a király az érthetetlen és természetellenes. Ahogy nem a világegyetem, a természet, a csillagok, a lelkek sokasága az érthető, és az Egy Isten az érthetetlen. Az Egy Isten a természetes, magától értetődő, és a csillagok és lelkek sokasága csodálatos, különös, nem magától értetődő. Mert az Egy az, aki és ami: van. Ő a lét, az Egy - amihez és akihez képest minden egyéb már esetleges. A király: van. A király a természetes. A király az értelmes, magától értetődő és világos, mert ő az Egy, és hozzá képest a népek sokasága, a kasztok és rendek, szavak és törvények, történet, események már alárendelt és mellékes esetlegességek. Ami a királyon kívül van, csak a kocsi, a kerék, a gyeplő, a ló. Ő a kocsihajtó. Az újkorban a legtöbb, amit egy király magáról mondani tudott, hogy: az állam én vagyok. Ez teljesen hamis. Hamis pedig azért, mert kicsiny és kevés. A király több, mint az állam, annyival, amennyivel Isten több, mint a világ. A király az a szakrális személy, akinek viszonya az állammal, az, ami Istennek a teremtett világgal. Király nélkül az emberiség "sokadalom", mint Hérakleitosz mondja, és az emberi élet értelmetlen zavar."
De többet nem írok, nem akarom tönkretenni a szemed és a küldetéstudatod, tégy belátásod szerint, győzködj érvekkel és szitkokkal, üss és kérlelj, de azért gondolkozz azért még azon, hogy minek érvelsz Hamvassal a világ kimúlása mellett, ha közben ennyire ragaszkodsz egy fals és szánalmas nézőpont mellett, mert ahhoz nem fér kétség, hogy: "A demokrácia, vagyis az az elv, hogy a többség döntsön, nem más, mint a szellem arculcsapása." /"egy kis brahman"/
Lásd be, hogy a kát tábor sem értelmi szintjét tekintve, sem morális szintjét vizsgálva még csak össze se vethető.
A te bizonytalanságod és szkepszised is az egyoldalú médiafölény terméke. Nem vagy kőlümb, mint Pavlov úr kutyái...bocs. (30-30 milliárdból gazdálkodik a káé kereskedelmi TV, a többinek Duna, HírTv egyebek egyőtt osztoznak 4 milliárdos költségvetésen a százalékos arányt tekintve.
Vedd mát észre, hogy azoknak a leszármazotta rabolják szét az országot a privatizáció nevében, akiknek az egyenesági felmenői az államosítás jegyében fosztották ki nyomorult kis hazánkat.
Csak apáik és a nagyapáik az internacionalizmus zászlaja alatt az oroszoknak adtak el bennünket, utódaik pedig a globalizmus árnya alatt szolgáltatja ki e kis ország lakóinak érdekeit nyugatnak.
A rendszerváltozás kamu. Tökéletesen átmentették a vagyonukat, sőt megsokszorozták. Titkosszolgálati eszközökkel belőlről bomlasztották és kompromittálták a rendszerváltó pártokat.
Történelmi felállás a következő: (ne tévesszen meg a primitív séma, a legnagyobb igazságok közhelyek...), az elvtársak elveszítették a hidegháborút. A kapitalista gengszterek lepacsiztak a bolsi terrorista KGB-s bandával, és újra osztották a lapokat, nyugat visszakapta Kelet- és Közép-Európát. Régen nyersanyagért ment a hódítás, most piacokért verekednek, ez ma létszükség...
A gulyáskommunizmusban sikerült teljesen lezülleszteni ezt az országot, nincs identitás, nincs műveltság, közösségi érzés, kultúra, vallás, erkölcs, szilárd értékrend. Ez a nép a barbárságba süllyedt: nem tud tájékozódni - ehhez viszonyítási alap, tehát értékrend kellene, de ettől módszeresen megfosztották. Így ma már azt csinálnak vele a médiafölény és a gátlástalanul cinikus hazudozásukkal, amit akarnak.
Amelyik nép elveszíti a múlt iránti tiszteletet, annak nincs a jövőért érzett felelőssége sem. Szegény gyerekeitek és unokáitok! Látom, hogy mi vár rájuk. Án ezért nem vállaltam és vállalom, hogy utódot nemzzek. A ti hülye gyerekeitekért erőlködöm itt. Köpni kellene rátok, de azért se leszek olyan közönyös, mint ti. De magamnak tartozom azzal, hogy másként viselkedjek. Nem vagyunk egyformák. A kutyámra jobban szeretnák hasonlítani, mint városi és gazdasági alapú civilizációnk modern barbárjaihoz, gyülevész fellahnépségéhez.
Ezt akartad hallani, tesókám? Szereted a múlt átákeit és a tradícionális gondolkodókat, és nem látja a szemed azt a cinizkus elvtelenséget, amit a ballib gennyládák képviselnek.
Engem itt ne intsen senki jómodorra: a férgeket férgeknek látom, és kétségbe vagyok esve, hogy nem elég rénéznetek a két tábor első embereire, hogy a különbség ilyesztő mértékén megdöbbenjetek. Az életemmel is kiállok azért, hogy a narancssárgák - hagyjuk már ezt a konzerv. polg. kamu faszságot, ennek semmi jelentósége, éppem úgy, mint a másik oldalon se - én embereket látok férgekkel szemben, és emberekre fogok szavazni.
De ha rajtam múlna, nemis engedném a naracsokat nyomulni, legyen nektek a másik. Nézzétek az ő pofájukat, ezt szeretném. Ezt érdemlitek. Kár, hogy magasabb szempontoknak engedelmeskedem. Pedig kedvem szerint azt kívánom, hogy azt kapjátok, amit megérdemeltek. Ne kapjatok egy fokkal sem rosszabbat, de jobbat se.
Na, Ergon, már érted, hogy mit gondolok? Ez a stílus, amiől ártesz.
Kistesáim, nekem ez játék. Magamnak tartozok azzal, hogy ne tévesszem össze a báránykat a farkasokkal, és a mocsokkal szembeforduljak, és vállaljak egy kis töródést ezért a rég halott nemzetért és országért. Nincs semmi közvetlen érdekeltségem és haszno, és alig várom már, hogy a nyakatokba dőljön ez az egész bábeli zűrzavar, hagy lássam végre azt a sok balfék konzomidiótát málé pofával, mikor elfogy a fagyi: "Most akkor mi vaaaaan?...
Én jól éltem eddig kistesáim, ti nem is éltetek hozzám képest, ha holnap meg kellene halno, akkor sem cserélnék senkivel, és most is jól mulatok, de - ez most csúnya lesz - nem az a baj, hogy el fogtok pusztulni, hanem ti meg sem szőlettetek.
Szenya vagyok? Írtam sok szépet és értelmeset, de abból nem értetek. Rajtam ne múljon. Haljatok olyat is, amit ti szerettek. Ilyet is tudok.
Most lehet kényeskedni, finnyázni meg köpködni. Enyebejnyézni, de anyázhattok is. Elhisztek, hogy k...ra nem fogja megérinteni a ti véleményetek az én cuki kis ünbecslésemet?
Ugye nem mondhatjátok, hogy nem vallottam színt. Még a trágárságom is többet ér, mint a ti imáitok.
Szeretem, hogy ilyenek vagytok, ha a Teremtőnek ez így jó, hát én se reklamálok. Ilyenek legyetek. Ki nem sz.. le.
Hamvas Béla mesterem mondja: Ezt a világot már nem kell pátyúgatni, rúgni kell rajta, hogy előbb kimúljon. De azért vállalok veletekmközössége, mer valójában nem vállalok, ne legyek vekletek egy szinten. Csak úgy...
“Mikor a hatalmasokkal állasz szemközt, gondolj mindig arra, kitől kapták ezek az emberek hatalmukat? S mit is tehetnek ellened? Elvehetik javaidat, szabadságod vagy életedet? És aztán? Parányi mikroba, fertőző baktérium is elveheti életed, mely törékeny és mulandó, mint a rovarok élete. Nem, a leghatalmasabb úrnak sincs igazi hatalma lelked fölött, s ezért tehetelen, ha te igazságos vagy, s ő igazságtalan. Csak akkor tehet ellened valamit, ha téged bűnben talál, s ő igazságos. Ezért ne arra gondolj, mit mondasz majd a nagy úrnak, hogyan viselkedel; csak arra gondolj, hogy szabad vagy, amíg igazságos vagy, s a nagy úr tehetelen igazságod ellen.”
“Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában…”
“MígGeorge Orwell 1984 című regénye a zsamoksággal, Aldous Huxley 1932-ben írt könyve, a 'Szép új világ' a társadalom feletti egyeduralom gyakorlásának egy másik módszerével foglalkozik. A zsamoki hatalom alapjaaz, hogy a rémuralom és a titkosrendörség miatt félelemben él, bizalmatlan, kapcsolatailól megfosztott ember viselkedése könnyen kiszámitható és irányítható, a szétszabdalt társadalom egyszerűen vezethető. Az eltompítás rendszerében a bizalmatlanság légkörét és az emberek kapcsolatainak elsorvadását más módon érik el. Itt a vezetett nagy többség eleve nem tudja, hogy milyen világban él és igazából mi is történik körülötte. Tudatlan és műveletlenés így nem tud bánni a reá zúduló, ömlesztett, természetesen a fontosabb pontokban torzított hírözönnel.
Az eltompult emberek nem tudnak élni a szabadságukkal, és mivel képtelenek a kapott híreket feldolgozni, bizalmatlanná, érdektelenné válnak minden más iránt, ami nem közvetlenül a személyes helyzetükre vonatkozik. Az ilyenmódon széthullott társadalom polgárai nagyon könnyen rászedhetők, orruknál fogva vezethetők, éspontosan csakazt teszik, amire a vezetők kiválasztották, képezték őket. Ha valakiaz értelmükben bízva meg akarja nekik magyarázni, hogy félrevezetik, becsapják őket, annak nem hisznek. A szűk vezetű réteg a munkára és fogyasztásra tenyésztett embereket így könnyedén irányíthatja. A vezetőknek csak arról kell gondoskodniuk, hogy a nép szórakozzon, hadd érezzék jól magukat, nehogy ellenőrzetlen módon elkezdjenek gondolkodni, megkérdőjelezve az uralomjellegét.”
/Részlet Végh László tanár úr “Fenntartható fejlődés” c. egyetemi jegyzetéből
Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől. Bele kell nyugodnod - s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! -, hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és elégedettis úgy lehetsz csak, ha ők megengedik. De az emberek — mondod te - csak egyenként felelősségteljes, érző és résztvevő emberek; tömegben olyanok, mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vá-gyak feszítik a tömeg mcllkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?
Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat. Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és haratmad, nemcsak nekik.Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.
“Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan itélnek? Mindez nem változtat azon, hogy azügy, melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az is, amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.”
“A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalólú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ílyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívűlről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne.”
A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen, szégyenletes és baljós emberi helyzetek igazi oka leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerűen a tunyaság. Az a bízonyos “jóra való restség", melyről a Biblia beszél. Egy gyilkos meglehetősen ritka emberi tünemény. A gyilkossághoz már erő kell, egyéniség, képzelőerő, nagy indulatok. Gyilkosok ellen lehet védekezni is. Aki gyakoribb, s aki ellen nem lehet védekezni, s aki az emberi nyomorúságot és tragédiákat milliószámra tenyészti, az a jámbor és tunya ember, aki elfordítja fejét, ha valamilyen aljasságot vagy jogtalanságot lát, nem emeli fel a telefonkagylót, ha segíthetne is e figyelmeztetéssel, óvatosan körüljárja az emberi nyomorúságot és szótlanul odább megy mellőle, holott különösebb áldozat és erőfeszítés nélkül visszaadhaná egy ember kedvét az élethez, vagy segíthetne egy nyomorulton. Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében,nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a hümmögő középutasság, a gyáva és lusta önzés.Ez a főbűn. Ez a fajta ember csinálja a világot olyanná, amilyen, éss neki köszönhetjük, ha e tapasztalatok birtokában különösebb sajnálkozás nélkül búcsúzunk halálunk órájában az emberi világtól.
Igazad lehet, kissé sok volt ez így, de elfogult vagyok és nem akarok húzni Béla bátyánk szövegéből, bár kétségtelen, hogy az őt kevéssé ismerőknek így is félreérthető a szatirikus hangvétel. Kiemelni és méretet változtatni nem tudok, amióta Operát használok, tehát ebben a méretben szólok továbbra is - ha szólok, ugyanis biztatót és bátorítót nem igen tudok, és nem is akarok mondani - legalábbis ami a jelenlegi választásokat és a politikai helyzetet illeti. Kifejthetnéd amúgy, hogy mégis mi motivál téged erre a saját bevallásod szerint is nem nagy élvezettel kifejtett kampányra - mi mellett érvelsz tulajdonképpen? Ha gondolkodásra akarod rávenni a népet, az szép és jó, de ezzel még nem megyünk sokra, ugyanis én gondolkodó embernek tartom magam, mégsem fogok szavazni senkire, nem közönyből, hanem mert eleve nem értek egyet a demokrácia és a parlamentáris belháborúk világával. Ellenszavazni meg eszem ágában sincs, érzelmi alapon nem döntök fontos kérdésekben, értelemmel pedig csak a felülemelkedést tartom elfogadhatónak. De ebben az esetben nincs értelme ennek sem, amit itt művelek ebben a topikban, szóval azt hiszem, további kitartást és lendületet kívánva kivonom magam a forgalomból és inkább az égetőbb feladatokra koncentrálok - akad bőven...
Ez az Antikrisztus v ki, nem emlexem ra, mellik csatorna hanyadik valosagsojaban szerepelt...?;D
A korulmenyek igenis be6aroljak az 1en kitoresi lehetosegeit (lsd jogallam), mivel a jogalkotas "jo" kezekben van......a szellem szarnyal6 ahova akar, a szavazofulke szamara is zart hely marad....
"Nem erdekel a vilagvalsag, csak uvegeimet visszavaltsak..." pik
Nekem így könnyebb és vonzóbb olvasni. Remélem mások is így látják. Nem kellemes a minitoron mütyür betűket bogarászni. És az átlátható tördelés remek. Remélem, szerinted is megéri. Nekem így tényleg jobban tetszik.
17. A kormányfőről hajdanában csak azt tudták, él valahol. Később szerették, megbecsülték, még később rettegték szavát, végül mindenki megutálta. Ki kétkedik mások szavában, hazugságot vet és arat. A régi bölcs oly hallgatag volt, hogy kincset ért minden szava, s ha elvégezte alkotását, ezt jól csináltuk - szólt a nép.
18. Hol elhagyottan pusztul a nagy Út, az emberséges erkölcsé a szó. Hol becsben áll a nagyképű tudás, képmutatónak jár ott tisztelet. Hol civakodik mind a hat rokon, derék fiakról szólnak szép mesék. Hol romba dől a trón és a haza, a hűséges miniszter ott nagy úr.
19. Bölcsességed vesd a sutra, tudásodat vesd el: százszorosan száll, meglátod, népedre az áldás. Igazságod vesd a sutra, erkölcsödet vesd el, s a fiúi szeretet, lám, új életre ébred. Hasznod lestét vesd a sutra, ravaszságod vesd el, s eltűnnek az országodból tolvajok s a rablók. S ha nem volna elegendő ez a három törvény, követendő jó például hirdesd meg a népnek: egyszerű légy, mint a tuskó, nyers és faragatlan, önzésedet vesd a sutra, add fel cifra vágyad!
Kedves Kistesa, nagyon jó 5let a topicod, de remélem, megbocsátod, hogy itt Weöresel nem értek egyet. Ő ugyanis szintén kora gyermeke volt és csak azt tudta, hogy mi van akkor, ha egyoldalú irányítással teszik tönkre az ítélőképességet. De Cseh Tamás már pedzegetett többet is, amikor a szélről énekelt, a szembefúvó széllel való szembefeszülésről. Jelesül azt, hogy mi lesz, ha eláll a szél? Vagy hirtelen több irányból kezd fújni?
Ja, és atomizáltak a nyugatiak is, pedig ott nem volt létező szocializmus. A kommercializmus ugyanúgy elvégezte az atomizálást, ha nem jobban. Tehát nagy tévedés azt képzelni, hogy a 40 év a hibás mindenért. Ma egy nyolc osztályt végzett személy is sokkal műveltebb, mint egy száz éve érettségizett személy, egyszerűen annyit haladt a világ azóta. Lehet, lassan haladunk. De legalább már nem vagyunk írástudatlanok. Vagy nem teljesen. Vagy nem annyian, mint akár csak 1945-ben.
Baj az igénytelenségünkkel van, a művelődésre való lustaságunkkal, az intellektuális tunyasággal. És ez, vagyis az ismeretszerzés magáért a gyönyörűségért, soha nem volt a tömegek kedvtelése. Tartok tőle, hogy nem is lesz. De ez olyan egetverő baj?
Nagy a kísértés az ősi szakrális irodalom fölvonultatására, de én még a Bibliához sem merek itt nyúlni. Akiket meg kellene céloznunk, azok aligha rezonánsak a Taó-ra vagy a Bhaghavad-Gítár, de még az evangéliumokra sem...
Alegjobb, ha olyasmivel operálunk, amitegy nyolcadikos gyereknek el lehet magyarázni. Szerintem a formai elemek fontosak. Majd belevakultam a mütyürke betűidbe. A legérthetőbb szövegrészekre érdemes fókuszálni. Ahol kell,ott röviden magyarázni.
Nagy a tét, jól válasszuk meg fegyvereket, amelyekkel csatába indulunk! A célt nézzük, ehhez igazítsuk az idézeteket.
Én pl. a középső, nagyon költői részt kipontozva kihagytam volna. Aki nincs szokva a költői nyelvhez, vagy az ősi szakrális irodalom szimbolikáihoz, - és szerintem ők vannak többen, és éppen hozzájuk kellene szólnunk - annak ez zavaró lehet. Ugyanakkor az egyértelmű sorok értékesek, de így hatásukat veszíthetik.
"Egy napon mindenről el kell számolni. De mindenről. Ez elkerülhetetlen. S akárhogyan odázod: amiben hibáztál, amivel adós vagy, amihez gyáva voltál, amiben bűnös vagy, mindezért számot adsz egy napon."
/Márai Sándor/
(
(Lassan kialakítok bizonyos formai elemeket is, hogy vonzóbb legyen a szemnek, és könnyebben olvashtó.
A piac egyik törvénye, hogy sokszor a csomagolás fontosabb - akár költségesebb - is lehet az eladhatóságnál, mint maga az áru. De barátságosabb példám is van: aki egy picit is becsüli a gasztronómiát, az tudja, hogy nem elég, ha finom az étel, a tálalás is nagyon fontos.
Jó a színesség. Ha nem akarunk célzatosan utalni valamire a szimbolikus értékű vörös, kék és narancssárga színnel, akkor használjunk valami egyebet, lényeg, hogy jól látszódjon.
Rövid idézetnél négyes betűmérettel próbálkozom. Megjegyzésnél, magyarázatnál fekete, hármas méretű betüket használok. Kellemetlen dolog monitoron olvasni, ez is könnyebség...
"17
A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok.
Szerették, felemelték,
aztán rettegték,
végül megvetették.
Aki hűtlen,
hívet nem lel.
De ha ígérete szerint cselekszik,
munkája sikerül, érdeme növekszik,
és a nép azt mondja rája:
"A természet útját járja."
18
Mikor a nagy utat semmibe dobták,
megjelent az erkölcs és méltányosság.
Mikor kezdődött az okoskodás,
megjelent a nagy hazudozás.
Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet.
Mikor zavaros az ország,
megjelennek a hűséges szolgák.
19
Ha eldobják az okosságot, a tudósságot,
akkor lesz a nép százszor áldott.
Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot,
gyermeki tisztelet, szülői szeretet vezeti a sokaságot.
Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot,
nem lesznek többé tolvajok, betyárok.
Három jele a kevés-bölcsességnek.
Mutassák meg az ember-népnek
az egyszerűséget, az épséget,
hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket."
Tao Te King
"... mikor a pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, monjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különöseb fáradtság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a godolatot, rögtön, akkor, aban a pillanatban. Ez a fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmusztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet."
"A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyeben odadobja magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, amely ezzel fölérne. "
/Weöres Sándor/
Rövid magyarázat, aktualizálás:
A negyvenéves elnyomás megfosztott minket identitásunktól, kultúránktól, vallásunktól, erkölcseinktől. Felmorzsolta közösségi tudatunkat, atomizálttá tett.
Jól látták az elvtársak, hogy ezzel a néppel már géppisztolyok nélkül is azt csinálnak majd, amit karnak. Igazuk volt. Alulbecsültük őket, ahogy a történelmi helyzetet is.
Köszön a segítséget. Én is szeretem Hamvas bélát és a Patmoszt. De ez így tényleg nagyon sok és nehéz lehet annak, aki nem ismeri életművét és nyelvezetét. Engedményeket kell tenni az érthetőség és olvashatóság javára. Az apokaliptikus hang átsugárzik majd úgyis, mert azt a valóság illusztrálása magával hozza, de direktben érdemes lenne kerülni.
Néhány technikai megfontolással talán javíthatnánk az erőfeszítéseinken:
Legyenek az idézetek a lehető legrövidebbek! Lehet és kell is belőlük akár mondatrészeket vagy egész fejezeteket kipontozva kihagyni, ha azok bonyolítják a megértést.
Azokra a részekre kell hagyatkozni, amelyek leginkább közel állnak a mindenapokban használt nyelvhez, és a lehető legegyszerűbben fejezik ki azt az igazságot, amit közöli fontosnak tartunk.
Emeljük ki betűnagysággal (mert majd kifolyika szemem ...) és színekkel. Akár játékosan utalhatunk a dolgok megfelelő aspektusaira a piros, a kék vagy a narancssárga színekkel, ha ez még fokozza a megértés és vonatkoztatás lehetőségét. Gyerekes eszköz, de nem kell magasra rakni a mércét, és lehetünk egy kicsit didaktikusak. Sőt...
A topic célja az lenne, hogy az egyszerű választópolgárnak nyújtson segítő kezet. Könnyíteni kell, ahogy csak tudunk.
Bátorító és serkentő gondolatok is nagyon fontosak lennének.
Egyszerűség, érhetőség - ezek lennének a legfontosabak. Nem sikerülhet mindig - a dolgok természetőből adódóan - ,de mint elsődleges szempontra, mindig ügyelnünk kell.
Abba ne hagyjátok, már a kedvenceim között van a topik. :) Csak azért akadékoskodok, hátha megcáfoltok, úgyhogy a kételyeimet a csőd utáni helyzettel kapcsolatban már le sem írom (szabadulni azért nem tudok tőlük, túl sok példa támasztja alá).
Ezzel egyébként egyetértek, eléggé falra hányt borsó ez a szemfelnyitogatósdi, főleg ilyen keretek között. Meg hát mindenki a saját kárán, a nagy pofonokból tanul, ha még képes, ha még pislákol benne némi érzékenység, de már az ilyen is ritka, azt hiszem. De azért jó, ha néhányan képben vannak és egy esetleges csőd után képesek tiszta fejjel hozzáfogni a romok eltakarításához és egy valódi változás előmozdításának csírái lehetnek. Szóval olvassunk csak sok értelmeset, kárunkra nem válik semmiképp. Hajrá Kistesa... ;)
Elég csak a lényeg, akihez szólni szeretnétek, az úgysem olvassa ezeket.
Mint korábban már leírták: semmi nem fog változni az utolsó utáni pillanatig. Csődhelyzetbe kellene kerülni, hogy a valós problémákkal esély legyen foglalkozni. De lehet, hogy az sem lenne elég. Profin csinálják a srácok, csak olyan dolgokkal foglalkoznak, amivel érdemes a rendszer szabályai szerint. Demagógia és gyűlölet a másik oldal iránt. Mindenesetre változás egy összeomlás nélkül nem lesz, mert senki sem akarja, hogy legyen. Most már sokkal fontosabbak a fent említett dolgok.
