A politika a színházhoz hasonlítható: a színpadon folyik a játék a közönség szórakoztatására, akinek halvány fogalma sincs mi folyik a színfalak mögött.
A nemzetközi (világ)politika még jobban a propaganda eszközére van utalva valódi szándékainak leplezésére. Ez mindíg így volt a világtörténelem folyamán.
Pl. Marshall-terv.
"A Marshall-segély lényegében a gazdasági összeomlástól mentette meg Nyugat-Európát. Igaz, ezt egyesek, elsősorban az angol történészek vitatják, abban viszont minden kutató egyetért, hogy az a háború utáni újjáépítésnek, s a gazdasági rekonstrukciónak további lendületet adott.*
"MO eloszor a hitleri Nemetorszag csatlosa volt, utana meg a sztalini Szovjet Unio csatlosa volt." ===> hát ez a vélemény "tárgyilagos" hozzáállásodat jellemzi. Pl. nem szovjet tankok tiporták el az 1956-os forradalmat és szabadsághacot, hanem mi önként "csatlakoztunk" hozzájuk... Nem az "ideiglenesen "(évtizedeken keresztül atomsilókkal is fenyegetően) itt állomásozó szovjet csapatok biztosították Rákosi,Kádár uralmát, hanem mi csak "csatlakoztunk" hozzájuk...
"MO eloszor a hitleri Nemetorszag csatlosa volt, utana meg a sztalini Szovjet Unio csatlosa volt." ==> hát ez a vélemény "tárgyilagos" hozzáállásodat jellemzi. Pl. nem szovjet tankok tiporták el az 1956-os forradalmat és szabadsághacot, hanem mi önként "csatlakoztunk" hozzájuk... Nem az "ideiglenesen "(évtizedeken keresztül atomsilókkal is fenyegetően) itt állomásozó szovjet csapatok biztosították Rákosi,Kádár uralmát, hanem mi csak "csatlakoztunk" hozzájuk...
A magyarok cikizték a németeket és az oroszt is amikor azoknak voltunk a csatlósai az épp aktuális szervilizmustól átitatott elitünk kisstílüségének és a hatalmi centrum igényének köszönhetően. Most, hogy az USA tölti be ezt a szerepet, nem értem mit csodálkozol.
"Mert az 50/51/52-es katonai tamogatasnak semmi koze a Marshall segelyhez. " A Marshall-segély ca. 70%-a haditechnikai felszerelés volt, csak annyi a köze hozzá.
Tudtommal nem, de ha hivatalos adatot kepes vagy prezentalni, en megnezem.
"Es ennek mi koze a Marshall segelyhez?" Semmi, de .........
Nem erdekel a "de". A Marshall segelyrol beszelgetunk.
Ellenkezőleg, a (nyomorúságos, szervilis) magyar vezetés az utolsó 500 évben mindenkoron az idegen hatalom kiszolgálója volt, van és lesz. Mindíg idegen propagandát majmolt, és annak hatása alatt tartotta és tartja a nemzetet. Teljesen mindegy, hogy Hitlernek, Sztalinnak, vagy Bushnak hívják, akinek a fenekét nyalni kell
A problema az volt, hogy a magyarok mindig a rossz segget nyaltak. Ha rajtad mulna, (gondolom, nem tudom) most is inkabb az arabok "segget nyalnad" es nem Amerikaet. Pedig hosszutavon nem az arabok fognak gyozni. Mert vegulis mindig errol volt szo. Magyarorszag valahogy mindig "sikeresen" kivalaszotta a kesobbi vesztest, es ahhoz csatlakozott.
Ellenkezőleg, a (nyomorúságos, szervilis) magyar vezetés az utolsó 500 évben mindenkoron az idegen hatalom kiszolgálója volt, van és lesz. Mindíg idegen propagandát majmolt, és annak hatása alatt tartotta és tartja a nemzetet. Teljesen mindegy, hogy Hitlernek, Sztalinnak, vagy Bushnak hívják, akinek a fenekét nyalni kell.
ha számodra egy politikus beszéde jelenti a tényt és nem a hivatalos adatok pl.(vagyis katonai támogatás az 1950/51-es és az 1951/52-es költségvetési évben 9 (45) milliárd dollárt tett ki.),
Nekem a tenyek jelentik a tenyeket. Nem mas esetleges tenyek szemelyes ertelmezese. Mert az 50/51/52-es katonai tamogatasnak semmi koze a Marshall segelyhez.
Addig érd be egy másik ténnyel, ami sokkal frissebb: G.W.Bush 2003.06.27-én:
Es ennek mi koze a Marshall segelyhez? Nyilvanvaloan semmi koze. Mihhez van koze? Amerikacikizeshez. Kizarolag abban lehet osszevonni egy 60 evvel ezelotti akarmit egy 2003-as, ellenpropagandistak altal terjesztett Bush kijelentessel (amit Bush egyebkent tagadott, es hangfelvetel tudtommal nincs). --------------- Csak azt nem ertem ebben az egeszben, hogy miert olyan fontos a magyaroknak hogy USA-t cikizzek? Attol nagyobb, gazdagabb, jobb orszag lesz Magyarorszag? Nem hiszem. Akkor mi? Talan attol erezhetitek magatokat fontosabbnak, erkolcsileg felulallobbnak? Mondjuk az azert eleg nehez azokutan, hogy MO eloszor a hitleri Nemetorszag csatlosa volt, utana meg a sztalini Szovjet Unio csatlosa volt.
Ha nem ezek az okok akkor mi? Nem kellene eloszor a sajat szenatokat rendbehozni? Mert attol ugyan nem lesz jobb az orszag, hogy kepes vagy lenezni a hat evtizeddel elotti Marshall segelyt es USA-t onzonek nyilvanitani. Meg akkor sem, ha esetleg igazad lenne.
ha számodra egy politikus beszéde jelenti a tényt és nem a hivatalos adatok pl.(vagyis katonai támogatás az 1950/51-es és az 1951/52-es költségvetési évben 9 (45) milliárd dollárt tett ki.), akkor most Neked Sztalin beszéde jelentené a cáfoló tényt. Ha megtalálom bemásolom!
Addig érd be egy másik ténnyel, ami sokkal frissebb:
G.W.Bush 2003.06.27-én:
"God told me to strike at al Qaida and I struck them, and then he instructed me to strike at Saddam, which I did, and now I am determined to solve the problem in the Middle East. If you help me I will act, and if not, the elections will come and I will have to focus on them."
Egy kis helyesbítés részemről, amiről úgy tudtam, hogy tény és Tőled ma tanultam, hogy az vélemény: Az összösszegből én csak az 1950-1952 évi katonai szállítások hivatalos adatait vontam ki, holott a szállítások 1948-ban kezdődtek.
Tehát a civil áruszállítás nagysága kevesebb lehetett, mint az általam megadott 3.2 (16) milliárd dollár. Sebaj, mert ezek szerinted nem tények, hanem vélemény.
Ezt a beszédet már évekkel ezelőtt és magyarul is olvastam.
Nagyon jó "p o l i t i k u s" beszéd!
Persze ha számodra egy (mindegy, hogy kiről van szó) politikus nyilvános beszéde a mértékadó és a 100%-os igazságot tartalmazó kinyilatkoztatás, akkor rajtad nem lehet sokat segíteni!
Mar elore figyelmeztettelek, hogy szamomra csak bizonyitek letezik. Velemenye mindenkinek lehet mindenrol, mindenkor, mindenhol, mindig. Nem hiszed el ezt a beszedet? Okay, mutass egy masikat, AKKORROL, abbol az idobol, a Marshall segely kongresszusi jovahagyasa elottrol, olyantol akinek hivatalos koze volt a dologhoz. Ha van ilyen, szivesen elolvasom, megnezem, kiertekelem.
Az, hogy az akkori hivatalos beszedet te 60 evvel kesobb "nem szamito"-nak nyilvanitod, pusztan a hat evtizeddel kesobbi velemenyed alapjan, sajnos szamomra nem elfogadhato, akkor sem ha azt megspekeled olyan hatasvadaszo kijelentesekkel hogy "akkor rajtad nem lehet sokat segíteni".
Nem lehet kerem ujrairni a tortenelmet egyeni velemenyek alapjan.
Ezt a beszédet már évekkel ezelőtt és magyarul is olvastam.
Nagyon jó "p o l i t i k u s" beszéd!
Persze ha számodra egy (mindegy, hogy kiről van szó) politikus nyilvános beszéde a mértékadó és a 100%-os igazságot tartalmazó kinyilatkoztatás, akkor rajtad nem lehet sokat segíteni!
Akkor az irak megtámadása is a terrorizmus letörése és a demokrácia elterjesztése érdekében történt.
Amikor George Marshall 1947. június 5-én harwardi beszédében új segélyprogramjának körvonalait vázolta, az Egyesült Államok külügyminiszterét mind gazdasági, mind ideológiai és közvetlen politikai tekintetben az amerikai érdekek vezérelték.
Ez egyszeruen nem igy van. Itt a beszed, angolul. Ha ertesz jo, ha nem ertesz kerj meg valakit hogy forditsa le. Mindenesetre, az nyilvanvalo, akarmilyen rosszul forditjak le esetleg, hogy a fenti kijelentes nem ervenyes. --------------------------- THE MARSHALL PLAN (1947)
On June 5, 1947, Secretary of State George C. Marshall spoke at Harvard University and outlined what would become known as the Marshall Plan. Europe, still devastated by the war, had just survived one of the worst winters on record. The nations of Europe had nothing to sell for hard currency, and the democratic socialist governments in most countries were unwilling to adopt the draconian proposals for recovery advocated by old-line classical economists. Something had to be done, both for humanitarian reasons and also to stop the potential spread of communism westward.
The United States offered up to $20 billion for relief, but only if the European nations could get together and draw up a rational plan on how they would use the aid. For the first time, they would have to act as a single economic unit; they would have to cooperate with each other. Marshall also offered aid to the Soviet Union and its allies in eastern Europe, but Stalin denounced the program as a trick and refused to participate. The Russian rejection probably made passage of the measure through Congress possible.
The Marshall Plan, it should be noted, benefited the American economy as well. The money would be used to buy goods from the United States, and they had to be shipped across the Atlantic on American merchant vessels. But it worked. By 1953 the United States had pumped in $13 billion, and Europe was standing on its feet again. Moreover, the Plan included West Germany, which was thus reintegrated into the European community. (The aid was all economic; it did not include military aid until after the Korean War.)
Aside from helping to put Europe back on its feet, the Marshall Plan led to the Schuman Plan, which in turn led to Euratom, then the Coal and Iron Community and the Common Market, and pointed to what may yet evolve into an economically and politically united Europe. In many ways, the Marshall Plan satisfied both those who wanted our foreign policy to be generous and idealistic and those who demanded realpolitik; it helped feed the starving and shelter the homeless, and at the same time stopped the spread of communism and put the European economy back on its feet.
For further reading: John Gimbel, The Origins of the Marshall Plan (1976); Imanuel Wexler, The Marshall Plan Revisited (1983); Michael Hogan, The Marshall Plan (1987). ***** THE MARSHALL PLAN
I need not tell you gentlemen that the world situation is very serious. That must be apparent to all intelligent people. I think one difficulty is that the problem is one of such enormous complexity that the very mass of facts presented to the public by press and radio make it exceedingly difficult for the man in the street to reach a clear appraisement of the situation. Furthermore, the people of this country are distant from the troubled areas of the earth and it is hard for them to comprehend the plight and consequent reaction of the long-suffering peoples, and the effect of those reactions on their governments in connection with our efforts to promote peace in the world.
In considering the requirements for the rehabilitation of Europe the physical loss of life, the visible destruction of cities, factories, mines, and railroads was correctly estimated, but it has become obvious during recent months that this visible destruction was probably less serious than the dislocation of the entire fabric of European economy. For the past 10 years conditions have been highly abnormal. The feverish maintenance of the war effort engulfed all aspects of national economics. Machinery has fallen into disrepair or is entirely obsolete. Under the arbitrary and destructive Nazi rule, virtually every possible enterprise was geared into the German war machine. Long-standing commercial ties, private institutions, banks, insurance companies and shipping companies disappeared, through the loss of capital, absorption through nationalization or by simple destruction. In many countries, confidence in the local currency has been severely shaken. The breakdown of the business structure of Europe during the war was complete. Recovery has been seriously retarded by the fact that 2 years after the close of hostilities a peace settlement with Germany and Austria has not been agreed upon. But even given a more prompt solution of these difficult problems, the rehabilitation of the economic structure of Europe quite evidently will require a much longer time and greater effort than had been foreseen.
There is a phase of this matter which is both interesting and serious. The farmer has always produced the foodstuffs to exchange with the city dweller for the other necessities of life. This division of labor is the basis of modern civilization. At the present time it is threatened with breakdown. The town and city industries are not producing adequate goods to exchange with the food-producing farmer. Raw materials and fuel are in short supply. Machinery is lacking or worn out. The farmer or the peasant cannot find the goods for sale which he desires to purchase. So the sale of his farm produce for money which he cannot use seems to him unprofitable transaction. He, therefore, has withdrawn many fields from crop cultivation and is using them for grazing. He feeds more grain to stock and finds for himself and his family an ample supply of food, however short he may be on clothing and the other ordinary gadgets of civilization. Meanwhile people in the cities are short of food and fuel. So the governments are forced to use their foreign money and credits to procure these necessities abroad. This process exhausts funds which are urgently needed for reconstruction. Thus a very serious situation is rapidly developing which bodes no good for the world. The modern system of the division of labor upon which the exchange of products is based is in danger of breaking down.
The truth of the matter is that Europe's requirements for the next 3 or 4 years of foreign food and other essential products -- principally from America -- are so much greater than her present ability to pay that she must have substantial additional help, or face economic, social, and political deterioration of a very grave character.
The remedy lies in breaking the vicious circle and restoring the confidence of the European people in the economic future of their own countries and of Europe as a whole. The manufacturer and the farmer throughout wide areas must be able and willing to exchange their products for currencies the continuing value of which is not open to question.
Aside from the demoralizing effect on the world at large and the possibilities of disturbances arising as a result of the desperation of the people concerned, the consequences to the economy of the United States should be apparent to all. It is logical that the United States should do whatever it is able to do to assist in the return of normal economic health in the world, without which there can be no political stability and no assured peace. Our policy is directed not against any country or doctrine but against hunger, poverty, desperation, and chaos. Its purpose should be the revival of working economy in the world so as to permit the emergence of political and social conditions in which free institutions can exist. Such assistance, I am convinced, must not be on a piecemeal basis as various crises develop. Any assistance that this Government may render in the future should provide a cure rather than a mere palliative. Any government that is willing to assist in the task of recovery will find full cooperation, I am sure, on the part of the United States Government. Any government which maneuvers to block the recovery of other countries cannot expect help from us. Furthermore, governments, political parties, or groups which seek to perpetuate human misery in order to profit therefrom politically or otherwise will encounter the opposition of the United States.
It is already evident that, before the United States Government can proceed much further in its efforts to alleviate the situation and help start the European world on its way to recovery, there must be some agreement among the countries of Europe as to the requirements of the situation and the part those countries themselves will take in order to give proper effect to whatever action might be undertaken by this Government. It would be neither fitting nor efficacious for this Government to undertake to draw up unilaterally a program designed to place Europe on its feet economically. This is the business of the Europeans. The initiative, I think, must come from Europe. The role of this country should consist of friendly aid in the drafting of a European program so far as it may be practical for us to do so. The program should be a joint one, agreed to by a number, if not all European nations.
An essential part of any successful action on the part of the United States is an understanding on the part of the people of America of the character of the problem and the remedies to be applied. Political passion and prejudice should have no part. With foresight, and a willingness on the part of our people to face up to the vast responsibilities which history has clearly placed upon our country, the difficulties I have outlined can and will be overcome.
Source: Congressional Record, 30 June 1947. ***** ----------------------- A Marshall-tervvel több legyet ütöttek egy csapásra
Azt hogy UTOLAG pontosan mennyi rosszindulattal lehet visszanezve feltetelezni, analizalni az egy dolog, de azt probald bebizonyitani, hogy AKKOR ebbol akarmit is lehetett elore tudni. Egy romokban es kaoszban allo Europa tetejen. Nem lamentalasra es tovabbi feltetelezesekre vagyok kivancsi, hanem akkor kimondott, leirt, bizonyithato tenyekre.
Két-három évvel a második világháború után az amerikai gazdaság abba a problémába ütközött, hogy a világon nem állt rendelkezésre elegendő fizetőképes árufelvevő piac. Az értékesítési nehézségek következtében nagy árukészletek halmozódtak fel, ami fékezte az amerikai ipari termelés további növekedését. Az 1946-1947-es költségvetési évben a szóban forgó kifizetetlen 8 milliárd (akkori) dollár részleges fedezésére Washington 5 milliárd értékű kormány- és bankkölcsönt bocsátott ki. Ezzel azonban még nem oldódtak meg az értékesítési problémák.
Amikor George Marshall 1947. június 5-én harwardi beszédében új segélyprogramjának körvonalait vázolta, az Egyesült Államok külügyminiszterét mind gazdasági, mind ideológiai és közvetlen politikai tekintetben az amerikai érdekek vezérelték.
Ennek a hátterében az állhat, hogy a háború folyamán a kiszolgáló és hadiipar tulajdonosaival a hadsereg (természetszerűleg) szoros (anyagi ás technikai) kapcsolatban állt. A háború után, a felfutott ipari termelés miatt érdeke volt a
(hadi)iparnak, hogy továbbra is biztosítsa a profitot az állami kasszán keresztül.
Az európai igény 1947 szeptemberében 28 milliárd dollár volt, ezt egy amerikai különbizottság 22 milliárdra csökkentette, decemberben Truman elnök 17 milliárd dolláros programot terjesztett a kongresszus elé. Végül is négy esztendő alatt - ez volt az eredeti időkeret - 16 ország összesen 13,6 milliárd dollár segélyt és kölcsönt (az összeg mintegy 90 százaléka volt segély) kapott. Ebből 12,2 milliárd dollár amerikai áruszállításokban realizálódott (kétharmadrészt az Egyesült Államokból, egyharmadrészt Kanadából és Latin-Amerikából).
A Marshall-terv adatai - zárójelben a 2004-beni érték-.
Négy esztendő alatt (1948-1952)- ez volt az eredeti időkeret - 16 ország összesen 13,6 (68) milliárd dollár segélyt és kölcsönt (az összeg mintegy 90 százaléka volt segély) kapott. Ebből 12,2 (61) milliárd dollár amerikai áruszállításokban realizálódott.
Ebből védelmi,vagyis katonai támogatás az 1950/51-es és az 1951/52-es költségvetési évben 9 (45) milliárd dollárt tett ki. Tehát a civil áruszállítás nagysága 3.2 (16) milliárd dollár volt.
Összehasonlításul az iraki háború 2004-ben több, mint 200 milliárd dollárba került és ezévi katonai költségvetése az USA-nak 451 millárd dollár, csak katonai kutatási célokra költenek 75 milliárd dollárt.
A segélyekben legnagyobb mértékben Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország, továbbá Németország nyugati térségei részesültek.
A Marshall tervben résztvevő államoknak a szerződésben el kellet fogadni az Egyesült Államoknak azt a kívánságát, hogy ellenőrizhesse a küldött segélyek és hitelek felhasználását.
Az európai államok benyújtottak egy 27 milliárd dollár értékű "kivánság" listát. Az USA 13,6 milliárd értékben szállított árut, de az ő saját listája alapján. Kétharmad részben katonai hadfelszereléseket, amire vaj mi kevés szükség volt abban az időben. Ezt úgy hivják az üzleti életben, hogy árúkapcsolás!
A Marshall terv befejeztével (1952) is mind a mai napig segélyez az USA államokat. Mind az akkori, mind a mostani "segély" lényege azonban az, hogy az amerikai adófizetők pénzéből a segély összege direkt a hadi iparmágnások zsebébe kerül, amiből azok hadfelszerelést szállítanak a "segélyezett" országnak.
.A Marshall-tervvel több legyet ütöttek egy csapásra:
1. A háború következtében felfutott hadiipar termékeit elsózták az európaiakra.
2. Ezek alkatrész-szállításaival magukhoz kötötték ezeket az államokat.
3. A civil áruszállítással ugyanaz a helyzet, mint a hadival.
4. Az európai ipar fellendül és fizetőképes kereslettel biztosítja az USA gazdagsági fölényét.
5. Európa és az USA gazdaságát összekapcsolta és megvetette ideológiai/technikai alapját a globalizációnak.
6. Propaganda-lehetőség az amerikai "önzetlenségről".
