Jobb és bal a festői Kárpát-medencében
Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2005. augusztus 19.
Kép: Tettamanti Béla
Csekély önbecsülésre vall, hogy a baloldalinak csúfolt közvélemény ennyire fölháborodott az egyik műveletlen jobboldali politikus szokványos megjegyzésein. A Fidesz volt miniszterelnöke, a néma képviselő, olyasvalamit mondott Erdélyben, hogy a baloldal nemzetietlen, méghozzá genetikailag.
Na csak megtaláltam, ennyi frázispuffogtatást, értelmetlen köhelyet már régen láttam egyrakáson, kezd teljesen belazavarodni a küldetéstudatába:
„A családok és a nemzet egységét, a nemzetet és a nemzeti kultúrát védő politika nemhogy nem ellensége bármiféle globális, összemberi szemléletnek, de egyenesen előfeltétele annak" - szögezte le beszédében Orbán Viktor.
Államalapító szent királyunk tettei azt mutatják: nem lehet a magyarságot Európa részévé tenni, ha előbb nem épít egy erős nemzetet. És nem lehet erős nemzetet építeni, ha nem szilárdítja meg akkor a nemzetet alkotó közösségeket. Eszerint a „magunk példáján tanulva" azt is mondhatjuk, hogy a kormányok sokat tehetnek a családokért, a nemzeti kultúra megerősödéséért és az európai közösség értékeinek megszilárdításáért. Az Árpád-házi királyok üzenete az lehet, hogy „csak megőrizve lehet meghaladni, és csak meghaladva lehet megőrizni" - tette hozzá hangsúlyozva, hogy ma is ez lehet a nemzet egyesítéséhez, az összefogás megteremtéséhez és a közös felemelkedéshez vezető út.
Mondjuk az is elgondolkodtató, hogy Orbán tegnapi, tematizálónak szánt beszéde szépen elsüllyedt a múlandóság mocsarában, legalábbis én sem az indexen, sem a Hirtv-n nem találtam nyomát sem a beszédenk, sem kommentárnak.
Egy 2002-ben született ítélet például jogosnak tartja a spanyol hatóságok eljárását egy olyan személy ellen, aki megalapozatlanul mások jó hírnevét súlyosan sértő vádakat fogalmazott meg. A bíróság hasonló ítéleteiben az 1953-ban elfogadott Emberi Jogi Egyezmény 10. cikkét vette alapul. Ennek 2. pontja felsorolja a szólásszabadság korlátozhatóságának indokait, köztük mások jogainak, illetve jó hírnevének védelmét. Ha a magyar alkotmányra adaptáljuk ezeket az ítéleteket, akkor egyértelmű, hogy a kormány bírálata - legyen az bármilyen kemény, akár igaztalan is - nem korlátozható, még kevésbé szankcionálható, míg a vallási, etnikai közösségek elleni rasszista jellegű megnyilvánulások, az ellenük történő gyűlöletkeltés az emberi méltóság, a jó hírnév, a diszkrimináció tilalmának alkotmányos jogait sértik, s ezért éppen az alkotmányos előírások értelmében nem engedhetők meg.
"papen, papen, te megmaradtál az óvodások szellemi szintjén, csak azok nem gyűlölködnek ilyen látványosan"
ezek meg itten a te megnyilvánulásaid - ha már a gyűlölködésnél vagyunk (most tekintsünk el a helyesírási hibáktól):
látod ez a baj, hogy fogalmatok sincs mik azok a kivvott demokratikus szabadságjogok (108)az a gyanúm, hogy te hiányozhattál a történelem órákról …de ti olyanok vagytok mint a Bourbonok (146)papika ne hazudozz már … ne keverd itt afekáliát (mi az a „afekália? - papen)(163)tegye már be ennk a szerencsétlennek, hagy szaladjon sírdogálni apucihoz(164)
demokrácia mibenlétét még tanulmánozd picit jó éjt (165)
papen, papen, te megmaradtál az óvodások szellemi szintjén, csak azok nem gyűlölködnek ilyen látványosan
Cyrano szavaival: mondhatta volna szebben is, kis lovag.
No, ezért nem vagyunk egy súlycsoprtban.
További kellemes gyűlölködést. Bár jobban szeretném, ha az állandó kételkedés és fikázás helyett valami konkrétat is írnátok.
Alkotmánymódosítás vagy helyes jogértelmezés?
2005/33
Kerekes Ottó (E-mail)
Miközben egyetértek az úgynevezett gyűlöletbeszéd szankcionálására vonatkozó újabb elképzeléssel, legalább ilyen fontos lenne a jelenlegi jogszabálynak az alkotmány szellemében, a nemzetközi kötelezettségekkel és az Alkotmánybíróság határozataival összhangban történő érvényesítése. A jelenlegi jogalkalmazási gyakorlat - amely az etnikai, vallási közösségek elleni gyűlöletre uszítást csak az erőszak bizonyítható bekövetkezése esetén tartja büntetendőnek - kifejezetten alkotmányellenes, és kifejezetten értelmezhetetlenné, alkalmazhatatlanná teszi az erre vonatkozó jogszabályt. Az alkotmányt tehát nem módosítani, hanem betartani kell. Érdemes megvizsgálni, vajon milyen alapon jelentheti ki az ügyészség határozatilag, hogy a zsidóság megsemmisítésére vonatkozó javaslat nem erőszakra történő felhívás; a rendőrség azt, hogy a cigányok kiirtásának ösztönzése nem tekintendő uszításnak; egy bírósági ítélet milyen alapon minősíti a "galíciai jöttmenteket" csupán demográfiai fogalomnak?
Hogyan fordulhat elő, hogy következmények nélkül lehet hivatkozni ezekben a határozatokban olyan alkotmánybírósági és legfelsőbb bírósági állásfoglalásokra, amelyek valójában ellentétes véleményt fogalmaznak meg. Az említett nyomozást megszüntető döntésekben még olyan AB-határozatra is utaltak, amelynek nem is volt témája a gyűlöletre uszítás. Hogyan fordulhat elő, hogy a Fővárosi Főügyészség, illetve annak vezetője, Ihász Sándor szentesíti ezeket a döntéseket, a Legfőbb Ügyészség mindezt jóváhagyólag tudomásul veszi. Hogyan lehetséges, hogy az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság a rájuk történő téves hivatkozásokat szó nélkül hagyja. Amikor pedig közvetlen levélben, illetve több helyen nyilvánosságot kapott olvasói levelekben választ várunk az illetékesektől, ők új karthauziakként - akik némasági fogadalmat tettek - hallgatnak.
Nehezen is tudnák megmagyarázni a bizonyítványt. Bár az említett ügyészségi, rendőrségi határozatok, valamint több felmentő bírósági ítélet nem tesz említést a strasbourgi emberi jogi bíróság állásfoglalásairól - egy újságcikkben ezzel magyarázták az ilyetén, szerintem hibás jogalkalmazást. Feltételezhetően az emberi jogi bíróság egyik ítéletére gondolt Lomnici Zoltán is, amikor a múlt évi Bácsfi-ügy kapcsán kijelentette: "A véleménynyilvánítás szabadsága csak akkor korlátozható büntetőjogi eszközökkel, ha bizonyított, hogy közvetlen, azonnali reális veszélye áll fenn az erőszaknak." Hát akkor olvassunk bele az említett bíróság határozataiba. Az LB elnöke által idézett feltétel valóban szerepel az egyik határozatban. Egy törökországi kurd újságíró elítélését tartotta jogellenesnek a bíróság, aki kemény szavakkal bírálta, mondhatni támadta a török kormányt kisebbségpolitikája miatt. Az ítélet azonban több helyen is hangsúlyozza: "az elfogadható kritika határai sokkal szélesebbek a kormány tekintetében, mint egy egyszerű magánember tekintetében..."
Az erre az ítéletre történő hivatkozás azért is sántít, mert más strasbourgi ítéletek a jó hírnév sérelmét a szólásszabadságot korlátozó tényezőnek tekintik. Egy 2002-ben született ítélet például jogosnak tartja a spanyol hatóságok eljárását egy olyan személy ellen, aki megalapozatlanul mások jó hírnevét súlyosan sértő vádakat fogalmazott meg. A bíróság hasonló ítéleteiben az 1953-ban elfogadott Emberi Jogi Egyezmény 10. cikkét vette alapul. Ennek 2. pontja felsorolja a szólásszabadság korlátozhatóságának indokait, köztük mások jogainak, illetve jó hírnevének védelmét. Ha a magyar alkotmányra adaptáljuk ezeket az ítéleteket, akkor egyértelmű, hogy a kormány bírálata - legyen az bármilyen kemény, akár igaztalan is - nem korlátozható, még kevésbé szankcionálható, míg a vallási, etnikai közösségek elleni rasszista jellegű megnyilvánulások, az ellenük történő gyűlöletkeltés az emberi méltóság, a jó hírnév, a diszkrimináció tilalmának alkotmányos jogait sértik, s ezért éppen az alkotmányos előírások értelmében nem engedhetők meg. A kettőt összekeverni, azonosnak tekinteni, súlyos tévedés, aránytévesztés. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ugyanaz az Európai Tanács, amely megalkotta az említett egyezményt, különbizottságot hozott létre a rasszizmus elleni küzdelem jegyében (ECRI). E bizottság a magyar joggyakorlatot is bíráló javaslatokat fogalmazott meg. Sajnálatos módon ezekkel érdemben sem az Országgyűlés, sem az illetékes minisztérium nem foglalkozott. Tisztelt megszólítottak! Nem kellene véget vetni a némasági fogadalomnak?
azért is hálás vagyok a Magyar Nemzetnek, mert cikke újraélesztette bennem a harmincas években a szélsőjobboldali és nyilas sajtó öblös, fennhéjázó hangjának emlékét, amely zsidó származásomat és az abból folyó nemzetgyűlöletemet kipécézte
Igen, ettől tartottam, folyamatosan feszegették és feszegetik a szólásszabadság, a gyűlöletkeltés határait, a jogállamiság határait, hogy még medig mehetnek el...
és ez a szellemi kútmérgezők felelőssége, akik tudván tudják, hogy mit írnak, krokodilbőröznek, nemzetárulóznak, hazaárulóznak, galiciai jöttmenteznek etc, etc.
Orbán tegnap megint példaképül állította hívei elé a szerbek nacionalizmusát, meg a románokét, a szlovákokét, hát nosza, rajta...