Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
no meg sokszor olyankor is házasodnak, mikor még semmilyen feltétel nem adott hozzá, stb. stb.
Nem látom, milyen feltétel kell hozzá. Albérletbe bármikor mehet az ember. A gyerekvállalásnál már más a helyzet ugye. Ha egymásra találtak, éljenek együtt. Utálom, ha a házasságra azt mondják, hogy csak papír, ennek ellenére viszont nem gondolom, hogy azonnal házasságot kellene kötni, manapság főleg nem.
Bár az is lehet, hogy a hagyományos családmodell nem igazán való az embernek, elvégre az emberiség történelmének nagyobb részében nem is létezett...
Ebbe még nem gondoltam bele, viszont igaz... Az biztos, hogy a jelenlegi társadalomnak nem való a hagyományos családmodell, csak éppen mostanában alakul ki az, hogy mi tud ilyen körülmények közt működni. Ez pedig csak kísérletezés eredménye lehet.
Értelek én teljesen, magam sem gondolom, hogy régen jobb volt, sőt inkább több volt a visszaélés, főképp a férfiak részéről. De azt sem tartom jónak, hogy a tinédzserkoron túllépve is rengeteg a teljesen felelőtlen együttélés, házasság, megszakítják bármikor, no meg sokszor olyankor is házasodnak, mikor még semmilyen feltétel nem adott hozzá, stb. stb.
Bár az is lehet, hogy a hagyományos családmodell nem igazán való az embernek, elvégre az emberiség történelmének nagyobb részében nem is létezett...
Persze, hogy nem - mert nem tudtak megengedni maguknak - ES a tarsadalom sem fogadta el.
Most lehet azon is beszelgetni, melyik a jobb.
Erre sincs egyedi es udvozito szabaly. A gyereknek kell mind a ket szulo - nem fair, hogy kitegyuk oket a mi lehetetlensegunk miatt traumaknak. Viszont.. ha a hazassag nagyon nem tarthato fenn, jobb a valas, ha lehet csendes valas, mint egy rossz hazassagban elni a gyerekekkel, es kitenni oket ... minek is? Traumanak...
Ha hazassag van az egyen mellett kell a kettorol is gondolkodni, es ugy alakitani, hogy mind a ketto megtalalja magat benne, akkor is ha nem mindenben egyforma a gondolkodas. Ha meg gyerek is van - akkor ... ugye tudod :)).
Hat nem tudom, hogy honnan veszed az informaciodat, de az nem kompromisszum, ha a nonek nincs mas valasztasa, mint befogni a szajat es a ferje mogott allni amig az ul az asztalnal es eszik...
A noknek nem sok valasztasuk volt. Ott tudtak hagyni a ferjuket - megvetes a tarsadalomtol es nem tudott volna megelni maga meg egyedul sem.
Most meg valoszinu a lo masik oldalan vagyunk - nem hajlando egyuttelni senki sem senkivel sem. Ez sem jo -
Akkor kicsi remtortenet 40 evvel ezelottrol. Az Anyosom elsirta magat, amikor meglatta a ferjemet mosogatas utan torolgetni (en mosogattam - o torolgetett). Az Anyu ugy nevelt (legalabbis megprobalt ugy nevelni), hogy a ferjemet fott etellel varjam haza, kikeszitsem a tiszta inget alsonemut neki masnapra, es tisztitsam ki a cipojet :)). Szegenykem, sokmindenben nem ertettunk egyet.
Mi ugy osztjuk el a munkat itthon, hogy aki amit szivesebben csinal. Ha nem szeret porszivozni, en csinalom. Ha nincs idom - o foz, vagy maskepp gondoskodik a vacsorarol. O is es a ket fiam is tud takaritani, fozni, mosni, es altalaban mindent tudnak amit a nok (haztartasban). Hiszen nekik is van ket kezuk, nem??? Meg vasalni is tudnak! :))
azok után, amiket az imént olvastam egyik-másik topicban, meg sem lepődöm azon, hogy neked is fekete-fehér a világ. nem sírom vissza azokat az időket, egyébként.
Nem azért volt könnyebb, mert nagyobb volt a kompromisszumkészség. A kényszer, a társadalmi nyomás végül egybentartotta a párokat. Amíg szégyen volt válni, nem váltak az emberek, inkább mérgezték egymás életét a végsőkig.
ahogy hallottam, régebben azért nagyobb volt a kompromisszumkészség az élet számos területén, alacsonyabbak voltak az elvárások, stb. ma a többség csak a saját szempontjait nézi, toronymagasak az igények mindkét részről ezért gondolom, hogy régen legalább egy fokkal könnyebb volt.
Hat igen ez igy van. Raadasul 2 nap alatt, 4 tagu csaladnal 8 bugyi, 16 db apro vagy nagyobb zokni, de nem ragozom, mindenesetre nagy kulonbseg, amikor az ember teregeti ezeket a sok apro mutyuroket- minden masodik nap! Semmi panasz, bennem nem merul fel, hogy megeri-e (legfeljebb arra gondolok, hogy most mar csak 8-10 ev, es akkor mar be lehet osztani, melyik gyerek fogja atvenni tolem ezt a feladatot....), de megertem azt is, akinek a hata kozepere nem hianyzik.
Khm, nem ugyanannyi, mert mondjuk a szennyestartó nem 1 hét alatt lesz tele, hanem 2 nap alatt, evések után MINDIG és sokkal nagyobb kosz van stb. Amúgy nem sírok ezen, na jó, néha egy kicsit, csak azért írom, h több gyerekkel nem az van, h icipicit több, de ugyanaz a mozdulat ugyanannyiszor. Akkor lenne egyenesen arányos, ha az ellátandók számával a munkavégzők száma is nőne, így exponenciális ;)
Amúgy én sokszor nem akarok senkit magam körül és tiszteletben tartják.
Hat ez a szepsege a hazassagnak - nem kell elfogadni semmit sem amit nem tudtok vallalni! Regen nem volt igy - ma igen, hat oruljunk neki!
Ti is gazdasagi kozosseg vagytok - egyutt eltek, egyutt fizetitek a szamlakat! Hogy nem egy sablon alapjan teszitek? Hat ne gondold. Sokan elnek igy mint ti - ha ez az ami segit elkerulni veszekedest, okos dontes volt.
Igen, de ezt nem kötelező elfogadni. Én már régóta írogatok különböző topikokban, ha felmerül ez téma arról, hogy nálunk hogy megy ez. Nem is tudjuk egymásról a párommal, ki mennyit keres, feleződnek a költségeink. Ha vmi nagyobb beruházás van, akkor előtte megbeszéljük, lesz-e rá keret mindkettőnk részéről. Semmi közünk egymás bankszámláihoz, megtakarításaihoz. A pénz nálunk nem közös, minden más az. Ez csak abból a rossz tapasztalatból eredt, hogy mindkettőnk családjában központi szerepet játszott a pénz, ha volt, az okozott konfliktust, ha nem volt, akkor az. Mi ezt nem vállaltuk fel. Ezért aztán nem kell beszámolnia egyikünknek sem a másik felé, miért kellett megvenni a 3. pár fekete csizmát ezen a télen, vagy miért kell egy újabb kütyü az autóba. Magánügy, házasságon belül is.
Hm... mosas... 50-80 evvel ezelott a mosas is mas volt, mas szokasok voltak. Hanyszor valtottak fehernemut, agynemut, torolkozot - hanyszor oltoztek tiszta ruhaba...
Nehez az osszehasonlitas! Ami teny - sokat szamit az, hogy ha valaki tud szervezni, tud "elvegezni" dolgokat. Ha nem - egyedul vagy sok-sok gyerekkel bizony ott a rendetlenseg!
Masik oldal: nem mindenkit boldogit a tiszta rendezett lakas. Ismerek boldog es rendetlen embereket is! :))
Azt hiszem itt nem a gyerektelensegrol van mar szo regen - inkabb az eletfelfogasrol. Hogy aki csak magara gondol, az parkapcsolatban sem lehet igazan elegedett. Azt, hogy valaki vallal vagy nem gyereket nem lehet ezzel egy lapon emliteni. Egyeni. Csak a gyerek nem fog valakit bolodgga tenni - mint a hianya sem bolodgtalannal.
Persze, hogy lehet es biztos a tulzsufolt napokban az anyuka teszi is - de ott nagyobb a jelentosege az egyutt toltott - elkoltott vacsoraknak, az eltoltott idonek a vacsora asztal mellett, mint amikor ketten elnek csak.
ez így van. de általánosságban, a párkapcsolaton túl is régebben nagyobb volt szerintem a kompromisszumkészség. ma már ez egyre kevésbé jellemző az élet számos területén, ahogy látom.
Régebben valamiért könnyebben mentek ezek a dolgok.
Igen, de régebben sem amiatt, mert mindkét fél adni akart a másiknak. Régebben az asszonynak hallgass volt a neve, ha ura és parancsolója félrekefélt, verte stb., mert eltartott volt. Mostanság egy nő bármit megteremthet magának, amit akar, tanulhat, lehet jó állása, jövedelme, nincs ráutalva egy férfira megélhetésileg.
Így van, de ez nem mindig könnyű, főleg egy egoistább típusú embernek, meg hát ez mindkét félen múlik. Régebben valamiért könnyebben mentek ezek a dolgok.
Ez igaz, másból érzem úgy, hogy nem vagy boldog, de ezt nem fogom így publikban megvitatni, csak azért hoztam fel, mert te is azt gondolod, hogy el tudod dönteni pár beírás alapján, hogy ki boldog meg ki nem.
